Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)
1959-12-29 / 306. szám
Mikor less a kelet-nyugati csúcstalálkozó? A Messaggero megelégedését fejezi ki afelett, hogy „Hruscsov nemcsak hajlandó résztvenni a csúcsértekezleten, hanem erre vonatkozó készségét rendkívül szívélyes hangnemben jelenti be. Ennek megvan a maga jelentősége. . A Tempo című napilap megjegyzi, hogy „minden a legjobban megy”. „Hruscsov levele után — elmondhatjuk, hogy végre kialakult az az ésszerű légkör, amely lehetővé teszi, hogy a diplomaták a népek akaratának megfelelően eredményesebben munkálkodjanak a békés és igazságos szándékok valóraváltá- sán”. Az Avanti így ír: „Az európai konzervatív körök, amelyek sajnos éppen a vezető körök, akarva nem akarva meghajoltak a világ közvéleményének a feszültség enyhítésére vonatkozó követelései előtt”. Újabb nyugati nyilatkozatok : HivataSosan közöfték: Eisenhower május 16-át javasolja a kelet-nyugati csúcsértekezlet időpontjául hogy a párizsi találkozó pontos dátumának egyeztetése nem okoz majd különösebb nehézséget. A Pravda londoni tudósítója Erősödik a békeharcosok üldözése Nyugat-Hémetországban (Folytatás az 1. oldalról.) re Más kérdés azután az, hogy ez a légkör lehetővé teszi-e a megegyezést a vitatott konkrét kérdésekben. Egyelőre csak any- nyit lehet mondani, hogy a baráti szellemű tárgyalásokra való készség ma erősebb az ultimátumok politikájánál. A New York Journal American első oldalon közölt szerkesztőségi cikke megállapítja, hogy Hruscsov hozzájárulása a csúcs- értekezletek sorozatához „a múlt hét legnagyobb eseménye”. Remélhetünk bizonyos haladási és a csúcsértekezleten nyilván kezdenek majd kirajzolódni a reális döntések körvonalai. RÓMA, (TASZSZ >: A legkülönbözőbb irányzatokhoz tartozó olasz lapok feltűnő helyen közük és részletesen kommentálják N. Sz. Hruscsovnak a három nyugati nagyhatalom vezetőihez intézett válaszát. MOSZKVA, (TASZSZ): Az amerikai sajtó a Fehér Ház és a külügyminisztérium szóvivőire hivatkozva bizonyosnak tartja. Lapzártakor érkezett Augusta. (AFP): Az AFP jelenti Augustából, ahol Eisenhower néhány napos szabadságát tölti, hogy az elnök megfelelőnek tartja május 16-át a kelet-nyugati csúcsértekezlet időpontjául. Hagerty, az elnök sajtótitkára közölte, Eisenhower azután határozott május 16-a mellett, hogy telefonon tárgyalt Herter külügyminiszterrel. Természetszerűleg — tette hozzá Hage»',y — a nyugati hatalmak végleges javaslata csak a folyamatban ievő tárgyalások befejeztével alakul ki. A Fehér Ház sajtótitkára közölte továbbá, hogy kedden Augus- tában, az úgynevezett „kis Fehér Ház-ban” tanácskozásra ül össze Eisenhwer elnök, Herter külügyminiszter, Gates hadügyminiszter, Mccone, az atomerőbizottság elnöke és még hét magasrangú személyiség. A tanácskozás célja hogy általánosságban megvitassák a nemzetközi és a katonai kérdéseket, beleértve az Egyesült Államok 1960-ra szóló nukleáris programját. több parlamenti képviselőt kérdezett meg a hírről. Swingler munkáspárt) képviselő kijelentette: Mindazok, akik oly régóta küzdenek a csúcsértekezlet ösz- szehívásáért, nagyon örülnek, hogy végre megszületett a megegyezés. Bár azt szerettük volna, hogy sokkal hamarabb összeüljenek a kormányfők, mégis az 1960. évet a békés rendezéshez fűzött nagyobb reményekkel kö- szentjük, mint valaha”. Zilliacus. az ismert munkáspárti politikus így nyilatkozott: ,,A kérdés mcst az, vajon milyen politikával vesz részt ezen a nyugat. Az utóbbi időben két interpellációmban is érdeklődtem az angol kormánynál és azt a választ kaptam, hogy az angol politika nem különbözik a NATO álláspontjától. Ami pedig a NATO álláspontját illeti, a Spiegel című nyugatnémet lap ezt úgy fogalmazza meg, hogy át kell adni az NDK-t Adenauer- nek és engedményeket kell kicsikarni a Szovjetuniótól. Persze -ez a politika semmire sem jó. Most azonban az a lényeg, hogy a nagyhatalmak találkozzanak és tárgyaljanak. Az angol és az amerikai közvélemény kétségkívül sikert kíván az értekezletnek, s a nyugati kormányoknak számolniuk kell ezzel a kívánsággal”. Mint az AFP jelenti, várható, hogy Eisenhower a tanácskozáson dönt abban a kérdésben, vajon meghosszabbítsák-e az amerikai nukleáris kísérletek felfüggesztését, amelynek határideje december 31-ével lejár. Kis város, alig nagyobb Nyíregyházánál, ipara sincsen — ez Weimar. És mégis, talán a legszebb hely ez, melyet német- országi utunk során láttunk. Két nagy költőóriás: Goethe és Schiller neve fémjelzi ezt a várost. De előttük Bach tevékenykedett itt, egy évszázaddal utánuk pedig Thomas Mann volt állandó kapcsolatban Wei- ntarral. Joggal nevezhetjük e helyet a német kultúra központjának. Hiszen ami szépet és jót csak alkotott a német szellemi élet az elmúlt évszázadok folyamán, — mind valamilyen vonatkozásban vannak e kedves várossal. Az iskolák és a műemlékek városa Weimar. A dicső múlt nagyszerűen párosul a jelen világosságával. Meghatottan róttuk Weimar régi utcáit. Igaza volt vezetőnknek, amikor ezeket állapította meg: „Itt minden tizedik lépésnél meg kell állni, mert valamilyen emlékkel találkozunk.” Valóban, e városka utcáin és terein lépten-nyomon beleütközünk valami olyanba, -mely a német szellem műltjára vonatkozik. Itt Goethe és Schiller szobra, ott egy ház, hol gyakran megfordultak, — említ a templom, hol Bach és a Költő Merder tevékenykedett, amott az „Elefánt” vendégfogadó, hol Thomas Mann megírta megka- ->éan bájos regényét „Lőtte •ősimarbon” címmel. Minden harmadik házon egy-agy- emléktábla. És alighogy megcsodáltuk Shakespeare szobrát, — két utcával odébb Puskinéval találkozunk. A német szellemi élet tisztelete ez a világirodalom nagy alkotói iránt: az elBonn. (TASZSZ): A Német Szövetségi Köztársaságban egyre erősödik azoknak az üldözése, akik bírálják Adenauer háborús politikáját, tiltakoznak Nyugat- Németország atomfelfegyvgrzcse ellen. Ismert nyugatnémet békeharcosokat állítottak bíróság elé Düsseldorfban, s a per folyamán világosan kitűnt, hogy a bonni kormány el akar halgattatni minden olyan hangot, amely tiltakozik militarista politikája ellen. A békeszerető erők üldözése megnyilvánult még a vezető körökben is. A CDU-ból kizárták Hagemann münsteri egyetemi tanárt, mert bírálta Nyugat-Né- metország háborús készülődéseit, követelte a két német államban élő németek kölcsönös egyetértését. A nyugatnémet hatóságok a professzort megfosztották munkájától és nyugdíjától. Lapértesülések szerint a bonni igazságügyA Tiszavasvári—Egyházerdő közelében folytatódott régészeti feltárások során kilencvenhárom avar sírt bontottak ki meglehetősen szegényes tartalommal. Eddig ez a megye legnagyobb avarkori temetője. Idejét az időszámításunk utáni 670—700 körüli évekre határozzák meg. Több lovassír került napvilágra, kengyelvassal, zabiával. Érdekessége a temetőnek, hogy ez időben az avarokra jellemző griffekkel és indákkal díszített tömör bronz övdíszek még nem készültek, illetőleg nem jöttek divatba. Tehát nem valószínű, hogy ez idő előtt, vagy az 568-as avar honfoglalással az avarok griffes-indás öntött bronz díszeket hoztak volna magukkal keletről. Ez az ötvösművészet már hazánk területén alakult ki, első nyomait épmúlt években emelték mindkettőt. Jártunk Goethe házában, mely maga a megtestesült nagyvonalúság. Schiller otthona sokkal egyszerűbb. Aki a Goethe-, illetve a Schiller-házat látta, teljes áttekintést nyerhet a német szellem e nagyjainak életéről, pályájáról, munkásságáról. Nem lehet meghatottság nélkül nézni az olyan közismert művek, mint a „Faust”, az „Ármány és szerelem” és a „Haramiák” eredeti kéziratait. A házak megtekintése után elzarándokoltunk Goethe és Schiller sírjához. A mauzóleum előtt egyenes jegenyesor. „A népek útjának” nevezik ezt, hiszen évente százezernyi vendég, a világ minden tájáról (legtöbb a népi demokráciákból) rója le kegyeletét a német irodalom e halhatatlanjainak emléke előtt. Kimentünk a nagy ki terjedésű weimari parkba is. Igaza volt annak az utazónak, aki kijelentette: „Weimar nem egy város parkkal, hanem egy hatalmas park néhány házzal”. Kiterjedése a sóstói erdőére emlékeztet. Láttuk a szabadtéri színpadot, hol Goethe maga is játszott. Fölötte egy dombon romhalmaz. Találgattuk, mi lehet ez: kolostor maradványa? „Egyik sem — válaszolta vezetőnk, — ezt a romot mesterségesen hozták létre, hogy a táj még vadregényesebb legyen.” Párszáz lépéssel odébb azonban igazi romot láthattunk. Goethe kedvenc teaháza volt ez, melyet az elmúlt háborúban bomba ért. „Ha tudta volna ezt Goethe — mondta vezetőnk, — feleslegesnek tartotta volna, hogy mesterséges romokat építtessen!” Vádoló szavai megráztak minisztérium „alkotmányellenes” tevékenység címén akar eljárást indítani Hagemann professzor ellen. Bajorországban bírói eljárás* indítottak Schneider würzburgi egyetemi tanár ellen, mert következetesen harcolt a leszerelésért, a békés együttélésért, a két német állam egyesítéséért. Hajszát indítottak a szövetségi gyűlés egyik kereszténydemokrata képviselője, Pere Nellsen ellen, aki tiltakozott Nyugat-Né- metország atomfelfegyverzése ellen. A nyugatnémet hatóságok több mint négyszáz demokratikus szervezetet tiltottak be. Schröder belügyminiszter törvénytervezetének elfogadása a nyugatnémet reakció további megerősödését jelentené, mert lehetővé tenné mindazoknak az erőknek az üldözését, amelyek szembehelyezkednek Adenauer politikájával. pen ebben az időben találjuk, de csak préselt griffek formájában. Nem messze etföl a temetőtől, a Koldus-dombon is került elő néhány évvel ezelőtt egy harminckét sírból álló hetedik század eleji avar temető, több lovassírral együtt. A két temető időben szerencsésen kiegészíti egymást, és szépen mutatja a díszítmények fejlődését. A koldusdombi temető akkor volt használatban, amikor a Bizánci Birodalom szomszédsága és a kereskedelmi áruk beözönlése még nem szűnt meg, tehát a 679 évi „kapuzárás” előtt. Ugyanis ekkor ékelődtek közbe a dunai bolgárok Bizánc és az avar birodalom közé. Az ásatások a jövő esztendőben folytatódnak. bennünket. Itt Is láthattuk: ilyen sorsot hoz az imperialista háború a művészeteknek! Csodálatosan szép a weimari színház. Az épület külső részének megoldása némileg emlékeztet a Nemzeti Múzeuméra Pesten. Újjáépítése 1948-ban —1 a német kommunista és antifasiszta írók kezdeményezésére,— világraszóló bizonyítéka voll annak, hogy Németország keleti felében az igazi nemzeti kultúra éled újjá, kiheverve a hit- lerizmus szörnyű éveinek csapását. Weimar nemcsak a néinet kultúra városa, de a német szabadságé is. Az előbb említett színház épületében kiáltották ki az 1918-as forradalom után a német köztársaságot. A „weimari demokrácia” — ha számos borzsoá korláttal is — a császári reakció rendszere után nagy lépést jelentett előre a német nemzet fejlődésében. Sajnos, ez a polgári köztársaság nem volt elég erős ahhoz, hogy szembe tudjon szállni a horogkeresztes banditákkal. A hitleri években Weimart a nácik számtalanszor meggyalázták. Itt is máglyán égették a német kultúra nagyjainak alkotásait és e város határában hozták létre az emberi méltóságot megcsúfoló buchen- waldi koncentrációs tábort... De ma már világosság ragyog Némethon keleti felében és ennek sugarai Weimarban is fénylenek. A német kultúra e városát senki nem becsülte még annyira, mint az épülő szocialista rend, mely valóra váltja Goethe és Schiller nemes eszményeit, megteremti a Szabadság, az Értelem és a Világosság korszakát. Merényi László. 5 Viccek, avagy liberalizmus? Afelöl nincs vita: jó viccek nélkül szürkébb lenne az élet! Elvégre ki nem szeret nevetni, örülni? Egyébként is: mióta történelem a történelem, a viccek sohasem voltak hiánycikkek. Öncélú, nevettetést szolgáló terméketlen szülemények, vagy társadalmat gúnyoló él- cek egyaránt örömet szereztek az embereknek és megkülönböztetett megbecsülést a viccek elmond.óinak. Ennyit a viccek történelmi előzményeiről. A felszabadulást követően vicctcrmelésünk — lépést tartva az ipar nekiiramodásával — örvendetesen fejlődött, bár időnként nem ment ritkaság- számba a selejt sem. Alapvető mondanivalójukat tekintve, formálódó életünk fogyatékosságait, negatív jelenségeit állították pellengérre, ezáltal mintegy gyógyszeres kezelésben részesítve őket. Örültünk ezeknek a vicceknek, mert előremutattak. Persze, másfajta viccek is születtek, többnyire a hatalomból kitaszítottak jóvoltából. Ezeken a vicceken is nevettünk, — de nem örültünk. Falvakat járva, új viccek sokaságával találkozik ezekben a napokban az ember. Úgynevezett „termelőszövetkezeti viccekkel”. Pontosabban szólva, a népnevelők és egyénileg dolgozó parasztok állítólagos beszélgetéseiről, „megtörtént eseményekről” keringenek humoros történetek. Valamennyi „termelőszövetkezeti vicc” alap- gondolata tendenciózus: igazolni az egyéniek talpraesettségét és ragaszkodásuk helyességét a magántulajdonhoz. Ezek a viccek — tetszik, nem tetszik — hatnak, nem igazságuk, hanem kisebbrészt szellemességük, nagyobbrészt az emberek gondolkodásában megnyilvánuló maradi és megcsontosodott nézetek miatt. Végeredményben nagyon is természetes folyamatról van szó. Különlegesség csupán az, hegy leglelkesebb terjesztőik, színezőik egyes funkcionáriusok és népnevelők. ’ Furcsa, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom egyébként becsületes és őszinte akarói élvezettel hallgatják, jókat derülnek és táplálják ezeket a vicceket. Sőt, alig várják, hogy ismerőseiknek, munkatársaiknak, családtagjaiknak tovább adhassák. A következetlenség netovábbja, hogy egyesek agitáció közben ezekkel a viccekkel „szórakoztatják” a meglátogatott családokat. Viccekről van szó, tehát természetes, ha nevetünk. Nem természetes viszont, hogy ezekkel a korántsem előrevivő viccekkel igyekszünk megfelelő hangulatot teremteni érvelésünkhöz. Ez már nem vicc, inkább liberalizmus! (péter) — Cs. G. — WEIMAR UTCÁIN Befejeződött a megye legnagyobb avar temetőjének régészeti feltárása
