Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)
1959-12-05 / 288. szám
r Elénk a politikai élet megyeszerte Fényes palota Közel Jélszáz rádióhallgató-kör tanulmányozza a kongresszus témáit a baktalóránthási járásban Megélénkült a politikai élet a pártkongresszus ideje alatt a bak- talóránlházai járás községeiben. Esténként rádióhallgató-körök i tanulmányozzák a kongresszuson elhangzottakat. A járás tizenkilenc községében a pártszervezetek szervezett rádióhallgatást kezdeményeztek. Pusztadoboson az iskolában egy-egy este ötven-hatvan dolgozó paraszt ül a rádió mellé, Vaján húsz helyen tartanak rendszeres összejöveteleket egy-cgy kommunista családnál, s hasonlóan a többi községekben is. Ölehértón, Vaján, Ny Irmádén, Nyírkércsen és Laskodon hangszórón át közvetítették az esti rádióadásokat. A kongresszus napjaiban csak szervezetten közel felszáz rádióhallgató-körben nem kevesebb, mint ezer-ezeröt- száz dolgozó tájékozódott az eseményről. Ezenkívül még több ezerre tehető azok száma, akiit otthonukban minden különösebb •zervezés nélkül hallgatták a kongresszus előadóinak, felszólalóinak beszédét. Jó elgondolás volt a járási pártbizottság részéről, hogy a szervezett rádióhallgató-körökbe egy-egy járási, községi aktívát, pártvezetőségi tagot is elküldték. Hasznosnak bizonyult ez a lépes, mert a rádióhallgatás után bőven alvadtak vélemények, kérdések, melyeket ott a helyszínen megmagyaráztak a népnevelők. A járás dolgozóinak zöme nem mindennapi érdeklődéssel várta az esti rádióadásokat. Különösen üdvözölték a Kádár János elvtárs által elmondott beszámolót nyílt, egyenes, őszinte gondolataiért. Sokan elgondolkoztak azon, mennyire a nép érdekeit képviselik a kommunisták, a Központi Bizottság, és az élet való jelenségein, az emberek helyes megítélésén alapultak a párt politikai lépései. Rendkívül sok embert megkapott az a tény, hogy a világ leghatalmasabb országának „feje”, Hruscsov elvtárs is ellátogatott a kongresszusra. A látogatásról így vélekedtek Nyírkércsen: „Úgy veszem, mintha személyesen engem látogatott volna meg Hruscsov elvtárs .. ." Dobos István ötholdas rehedi paraszt a beszélgetésen megjegyezte: „A Szovjetunió fejlődése a mi fejlődésünk is; úgy gondolom, e nélkül bajosan számoltak volna be a mi vezetőink ilyen jó eredményekről a kongresszuson...’’ A rádióhallgató-körökből alakult csoportos beszélgetéseken az értelmiség tagjai is elmondták véleményüket. Nagy Zoltán rohodi általános iskolai tanárt a nevelésről elhangzott megállapítás ragadta meg. „Szerintem a munkás és paraszt származású új értelmiségi fiataloknak jobban a sarkukra kellene állniok és az eddiginél jobban kellene érvényesíteni a tudást, amely bennük van. Egy munkásból, parasztból lett értelmiséginek nagyobb részt kell vállalni a hivatalos munkából és a társadalmi kötelezettségekből, mint a többieknek ;..” A kisiparosokat is jól érintették a kongresszus gondolatai. Vaján, Nyírmadán és másutt több kisiparos fejezte ki megelégedését. ,,Űgy érezzük, a kormány és a párt megbecsüli a kisiparosokat és épít is ránk...” — mondották, A megélénkült politikai életre jellemző, hogy soha nem volt ennyi — úgynevezett alkalmi agitáció, véleménycsere, mint most. Szerencsés dolog, hogy a tömegszervezetek is felismerték e napok jelentőségét és a legtöbb községben segítségére voltak a párt- szervezeteknek a csoportos összejövetelek megrendezésében. Különösen jó kapcsolat alakult ki a tanácsokkal. Most az a teendő, hogy a kedvező helyzetet felhasználják a pártszervezetek a megjelenő határozat elmélyült tanulmányozására, magyarázására. És ne hagyjanak válasz nélkül egyetlen kérdést sem. A Megyei Építő- és Szerelő Vállalat dolgozói a kitűzött határidőre befejezték Nyíregyházán a Nyírvíz-palota tatarozását. A palota szépítése 1311 ezer forintba került. (Hammel J. felvétele.) Tiszadobi képek Ki hallotta. már? Bőséges istállotrágyázást és ahol szükséges, holdanként 200 kiló szupertoszfatot forgatnak alá a tiszadobi Táncsicsban mélyszántással. „Sólem Jósk,a. mint egy vidra, Ki-kiállít a kis hídra. Onnan lesi Kisszekerest, Hogy a falu neki keres...” Kacagunk egy jó nagyot, hogy egészen betelijj vele a lámpával kivilágított iroda. Kisszekeres kisbírója emlegeti az elmúlt időket, és elárulja, hogy honnan származik a nóta... Földtelen emberekből tevődött össze a falu régenében. a férfiak eljártak vá- jást ásni a szomszéd uradalmakba, talicskával, vörös hagymával, és amikor eljött a fizetés ideje, s a fűszeresnél nem kaptak lisztet a családnak, — bánatukban leitták magukat... Mégis boldog...? Amikor Sólem Józsi kocsmájából kiléptek, szomorú-részeg nevetéssel az arcukon, üres bukszával a zsebükben, —rázendítettek a másik „kedvencükre”: „Kisszekeres, Nagyszekeres, Mind megissza, amit keres, Ha megissza, másat keres, Mégis boldog Kisszekeres...” Mégis boldog...? Talán az éhező, fillér nélküli család láttán...? Vagy az apróság száraz sírásának hallatán...? .. • Még a könny is összefolyik a falubeli emberek szemében, ha újra idézik a nagy nyomorúságot, a vizes pálinkából termett szomorú kacagást... így múltak el a napok, az évek. és Kisszekeresen gyökeret eresztett a nyomorúság. .. Valaki közbeszól És azt mondja: — Van nekünk jobb témánk is, nem igaz? Hehehe... Mert, ugye, a világ sorjának fordulása Kisszekerest se kerülte ki. Szabadságot kaptak, előbb nem tudták mit kezdjenek vele, aztán karókat hegyeztek, és testvérmódra megosztoztak a falu határán... Nagy dolog volt az akkor, csakhogy mit ér a föld, ha nincs jószág, eke, meg borona? Egyeseknek veit, vagy lett, de ott voltak a legszegényebbek. .. Aránylag sokáig kínlódtak a vannal is... De aztán 1955-ben megalakult a közös... Huszonhét család, majdnem ennyi taggal.. . Elkészült a tiszadobi Táncsics TSZ korszerű seriésfiaz- tatója. A szemre is kifogástalan, ízléses munka a szövetkezet építőbrigádját dicséri. Meddig szólt a nóta? Nem volt könnyű a kezdet — ráncolja össze a homlokát a szálas termetű Fábián Pista bácsi, míg Fülesdi Gabor is bólogat. | Különösen amikor rossz kezekbe j került a vezetés. A dolog egészen odáig ment, hogy majdnem | feléledt a veszendőbe ment nóta. amikor... , Amikor valami történt Kisszekeresen, az Előrében. Ma már nemcsak Szekeresen, de Szatmér több ■ helyén csodálkoznak a parasztemberek. Berki Zoltán hazakerült a járástól és vállalta a szövetkezetiek megbízását. Üj elnökkel kezdték az idei évet, meg sok adósággal, hiányosan táplált tehenekkel... Megkezdődött a küzdelem, az egész falu szeme láttára... Aztán ahogy nyárra váltott a tavasz, a bo termést cséplő gép moraja elnyomta a régj nóta hangját. ., Pólfordulós és viszkető tenyér A legelső az volt, hogy az embereket leszoktatták a kocs- mázásról. Megnőtt a kedv, meg a fegyelem. Jó gazda módjára kitartották az állatokat újig, gondozták a kapósokat, kövéj-en hajlongott a kalászos is... A kívülállók nem hittek a szemüknek. Pedig Kisszekeresen a tények tárulkoztak a tekintetek elé. Csépléskor 440 mázsa minőségi búzát tudott átadni a közös az államnak, s a cserén felül „lepottyant az égből” jónéhány ezer forint. Pénzeltek az állatokból is, a kapásokból is... — míg a tagoknak «gyre jobban „vbzke- tetett a halten vérük”: szeptemberig háromszor osztottak pénzelőleget. Van olyan ember, aki csupán előlegként eddig 10 ezren felül kapott... Gonddal takarították-be a terményt, s a tavalyi tartozások kiegyenlítésén felül 80 ezer forintnyi saját beruházást is elvégeztek: sertésfiaztatót építettek gondozói lakással, meg nyári szállást, gyarapították felszerelésüket ... S ami legfeljebb coltatta a kívülállók homlokán a kalapot: 20 hold gyümö'csöst is telepítettek... Mi pénzt ad az pár év múlva?! — kiáltanak tel sokhelyütt... És a zárszámadás még csak ezután jön... • » Összehajolnak a fejek Forog a ceruza. A sok gond ellenére is negyven forint körül jut egy egységre. Bár a pénz nagyrészét már előlegként megkapták, de a szétosztásig összejön még vagy 60 ezer forint. És mit nem tesznek ezek a közösbeliek: valamiféle szociális alapot létesítettek, kétezer forinttal. Amikor meg férjhez ment a Ta- raczközi Margit, a téesz egyik legszorgalmasabb tagja, ötszáz forintot kapott az alapból, jutalmul, segítségül, soha-vieszafize- tésre... így ámul a falu népe Kisszekeresen., Meg az a hír járja arrafelé, hogy a szövetkezetiek asztalán nagyobb, fehérebb a kenyér, mint az egyéniekén. ..Nem cserélnének azok fél Magyarországgal. ..” — mondogatják »féltében, hosszában... Én csak az.t láttam, hogy a közösbeliek szél s kacagással virrasztanak a ,jsó- lem-nóta” sírjánál... Anvval S. Készül a jövő évi termelési terv — Végzik a villany hálózat-bővítést — Facsemetéket ültetnek Szabolcs községben Szabolcs községben a Szabadság Termelőszövetkezetben nagy munka folyik — írja levelében Kántor Miklósné vb.-titkár. Megtették az előkészületeket a zár- számadási munkák jó elvégzésére. A szövetkezet tagjai az idén sokat javítottak a munka- fegyelmen, időben végezték el a feladatokat, s ennek eredménye meg is mutatkozik a zárszámadásnál. A zárszámadásra készülődéssel egyidőben megkezdte a szövetkezet vezetősége — Szöllősi István elnök és Barkász Aladár mezőgazdász irányításával — a jövő évi termelési terv kidolgozását, aminél figyelembe veszik a kormány nemrég megjelent I rendeletét is. Vetésforgót állítanak be, tíz holdon telepítenek fekete Tibiikét és nagymértékben akarják növelni az állatállományt. A községfejlesztésben szép előrehaladás tapasztalható. A községfejlesztési terv szerint az újtelepi részen befejezés előtt áll 1240 méteren a villanyhálózat bővítése. Űj autóbusz-várót építettek, a tiszai átkelés megkönnyítésére csónakot vásároltak, a kultúrtermet, iskolát székekkel rendezték be. A társadalmi munka eredménye többek között az is, hogy parkot létesítettek a község központjában és kerítéssel is körülvették. A társadalmi munkából a háziipari kollektíva közösen vette ki a részét. A pedagógusok segítségével az általános iskola tanulói eddig többezer facsemetét ültettek el a községben. A gyerekek nagy igyekezettel óvják a híres földváron elhelyezett emlékművet is. 7
