Kelet-Magyarország, 1960. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-24 / 20. szám

Egységébe forrva dolgozunk a pártkongresszus célkitűzéseinek megvalósításáért Hisz hu Béla elvtárs beszélt a fehérgyarmati pari napon Pénteken érkezett a jelentés: a fehérgyarmati járás minden községe a termelőszövetkezeti «tat választotta. Harminchét községben szakítottak a régi gaz­dálkodási formával és egysége­sen ráléptek a termelőszövetke­zeti útra. Ezen a napon, fiatalok és idősebbek lelkesedve az ered­ményeken, ünnepi hangulatban gyűltek össze a járási székhely kultúrtermében, ahol Biszku Bé­la elvtárs, pártunk Politikai Bi­zottságának tagja tartott elő­adást. Az elnökségben helyet foglalt Orosz Ferenc elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának titkára, Illés Pál elvtárs, az MSZMP fe­hérgyarmati járási bizottságának titkára, Osán László elvtárs, a helybeli Győzhetetlen Brigád Tsz elnöke, Tisza Miklósné, a nő tanács járási titkára, Erdei Péter és más „új” tagok, Gecse Károly megyei tanácstag, Balogh Kálmánná általános iskolai igaz­kongresszuson elhangzott fonto­sabb feladatokat, engedjék meg, hogy röviden ismertessem a kongresszus belpolitikai jelentő­ségét. A kongresszus mindenek­előtt a munkásosztály, a dolgozó nép vezető ereje, a Magyar Szo- leialista Munkáspárt politikai irányvonalát határozta meg. El­ragadta a népgazdaság fejleszté­sére, az ipari termelés növelésé­ire és a falu szocialista átalakítá­sára vonatkozó irányelveket. Pontos tennivalókat határozott meg a mezőgazdasági termelés fejlesztésére vonatkozóan. Meg­éri tatta: mit kell tenni a három­éves terv sikeres befejezése ér­dekében. gató és még több fehérgyarmati dolgozó. — Engedjék meg — kezdte beszédét Biszku Béla elvtárs, — hogy pártunk és kormányunk üd­vözletét tolmácsoljam önökön keresztül a község és a járás minden dolgozójának abból az alkalomból, hogy a mai napon Fehérgyarmat ég ezzel az egész járás dolgozó parasztjai a ter­melőszövetkezeti utat választot­ták, s ezzel járásuk termelőszö­vetkezeti járás lett. Önök, mint győztes hadsereg vesznek részt a mai pártnapon. Történelmi je­lentőségű lépés volt a közös útra való térés. — Azzal bízott meg pártunk Központi Bizottsága, hogy a VII. pártkongresszuson elhangzott célkitűzéseket ismertessem Önök­kel, beszéljünk az előttünk álló feladatokról, pártunk nevében kérjem az Önök támogatását cél­kitűzéseink valóraváltásához. — A kongresszuson nemcsak a kommunisták, hanem az egész magyar nép ügyéről, jövőjéről esett szó. A párt küldöttei a nép küldöttei voltak. Azt is meghatá­rozta a kongresszus, hogy az el­hangzottakat ismertetni kell a széles dolgozó tömegekkel, mert csak akkor válnak valóra az ott elhangzott feladatok, ha Önök is megismerik tennivalóinkat, tevé­kenyen részt vesznek a meg­valósításukért végzett munkában. A kongresszusi célkitűzések va­lóra váltásáért minden hazáját szerető magyar állampolgárnak megtisztelő feladata munkál­kodni. külkereskedelmünk jövedelmező legyen. S ezt sikerült elérnünk. A kongresszus céikí tűzései — Igen fontos, hogy sikeresen befejezzük a hároméves tervet; Feladatamk nagyrészét eddig sikeresen teljesítettük. Jó alapot kell teremtenünk következő öt­éves tervünkhöz. Megfelelő anya­gi eszközöket teremtettünk, nincs kapkodás, a különböző iparágak összhangban termel­nek. Különböző tartalékokat is biztosítottunk. A nemzeti jöve­delem 1959-ben 9 százalékkal volt magasabbb az előző évhez viszonyítva. — A kongresszuson azonban nemcsak azokat a kérdéseket vitattuk meg, amelyek megvaló­sítása közvetlen feladatokat szül. Távolabbi célokat is meghatároz' tunk. Nagyon fontos, hogy ;a dol­gozó parasztok nocsak önmaguk érdekét, hanem az egész nép­gazdaság érdekét is nézzék, ami­kor saját jólétükért dolgoznak. ! Célul tűztük ki, hogy ipari ter- í nyelésünket öt év alatt 60—70 ! százalékkal növeljük. A mező- i gazdasági termelést is jelentősen emeljük. Szükség van erre annál is inkább, mert jelenleg a me­zőgazdasági termelés 36—38 szá­zalékát adja a nemzeti jövede­lemnek. Ezt az arányt növelni kell. Sokan azt mondják: a falu tartja el a várost. Viszont azt is mondják egyesek: a városiak tartják el a falut. Mindkét né­zet káros. Rontja a munkások és dolgozó parasztok viszonyát, gyengíti a munkás—paraszt szö­vetséget. Egyik osztály sem élhet meg a másik osztály munkája nélkül. — Törvényszerű, hogy a mun­ka termelékenységének gyorsab­ban kell növekedni, mint a fo­j gyasztásnak. Csak így tudjuk | feladatainkat megvalósítani, a j testvéri, szocialista országokat iparilag, különösen a műszaki fejlesztésben utolérni. Nálunk a munka termelékenységét nem a munkáslétszám növelésével, ha­nem a termelés tökéletesítésével, a műszaki színvonal emelésével kívánjuk és lehet megoldani. Ja­vítani kell az ipari termelés szerkezetét. Az eddigieknél több hazai ^nyersanyagot kell biztosí­tani az ipar számara. Tökélete­síteni kell a termelési eszközök gyártását, fejleszteni a fogyasz­tási cikkeket gyártó ipart. Mind­ez összefügg a mezőgazdasági termelés növelésével. A mező- gazdaság viszonylagos elmara­dottsága ugyanis fékezi a nép­gazdaság egészséges fejlődését. — Fokozottabban kívánunk támaszkodni mezőgazdaságunk szocialista szektoraira, jelentősen fejlesztjük az állattenyésztést. Ennek megvalósítása érdekében növeljük a takarmánytermesz­tést. A Szovjetunióban és egyes kapitalista országokban tőlünk előrébb járnak a takarmányter­mesztésben. Nagyüzemileg ter­mesztenek takarmányt, s ez elő­nyösebb, gazdaságosabb a miénk­től. Főleg a silókukorica ter­mesztésében kívánunk eredmé­nyeket elérni. Sok segítséget ka­punk ebben a munkában a test­véri szovjet nép szakembereitől. — Ugyanakkor, amikor erőfe­szítéseket teszünk mezőgazdasá­gi termelésünk fokozása érdeké­ben, jelentős lépéssel kívánunk előrehaladni a falu, a vidék ipa­rosításával. Mint ismeretes, 1965- re a nemzeti jövedelmet más­félszeresére kívánjuk növelni. Ez nagy feladatot ró népünkre. Eh­hez viszont azáltal is hozzá kí­vánunk járulni, hogy az iparfej­lesztés tervezésekor figyelembe­vesszük az iparilag viszonylag elmaradott területeket. Felada­taink közül ez az egyik legége­tőbb. megoldásra váró gazdasági tennivalónk. Az ötéves terv cél­kitűzései már kilátásba helyezték néhány iparilag elmaradott vi­dék ipari fejlesztését. — Gazdasági életünk további javítása érdekében fontos a szo­cialista országokkal való egyre szélesebbkörű gazdasági együtt­működésünk. Jelentősen növek­szik gazdasági együttműködé­sünk a Szovjetunióval és a szo­cialista tábor más országaival, valamint a kapitalista országok­kal is. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa által nyújtott lehetőségeket jobban felhasznál­juk. Csak gazdaságos, kifize'ő cikkeket kívánunk termelni. — A KGST országai között ki­bontakozóban van, hogy csak a gazdaságos növényféleségeket ter­mesztik egy-egy országban. Itt Szabolcsban például a gyümölcs- termesztés , kifizető. Ennek ' szinte hagyománya van. Más szocialista országokban is azt termelik, ami­nek hagyománya van, amit gaz­daságosan lehet előállítani. A szabolcsi alma értékét nem csök­kenteni, hanem növelni kívánjuk. Ahhoz viszont, hogy eleget te­gyünk népünk igényének biztosí­tásában és helytálljunk a nem­zetközi piacon is, szükséges, hogy minél előbb befejezzük a mező­gazdaság szocialista átszervezé­sét. — Ennek a nagy forradalmi munkának vagyunk tanúi az Önök községében, járásában is. Milyen tények bizonyítják pártunk politikájának helyességét? A VII. pártkongresszus belpolitikai jelentősége — Mielőtt részletezném a párt­A pártkongresszus nemzetközi jelentősége-r- Pártunk VII. kongresszusá­nak nemzetközi jelentőségét az is szemlélteti, hogy amíg 1954- ben, pártunk VI. kongresszusán 29 prszág kommunista és mun­káspártjának küldöttei voltak le­jen, most a VII. kongresszuson 47 ország testvérpártja képvisel­tette magát. Jelen voltak a ha­ladó világ küldöttei. Itt voltak h Szovjetunió Kommunista Párt­ja küldöttei, élükön Hruscsov elvtárssal. Részt vettek a kapi­talista országokban működő kommunista és munkáspártok küldöttei, amelyek népük testvé­ri üdvözletét, bátorítását tolmá­csolva tovább erősítették pár­tunk nemzetközi kapcsolatát. — Kongresszusunkra az egész világ felfigyelt. Különösen a szocialista tábor országainak né­pei tanúsítottak nagy figyelmet tanácskozásunknak. Eredmé­nyeink messze túljutottak orszá­gunk határain. A mi eredmé­nyeink a szocialista tábor erejét is tükrözik, erősítették a testvér­pártjaink közötti kapcsolatot. A következő években lerakjuk a szocializmus alapjait falun *— Jelentős esemény volt to­vábbá a kongresszus azért is, mert jóváhagyta pártunk 1956. után folytatott politikáját, egy emberként szavaztak bizalmat a Központi Bizottság helyes politi­kájára. — Meghatározta a kongresszus, hogy 1965-ig falun is lerakjuk a szocializmus alapjait. Folytatjuk a szocialista iparosítást, a falu szocialista átépítésével egyidő- ben növeljük a terméshozamo­kat; A következő ötéves terv­ben megteremtjük falvainkban is a szocialista termelési viszonyo­kat, jelentős előrehaladást érünk el a kultúra fejlesztésében. S hogy az elhangzottak megvaló­suljanak, az Önök segítségére is szükség van — mondotta Biszku elvtárs. — A rend helyreállítása után megszüntettünk számos olyan körülményt, amely károsan be­folyásolta a munkás-paraszt szö­vetséget. Megszüntettük a begyűjtési redszert, megterem­tettük a dolgozó parasztság ter­melési biztonságát, rendet terem­tettünk a mezőgazdasági termé­nyek értékesítésében. Rendeztük a párt és az értelmiségi dolgozók viszonyát. Érvényesítettük a munkásosztály vezető szerepét, helyreállítottuk gazdasági életün­ket. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az 1959-es népgazdasági feladatokat sikeresen teljesítet­tük. Már 1959-ben túlteljesítet­tük az 1960-ra előirányzott ter­melékenységi szintet. Az élet- színvonal növelésében a terve­zettnél nagyobbat léptünk előre. A mezőgazdaságban kitűzött cé­lok is megvalósultak. Javult az ország fizetési mérlege, amely nemcsak központi feladat volt, hanem helyi tennivaló is. Min­denkinek érdeke ugyanis, hogy — Pártunk politikája helyes­nek bizonyult az ellenforradalom után. Bizonyítja ezt, hogy a közel­múltban rövid idő alatt több, mint 210 ezer család egymillió hold földdel lépett be országosan a termelőszövetkezetekbe. Erősö­dött ezáltal a munkás-paraszt szövetség, a munkáshatalom alap­ja. A munkásosztály és a dolgoz) parasztság megvédte a néphatal­mat az ellenforradalommal szem­ben. Véglegesen megvédeni és megtartani a hatalmat csak ak­kor lehet, ha a mezőgazdaságban is megteremtjük a szocialista alapokat, ezáltal a munkás-pa- rasz szövetséget jelentősen erősít­jük. — A lakosság élelmezése nagy gond. 1934—38-hoz viszonyítva keveset emelkedett a mezőgazda- sági termelés. Miért van ez így? A kisparcellás gazdálkodás miatt; Kevesebb műtrágyát, gépet hasz­nálhattunk. Nem aknázhattuk ki kellően az agrotechnikai eljárá­sokat, az öntözéses gazdálkodást és egyéb lehetőségeket. A mezőgazdasági terméshozamok növelésének lehetőségei Biszku Béla elvtáns ezután a kínai tapasztalatokról beszélt, s a mezőgazdasági terméshozamok növelése érdekében megoldásra váró feladatokat elemezte. — Fontos, hogy megfelelő gon­dot fordítsunk a talajjavításra, fokozzuk a gépesítést, növeljük az öntözéses gazdálkodást, termel­jünk jóminőségű vetőmagot, gon­dosan szervezzük meg a növény- védelmet, fejlesszük az állatte­nyésztést, javítsuk a munkaszer­vezést, helyesen válasszuk meg a mezőgazdasági vezetőket. Nagyon fontos, hegy a termelőszövetkeze­tekben és más szocialista szekto­rokban dolgozó vezetők példát mutassanak. Ne adjanak okot az elvtelen vitára. Kerüljék a feles­leges nézeteltéréseket. Meg kell szüntetni az itt-ott megmutatkozó, az egymás elleni „furkálást” (de1- rültség a teremben). A kistulajdo­nosi szemlélet múlásával megszű­nik majd az alapjuk az egymás elleni nézeteltéréseknek is. — Ismerem a tarpai dolgozó parasztokat’is. Régen, a felszaba­dulás előtt t-i'enzékiek voltak a fasizmussal, a Horthy-rezsimmel szemben. Akkor indokolt volt el­lenzéki álláspontjuk. Néhányan azonban most azt mondják: ma is vannak „ellenzékiek'’. Ma kik­kel szemben ellenzékiek? Ma az szolgálja a haladást, aki a szo­cialista utat választja, támogatja. Vannak, akik azt mondják: „vár­junk őszig, majd akkor belépek”. Mi azt mondjuk: jobban járnak azok, akik ma válnak termelőszö­vetkezeti parasztokká. Biztos va­gyok abban, hogj*» Tarpán és Szabolcs megye többi községeiben is egészségesen fejlődik az elkö­vetkezendő napokban, hetekben a szövetkezeti mozgalom, mint ahogy eddig is szép eredmények születtek ezen a téren. Biszku elvtárs részletesen be­szélt a nemzetközi helyzetről. Megemlítette: a Szovjetunió, a szocialista tábor ereje tárgyaló- asztalhoz kényszerítette a kapita­lista országokat, az Amerikai Egyesült Államokat is. Remélhe­tő, hogy a hidegháborús politikát egyre inkább a békére való tö­rekvés szelleme váltja fel. Bizto­sítja ezt a szocialista világtábor további gazdasági erősödése, a Szovjetunió ereje, rakétatechni­kájának fölénye és nem utolsó sorban a kapitalista országok gazdasági hanyatlása. — Az utóbbi hónapokban még inkább a Szovjetunió, a szocia­lista világtábor javára tolódtak el az erőviszonyok — folytatta Biszku elvtárs. — Ez újabb ked­vező lehetőségek előtt nyitja meg az utat. Amíg az Amerikai Egye­sült Államok másféltonnás raké­tát csak 12 kilométer távolságra tud kilőni, a Szovjetunió sikere­sen hajtja végre az első óriás­rakétával a Csendes-óceáni kísér­letet. Ez tudományos, gazdasági, technikai és katonai téren egy­aránt fölényt jelent! Ezt a fö­lényt azonban a Szovjetunió a tudomány szolgálatába állította; Az USA fenyegetőzik az általuk önmagukról vélt „túlerővel”, A Szovjetunió hatalmas, erős, meg tudja semmisíteni a Szovjetunió­ra, vagy a szocialista tábor más országára orvul törő ellenséget; Mégis tárgyalásokat javasol, le­szerelésért fáradozik — fejezte be beszédét Biszku elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. 2

Next

/
Thumbnails
Contents