Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)

1959-12-29 / 306. szám

Odadobott kesztyű a régi ellenfélnek Új kultúrotthon teljesült az aporligetiek régi vágya. Rövidesen felavat­ják új kultúrotthonukat. Népi államunk gondoskodása ebbe a határszéli kis faluba is eljuttatja a kultúra központját. (Dorogi felv.) A szalvétáról A Zsdánov utca sarkán álltak vagy ötvenen. A kör kö­zepén egy kislány. Kezében egy dosszié, tenne papírszalvé­ták. — Még csak ne­kem adjál egyet, adok egy forintot — kérte egy idősebb néni. Közelebb léptem. A napokban ugyanis ■megígérte egy bará­tom, hogy megláto­gat, s magával hoz­za kislányát is, aki szenvedélyes szalvé­tagyűjtő. Erre gon­doltam tegnap este. Megkíséreltem meg­közelíteni a kislányt. Eredménytelenül. ‘Utána mentem. Hiá­ba kértem. Gyere­kek. felnőtte^ egy­aránt „ostromolták” a kislányt. Végre én is közelebb kerültem hozzá és vettem há­rom darab szalvétát, forintért darabját. Ahogy kiléptem a körből, találkoztam az Állami Áruház igazgatójával. — Árulnak önök is szalvétát? — ér­deklődtem. — Igen. Külföldi szalvéta is van — volt a válasz. Egyenesen az Ál­lami Áruházba tar­tottam ezután. — Szalvéta kapha­tó? — érdeklődtem a játék és írószer osz­tályon. — Nincs — vála­szolta mosolyogva az eladó. — Nem is volt? — Volt. De csak volt. Ma reggel kap­tunk vagy. ötven cso­magot. De elhordták t-oj puc alari . .. — Nem lehetne többet . igényelni? _ ???? Egy másik . osztá­lyon különleges pú­dert kínáltak. — Tessék megven­ni. Különlegesség. Csak száztíz forint... Elgondol koztam. Egy doboz púder, amely 110 forint, kapható. De a pa­pírszalvéta. amelyből 50 darab 17 forint, az nem. Bezzeg az utcasarkon kapható. Forint darabja... Nem lehetne töb­bet forgalomba hoz­ni szalvétából is? N. T. Munkában a mentők A mentőknek is akadt dolguk karácsony alatt. Első napon gyil­kosság is történt Nyírbogóton. Nyírderzsről egy súlyos vereke­dés három áldozatát szállították be. de útközben az egyik meg­halt. Különösen sok bélcsavaro- jiás, vakbélgyulladás s egyéb ^karácsonyi” gyomorbántalom miatt szálltak ki a mentők. Az első napon 32 beteget szállítot­tak kórházba, 26-án 14 szülés, 3 nőgyógyászati, 8 gyomor, két al- kohölrftérgezés, egy lábtörés, két egyéb sérülés, három perforált gyomor és egy perforált vakbél szerepelt a mentők „műsorán”. 27-én is 31 beteget szállítottak be. J ó kovásza a beszélgetés­nek az ünnep. Karácsony három napján a borongás, eső­szitáló időben sokhelyütt te­tézték egymást a szavak, a vé­lemények. Az egyik családnál a duruzsoló kályha mellett jött szóba az odadobott kesztyű a régi ellenfélnek. A házigazda idézte. Elmesélte legutóbbi ta­lálkozását az ember ősrégi el­lenségével. Iratokat is előko­tort a „hátulsóház”’ fázós asztal- fiókjából, bizonyította; esedé­kes adófizetési kötelességének mindig idejében eleget tett, mégis... Mégis egy szép napon magvas meglepetés érte. A ta­nácsi emberek szűkszavúan csak annyit mondtak: a kif ze- tetlen adó végett jöttek. Meg­ijedt a parasztbácsi, röstellte is az utcától; ilyen szégyen éri 1959-bzn. Hiába igyekezett meggj^őzni a hivatalos embere­ket igazáról” nem ment. A végnélküli vitára a felesége tett pontot, szószerint kitessékelve az udvarról a látogatókat, utá­na buszra ült és bement a já­rási székhelyéé. Hazajövet be­vitte a hivatalos írást a tanács­nak; „B. Andrásnak nincs adó­tartozása, sőt bizonyos túlfize­téssel rendelkezik.” T gy találkozott a régi el- ■ lenféllel; a hanyagsággal, a trehánysággal. a bürokráciá­val a kötelességét mind'g pél­dásan teljesítő N. községbeli parasztember. Az iméntieket felidéző beszélgetéskor belső zsebéből óvatosan újságlapot vett elő, melyen ceruzával be­keretezve ez állott: — Mert hibák is vannak nálunk- Ezek részben revizionista, részben szektás eredetűek. részben azonban olyan tőről fakadnak, amelyeket már jóval előbb „fel­találtak”, mint akár a reviz.’o- nizmust,. akár a szektáriániz- must, mint a közönséges em­beri butaság, a trehányság, a felelőtlenség — és ezek ellen is harcolnunk kell. — Egy má­sik lapra : mutatva fennhangon olvasta: „tönkretesszük a bü­rokráciát, a trehányságot és A pénzügyekről Vállalataink életében fontos Szerepük van a pénzügyeknek. A vállalat munkájának minden vonása tükröződik a pénzügyi gazdálkodásban, megmutatja, hogy a vállalat vezetéséért fe­lelős személyek hogyan sáfár­kodnak a rájuk bízott gazda­sággal, az állam pénzével. Ha a termelésben valamilyen rendellenesség mutatkozik, azt tükrözi a vállalat pénzügyi helyzete. Minden pazarlás, gon- ■ datlanság megmutatkozik a vál­lalat pénzügyi eredményeiben, a nyereség csökkenésében, vagy sokszor abban, hogy a vállalat veszteségtérítést kér. Megmu­tatják a pénzügyi beszámolók, hogy jó-e a munkaszervezés, a felelősségérzet megvan-e a legnagyobb fokú takarékossá­gért. Azok az emberek, ellen­őrök, akik a pénzügyi terve­ket, jelentéseket vizsgálják, ál­talában kimutatják az észlelt hibákat és javaslatokat tesznek megszüntetésükre. Így érvénye­sül népgazdaságunkban a pénz­ügyi ellenőrzés aktív segítsége, tölti be a termelés egyik eme­lőjének szerepét. Megállapít­hatjuk, hogy megyénk vállala­tainál a pénzügyi szervek álta­lában lelkiismeretesen végezték fontos feladatukat, az ellenőr­zést. Állami és tanácsi vállala­taink ebben az évben jó ered­ményeket értek el a pénzügyi fegyelem megszilárdításában. A banktól, a megyei tanács pénz­ügyi osztályától kapott tájékoz­tatóból is kitűnik ez. Emelke­dett a termelés színvonala, ha­tékonyabb lett a pénzügyi el­lenőrzés. De az ellenőrzések megmutatják, hogy a tervező munkában sok még a szerve­zetlenség, a kapkodás. A Pa­tyolat Vállalat immár második éve rossz eredménnyel gazdálko­dik. Amikor ennek okait vizs­gálták az ellenőrök, kitűnt, hogy a vállalat mosodájának kapacitását a munkához viszo­nyítva túl nagyra tervezték, viszont a tisztító üzem, a szárí­tó és a vasaló üzem kapacitá­sát nagyon kicsire. A hibák a pénzügyi tervezésből is megmu­tatkoznak. Előfordult az év folyamán, hogy elhúzódott a vállalati pénzügyi tervek elkészítess, több esetben a terv „átdolgozására” került sor s ez elvonta a figyel­met az ellenőrző munkától. Még megtörtént, hogy volt o1 van vállalat, ahol jóváhagyott terv nélkül kezdtek dolgozni. A pénzügyi szervek, revizo­rok feladata állandó figyelem mel kísérni és bírálni az ön­költség alakulását. Nálunk a megyei tanács vállalati pénz­gazdálkodási csoportja elég jó! látja el ezt a feladatot. A kö­zelmúltban több hi,?ov sígot tapasztaltak a tanácsi vállala­toknál: a Mozi üzemi Vállalat­nál nem megnyugtató az álló­eszközök nyilvántartása és a vagyonvédelem. A Vízműépítő Vállalatnál égy 70 ezer forin­tos gépet találtak, mely kihasz­nálatlanul állt, s az ellenőrök javaslatára később ezt a gépet a vállalat értékesítette. A Fi­nommechanikai Vállalatnál és a rat’T.'at Vállalatnál azt tapasz­talták, hogy nem tartják be az anyrgnormákat. A Sütőipari Vállalatnál iayeke’rék elken­dőzni a selejteket és a súly- csonkításokat. Vizsgálatuk fe1- fedte a Villanyszerelő Vállalat­ról azt, hogy az akkori megb'­zott vezető a vállalat anyagé­ból magános emberek részére végeztetett szerelékeket a síié' hasznára. Több évi börtönre ítélte, a bitó rég ezt a veze'ré A Mmosfei Cmö'nevj vállaló' nál felfedte az ellrtrémés -az', ho’v soro-atos rcla-ztä-i1­mi itt 13 erer forint pépz’ári ’’’kv volt és azt a szabályta­lanságot is, hogy a dogozók a nekik természetbeni .juttatás­ként j.'-q cipő önkö’tságe he- h’sré a cinő1 eladási árát, vagv;« N az ö'szégn-k több. mint kétsze­resét vették fel. A jó ellenőrzésnek ki kell ter­jednie az önköltség valameny- nyi elemire, * a béralap gazdál­kodásra. anyagköltségre, igaz­gatási, adminisztrációs és rep­rezentatív kiadásokra. Megyénk magasabbra szítjuk a -lelkese­dést”. Ezek a kongresszuson el- hongzott megállapítások. A zóta is eszemben . van B. András esete. És a többi esetek, am két hallottam. Mert sok áldozatot szed még soraink­ból a nemtörődömség, a ha­nyagság. Ez a fajta baj nem nézi sem az embert, sem az igazságot. Az egyik faluban többször beidézték a tanácsra az egyik parasztembert a köz­ségfejlesztési hozzájárulás miatt. Mikor az illető papírok­kal a kézben felment a ha­nyag nyilvántartóhoz, kiderült': amit ő befizetett, más javára írták, — tévedésből. Különféle dolgok szülője a hanyagság. Van. amikor tetemes károkat okoz a népgazdaságnak, — anyagi károkat, — s van ami­kor az emberek bensőjén ejt. foltot. Hanyagságból, felületes­ségből elnéz egy kóresetet az orvos és tossz gyógyszert ren­del, megfeledkezik kötelességé­ről a váltóőr és emberi életet veszélyeztet, „nagyvonalú” az építésvezető és milliós értékek mennek fuccsba. Veszteség a hibának mind az anyagi, mind az erkölcsi következménye. B. András ezekről még azt .s mondta: „Higgye el, nem va­gyok nagyképű ember, de el­jártam volna, hogy odajön hoz­zám az a hanyag személy es legalább ennyit mond: tévedés volt, ne haragudjék...” De nem ment oda senki B. And­ráshoz. Igaz, néhány társával azóta kitették a szűrét az ille­tőnek a tanácstól, több vissza­élésre is rábukkantak a felsőbb szervek, — parasztoktól pénzt vettek át a községtejlesztés e ts saját célra használták ... Saj­nos, azonban ezek á korrupt emberek még nem kapták meg a megérdemelt büntetésüket, állítólag még „kivizsgálás alatt van” az ügyük, s addig átrak­ták őket más helyre. Közülük az egyik már a hatodik helyen vállalatainál a felsőbb szervek által tartott ellenőrzések nem egy helyen mutatták ki, hogy az engedélyezettnél több lét­számmal dolgoznak. A munka rossz szervezése miatt sok üzemben túllépik a béralapot, megszegik a kormány bérügyi rendelete’t. Pénzügyi ellenőrzé- s-k /c’~'k a fcrgóorzk "zök for­gási sebességét, a felesleges anya "készletek felhalmozódását. Az Építő- és Szerelő Vállalat­nál a Beruházási Bank revizo­rai korábbi figyelmeztetésük után is nagymennyiségű elfek­vő anyagokat találtak, amiért a vállalat magas kamatot fizet a nyereségrészesedés rovására. Az ’ven eset arra vall. hogy az "oyageliétés a termeléssel nincs ''“'■'hangtan, vagy túlzott az A kongresszusi versenyben ' 'lentős me<?t?'-arí<-é:ckat értek el a vállalatoknál az admi­nisztrációs költségek és • más '-Winfttn köbe égek csökkonté- réb'm. De még mindig előfor­dul az áli"-n pénzének lelkiis- merpí'én herdálása. A főköny­velők sofcat tehetnek azért, hosv a pk'zügv; fegyelem szi- ’árd legyen vállalatuknál.. So­kat tehetnek a takarékosságért, a termékek önköltségének csök­kentéséért. Közel állnak a ler- rp-'é-fc-z '-'rivct'enül észlelik a vállalat gazdálkodásában elkö­van azóta, mindenütt ragad valami a kezéhez, mégis meg­tűrik, mégis alkalmazzák. És erre a falubeliek nem találnaK magyarázatot. 17 gyetértettem a falusi pa­raszt bácsival, valóban — mint erre a pártkongresszuson Kádár elvtárs is erőteljesen felhívta a figyelmet — na­gyobb eréllyel kell szembeszáll­ni minden helyen ezzel a hi­bával. Nem bánhatunk kesztyűs kézzel a hanyag, trehány em­berekkel, legyenek azok bár­milyen beosztásban. Itt, ha to­vább csinálják csak a nagy, vagy nagyobb kár okozásáról lehet szó. Megyénkben is igen megszívlelendő különösképpen párt- és tanácsi szerveink min­dennapos munkájában, hogy kellő figyelem és idő jusson e bajok gyökeres irtására. Igens, oda kell dobnunk a kesztyűt a régi ellenfélnek, ahol és ahogy jelentkezik, kötelességünk azon­nal megvívni vele. Nagyon jó az, hogy egyszerű emberek is mindjobban ráébrednek; nél­külük az ő szavuk és szemük, figyelmük, bátor fellépésük nél­kül hiányos lenne ez a küzde­lem. Egyenként találkozik az ember a visszásságokkal, az előrejutás buktatóival, és egyé­nileg is kell leszámolni velük. Egyénileg, de az együttes aka­rás jegyében. Mindenkinek akarnia kell leleplezni és fülön ragadni a hanyag és felelőtlen személyeket. Nem béníthatja meg a nyelvet a „ne szól] szám, nem fáj fejem” Idejétmúlt elve. Nem, még akkor sem, ha néha úgy látszik: széimalomharcot vív a hibák üldözője, vagy ta­lán egyes szűklátókörű embe­rek a hiba bejelentőjét veszik nagyító alá. Az igazság, igaz­ság marad és leveti a mélybe a hanyagság, a felelőtlenség minden rendű és rangú dédel­getőjét. S ehhP7 biztatást, a hi­bák elleni küzdelemre nem más, mint a VII. pártkongresz- szus nyújt minden becsületes embernek. Páll G. vetett hibákat, szabálytalansá­gokat. A baj ott van, hogy nem merik felelősségre vonni a pazarlókat, .az állami vagyon tékozlóit. Vegyenek annyi íá- redségot, hogy beszéljenek ilyen esetekről az üzemi párt- szervezet vezetőségével és te- --mtsék meg a jó együttműkö­dést a vállalat műszaki gárdá­jával is a szilárd pénzügyi fe­gyelem biztosítása érdekében. Hisz a pénzügyi fegyelem őrzé­se nemcsak az ellenőrök fel­adata, a pénzügyi dolgozóké, a főkönyvelőké: a pénz takarékos felhasználása, az önköltségcsök­kentés csakis a műszaki, a gaz­dasági ’vezetők megfelelő irá­nyító munkájával lehet sikeres. Támaszkodjanak jobban a vál­lalatvezetők a főkönyvelőkre, a oéizü.gyi szervekre, az ellen­őrök munkájára. Tanulmányoz­zák adataikat. használják fel megáll?oltásaikat. Ügy lesz jobb a vállalat pénzügyi helyzete, úgv lesz több a nyereségrésze­sedés eredményes a pénzügyi el­lenőrző munka, ha az észlelt hiányosságokat sürgősen kikü­szöbölik. Most, az 1959-es év végén, amikor a vállalatoknál év mérlegének készítéséhez fognak, amikor az 1960. évi tervfeladatok végrehajtásához ’-észülődnek, törekedjenek arra, hogy a pénzügyi ellenőrzések tapasztalatait hasznosítsák jö­vőre, s az ellenőrök munkája a szilárd pénzügyi fegyeleméi tükröződjék 1960-ban. 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents