Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)

1959-12-01 / 284. szám

Tanácskozik az MSZMP VII. kongresszusa

(Folytatás ax 5. oldalról.)

A szocialista építés előrehaladása napról-napra növeli az értelmiség társadalmi szerepét, alkotási lehetőségeit. Megindult és biztató az árfolyamat, amelyben a >,régi” és „új” értelmiség a szocializmus eszméi alapján teljesen összeforr. E folyamat végigvitelé- re törekszünk. Szembetűnő eredményeket mutat az a pedagógusoknál. A párt, a kormányzat bizalommal és megbecsüléssel tekint az értelmiségre és anyagi ellátottságuk további javítására is törekszik.

—- A pártszervezeteknek le kell küzdeniük az értelmiséggel szemben helyenként még mindig tapasztalható elzárkózást és bizalmatlanságot. Ugyanakkor arra is szükség van, hogy nemcsak a kommunista értelmiség, hanem az értelmiség pártonkivüli része is teljes feloldódással, nagyobb öntudattal, felelősséggel, fokozottabb mértékben vegye ki részét társadalmi kérdéseink megoldásából, szocializmust építő népünk erőfeszítéseiből.

— Hazánkban ma még jelentős számú kispolgár, kisiparos és kiskereskedő él és dolgozik. 114 ezer önálló kisiparos van, fele falun. A kisiparosok és kiskereskedők tevékenyen kivették részüket

1957-ben és 1958-ban a gazdasági viszonyok konszolidálásából. Túlnyomó többségük ma is társadalmilag hasznos tevékenységet folytat.

— A párt és a kormány szembeszáll és küzd a spekuláció és a jogtalan jövedelemszerzés ellsn. Azt várja, hogy a kisiparosok és kiskereskedők tartsák be törvényeinket, segítsék népünk munkáját. Ugyanakkor támogatja és támogatni fogja a városi és falusi kisiparosok, kiskereskedők társadalmunkban szükséges és hasznos tevékenységét, a lakosság szükségleteinek jobb kielégítéséért.

A pari arra törekszik, hogy a

kispolgárságot meggyőző szóval ideológiailag és politikailag átpcvelje és a szocializmus útjára vezesse számára is elfogadható módon: egyéni boldogulását és gyermekei jövőjét biztosítva.

— Elvtársak! Foglalkoznunk kell a volt kizsákmányoló osztályok tagjaival folytatandó politikával is. Az elmúlt évtized alatt a tőkés és földesúri osztályokat fölszámoltuk. A volt kizsákmányolok és támogatóik egy tésze be is illeszkedett társadalmunkba, más része 1956-ban harcba szállt a népj hatalommal és ma is ellenséges magatartást tanúsít. Közülük mint ellenséggel bántunk el azzal, akivel rendszerünk a harcban — mint ellenséggel — találkozott.

— Továbbra is éberen védelmezni fogjuk rendszerünk, népünk érdekeit a volt kizeákmá- nvolókkal szemben. Aki közülük fellép ellene, annak számolnia kell a proletárdiktatúra keménységével. Ugyanakkor az ellenforradalom leverése, a proletárdiktatúra erősödése, a szocialista építés sikerei növelik a lehetőséget a volt kizsákmányolok átnevezésére.

— Az ellenforradalom leverésével az osztályharc nem szűnt meg hazánkban. Társadalmi törvény, hogy az osztólynélküli társadalom osztályharcban születik. Ugyanez érvényes a nemzetközi élet területén is. Az államok és népek békés egymás mellett élése, amelynek tartóssá tételéért küzdünk, nem hoz békét az eszmék harca terén.

— Számolnunk kell azzal, hogy céljaink, a szocializmus alapjainak lerakása, a szocializmus felépítése — az cßztälycdik, a műi kásosztály céljai és megvalósításuk osztályharcban fog végbemenni. A szocializmus érdekei nem kívánják az osztályharc élesedését, ellenkezően, az a 1°, ha hevessége csökken, formái kevésbé élesek.

A pért és a nép állama sohasem fog az osztályban; élezésére törekedni. Ez azonban elsősorban nem tőlünk, hanem osztályellenségeinktől, a nemzetközi imperializmustól függ.

— Az osztályharc tehát folyik tovább. Az osztályok harcát azonban az ennek lényegét nem érlő emberek foghatják fel úgy - «6 a szocializmus esküdt ellenségei terjeszthetik azt — mintha az osztályharc a volt kapitalista osztály egyes tagjai ellen folytatott különhábonival volna egyenlő. Népi államunk törvényei a volt kizsákmányoló osztályok tagjait is egyenjogú

a pártról, a párt ych és a tömegek

beszélt.

— A marxizmus-leninizmus

alapvető tanítása — mondotta, — hogy párt nélkül, a Párt vezetése nélkül a munkásosztály nem vívhatja ki, n,em tarthatja meg a politikai hatalmat; a párt vezetése nélkül nem lehet felépíteni a szocialista társadalmat. A revizionisták megpróbálják csökkenteni a párt vezető szerepének jelentőségét a szocializmust építő országok mindennapi életében. A magyarországi tapasztalatok

szembetűnően és meggyőzően bizonyítják, hogy a párt vezető szerepe a hatalom kivívása után nem csökken, ellenkezően — növekszik.

— A Magyar Szocialista Munkáspártot marxista-leninista tudományos világnézet vezérli; elméleti alapja, kommunista politikája nem új Hj a helyiéiben az, hogy a Központi Bizottság a tévelygések és hibák sorozata után visszavezette a pártol a helyes lenini útra, módszereibe is, a párt munkastílusába is olyan új elemeket vitt, amelyek ma összeforrasztják a legszélesebb dolgozó tömegekkel.

— Az elmúlt három évben a párt lsét fronton harcolt — mégpedig a revizionizmus ellen és a dogmaüzmus ellen, — hogy megőrizze a pártegység eszmei alapját, a marx;sta-leninista ideológia tisztaságát.

A munkásosztály eszmei fegyverét csorbítják a párton belül jelentkező dogmatikus és revizionista irányzatok. Epek közül mind Magyarországon, mind pedig nemzetközileg a revízión izmus a főveszély.

A modern revizionizmus feleleveníti a még le nem győzött régi, hurzsoá eszméket; a nemzetközi imperializmus és a belső reakció kezére játszik: azokra

támaszkodik. Különösen veszélyessé teszi a modern revizioniz- rnust az a tény. hogy a tömegek előtt marxista-leninista mezben jelentkezik. A revizionizmus társadalmi bázisát a még meglévő burzsoá és kispolgári elemek képezik. A revizion'zmus meghamisítja a marxizmus UaD- vető tételeit, tagadja a párt vezető szerepét, a proletárdiktatúra államának szerepét, a szocialista tábor jelentőségét. A politikában törvényszerűen a munkásosztály érdekeinek elárulásához vezet. Valójában nem más. mint a burzsoázia által megham’sítctt marxizmus.

— Legkorszerűbb formájában is éppen úgy kudarcra van kárhoztatva, mint ahogyan a mrrxlz- mus eilen immár száz esztendeje indított minden eddigi támadás vereséget szenvedett. Ezt világ' &an példázza a hazai revi- ■d.orJsta csoport egész dics.elán pályafutása is.

— A Központi Bizottság és a párttagság alapvető tömegei

állampolgárokként kezelik, ha ók maguk nem sértik meg, hanem tiszteletben tartják e törvényeket és lojális magatartással beilleszkednek társadalmi rendünkbe. Mint ismeretes, például magukra a dolgozó parasztokra bíztuk, hogy felveszik-e a kalákákat a termelőszövetkezetekbe, vagy sem. Rendeletben módot adtunk arra is, hogy az egykori kulák .eltemethesse saját múltját és két. évi becsületes munka után teljesjogú, a különböző tisztségekre is megválasztható tagja legyen a termelőszövetkezeteknek. A volt kizsákmányolok gyermekeivel kapcsolatban pedig pártunk arra törekszik, hogy a múlt terhétől mentesen találják majd meg helyüket az új szocialista világban.

Kádár János végezetül

Mő szerepéről, a pari kapcsolatáról

ma mentesek a revizionista nézetektől. Az az árnyék, amelyet a revizionisták vetettek a pártra, nem a párt és nem a pártot támogató tömegek, hanem az árulók szégyene.

— Kiforgatja lényegéből és meghamisítja a marxi zmus-leni- nizmust a dogmaüzmus is A dogmaüzmus — bár nem a burzsoáziától származik, hanem a munkásmozgalom saját talaján keletkezik — hallatlan károkat tud okozni a párt, a munkásosztály, B proletárdiktatúra ügyének.

— Az utóbbi években súlyos károkat okozott a pártnak a Rákosi Mátyás körül kialakult személyi kultusz s az ennek révén meghonosított dogmaüzmus es szektás politika. A pártnak az ellenforradalommal vívott harc menetében meg Kellett szabadulnia a múlt hibáitól is.

A Központi Bizottság ma mentes és a párttagság a’apvctő tömegei is megszabadultak a dogmaüzmus és szektariániz- mus káros nézeteitől.

A Központi Bizottság helyreállította az egész pártban a pártélet lenini szabályait, a demokratikus centralizmust, a kollektív vezetést és helyreállította mindazok becsületét, akiket Rákosi és az őt támogató csoport alaptalanul megvádolt.

— Van azonban még egy zavaró vonatkozása a kérdésnek, amelyet helyes érinteni és lezárni. Hazánkban sok százezer ember van, akik sok éven át bíztak Rákosiban, éltették ■ és támogatták őt, ma pedig kemény szavakkal és súlyos kritikával szólnak kóros tetteiről. Miről van lényegében szó? Rákosi Mátyás 1919-ben harcolt a Tanácsköztársaságért, kiemelkedő szerepet töltött be a Horthy-íasizmus elleni küzdelemben és vezető szerepe volt a felszabadulást követő politikai harcokban, a proletárdiktatúra győzelmét követő időkben azonban eleinte eltűrte, majd maga is '■Vcztcnözte a személyi kultuszt és súlyos károkat okozott a szccia- ' izmus ügyének.

— A lényeget tekintve az emberek helyesen telték, amikor a régebbi években támogatták Rákosit, hasznos tetteiben, helyesen cselekedtek akkor is, amikor látva súlyos hibáit, az azokban való makacsságot, megvon-, ták tőle. mint vezetőtől, bizalmukat és elítélték őt.

A személyi kultuszért, az abból szánra.-.;) súlyos károkéit, az árnyakért, amelyeket ezrk a pártra veisttek, nem a ma- gvar kcBwnunfetáVnnk, nern a pártnak, nem a Rákosit korábban követő tömegeknek, hanem azoknak kell szégyenkezniük. akik ezeket felidézték, magának Rákosi Mátyásnak, s annak a csoportnak, amely hibáiban támogatta öt.

Kádár János ezután rámutatott arra, hogy a revizionizmus- nak is, a dogmatizmusnak is közös vonása a marxista ismeret- elmélet elvetése, a szubjektív szemlélet. A marxista ismeret- elmélet a valóság objektív té- nyeinek szakadatlan tanulmányozását követeli meg. A párt a valóság tényei alapján vonja le azokat a következtetéseket, amelyek a párt helyes politikájának kidolgozásához szükségesek.

A jelenlegi helyzet a marxista-leninista propaganda erősítését kívánja. A párt feladata mindenekelőtt, hogy a párt tagjainak marxista-leninista tudását mélyítse, továbbá az is, hogy segítséget nyújtson a marx'znrus-loni- nizmus elsajátításához annak a jelentős számú pártonkivü- linek, akik ezt igénylik.

A továbbiakban Kádár János a párttagság számszerű adatait ismertette, majd a párt élcsapat- jellegéről beszélt, aláhúzva; a párt soraiban ma azok a leg- öntudatosabb és legállhatatosabb elvtársak vannak, akik az ellen- forradalom elleni harc nehéz napjaiban vették kézbe és emelték magasra a párt, a proletár- diktatúra zászlaját.

— Nagy nyereségnek tekintjük, hogy a korábbi évek hibáit jóvátéve, elfoglalták méltó helyüket a pártban az 1919-es kommunisták és azok, akik a Horthy, rendszer éveiben idehaza illegalitásban dolgoztak, a spanyol polgárháborúban résztvett, valamint más, egy időben oktalanul mellőzött elvtársak. így méltó helyre került a pártban a régi forradalmi törzs. Kijavítottuk azokat a hibákat is, amelyek a két munkáspárt egyesülésével kapcsolatban előfordultak. Ma aszerint ítéljük meg az embereket, hogy az ellenforradalommal vívott harc idején hűek maradtak-e a munkásosztály ügyéhez, és nem azon az alapon, hogy korábban a kommunista, vagya szociáldemokrata mozgalomban tevékenykedtek-e s ez jó dolog.

Az elmúlt három évben fejeződött be teljesen az egyesülés olyan értelemben, hogy pártunkban most már csak minden tekintetben egyenjogú és összeforrott párttagság van. A végi tötzsgárda és a felszabadulás után kommunistává lett ifjúság is összeforrott; ahogy ezt más szavakkal kifejezzük: a 40 éves magyar kommunista mozgalom három élő nemzedéke együtt van cs jő egyetértésben dolgoz k.

A párt erős, mert ma valóban az azonos elveket valló emberek önkéntes harci szövetsége.

Beszélt a kádermunkáról is- Jó - az — hangsúlyozta, — hogy nem egymástól elkülönítve végzik immár az emberek irányítását és a kádermunkát. Tapasztalataink szerint az a döntő, hogy mindenekelőtt munkája cs magatartása alapján ítéljék meg az embert és ne különböző nyilvántartások adatai alapján. Az egész embert tekintsék, jó tulajdonságaival és esetleges fogva- tákossáyaivyl együtt, az a legfontosabb, hogv a kádermunkából végképp eltüntessük a titokzatosságot, a misztifikációt, az egyoldalú megítélést. Feltétlenül kerülni kell, hogy egy embert egyik nap — jótu! újdonságai alapján — az esőkig emeljenek, a másik nap pedig —valamilyen

hibája miatt — esetleg őrültre eU

vessék.

— Pártunk tömeg betol jakinak növekedésében — foly-. tatta — döntő tényező: *

párt szavai és tettei sohasem térhetnek cl egymástól.

A pártnak a tömegekkel vannak közvetlen és közvetett kapcsolatai. A párt a néppel, a törrveg- szervezetek és a tömegmozgalmak révén közvetett kapcsolatban van. A tömegszerveaeteienek és tömegmozgalmaknak megvan a maguk sajátos rendeltetése, de feladatuk az, is, hogy a párt szavát közvetítsék a tömegekhez és a tömegek véleményét, kérdéseit a párthoz. Ma a tömeg- szervezetek és tömegmozgalmak a párt eszmei és politikai Irányításával, ugyanakor önállóan dolgoznak és betöltik sajátos szerepüket is; alapjában véve jól töltik be a párt és a tömegek közötti összekötő szerepet is.

Kádár János részletesebben szólt ezután a szakszervezetek, a Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Nőtanács munkájáról. A szakszervezetekre a kommunistáknak úgy kell tekinteniük mint olyan szervezetekre, amelyekhez idővel mind több olyan feladat és hatáskör kerül, amelyek ma még állami szerveknél Vannak. A Kommunista Ifjúsági Szövetség egyrészről tömegszer- vezet, más vonatkozásban pedig a párt saját ifjúsági szervezete. Legfőbb feladata, hogy küzdjön és segítsen a .pártnak legyőzni az ellenséges nézetek maradványait. amelyek az ifjúság soraiban helyenként még rombolnak. További fe’adata. hogy Segítsen a pártnak' az1 esést ifjúságot tanulásra ösztönözni, a munka megbecsülésére és szere te térő

tanítani, a szocializmus eszméjéhez, a népi hazához való rendíthetetlen hűségre nevelni. A Központi Bizottság •meaítélés* szerint a nőmozgalom szervei, a nőtanácsok hasznos és jó munkát végeznek. Ezért tekintélyük van a pártszervezetek és a tömegek előtt is. Az a feladatuk, hogy a szocializmus építésének központi társadalmi kérdéseivel foglalkozzanak és mozgósítsák a nőket a oárt politikájának támogatására, alkotó munkára. Ugyanakkor foc- lalkozzanek a nők társadalmi kérdéseivel. A nők a Magyar Népköztársaságban egyenjogúsággal rendelkeznek. A nőtanácsok feladata, hogy ennek a törvényben biztosított egyenjogúságnak az élet minden területén, az ügyek mindennapi menetében segítsenek maradéktalanul érvényt szerezni.

Nyíltan meg kell mondani, hogy a nők társadalmi kérdéseinek kielégítő megoldás* még nagy és hosszantartó munkát kíván, A nők teljes felszabadítása és a szó igaz értelemben vett egyenjogúság a szocialista forradalom egyik fő feladata. Ezt még nem oldottuk meg és ez rom is könnyű, ne’" is rövid lejáratú

J**»Y o fin f

— A párt közvetlen tötnegkap- csnlatainak alakulásában rendkívül .fontos, hogy a párt elvileg és gyakorlatilag helyes viszonyt slak’tson ki a párton kívül lekkel. A párt. mint tudvalevő. RTz-don- mal és megbecsüléssel viselteik a pártonkivólíek iránt, diszintén, közvetlenül és nyíltan szól a pár- tonkívüliek le<*s?é'os''bb tömegeihez fz eredményekről és a ne- hézséP°kröl is. Három év alatt a párt és a pártonkivüli tömegek között éppen ez

(Folytatás a 7, oldalon)

6