Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)

1959-12-30 / 307. szám

Móricz Zsigmond népe valóra váltja A napokban készült el a Ma­gyar Vöröskereszt Szabolcs- Szatmár megyei vezetőségének 1960. első féléves munkaterve. A munkaterv magába foglalja a Vöröskereszt előtt álló leg­fontosabb feladatokat, a szer­vezést, az egészségügyi szak- szolgálattal való együttműkö­dést. Ezenkívül tartalmazza a tbc szűrőkocsik menettervét, az oktatási és felvilágosítási teendőket, a véradás társadal­mi szervezését, a szociális mun­kát, a jövő év márciusában kezdődő megyei tisztasági ver­seny előkészítését. Számszerint a jövő év első felében 30 új, helyi vöröske­resztes csoportot szerveznek megyénkben, 3 helyen alakíta­nak egészségügyi csoportot 15 községben hoznak létre egész­ségügyi hálózatot, 50 helyen elsősegélynyújtási helyeket, kü­lönböző egészségügyi tanfolya­mokat, a házibetegápoló, köz­egészségügyi tanfolyamot és anyák iskoláját összesen 187-et szerveznek, közel négyezer résztvevővel. Félezer véradót szerveznek a vöröskeresztes aktívák, tíz helyen tartanak vöröskeresztes napot, 10 alka­lommal szociális napot, tíz műsoros rendezvényt, 300 egész­ségügyi előadást, 150 filmvetí­tést és kiskönyvtárat állíta­nak fel öt helyen. nagy írója álmát Erdőháti jegyzetek Magyar és szovjet fiatalok találkozója December 27-én, vasárnap este a Helyőrségi Tiszti Klub nagy- jermé meghitt baráti találkozó színhelye volt: a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a Hazafias Népfront és a honvédség KlSZ-szer- vezete vendégül látta a Nyíregyházán tartózkodó szovjet kcmszo- molistákat. A tánc és a teázás előtt színvonalas kultúrműsorral «edveskedtek a vendégeknek. Nagy tapsot arattak az Állami Zeneiskola növendékei, Megyer Zsuzsa fuvola játékával, Tóth István és Jávorné Jobbágy Erzsiké énekszámaikkal, a Móricz Zsigmond Kultúrotthon tánccsoportja, az MHS veterán énekkara, valamint a József Attila Művelődési Ház fiatal színjátszói. A jól sikerült találkozón a vendégek és vendéglátók egy­aránt kifejezték a reményüket: jó lenne ,ha az ilyen és hasonló találkozások a jövőben egyre gyakoribbak lennének, mert még (óbban elmélyítik a két nép igaz barátságát. ■ Nőknek a divatról: Hogyan használjuk a stólákat? A csinosságot nemcsak új ru­hával érhetjük el. Akinek mód­jában áll a változatos, divatos öltözködés, az sem engedheti <neg azt a luxust, hogy az egyébként jó anyagból készült ízléses ruháját ne hordja, mert ínegszokott. A jó megjelenésnek egészen egyszerű és mindenki számára elérhető eszköze a ki­elégítő kellék. Tehát ha már meguntunk egy tubát, vagy egyhangúnak talál­juk, egy jól kiválasztott kendő­vel, vagy stólával újjá vará­zsolhatjuk. A nők öltözködési érzéke sokféle módot talál ar­ra, hogy a stólát mihez és ho- gyán helyezze el. Például sötét­kék buby-galléros ruhánál nagy­szerű hatást kelt egy piros, fe­hér nagypettyes tisztaselyem Stóla. Ha a ruha elől gomboló- dik, a stóla végét az első gomb között ki lehet húzni. Ezáltal a sötét, egyhangú hatás megszű­nik és a ruha karaktere telje­sen megváltozik. De a sötét­hez jó a fehér, vajsárga, vi­lágosszürke, türkiz, a smaragd­zöld és a homokszín. Ha világosszürke ruhát aka­runk élénkíteni, vehetünk hoz­zá ibolyaszín, piros, borvörös, szilvakék, vagy aranysárga stó­lát, amit a gallér alatt is meg lehet kötni. A sötétzöld ruhá­hoz viselhető krémszín, rózsszín, hússzín, cseresznyepiros vagy or­gonalila stóla. Ha a ruhának nincs gallérja, a stólát vagy be­dugjuk a nyílásnál, vagy meg­kötjük a nyakon és a két szá­rát kívül hagyjuk. Egyszerű és merészebb össze­állítások sokaságát sorolhatnánk. Mindenki egyéniségéhez mérten játszhat a színek kombinálásá­val. Arra azonban feltétlenül ügyeljünk, hogy francia jellegű ruhához ne vegyünk angolos mintájú stólát, vagy fordítva. A stólák mintája változatos, kockás, csíkos, pettyes, virágmintás, amelyből mindenki kiválaszthat­ja a számára legmegfelelőbbet. Ha nem is fedi liótaka­ró a szatmári földeket, még­is csak december van, pihen a természet az Erdőháton. Csu­pán a favágók és a vadászok riogatják a határt, különben egy nagy némaság az egész vi­dék. A vetőgépek nyomán ki- züldült az új kelés, az ekék is megtették a magukét, bársonyos feketén nyújtózik a kukorica és a répa földje. Elvétve egy- egy juhászt látni, amint az avaron sétáltatja nyáját. Nem ilyen a falu. Mint a megbolydult hangyaboly, úgy nyüzsögnek az emberek. A ta­vasz és a tél, a múlt és a jövő birkózik a fejekben. A rosszabb, de megszokottabb viaskodik a jobbal, de még kevésbé ismert­tel. Rövidebb, vagy hosszabb idő alatt, de mindenütt az új, a haladóbb győzedelmeskedik és egymásután szögezik a má­sodik táblát a falvak végére, ami azt hirdeti az érkezőknek: ahová most lép, ott már min­denki a szövetkezeti utat vá­lasztotta. Ha valamikor érvé­nyes volt az a közmondás, hogy ahány ház, annyi szokás, most igazán érvényes. Olyan sokszínű a változás, olyan sok­féle az út, amíg célba érnek, hogy krónikás legyen a talpán, aki követni tudja. Van, ahol a középparasztok kezdik, vagy egyes családok, utcák a kezde­ményezők. Jankón utcánként kezdték meg a belépést. Igaz, előbb már néhány érdekes dolog tör­tént. A község kisiparosai egy­öntetűen elhatározták, hogy a termelőszövetkezetbe lépnek, így is történt. Másnap már egy 18 tagú építőbrigádot ala­kítottak. Idős Grajcár András évekig harcolt az első világháború . után a Vörös Hadseregben. Mint veteránt, többen figyel­ték a faluban. Az öreget Varga István, a Petőfi Termelőszö­vetkezet elnöke kereste fel. Varga elvtárs nemrég járt a Szovjetunióban és ennek az út­jának az élményeit kezdte mondani. — Te is láttad Lenin elvtár­sat! — ugrott fel a székről András bácsi. Add ide a kezed fiam, közétek állok én is. Le­nin katonája voltam. Olyan ICA TÁNCOLNI TANUL A kultúrház bejárati kapuján megjelent a felirat. Egyszerű 'drapp csomagolópapíroson öles petűk hirdették a tizenegync- hány évesek nagy szenzációját: Tánctanfolyam kezdődik, be­iratkozás 100 forint! Támadt erre faluszerte izga­lom. Icáéknál. napokon keresz­tül tartó, ádáz csetepaté kez­dődött. Végé-hossza nem volt 'az érveknek és ellenérveknek. A mama váltik erősítgette: — Nem lány az, aki nem tud táncolni! Okos anya módjára ráhibá­zott az igazságra: a tánctudás régen is de manapság mégin- kább fontos kelléke a párvá­lasztásnak. No, persze, némi egyéni érdek is közrejátszott. Történetesen, hogy hetenként kétszer néhány órára kikerül­jön az otthoni gondok, a fá­rasztó paraszti 'munka szorító markából. Iga — jólfejlett, tizenötéves, első gimnazista lány, néhány év múlva csinos, szemrevaló teremtés lesz —> kézzel-lábbal tiltakozott: ; Nem és nem! -— mondo­gatta hajlíthatatlanul, de hang­jában egyre kevesebb meggyő­ződés csengett. Két érzés, gon­dolat dúlt benne: vágy az új után és a félelem az ismeret­lentől. Természetesen, a vágy győzött, ahogy az már általá­ban lenni szokott a fiataloknál. — Elmennék. de nincs mit felvennem. Márpedig a táncis­kolához új ruha kell, anélkül nem ér az egész semmi!! — visszakozott egy lépéssel és szólalt meg benne a jövendő nő. —- Rendben van. Meglesz — így a szülői opportunizmus. Teltek-múltak a napok. Va­csora alatt és után újra és új­ra csak a tánciskoláról disku- ráltak a családban. Ica hol visszalépett és semmisnek te­kintette a korábbi megállapo­dást, hol beleegyczöleg bólo­gatott. így alkonyodon be a nagy ruzp estéje. Cipőtisz.ítás, mo­sakodás, vasalás, öltözködés, — mindmegannyi komplikált mű­velet! A harisnyánál csaknem kudarcba fulladt a vállalkozás, lévén egyetlen pár ép nylon embernek, aki szintén annak vallja magát, nem tudok ellent- állni. Ha az ő útján haladtok, megyek veletek. Egy félóra múlva már tudta az egész község, hogy Grajcár András is szövetkezeti tag lett. Követték is a példáját, kará­csony előtt Írét szövetkezetbe tömörült az egész község. ■* Darnő kicsinyke község Járkrra’tis és Kisnamény szom­szédságában. Lakóinak a száma háromszázra sem futja. Megyei, de még járási kiküldött is rit­kán akad meg náluk. Most is „árván’’ maradtak, nem ment hozzájuk senki agitálni. Nin­csen Darnő sem kőfallal kö­rülvéve. Hírét vették, hogy a környező községekben az állami gazdaság, erdőgazdaság, Mészöv és egyéb vállalatok dolgozói kint vannak. Az egyik vasár­nap összedugták a fejüket. Hu­szonkét parasztember jött ösz- sze. — Mi olyan kicsik vagyunk, arra se tartanak érdemesnek, hogy felkeressenek. Csináljunk nélkülük szövetkezetét —mond­ták az összejött parasztok. Hétfőn csak azért nem ala­kították meg a szövetkerétet-, mert a tervük — akármeny- nyire is titokban tartottak — kiszivárgott és Majtisról siettek az elvtársak segíteni. A dar- nóiak azonban állták a sza­vukat: nekik segítség nem kel­lett. Kedden délelőtt maguk­tól összejöttek és akkor meg is alakították a szövetkezetét. A hetven éves Balogh End­re bácsi, amikor aláírta, a kö­vetkező szavakat mondta: „Nemcsak azért vagyunk büsz­kék, hogy Darnő, ez a kis köz­ség is a szövetkezeti útra lé­pett, hanem azért is, mert minket nem agitáltak.’’ Fiilesden az utolsó nyolc­tíz embernél még kint voltak a népnevelők, de az eleje már a tanácsházán, vagy a szövet­kezet körül „gyűlésezett”. A község vezetői még a belépési nyilatkozatokat vették nyilván­tartásba; a holdakat adogatták össze, amikor hat-nyolc új be­lépő már ott állt mellettük. Hajdú István, Képes Gáspár és sokan mások nem várva meg az alakuló közgyűlést sem, mondogatták elképzeléseiket. Az egyik azt javasolta, hogy a község fő gazdálkodási irá­nya az állattenyésztés legyen, másikuk a rizsről beszélt. Ha a túristvándiak megbírtak vele, akkor ők is tudnak olyan rizs­telepet csinálni. Voltak olya­nok, akik az állattenyésztés mellett az aprómag termelésé­nek a felkarolását javasolták, így gyűjtögették a gondolato­kat, a jobbnál jobb javaslato­kat, hogy most a napokban, amikor majd összeül a közgyű­lés, az egész község kiválassza a sok jó akaratból a legjob­bakat. Karmacsi Gusztáv, aki 18 holddal lépett be és Sólyom Já­nos 8 holdas, a belépésük után nemcsak javasoltak, hanem reggeltől estik a mezőt járták és irányították a traktorosokat, hogy melyik táblába menjenek, de közben a munka minőségét is ellenőrizték. * Hasonlóan "váltó* ’ Mánd, Kisszekeres, Zsarolyá Kispalád, Botpalád és a töb erdoháti község is. Pihen a h tár, telel a természet, mez' latlanok még a mezsgyék, i tarkítják a határt, mint egy ’ nappal. ezelőtt, de az embe "már összegyűlekeztek és mezsgyéknek ők parancsol Mire jön a tavasz, új sz- fújnak az egész Erdőháton, 5 ricz Zsigmond népe val váltja nagy írója álmát. Csikós Bah Ax ev utolsó ülésén fontos ifjúsági kérdésekkel foglalkozott a megyei KISZ bizottsi harisnya a háznál. Aztán ezen az akadályon is szerencsésen túljutottak. Hiába, ha valamit csinálnak, annak menni kell! A család három tagja közre­kapta Icát. Elvégre, sohasem tudni, hátha útközben meggon­dolja magát az istenadta... — Édesanyám, hoz pénzt? — kérdezte Ica a kiskapuban. Az első mondat ugyan biztató volt, de ahogy fogytak a méterek, úgy sokasodtak az ellenvetések. Ica szinte kifogyhatatlannak bi­zonyult ellenérvekben. Minden tíz méteren eszébe jutott va­lami gátló körülmény: — Édesanyám, nem hoztam tiszta zsebkendőt! — ... otthon maradt a kesz­tyűm! — ...nem szórtam megamre kölnivizei! ­— ... hagymásat vagyorázíam és elfelejtenem megniosni a fogam! ■Aztán odaértek a kultúrház bejáratához és Icá belépett. Sorskiható lépés volt; de Ica ezt nem tudta, csak sejtette. Péter László Hétfőn tartotta az idén utol­só összejövetelét Nyíregyházán a megyei KISZ bizottság. A ki­bővített ülésen ott volt Benkei András elvtárs. az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titká­ra, valamint a járási KISZ tit­károk. Lipők András elvtárs me­gyei KISZ titkár ismertette a megyénk ifjúságát érintő legfon­tosabb kérdéseket. Beszámolója .artalmazta a pártkongresszus határozataiból fakadó teendőket, 1 kongresszus anyagának széles­körű tanulmányozását, s az egész KISZ tevékenység magasabb szintű vitelének kérdéseit. Köz­ponti helyet foglalt el a KISZ ülés napirendjén a pártkongresz- szus anyagának tanulmányozása. Ebből a célból négy-hat napos tanfolyamokat tartanak a városi és falusi KISZ szervezetek veze­tőinek, míg az alapszervezetek tagjai a kongresszusi olvasókö­rökben tájékozódnak a fontos kérdésekről. Ez utóbbi szerepel „Az ifjúság a szocializmusért” próbák feltételei között is. Biz­tató számokat könyveltek el a kibővített ülés résztvevői az if­júság gazdasági munkájáról. Me­gyénkben ugyanis nem ke>’e mint 29 állami gazdasági termelőszövetkezeti iíjúsjg® kacsapat vejt részt ( sen a kongresszus iogb szervezett országos 1 melési versenyben. í silózási versenyben 431 ^gg részt. Szép eredményi az ifjúság társadalmi-: galma is. Az idén mef-871 létén 813 ezer 898 fa ‘ 87 ezer 941 suhángot „ társadalmi munkában ,Q fiatalok és az úttörők. ]9a Szó esett még az üi-<*m . ifjúság a szocializmusért” mozga­lom kibontakoztatásáról, a ver­sengés folytatásáról hazánk fel- szabadulásának 15. évfordulója tiszteletére, valamint a falusi KISZ munka helyzetéről, a szö­vetkezeti községek KISZ szerve­zeteinek munkájáról és más teen­dőkről. A vitában felszólalt Ben­kei András elvtárs, Kovács Sán­dor elvtárs a mátészalkai járási pártbizottság titkára és mások. Az ülés határozatot fogadott el, többek között arról is, hogy em­léklappal jutalmazzák m"g _ a kongresszusi versenyben fiatalokat. Félezer véradót szervez, 150 filmvetítést rendez a jövft évben megyénkben a Vöröskereszt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents