Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)

1959-12-02 / 285. szám

• • Ölvén százalékkal nagyobb összeget irányoz elő a fehérgyarmati járási tanács a jövő évi könyvtárfejlesztésre A felszabadulást megelőzően az analfabétizmus legelterjedtebb vidéke a fehérgyarmati járás volt. Könyvtárat sok helyen csak hírből ismertek. Az elmúlt tizen­öt esztendő alatt jelentős változá­sok történtek. A járási könyvtárán kívül minden községben helyi könyvtár nyitotta meg kapuit. A számottevő eredmények elle­nére ez év elejére a járás könyv­ellátottsága nem érte el a szük­séges színvonalat. Az emberek gondolkodásának és jellemének formálása több és frissebb könyveket igényelt. A járási könyvtár nem egészen ötezer kö­tettel rendelkezett. A legtöbb községben pedig csak 50—60 színvonalas kötet állt az olvasók rendelkezésére, a nagyobbrészt sematikus és érdektelen könyvek mellett. A járási költségvetésben biz­tosított tízezer forint könyvvá­sárlási keret nem volt elegendő a gyors és nagyobb méretű fej­lesztéshez. Először a járási tanács se­gített: 10 000 forinttal. Fe­hérgyarmat 3000, a penyigei tanács 5000 forintot szava­zott meg a községfejlesztési alapból. Rövid néhány hó­nap alatt több mint négy­ezer kötettel gyarapodott a járási könyvtár könyvállo­mánya. örvendetes, hogy a jövő évi költségvetés az ideinél ötven százalékkal magasabb összeget irányoz elő könyvtárfejlesztésre. Sőt, a termelőszövetkezeti moz­galom számszerű fejlesztésének első heti eredményei arra inte­nek, hogy 1960-ban valamennyi községi tanács tekintse fontos feladatának a könyvállomány to­vábbi gyarapítását. A járási könyvelíatottság je­lentős mértékben segítette a né­hány hónappal ezelőtt megnyílt FJK önkiszolgáló könyvesbolt. Az emberek szívesen lapozgat­nak a legújabb könyvekben. A jelentkező igényeket azonnali pótmegrendeléssel elégíti ki az új önkiszolgáló könyvesbolt. A harmadik negyedévben, a múlt évihez képest 40 000 forinttal növekedett a könyváru forgalom. Ugrásszerűen megnőtt az érdek­lődés a mezőgazdasági szakkön;,’, vek iránt. Az elmúlt negyedév­ben a járásban élő emberek mintegy húszezer forint értékben vásároltak mezőgazdasági szak­könyveket. A pártkongresszus második napján dr. Münnich Ferenc elvtárs is beszédet mondott Kedden reggel fél 9 órakor folytatódott a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusá­nak tanácskozása. Az ülést Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára nyitotta meg. A kongresszus résztvevői hosszan­tartó tapssal fogadták azt a beje­lentést, hogy N. SZ. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első tit­kára, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke, az SZKP kül­döttségének vezetője szólal fel. N. SZ. Hrscsov a kongresszus résztvevőinek hatalmas tapsa közben lépett a szónoki emel­vényre, s fél 9 óra után néhány perccel megkezdte beszédét, me­lyet lapunk első oldalán kezd-», tünk el ismertetni. Ezután Nemeskéri János, a Le­nin Kohászati Művek pártbizott­ságának titkára. Német Károly* a Csongrád megyei pártbizottság első titkára, Tatár Kiss Lajos, a Hajdú-Bihar Megyei Tanács VB. elnöke, Hidasi István, A Közép­dunántúli Szénbányászati Tröszt igazgatója, Kiss Dezső, a buda­pesti pártbizottság rnásodtitkára, majd Darabos Iván, az MSZMP Zala megyei bizottságának első titkára szólalt fel. Majd dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja mon­dott beszédet, melynek ismerteté­sére visszatérünk. ANYEGIN Aki számot vetett a holnappal Puskin gondolatai és Csajkov­szkij zenéje találkoznak — ez már eleve biztosíték, hogy a szí­nes szovjet operafilm megnyerje tetszésünket. Ehhez még hozzájá­rul a szép fényképezés, a képek gondos szerkesztése, kompozíció­ja, a színek varázsos, halk finom­sága. Mély gondolatok, reális áb­rázolás, gyönyörű zene. . azon­ban mégis némi hiányérzetünk van. Különösen a film első felé­ben, ahol a film alkotói túlságo san ragaszkodtak a zenei törté nés menetéhez, és így kevésbé filmszerű, kissé vontatott a cse­lekmény. Kárpótol azonban a zene és a képek harmonikus egysége. Tatjána szerepében Sen- gelaja megnyerő, szívhez szóló jelenség. Medvegyev — Anye­gin alakítója, — férfias, kitű­nően teremti meg a puskini el­képzelés világát. A film — kisebb gyengeségei ellenére — értékes, mély szépségeket nyújtó, sokáig emlékezetünkben maradó alkotás. Ködöböcz Pál Vúmosatyán köz- megbecsülést élvező középparaszt, jó gazda hírében áll. Tizennégy hold föld gondját, baját tartotta a vállán apja, az idős Pali bácsi helyett már hosszú évek óta. Az udvaron példás rend, az istálló­ban hét darab szarvasmarha, az ólban sertések, a szérűskertben takarmány- és szénakazlak. A fiatal Ködöböcz-cel, a gaz­dával az istállóban találkozunk. Eteti a jószágot. Körötte sürgö­lődik a család legifjabb férfi tag­ja, a hároméves Palika. Ö a „dok­tor'’ Ködöböcz Pál, tudjuk meg tőle, amikor három éves férfias­sága minden önérzetével kezet nyújtva bemutatkozik. — Még miniszter lesz ebből a doktorból — mondja nagy komo­lyan a közben előkerülő nagya­pa. Derülünk a korántsem lehetet­lennek szánt tréfán, miközben a gazda betessékel a lakásba. ,,Af lehet váltani a nagyobb sebességre..." Mozgolódik a nép Vámosatyán. Azért kerestük fel Ködöböcz Pált, mert az utóbbi napokban az el­sők között volt, aki fittyet hányt a faluban elterjedt mondásnak: „Én nem akarok első lenni, majd a többi után, de utolsó se le­szek.” — Meglett emberek vagyunk mi, nem szégyenlős kislányok — mondja a gazda. — Tudom én, hogy nehéz átváltani a nagyobb sebességre, de amikor eljön az ideje, akkor ne vakarózzon az ember... DCat'áasőtujl kálnúi'iu Csak a december ne lenne a naptárban! Pedig ott van, s amilyen vészes gyorsasággal pe­regnek a napok, már itt állha­tok nyakig a decemberben és a Üinzó gondokban. Mert a de­cember mindig a gondokkal jön. Tavaly például már szeptem­berben készültem a december­re, azaz a bohókás Télapó és a karácsony ünnepére. Hála bőséges ismeretségi körömnek ás a kiterjedt rokonságnak, már a szeptemberi reggeli kifliada­gom kenyérszeletté és az ebéd­előtti betevő féldecim málna­szörppé változott. Sógoromék Tarkája ugyanis már májusban ‘bejelentette igényét arra a ha­jasbabára, amit a kirakatban minden nap megmutogatott ne­kem. Stánci néninek nylonken- d6, Benő bácsinak horgászfel­szerelés, Trézsinek padlókefélő­gép, Gerzsonnak villanyborot­va, Hugónak lemezjátszó, a sü­ket Mari néninek hallókészü­lék, a Baloghék zenekedvelő Ro_ injának swíjharmónika, Emii­kének duda. Rozikának kölni, — szóval ez így ment decem­berig. Minden nap úgy néztem ki, mint egy félmálházott hegyi öszvér. Üzletről üzletre zarán­dokoltam, a boltosok messzi környékről szorosabb ismeret­séget kötöttek velem. Egyikük papagájkalitkát, másikuk automata fogsortisztítót sózott rám. A csomagok kiszorítottak a szobából, s én beköltöztem a konyhába, a sparhelt alá. Aztán felvirradt a szortíro­zás nagy napja. Minden cso­magra ráírtam az ajándékozan­dó nevét. Majd fuvarosokat fo­gadtam, s karácsony napját végigloholtuk a városon. Min­denütt kocsonyával^ töltöttká­posztával és mákosbeiglivel fo­gadtak, valamint „Ó igazán, ezt nem kellett volna, minek köl­töttéi!” — felkiáltással tépték ki a csomagot a kezemből. Én pedig gyors szabadkozás után továbbsiettem, mert lent vár­tak a fuvarosok a többi cso­maggal. Az ünnepet követő napokban aztán ismerőseim és rokonaim nem fogadták köszönésemet. Mindenki félrefordította fejét, ha meglátott. A sógorom ke­resztanyja utánam is köpött. Csak tavasz táján tudtam meg, hogy mi történt. A szortí­rozásnál ugyanis összecseréltem a csomagokat. Stánci néni hor­gászfelszerelést, Benő bácsi nylonkendőt. Trézsi villanybo­rotvát ,az agg Gerzson padló­kefélőgépet, a süket Mari néni lemezjátszót, a zenekedvelő Ro­biba hallókészüléket, a négy éves Emiiké kölnit, unokabá­tyám menyasszonya szájhar­monikát, a sógorom meleg bu­gyit. az antialkoholista szom­szédasszony egy liter vodkát kapott. Azóta új ismerősöket, sőt rokonokat is szereztem. Lehet, hogy krráczony után ők sem 1— ' ••’"rri... gy. i. gy­Vámosatyán a Lenin Termelő- szövetkezet kibontakozó gazdálko­dása, a termelésben, a szervezés­ben elért eredményei azt mu­tatják, megvan az alap ahhoz, hogy nagyobbat lépjen előre a fa­lu, mint Ködöböcz Pál mondja, át lehet váltani a nagyobb sebes­ségre, mert félénkebb, bizony- máit, cimboráit... A gazdálkodásra terelődik a szó talanabb emberek is jól megül­hetnek a nyeregben. — Néhány nap alatt tizennyolc családdal együtt mondtuk ki az életreszóló „igent” — folytatja. — Hogy nem egyszerű dolog, azt mutatja az is, hogy én már bent vagyok, de itt van édesapám, ő még vár. Várja a jó öreg ko­Hogy jó gazda a fiatalabb Kö- döböoz, azt már az előbb is láttuk az udvaron. De a termelési ered­ményei is szépek. Búzából tizen­egy, kukoricából negyven mázsa termett nála az idén egy holdon. Hogy hibrid volt a kukorica az csak természetes annál a gazdá­nál, aki nem azt mondja, hogy hét darab, hanem, hogy öt szá­mosállatom van. ' Jó gazda, de látja gazdaságá­nak szűk korlátáit is. S tudja, hogy a nagyüzem — ha a kezde­ti lépések nem is sikerülnek min­dig jól — nem szab korlátokat a termelés, a gyarapodás elé. A Lenin téeszben 12,6 mázsát ho­zott a búza száztíz hold átlagban. Az őszi árpa majdnem húsz, a dohány tíz, a borsó tizenegy’, a cukorrépa 165 mázsájával fizetett. Pedig a Lenin téesz mélyről indult el. Nem volt jó irányítás, ez hozta maga után a fegyelem lazulását és bizony tavaly tekin­télyes ráfizetéssel zárták az évet. Az idén, amióta Kiss Béla a szö­vetkezet elnöke, tisztáztak minden adósságot és nagy a gyarapodás a közös vagyonban. Harminc- nyolc tehenük, huszonhat anya­kocájuk és kétszáz anyajuhuk van az 550 holdas gazdaságban. Tejből, gyapjúból, hízóállatból több, mint háromszázezer forint a bevételük. A meglévő mellé újabb ötven férőhelyes istállót emeltek. Magtárpadlással, ötven kocának építettek midern fiaztatót, s az idén került sor egy hatalmas juh- hodály tető alá hozására is. A tanyát villamosították és most folyik az egész gazdasági közpon­tot ellátó kút építése is. Ha kifőzzük a tábláf a falu végére.. — Egy kicsit sokat markoltak az idén — mondja teljes tájé­kozottsággal az újdonsült szövet­kezeti tag. — Vagy hétezer mun­kaegység ment rá az építkezés­re. Ez csökkenti a termelésre ráfordított munkaegységek érté­két. A hitel az nem számít, mert egy olyan szövetkezetben, ahol milliók fordulnak meg egy esztendőben, hosszú lejáratra azt a párezer forintos törlesztést meg se fogjuk érezni. Na, azért nem baj, hogy ilyen sok az építkezés. Jövőre már nem lesz vele gond. Még akkor se, ha kitűzzük a fa­lu végére a táblát... — Hogy miért léptem be a szövetkezetbe? Én megmondom, hogy miért cseréltem fel a ti­zennégy holdon való gazdálko­dást a naggyal — válaszolta a kérdésre Ködöböcz Pál. — Hogy jobban, egyre jobban éljünk, azt a mi régi gazdálkodásunk nem tudja biztosítani sokáig. Én nem gazdálkodtam rosszul. Megadtam a földnek, ami kellett. De bizony előfordul olyan, hogy kellene a műtrágya, és az árát orvosnak kell adni. Kidülhet az egyik iga­vonó, akkor oda az egész évi remény. A jószág igán van, meg trágyát csinál. Ha beüt egy jég, elviszi a termést, de a jószágo is, mert valamiből élni kell ak-j kor is. Az adó tizennégy hold után szép kis összeg. A közös­ben meg észre se veszi az em­ber, azt se tudja, hogy van-e olyan, mert ahöl több terem, ott mindenre több jut. Itt, a szövet­kezetben az idén már földjára­dékot is adnak. Majdnem fele an­nak, amit eddig adóra fizettünk. — Hát, szóval, számolgattam én, mielőtt döntöttem... És a szá­mításom csak javul, ha a közös­beliek idei lelkesedése jövőre is meglesz. A mostani jószágból — na, meg amit mi is beviszünk — kétszer annyit is ki lehet hozni. A növénytermelés is csak gyara­podhat. Ha megfogjuk a munka' végét, az én kiszámításomba nem csúszhat hiba. S. A. Tovább versenyeznek a Villanyszerelő Vállalat dolgozói A VII. pártkongresszus tiszte­letére indított munkavérsenyt va­lamennyi vállalatnál az év végéig folytatják. Amikor a Szabólcs- Szatmár megyei Villanyszerelő Vállalat dolgozói a napokban a termelési tanácskozáson meghal­lották, hogy éves tervüket előre­láthatólag december 5-én teljesí­tik, újabb felajánlásokat tettek. A vállalat még ebben az évben a terven felül Kótajban villanyhá­lózat fejlesztést végez, a tolcsva- bekényi pincészetben, a nyír­egyházi rádióállomáson, a fehér- gyarmati téglagyárban és a nyír-i madai sertéshizlaldában összesen mintegy 600 ezer forintnyi vil­lanyszerelési munkát végeznek. A1 vállalat dolgozói már ismerik az 1960 első félévi vállalati .terveL Felajánlást tettek, hogy a mun­kaversenyt az új esztendőben is folytatják április 4 tiszteletére. s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents