Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)

1959-12-09 / 291. szám

Ssövetk eseteink életéből A kisvárdai mestercokrász Újabb felajánlások A megyénk szövetkezeteinél — a VII. pártkongresszus befejezté­vel sem „csitult el” a versengési láz. Mind több helyen születik újabb felajánlás az éves tervek túlteljesítésére, a költségek csök­kentésére, a beruházások meg­gyorsítására és más feladatok megoldására. A lelkesedésnek jó példáját adják a porcsalmai kör­zeti szövetkezetnél történtek. A szövetkezet dolgozói mint­egy százhetvenhal százalékra teljesítették kongresszusi vál­lalásukat. A szakszervezeti bizottság kezdeményezésére az építkezésnél legalább húsz­ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a dolgozók és a szövetkezet tagjai. S miután számbavelték teljesí­téseiket, felmérték feladataikat és az esztendőből hátralévő na­pokat, újabb felajánlást tettek, Többek közt vállalták, hogy • mintegy húszezer forintot ta­karítanak meg a különféle költségekből. A szövetkezetek dolgozói lel­kesen vesznek részt a termelő szövetkezeti mozgalom népszerű­sítésében. Nevelő munkájukkal elősegítették, hogy a napokban tizenhatan írták alá a téesz-belé- pési nyilatkozatot. A dolgozóknak másra is vau gondjuk. Tagjaik koréból hu­szonhatot győztek meg a „Szö­vetkezet” című lap előfizetéséről, több, mint ezer forint részt egyet fizettettek be és kb. ezerkétszáz forint értékű könyvet adtak el. Tehat a porcsalmaiak tevőlege­sen bizonyítják be, hogy egyszer­re több feladatot is meg lehet oldani, csak érteni kell hozzá. Könyvbál és hanglemezparádé Szamostatárfafván A csengeri járásban mint] népszerűbbé válik a könyvbál és a ’ hanglemezparádé. Nemrég még a csengeriről adtunk hírt, s ma már újabbal dicsekedhetnek. Legutóbb Szamostatárfalván — ebben az ízig vérig szocialista községben szervezték meg a könyvbált és a hanglemezpará­dét. Sikerrel. Közel száz darab könyvet adtak el. A fejkendős fiatal és idős parasztasszonyok áhí­tattal hallgatták Erkel, Beet­hoven, Schubert és a klasszi­kus zene más műveit. S víg kedélyre derültek a ropo­gós csárdások hallattára. léessbe lépnek a választott vezetők és alkalmazottak A tavaszon több mint háromszáz választott vezetőségi tag és közel ugyanannyi földdel rendelkező szövetkezeti alkalmazott irta alá a téesz belépési nyilatkozatot. A közösbe vitt földterületük meghaladta » kétezer hold földet. A nyáron már szorgalmasan dolgozgattak u gyűjtögették a munkaegységeket. Példájuk nyo­mán az őszön többen felvételüket kérték a termelőszövetkeze­tekbe. Csaholton és Magosligeten minden szövetkezeti választott vezető és földdel rendelkező szövetkezeti dolgozó belépett. Szá­mosán írták alá a belépési nyilatkozatot Gulacson, Uszkán, Nyír­meggyese« és inas községekben is. A járásban közkedveltté vált c könyvek háznál való értékesítés ' is. A házról-házra történő könyv- j árusítással mintegy ötezerhatszáz forint értékű könyv talált gazdá­ra egy hónap alatt. Miről tárgyait ölvén lagérfeitezlet? Az egyénileg dolgozó parasztok körében mind ‘gyakrabban kerül szóba a termelőszövetkezeti mozgalom. Latolgatják: belépje­nek, vagy ne lépjenek? Bizony elkel a jótanács. A földmü-vesszö- vetkezetek választott és hivatali vezetői az egyéni dolgozó parasz­tok között élnek, s mint már annyi sokszor, most is szeretné­nek segíteni a helyes döntésben Tehát nem véletlen, hegy a hetek­ben megtartandó lega'ább h t­remszáz tagéetbkez'.eten gyek- nur szóbakeriil a szocialista mezőgazdaság megteremtésé­nek szükségessége és élesen kirajzolódik a jövő parasztsá­gának élete. Ezideig mintegy ötve.i gyűlésre jöttek össze a, tagok. A csengeri járásban t.z tagénckózkten közel kétszázan vettek, részt. A kérdé­sek egymást kergették. Miért kell belepni a léesz-be, amikor úgyis termelünk, hc'gy lehet, hogy a világpiacon nem. versenyképes a kenyérgabonánk, miért nem1 hoz­nak be külföldről búzát, ha az olcsóbb és még egy sor válaszra váró kérdés hangzott el. Bizony, nagy tájékozottságot, szélés látó­kört kíván meg a tömeg előtti válaszadás. A beszámolók tartói már eddig is felkészültek, s re­méljük, hogy a még hátralévő gyűléseken sem vallanak szé­gyent és válaszaikkal kielégítik a hallgatóságot. A finom kisvárdai sütemények készítője Sípos István, mcstercukrász. A szakma négyszeres kiváló dolgozója. Nyu­godtan elmondhatjuk, hogy készítményeit a távoli megyék­ben is nagyon jól ismerik és szeretik. Az üzemben már a karácsonyi megrendelések előkészítésén dolgoznak. Már ed­dig több, mint száz tortamegrendelést tartanak nyilván. Mire az ünnep eljön, még több lesz a tortarendelők szá-^i. Képünkön Sipos István mestercukrász az édességek or­szágosan ismert hírneves készítője Iakodalomi tortákat díszít. (Dorogi felv.) Fekete József szíve a termelőszövetkezethez húz A földmúvesssövetkezetekr.ek nagyobb gonddal, körültekintés­sel kell szervezniük a termelési szerződéskötéseket; Különösen nagy lemaradás van a cukorrépa, édescsillagfűrt, anyarozs, menta és a zöldségtermelési szerződések megkötésében. Pedig valamennyi „forintot gurító” növény. Erre már éveken keresztül rájöttek a szerződéses termelők, de elvár­ják, hogy a szövetkezetek három- szor-négyszer megkeressék őket és ismetelten kiszámolgassák a termelés hasznosságát. Meg kell ezt tenni, mert nemcsak a ter­melők és a szövetkezetek érde­ke kívánja ezt meg, hanem a népgazdaságé is. Mezőgazdasági alapanyag nélkül nem tud ipa­runk termelni. Az egyénileg dol­gozó parasztok többsége ezt meg is érti és remény van rá, hogy e hónap végéig befejeződnek a szerződéskötések. NYAKIGLÁB EMBER láp be a vajai szövetkezet irodájába. Otthonosan megy az egyik író­asztalhoz, kiadja a kért irato­kat, s már búcsút is int a za- jongóknak. Hozzászegődöm. Rö­vid beszélgetés után „lóra ka­punk”. A kerékpárok fröcsköl­ve verik szét a latyakos sarat a kövezetlen utcán. Néhány- , száz métert karikázunk, míg rátérünk egy homokosabb kap­tatóra és elérjük a fáin 6zélén a Béke Tsz tanyáját. A nemrég épült istállóból, a két pajtából és a sertéséiből áll a gazdaság. Amint elnézem a környéket, hiányérzetem tá­mad. „A kerítés” — ötlik az agyamba. Igen, a porta úgy szép, ha kerítés fogja körűi. De várjuk csak! Három Oldal­ról már öt—hatéves, kétsoros jegenye-nyárfák törnek az ég felé. S mint megtudom, kerí­tésben sem sokáig lesz hiány. A SZEMLÉLŐDÉS KÖZBEN Gebei Sándorba, a téesz párt­titkárába ütközünk. Jó isme­rősként üdvözli Fekete Józse­fet, a szövetkezet agronómusát, s hárman baktatunk a serrés- i:Tez. „Pucér’ disznókat tarta­nak. Szemügyre vesszük a ti­zenkilenc anyakocát, huszonegy hízót és az ugyanannyi nővén déket. Számra nem sok ez az állom.ány, de kis téeszről lé­vén szó, mégis szép. Es lesz még több is! Bár a téesz in­kább a gyümölcstermelést éj a növénytermelést kedveli. — Sajnos, ma még csak két hold termőnk van — magya­rázza Gebei elvtárs az uuva- ron. — De a tavaszon tíz hol­dat ültettünk a futóhomokos részre. Különben Fekete elv­társ erre az elő tanúnk. A permetezéseicnél szintén résen volt. És elmondja, hogy bizony nem rest ember az agronómus elvtárs. Nemcsak a szerek el­készítésében segített, gyakran I hátára kapta a permetezőgépet és megmutatta, hogyan kell szakszerűen permetezni. Pedig ahogy elnézem, ebben a latya­kos, egepergős időben is elég jó ruhában és rendesen jár. Igaz, legényember lévén, adni is kell magára. SZÓBAKEKLL AZ IS, hogy a sátoraljaújhelyi technikum­ban a szőlő- és gyümölcster­melési szakon végzett. S a szakmája is ösztönzi, hogy szív­ügye legyen a telepítés és a fán megóvása. Meg hát a tavasz óta — amióta a községbe ke­rült — jópárszor kiszámolta, mennyivel lenne hasznosabb, ha a vajai homokdombok egé­sze gyümölcsöt teremne. Még­pedig a közösben! S így nem véletlen, hogy a téesz-tagokkal mind gyakran fordul meg az egyéni gazdák házában reg­geltől késő estig. Érvel, vitat­kozik a nagyüzemi gazdálkodás jövőjéről a község határán be­lül és kívül. Ma még kevés eredménnyel, mert eddig csak ketten léptek be. De a remé­nyüket s kedvüket nem vesz­tették j$­— MEGMONDOM ŐSZIN­TÉN — szólal meg az agronó- mus — a téesz-tagság ez évi becsületes munkájával és - me­gyére szóló termelési sikerei­vel még nem tudta feledtetni szomorú múltját. A korábbi . esztendőkben, de még a tava­szon is, köl<s#ön magvakból ve- tegettek. De ha hiszi, ha nem, az őszön még tartalék-vetőmag is maradt. Jutott eladásra és a munkaegységre is. Sőt ké­sőbb sem ürül Ki a raktár­juk. .. Az igaz, van miből. Mert a futóhomokról Holdan­ként tizenhét mázsa kukoricát szedtek le. Cukorrépából meg kétszázötven mázsás átlagjuk volt. Vagy itt van a most cso­mózott tíz hold dohány. „Önti” a pénzt. KÖZELEBB HÍVJA az egyik arra haladó téesz-tagot. . Meg­kéri, mondja el, mit vitt ha­za eddig? A megszólított Sós Ferenc jegyzetfüzetet vesz elő, s már sorolja is. Sok lenne leírni. Csak néhány számada­tot. Kenyérgabonából negyven­négy, kukoricából ötvenkét és cukorból két és fél mázsát szál­lított haza. Kiszámolták, meg­ér legalább harminckétezer fo­rintot^ — ®sak azért Írogattam fel — magyarázza Sós bácsi --- az agitálásnál ne kelljen sokáig tömöm a fejem. S aki nem hiszi, feljegyeztetem vele és beküldőm az irodába. Külön­ben is már a tavaszon kiszá­moltam, legalább nyolcszaz munkaegységet kell elérnem a családommal, hogy kilenced magamat eltartsam. — Ma az ezer körül já­runk. .. Mit gondol, azért vet­tem ki a vejemet a fizetéses ál­lásból. hogy rosszabbul járjak? El sem lehetne zavarni, igaz-e elvtársak? MOST MAR KEZDEM még jobban érteni,' miért kéri az agronómus: engedjék át a téesz-be dolgozni. Nemcsak a teremteniakarás, az emberek is hívják. Becsületes, józ^réletű embe­rekkel öröm dolgozni. Már pedig Papfi^Bihály téesz elnököt, Berkeszi "TCyula veze­tőségi tagot és a fcfobieket sem húzta még ki senki a Kocsmá­ból. S az agronómus azt állít­ja és én hiszek neki, nem is fogják. A tagokkal sincs már különösebb baj. Ha hajnalban kell felkelniük és éjfélkor le­feküdniük az sem fog ki raj­tuk. Megtanulták: a gazdag termésnek megvan az ára. S milyen kár, hogy minderről és sok mindenről csak általános­ságban beszél a szövetkezet ki­rakata. Az agronómuson és az ügyvezetőn kívül pedig vajmi kevés szószólója van a szövet­kezetnek.- Varga Gyttte Öltözködjünk ízlésesen Az öltözködés összhatásának ro­már. kialakult sza­bályai . vannak. A férfiruhák általában egyhangú anyagok­ból készülnek, s ezt az egyhangúságot élénkíti a nyakken­dő. Ez egv bizonyos harmóniában törté­nik és ezért fontai iz, hogy milyen ru­hához, milyen nyak­kendőt viseljünk. A jó összhanghoz még az ing is hozzájá­rul, s így tulajdon­képpen három té- hyezőt mérlegelhe­tünk. , A színkiválasztást szeretnénk az aláb­biakban elmondani, hogy milyen ruhá­hoz, milyen inghez, , milyen nyakkendőt viseljünk. Ha.a ruha szürke, az ing fehér, világoskék, vagy vajszínű, míg a hoz­záillő nyakkendő a kék minden árnyala­tában, vagy szürke alapon kék és bordó harántcsíkos, ke­resztcsíkos, aprómin­tás legyen. Barna, drapp, csau ruhához, világoszöld, fehér, vajszínű, vagy vilá- gcsrózsaszín inget vegyünk. Nyakken­dőnk zöld alaptónu­son drapp és csau színezéssel, vagy csau alapon elütő színű csíkozással, va­lamint a csíkosaié és mintásak. Ha a ruhánk zöl­des árnyalatú, in­günk homok, csau, vajszínű, vagy fehér legyen. Ehhez nyak­kendőt csau-zöld csí­kozással, drapp alap­barna, vagy bordó, ezüstszürke csíkozás­sal. Sötétkék ruhánk­hoz, fehér, vajszínű, vagy világosszürke ingcf vegyünk fel. Ehhez nyakkendőt síma ezüstszürkét vagy ezüstszürke alapon különböző szürke csíkozással vegyünk. Vőlegényeknek ajánljuk a fehér cso- kcrnyalekendőt, tzmo- knghoz kész, vagy önkötős fekete cso- kernyakkendőt. Esti alkalmakra fekete, sötétszürke, vagy sö­tétkék ruhához csak fehér inget é’. ezüst- szürke nyakkendőt viselj iink. Az öltözködéssel kapcsolatban vala­mennyi . szövetkezeti szaküzieíben szívesen adnak szaktanácsot. Nagyobb gondot a termelési szerződéskötésre! s

Next

/
Thumbnails
Contents