Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)
1959-12-29 / 306. szám
SZABOLCSI MOSOLY Almáján és burgonyáján kívül a Nyírség ősi humoráról is híres volt mindig. Vannak nyírségi anekdoták, amelyek az egész országot megnevettettek. Ilyen az a régi tréfa is, amikor a hazafelé kocogó nyírségi fuvaros kocsmá- zási problémájának megoldásánál úgy bölcselkedett, hogy neki ugyan édes mindegy, vajon ha beitalozott, tíazalöki kocsmából dobják-e ki, vagy a tiszadobiból lókik ki részegen. Híres, nevezetes nyírségi emberekről is forognak közszájon anekdoták, amiket régi újságokból és évkönyvekből gyűjtöttem egy csokorba, hogy a régi szabolcsi humorral mosolyoytassam meg a mai szabolcsiakat. Kezdjük talán a hírességekkel és folytassuk a szintén híressé vált egyszerű szabolcsi emberek históriáival ezt a humor-seregszemlét. A nyíri vajda a Sóstón Eötvös Károly, a híres fiskális, akit nyírj vajdának is beleztek, gyakran kijárogatott a Sóstóhoz is. Nefn annyira a fürdés, mint a fürdőző szép hölgyek vonzották ki az öregurat. Amikor a fürdőből hazatérve, összeült társaságával a Koronában, ugratni kezdték • vajdát: — Mit kerestél te a Sóstón, Károly bácsi? — kíváncsiskodott egy nyíregyházi újságíró, mire Eötvös nagyot fújva pipája füstjéből, mosolyogva válaszolia: — Hát ti még nem tudjátos, hogy a vén kecske is szereti a sóst?? Krúdy Gyula legihalandja A „nyíri csönd" nagy költője, bármennyire is szerelmese volt Pest-Budának, szemérmstesen titkolt örök nosztalgiát érzett szülővárosa, Nyíregyháza iránt. Izgalmas, de egyben szorongó örömmel fogadta hát a meghívást élete utolsóelőtti évében az első Budabest—nyíregyházi -légi- útra. Barátai szorongó szívvel búcsúztatták az óbudai híres Kéhü- kocsmában előző este nagy légi útja előtt, mert ez volt az legelső repülöturnéja, megfogadtatták vele, hogy másnap, visszatérte után azonnal jelentkezik a törzskocsmában. Három napig vártak Krúdyra barátai s csak a negyedik napon állított be a találkára e szavakkal: — Ne haragudjatok gyerekek, de ottfelejtódtem egy kicsit a Koronában és vonattal jöttem vissza, mert nem születtem én szárnyas embernek. Erről a nyírségi kirándulásról számolt be azután egy kis műremekben „Légi ekvipázsom Nyíregyházára” címmel. Heltai és a nyíregyházi torreádor A miskolci színtársulat nyári állomása volt Nyíregyháza, s egy alkalommal H citál Jenő is ellátogatott a színházba, ahol éppen a Carment tűzték műsorra. A direktor izgatottan közölte társulata tagjaival, hogy az „elnök ■úr" is ott ül a nézőtéren, tegyenek hát ki magukért. A társlulat igyekezett is mintaelőadást produkálni, de az Esca- millót alakító Pajzs Ödön énekes úgy akart kitenni magáért, hogy valósággal végig bömbölte szerepét. Előadás után megkérdezte Sebestyén igazgató Heltaitól, hogy tetszett az előadás, mire az „elnök úr” mosolyogva válaszolta: — Általában jó volt az előadás, csak egy kis hiba volt a rendezésben. A torreádor helyett ugyanis a bika jött be a színpadra. Mészáros bácsi döntő roksa Tizenöt éven keresztül Tisza Kálmán etetéssel, itatással és cscndőrszuronyokkal biztosította képviselőházi többségét a választásokon, de Nyíregyháza ebben az időben is mindig ellenzéki képviselőt küldött a parlamentbe. Az egyik ilyen választáson azonban egy valóságos minisztert léptettek fel a nyíregyházi ellenzéki jelölttel szemben s a nagy terror dacára is csak annyit tudtak elérni, hogy a két párt szavazási aránya közvetlenül a lezárás előtt egyenlően állott. Volt nagy lótás-futás kormány- párti körökben s keresték azt az egy szavazót, aki javukra billentheti a mérleget. Rájöttek, hogy Mészáros bácsi, a levélhordó nem szavazott még menesztettek utána a szőlőjébe, ahová elvonult a szavazás elől. Nagy diadallal cipelték be a kormánypárti kortesek a szavazóhelyiségbe, ahol éppen akkor ütötte az óra a zárórát. — Nos, — kérdi bizalmasan az elnök — hát ki a vivát Mészáros bácsi? — Az öregben a vivát szó hallatára fellángolt a régi kurucvér és felkiáltott’ — Vivát negyvennyolc! Vivát Kossuth Lajos! Vesszen a reakció! — így azután az ő szavazatán megbukott a miniszter, amiért természetesen az öreget rövid úton nyugdíjazták is, de élete végéig büszke volt erre a már- tiromságára és nagy tiszteletben le. Hamar kocsit i is állott érte. ütik toló ront házi távirat A huszas években egyik állat- vásárló a következő táviratot küldte Baktalórántházáról a nyíregyházi közismert íőkupecne-k: „Szarvasmarha árak emelkedtek. Ha ökörre van szüksége, gondoljon rám. Minden sertés állomásra felhajtva, önt is odavárom. Stop.” A kisrúrdai Mágnás Miska A harmincas években egy kis vidéki színtársulat vendégszerepeit Kisvárdán s a Mágnás Miska előadásán furcsa incidens zajlott le. A címszerepet játszó bonviván ugyanis, mert nem kapott a direktortól előleget, a második felvonás fináléja előtt levetkőzött és faképnél hagyta az előadást. Pár perpig megállt a játék a színpadon,, majd a komornyikot játszó öreg ripacs kiment a színpadra s a primadonna elé állva, a következőket jelentette: — Baracs méltóságos úrnak sürgősen el kellett utazni s azt üzeni, hegy: „A nő szívét ki ismeri? Hazug mesékkel van teli.” Es így végigénekelte az öreg ripacs az egész áriát s megmentette az előadást. Miért nem szomjasok a nyírségiek? Szabolcs vármegyéből több cikluson át került föl képviselőnek az öreg Szomjas József. Robosztus ember volt, de szónokolni nem igen tudott Első megválasztásakor is csak ennyit mondott: — Tisztelt polgáriasaim! Ha engem választotok meg képviselőtöknek, akkor mind az én gyermekeim lesztek... Nem folytathatta tovább, mert az egyik választópolgár felkiáltott: A’ nem lesz jó, mert akkor mi mindig „Szomjasok” leszünk! így elégedett meg Szomjas a szimpla képviselőséggel s azóta nem szomjasok a nyírségiek ... Győri Illés István. Hat napos bentlakásos tanfolyamra jelentkezhetnek a fsz-ek zölttségkerlészei Megyénk és az ország zöldséggel való ellátása megkívánja, hogy a fejlődőben lévő termelő- szövetkezeteink mind nagyobb gondot fordítsanak az öntözéses zöldségtermelés bővítésére. A jószándék meg is van erre és ma már a járási székhelyek téeszri — de más termelőszövetkezetek is — mind szívesebben foglalkoznak ezzel. Törekvéseikhez nagy segítséget nyújt a S7ÖVOSZ ezzel, hegy december 1-től február 28-ig hathat napos bentlakásos, gyakorlati munkával összekötött tanfolyamot rendez. A tanfolyamot általában olyan községekben szervezik meg, ahol az állami gazdaságok, vagy termelőszövetkézetek korszerű üvegházakkal rendelkeznek. így a hallgatók tanulmányozhatják a korai zöldségha.i- tatás módszereit is. Tehát minél jobban elsajátíthatják a korszerű zöldségtermelés elméleti és gyakorlati kérdéseit. Már több szövetkezet — köztük a tiszaszalkai Búzakalász, a nyírvasvári Vasvári Pál, a fehér- gyarmati Győzhetetlen Brigád és a géberiéni Győzelem Tsz..— bejelentette, hogy elküldi kertészét erre az értékesnek ígérkező tanfolyamra. Igen üdvös lenne, ha még több termelőszövetkezet venné igénybe a SZÖVOSZ ilyen irányú segítségét. A MÉSZÖV léli tanfolyamul rendez a növényvédősserelict árusító szövetkezeti dolgozóknál^ Évről-évre mind több új növényvédőszert találnak fel hazánk és a külföldi országok tudósai. S a kereskedelem hivatott arra, hogy forgalombahozva eljuttassa ezeket a termelőkhöz. Nagy szükség van erre, mert újabbnál-újabb növényi kártevők lépnek fel, s ha nem védekezünk hatásosan ellenük, tetemes károkat okozhatnak a mezőgazdaságnak. Azonban az új védekezőszerek szakszerű alkalmazását nem nagyon ismerik a termelők és a kereskedelemben dolgozók sem tudnak mindenkor megfelelő tanácsot adni. S hogy ez a.jövór ben ne így legyen, a MÉSZÖV január 1-től március 1-ig téli tanfolyamon oktatja ki a növényvédőszerek árusításával foglalkozó bolti dolgozókat. Megyénkben mintegy 260 szövetkezeti dolgozó vesz részt az oktatásban, s a tanultakat jól felhasználhatják munkájuk során a jövő évi termelés segítésére. — Tanácsaikat biztosan szívesen fogadják a tsz tagok és egyéni gazdálkodók. Varga Eredményes »«^értekezletek a szövetkezetekben A földművesszövetkezetek többsége befejezte a tagértekezleteket. Tízezrek hallgatták meg a vezetőségek beszámolóit, s tettek javaslatot a szövetkezeti mozgalom további fellendítésére. Nagyon eredményes volt az öm- bölyi szövetkezeti tagok összejövetele. A mintegy nyolcvan jelenlévő főleg arról beszélt, vitatkozott, hogyan lehetne és kell meggyorsítani a termelőszövetkezeti mozgalom számszerű fejlesztését. A termékeny vita hozzásegítette a falut a téesz-község- gé való átalakulásához. Sok szó esett a gyűléseken a szövetkezetek beruházásairól is. Például a komoróiak kérték, hogy a vezetőség építtessen egy .boltot a most épülő újtelepre. A tagok vállalták: társadalmi munkával és részjegyek váltásával támogatják az új bolt felállítását és berendezését. Cjf-ihn — színház A nagykállói rendőr tudása A régi Nagykállóban valaha egyetlen rendőr, az öreg Pista bácsi védte a közbiztonságot. Egy alkalommal valami vita támadta piacon, melynek során egy hivatalos írást olvasott fel az egyik vitatkozó kofának. — De Pista1 bácsi — nevetett a kofa — kied forcditva tartja azt az írást. Mire az öreg mérgesen dohogva így válaszolt: — Nagykállói rendőr így is lúd olvasni!... A nyírbátori tanú származása A nyírbátori járásbíró megkérdi az egyik tanútól: — Nyírségi ön? — Nagyobbrészt — felelte a torai. — Mit jeleni az, hogy nagyobbrészt? — szólt rá a bíró. — Vagy nyírségi, vagy nem. Megértette? — Meg én b.'ró úr, de azért mondtam, hogy nagyobbrészt, mert mindössze 21 kilogramm voltam, amikor idekerültem, és most bizony — hála a jó szabolcsi kosztnak — köz i egy mázsát nyomok. Nyíregyházi inkasszó 1872 .szeptember havában jelent meg a „Szabolcs” című újságban az alábbi közlemény: Sz. K, K. Zs. és K. M. urak ezennel felhívatnak, miszerint ruháérti tartozásukat 8 nap alatt fizessék ki. minthogy ellenkező esetben nevüket egész terjedelmében közlendeni fogom. Schwartz Samu szabómester. A nagybácsim Valami különleges ízeket érzünk: édeskés, kesernyés, néhol fanyar, néhol megnevezhetetlen az a humor, ami Jacques Tati filmjéből árad. Egy rendkívül soko’dalú, tehetséges ember filmje ez, szó szerint az övé, mert ő ívta, rendezte és játssza is benne a főszerepet. Ö maga vágta is a filmet. A nagybácsi esetlen, melegszívű alakja tovább él bennünk, kinevetjük, de habozás nélkül vállalnánk magunkénak, inkább, mint filmbeli környezetét, a kincs és végtelenül unalmas kispolgárokat, a maguk nagyképűségével, lélekölö életbe- osztáeukkal. Hulot ur, a nagybácsi pedig nem csinál szinte semmit, amivel hőssé válhatna. Ügy állítja be ablakát, hogy annak üvege az árnyékban búslakodó kanárira veti a napfényt, mire az boldogan fütyül. A ks Gerardct elviszi sétálni, és lefekszik a gyár folyosóján a játszó kutyával. Ezek a „hőstettei”. Egyébként esetük, botlik hosszú lábaival, kiverj pipáját a c’pő.ic talpán, lehetőleg feledékeny és szórakozott. Es mégis, amikor sógera rom tűri tovább, és vidékre' küldi, üres lesz nélküle az utca, szomorúságét érzünk, hiányt, s most vesszük észre, mennyire szívünkhöz nőtt. S az ő szeretetében, mint egy görbe tükörben látjus meg, amit Jacques Tati velünk láttatni akar: mennyire rideg, sivár, kietÉs mind egyről beszél: rendkívüli, kiváló film „A nagybácsim”. Pletykafészek Karácsonyi vidám est volt a József Attila Művelődési Házban. A Déryné Színház társulata mutatta be Boross Elemér Pletykafészek című szatíráját. Valóban vidám volt a színházi- est. A darab a „fúrást'’ tűzte pellengéi-re, éles, kíméletlen eszközökkel, ami a szatíra sajátja. A rosszindulatú pletykálódás nem új téma. de mint mindig, aktuál’s. Törtetők voltak, és — sajnos — vannak. Néhány jól sikerült jelenetben éreztük is, hogy jó úton jár a darab írója. Egészében mégsem voltunk elégedettek. A könnyebb úton haladt a cselekmény, és mondanivaló hiánnyal küzdött. Nem sok maradt bennünk előadás után. A szatíra eszközeit is váltogatta az író a vígjáték eszközeivel, s ezen a rendezés sem tudott segíteni. A darab két legjobban sikerült figurája, a faluból Pestre utazott anyós (Szilágyi Marcsa), és a „fúró" (Gerbár Tiber), tudott olyan légkört teremteni, melyben elh'ttük a színpadi valóságot. A többi színpadi alak meglehetősen papírzörgésű, élettelen. S a szereplő színészek sem igyekeztek színesebbé, kelteni őket. Láttunk már jobb előadást is a Déryné Színház társulatától. 4 len a kispolgári társadalom, a nagybácsi rokonsága, ismerősei. Mennyire idegölő a modernség, ha ezek az emberek alkalmazzák! A vijla. amelyben a sajnálnivaló kis Gerard tengeti életét, mint a művirágok, minden kényelemmel rendelkezik. Gombnyomásra működik minden, főz, süt, szinte lélegz'k az egész ház. De ház és ember: együttvéve csupa gép, — emberi éj-zés, szív nélkül. A törtető, gázoló kispolgár típusát rajzolja ez is, amelynek nem az ember boldogsága, hanem a vagyon szolgáltatta anyagi lehetőségek a céljai. És tudjuk, hogy Hulot úr teljesen alkalmatlan és kényelmetlen tömeglakásában sokkal boldogabb, mint sógora a gombnyomásos villában. Beszéd alig van. Minek is? Mindent k fejeznek a cselekedetek. S ez Chaplin Hímjeire emlékezteti a nézőt. A némafilmekre. De csak emlékeztetik, mert ez is, az is annyira sajátos és egyéni, hogy utánzásnak nem lehet még rcsszakarattal sem nevezni. M nöen beszél a filmen. Az örökösen halomba gyűjtött szemét, amit végül sem seper el az utcaseprő, mert élénk vitát folytat az arramenőkkel, a „kispolgár’’ kutya és az utcakutyák együttese, a forró lángos története, és még száz más sziporkázó ötlet. „ ■ ^ w
