Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)

1959-12-30 / 307. szám

Kinek mi volt 1S59 legérdekesebb eseménye ? Elmondja a sofőr, a gépirónő, az igazgató, a tanárnő és a tsx-elnöH Megszoktuk már, hogy az óév búcsúztatásakor visszapillantunk az eltelt napokra. Hogy is volt csak? — teszi fel önmagá­nak a kérdést a lakatos, a kontírozó könyvelő, a paraszt- ember. Mert ha már egy esz­tendővel „öregebbek” lettünk, szeretünk számot vetni a sár- gulásra szánt naptárlapokkal, hogy újraidézzük a történelem- iné öregedő tegnapi emlékeket, eseményeket. Könnyű dolga volt a riporter­nek, amikor véleménykutatásra vállalkozott: 1959 bőségesen ha­gyatékok Ez csendült ki az egy­szerű nyíregyházi emberek sza­vaiból. NrasznavöhfYi József, sofőr — Mi volt a legmaradandóbb idei esemény? — Igyekszem kihasználni az elsőségemet, és gyorsan „kisajá­títom magamnak” Hruscsov elv­társ amerikai útját. Vitán felül ez volt az év szenzációja. Annyi újságolvasó és rádióhallgató em­bert én még életemben nem láttam. Természetesen azért is ezt tartom a legérdekesebbnek, mert eredményes utazás volt. Jó tudni, hogy éppen a legna­gyobb erővel rendelkező állam vezetője fáradozik a háború meg­akadályozásán. Mit mondjak ez­zel kapcsolatban... Három gyer­mekem van... Egyébként jelentős esemény volt számomra, hogy sok új személygépkocsit állítot­tak be a nyíregyházi forgalom­ba, és én is egy új Moszkvics­ra ülhettem. Tudja, olyan jó látni a nagyobb kényelemmel utazók örömét... Mészárosné, a „gégírőiány" — Gépen írok, itt a Nyíregy­házi Sütőipari Vállalatnál, de már férjezett vagyok, tehát csak félig helytálló a kifejezés. Hogy mi volt számomra a legérdeke­sebb? Egy bosszúság, hogy ami­kor Hruscsov elvtárs, • a kong­resszusról hazarrfenet átutazott Nyíregyházán, a munkám miatt nem tudtam kimenni az állomás­ra, látni őt. No, de annál kelle­mesebb volt mindaz, ami a nagy­fontosságú pártkongresszuson el­hangzott. Ezt írja le, ahogy mondom, mert egyáltalán nem frázis. Ágika. a kislányom öt éves, jövőre iskolába megy, most óvodán van. Férjem is, én is dolgozunk. Nem kell külön mondanunk, hogy szemünk fé­nye a kislány'. Már most látni akarjuk, hogy hová nő fel. Nos, a kongresszus megmutatta, hogy hová. Aztán még egy dolog: hogy a munkásembert megbecsülik, azt a napokban tapasztaltam: ha kevéssel, is, de emelték a fizeté­semet. Ezeregyre. Palkó Sándor, az igazgató — Ha mór az amerikai utat említették, akkor én a holdfény­képpel kezdem. Nem mondjuk mi ki, de olyan :jó érzés fog el bennünket, hogy ebben a kor­ban élünk. Szerintem 1959. tör­ténelmi jelentőségű eseménye volt a Földre küldött felvétel... — És a munkahelyen? — Vállalaton belül ebben az évben egy igen örvendetes ered­mény született. A kenyérgabona­felvásárlási versenyben — a mi kategóriánkban — országos el­sők, míg az országos versenyben másodikok lettünk. Ilyen még nem volt a Terményforgalmi Vál­lalatnál. A boldogítóbb mégis az a dologban, hogy kenyérgabona­felvásárlási tervünk túlteljesíté­sével biztosítottuk a kenyeret a jövő esztendőre. Jób Irén, tanárnő — Engedje meg, hogy a mun­kánkkal szorosabb kapcsolatban lévő eseményt említsem a legér­dekesebbnek: hosszú „hontalan­ság” yután a Kölcsey Leánygim­názium (fagy költséggel gyönyö­rűen rendbehozott épületbe köl­tözött, mindjárt 1959 első hónap­jában. Addig itt-ott vendéges­kedtünk. úgy tanítottuk a gyere­keket. Azt elmondani sem lehet, látni' kellett, milyen nagy volt az öröm a házavatón. amikor Kölcsey-emlékünnepség kereté­ben végleg elfoglaltuk helyünket Nyíregyháza egyik legszebb épü­letében. Aztán következett a má­sik kellemes esemény: az én osztályom, a harmadikosok bú­csúztattak elsőként végzőket az új gimnáziumban. Jobb körülmé­nyek között, alaposabban és nyu- godtabban nevelhetjük a felnövő új generációt. — nekem ez volt 1959. legértékesebb eredménye. Horváth János* a tsz-elnöK — Nem akarom újra ismétel­ni Hruscsov elvtárs amerikai út­ját, a holdrákétát, amelyről szö­vetkezetünkben még ma is sok szó esik. Nekünk ezen túl a kö­zös megerősítése volt az érde­kesség 1959-ből, Fejlődött az ál­latállomány és a konyhakertészet. Igen, ez is esemény, mert nagy­ban befolyásolta egész évi ered­ményünket. Szívesen vettük, hogy a pártkongresszus, ez a nem mindennapi tanácskozás helyesen meghatározta a terme­lés perpektíváját. Hiszen többet termelnénk, ez mindannyiúnk akarata. Nem részletezem az eredményeket, csak. azt említem meg, hogy a Nyíregyházi Ságvári Tsz. tagságának nőnek az igényei, mert jobbak a lehetőségek. Most például nagy eseményre készü­lünk: a korábbi, szokásos zár­számadó közgyűlést, bent a vá­rosban,- ünnepélyesebb keretek között tartjuk meg. Egy évi be­csületes munka, után így kívánja a közös! (— angyol —) Mit nevezünk pártmunkának? Ügy hiszem, erre pontosan nem lehet válaszolni. Nem, mert nemcsak az a tevékeny­ség könyvelhető el annak, ame­lyet egy-egy kommunista vé­gez megbízatásként. Ez is az, de beletartozik a párttagoknak a különböző tömegszervezetek­ben végzett munkája is. An­nak a fiatal üzemi munkásnak a helytállása, akit az egyik szórakozóhelyen hallottam vi­tatkozni néhány kispolgárral, a szocialista brigádokban tevé­kenykedő kommunista szakem­bereké, s annak az istehháta- mögötti, eldugott tanyán élő fiatal kommunista pedagógus­nak a munkája is, aki mint párttag, egyedül él e helyen. Mi tehát a pártmunka? Mindazon tevékenység, amelyet a párt tagjai végeznek a párt célkitűzései szerint az embe­rek érdekében. Apró és nagy, szürke és csillogó tettek, mind­az, amit a párt tagjai tesznek az emberek javára. Mind munka, értékük van, s jutal­muk a megbecsülés: a tömegek elismerése. Ezt erősítette meg bennem az a tanító is ott kinn a tanyán. Valamit azonban na­gyon hangsúlyozott :a mércét. Igen ezt a fürcsa eszközt, ame­lyet így is, úgy is lehet alkal­mazni, s attól függ kinek a kezében van. Nem így mondta ő ezt. de abból, hogy nyoma­tékkai mindig csak a „munka” szót ejtette, — s nem tudom, akarattal, vagy akáratlanul-e, nem- beszélt pártmunkáról ,— úgy-tűnt, hogy az ő serényke­dését nem ismerik el pártmun­kának az illetékesek. Igaz, itt nincs pártszervezet. Tömeg- szervezetként is csak a szülői munkaközösség működik, de amit ezen a tanyatelepülésben élő emberek fejlődése érdeké­ben végez, az pártmunka a ja­vából. A vándormozin kívül ő itt a kulturális központ a he­tenként tartandó társadalmi és természettudományos előadásai­val. Ha á szükség úgy hozza orvos, ha kell tanácstitkár, kérvényíró, a tanyai gyerme­kek és emberek tanítója, egy­szóval minden. Amit tesz, az ügy sikeréért teszi, s ez pártmunka. Hány ilyen . elvtársunk dolgoziK csendben, mint, szakszervezeti vezető, nőtanácsi aktíva, ifjú­sági brigádvezető valamelyik üzemben, vagy állami gazda­ságban. tanácsi adminisztrátor­ként, véradóként, orvosként, vagy gyógyszerészként. Ki-ki a maga posztján ebben vagy ab­ban a tömegszervezetben, szak- szervezetben és másutt. S még­is az ő munkájukat itt-ott nem, vagy nem eléggé értéke­lik, nem tisztelik a címmel: pártmunka.. Pedig ők is párt- n-.unkát végeznek, csak a mér­ce volt rossz. Erre figyelmez- tett minden kommunistát a párt hetedik kongresszusa, amikor nyomatékosan hang­súlyozta: ..Elitéíéndő az a né­zet, amely a, tömegszervezetes- ben dolgozó kommunisták mun­káját nern tartja egyenrangú pártmunkanák.” Ezzel a meg­határozással olyan mércét kap­tak kezükbe a pártszervezetek, amelyek alkalmazásával nem tévedhetnek a- megítélésben: úgy kell becsülniük a tömeg- szervezetekben és mozgalmak­ban tevékenykedő kommunisták munkáját is. mint pártmunkát. Hiba az. hogy az ilyen he­lyeken serénykedő kommunis­ták munkájáról itt-ott még mindig csak általában esik szó taggyűléseken, s ha értékelik is a KISZ, a nőtanács, a Ha­zafias Népfront-bizottság, a szakszervezet stb. tevékenysé­gét, nem elég elemzően teszik, s még kevésbé szolnak elem­zőén a bennük dolgozó kom­munisták ténykedéséről. Pedig erre feltétlenül szükség van, hiszen ,ha arról beszélünk, hogy a párt, és a; tömegek kapcsola­ta . jó, akkor feltétlenül szót kell, ejtenünk azokról is,, akik ebben igazán, sokat segítettek nekünk; a tömegszervezetekben dolgozó párttagokról. . Mert a dembródi kultúrpalota, a ko- csordi pártház, a magcsligeti járda építésében ők .is részt véfték,' s magatartásukkal, pél­dájukkal munkára serkentették a pártonkívültek tízezreit, akik a milliós értékeket kitevő köz­ségfejlesztési terveket valóra- váltották. Igazi pártmunkát vé­geznek a fiatalság nevelésében fáradozó pedagógusok 9 KISZ- szsrvezEteköen. a kommunista szövetkezeti asszonyok, amikor a találkozók alkalmával k'nyit- ják kamrájukat. az egyéniek előtt, .' hogy .i ». • szövetkezéig úttá segítsék azokat.' PártnlünkSt % Szilárd íerlinologiai fegyelmet Pártunk a VII. kongresszu­son is figyelmeztette az ipar vezetőit és dolgozóit a gyártási technológia előírásainak fontos­ságára, a szilárd technológiai fegyelemre. Ipari termelésünk növelésének, a minőség megja­vításának, az önköltség csök­kentésének egyaránt fontos fel­tétele a szilárd termelési tech­nológia. Ha ezzel nem törődünk, nem használjuk ki az ipari fel­szereléseket, — anyagokat po­csékolunk, magas lesz a selejt­százalék s mindez kedvezőtlenül hat a termelésre és az önkölt­ségre. A technológiai fcgyelemtartás terén a kongresszusi versenyben ériünk el fejlődést, de sok üzemben laza a technológiaLfe- gyclcm. Ezzel is magyarázható, hogy néhány üzemben a termé­kek minősége lassan javul s az önköltség nem csökkent kellő ütemben. A technológiai fegyelemért clsösoroban a műszaki vezetők felelősek; mérnökök, techni­kusok, akik az üzemben tech­nikailag a lcgtánultabbak, tu­dományosan ismerik a gyártási folyamatokat. Azt várja tőlük a d.olgozó nép, hogy a magas színvonalú technika élharcosai legyenek. A technológusok hi­básak abban, hogy igen kevés az írásban lerögzített részletes technológiai utasítás. A Mező­gazdasági Gépjavító Vállalatnál is tapasztalták már, hogy nem helyes enélkül hozzáfogni egy- egy gyártmány elkészítéséhez, hogy előre pontosan meg kell határozni a műveletek sorrend­jét, a műveletekhez szükséges időt, a szerszámok jegyzékét és a megmunkálásra kerülő anya­gok pontos méreteit. Ott, ahol a termeléshez csupán a szakmai rutin alapján fognak hozzá, ott gyártás közben temérdek ne­hézség adódik, megakad ja munkafolyamat, sok a scléjt, nő az önköltség, s a végén a termek gyakran nem is felel meg a minőségi előírásoknak. végez a kommunista orvos, a szakszervezetben tevékenykedő münkás. ha társainak az ügyé­ben jár az igazság' után, a há­ziasszony. ha; a szocialista gyermeknevelés szabályaira ne­veli szomszédját. Mert nem­csak az nevezhető pártmunká­nak, amelyet feladatul határoz meg a pártszervezet, a taggyű­lés, a pártcsoport a kommunis­táknak. — Ezek természetes azok. De sok-sok olyan apró munka van az életben, amely­re nem lehet határozatot hozni, nem lehet megmondani, hogy most ezt kell tenni. A kommu­nista magatartása dönti el: az adott helyzetben mit tegyen. S ez is pártmunka, értéke van. S bizony sok ilyennel találkoz­nak azok az elvtársak, akik a tömegszervezetekben tevékeny­kednek. Az egyik legnehezebb feladatot vállalták, közvetíteni a párt szavát, határozatait a pártonkívüliekhez, s meggyőzni őket annak igazáról. S ezt ér­tékelni kell! Olyan’ mércével mérni, mint azt a munkát, amelyet azok a kommunisták végeznek, akik a pártszervezet­ben tevékenykednek. így tehát az élet ad választ arra, mit is nevezhetünk párt­munkának. S ezt nem lehet és nem szabad rangsorolni. Érté­kük egyforma. S egyenlő mér­cével kell hogy mérjék minden kommunista munkáját, bárhol is dolgozzék, mint arra a párt­kongresszus is tanít valameny- nvionket. y , tfdHtas Kálmán Még gyakori, hogy a jobb képpzettségű szakmunkás hala­dóbb technológiával dolgozik, mint amit számára a technoló­gus előír. Az élenjáró technoló­giát nem terjesztik elég széles körben. S a rossz, elmaradott utasítás aláássa a technológia tekintélyét. Ellenőrizni kell, hogy a munkások hogyan tart­ják be az előírásokat, gondos­kodni kell arról, hogy minden munkás komolyan vegye a technológiát, ismerje és meg­értse betartásának fontosságát. A hibák elkövetőit ne restellj® felelősségre vonni a vezető. Az kell, hegy a munkahelyeken fi­gyeljék a termelési folyamatot, s necsak akkor állapítsák meg a hibát, amikor már nehéz se­gíteni. Sok tanulságot szereztek e téren a Minőségi Ruhaüzem­ben s a későn észrevett hibák után intézkedtek a gyártásközi ellenőrzésről. Vannak még üzemeinkben se- lejígyártók, a technológiai fe­gyelem notórius megsértői, akik nem nagyon törik magukat, hogy gondosabb munkát végez­zenek. A kisvárd.ai öntödében is lanyhult a selejtgyártók elleni felelösségrevonás, korábbi in­tézkedéseiket nem gyakorolják folyamatosan, azt, hogy ha a munkás hibájából történt a se­lejt, fizesse meg a kárt. De nem elég csak büntetni, elsősorban arra van szükség, hogy a se- lejtgyártókat a technológiai uta­sítások pontos betartására ne­veljék. Sok dolgozót a maradiság, a régihez való ragaszkodás visz helytelen útra. A régi szakmun­kás évtizedes szakmai gyakor­lata természetesen nagy érték, s ezt a gazdag tapasztalatot a kórszerű' technológia kidolgozá­sakor figyelembe kell venni; de az hiba, hogy ezek a dolgozók úgy gondolják: ami régen jó volt, az most is jó, ne akarjon náluk okosabb lenni senki. A korszerű technológia lebecsü­lése sok kárt okoz. Az öntuda­tos dolgozó fegyelmezetten végzi munkáját, tiszteletben tartja a műszakilag megalapozott tech­nológiai előírásokat. S a tanulni vágyó munkás megérti, hogy a korszerű technológiai előírások megismerésével, elsajátításá­val növeli saját szaktudását. Használjuk fel a raunkaver- senyt a technológiai fegyelem megszilárdítására. Mozgósítsa­nak erre szakszervezeteink, fi­gyeljék meg, hogyan tartják be a munkások a technológiai fe­gyelmet, s ahol segíteni kell, ott segítsenek. így a verseny sokkal eredményesebben járul majd. hozzá a termelés emel­kedéséhez, a minőség javulásá­hoz, az önköltség csökkentésé­hez. A technológia magasabb szín­vonaláért .vívott harc a maga­sabb rendű ; fegyelemért, s a maradiság ellen vívott harc. Ez nagy nevelő munkát követel meg, amit a gazdasági vezetőd szakszevezeti bizottságok es párszervezeíek közösen végez­zenek. Hassanak oda, hogy a felszabadulásunk évfordulójá­nak tiszteletére folyó munka­versenyben verseny induljon a szilárd technológiai fegyelemért, a magasabb műszaki kultúráéit. a (O. A.) ÉRTÉKEK.ÉS MÉRCÉK

Next

/
Thumbnails
Contents