Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)
1959-12-20 / 301. szám
Az ügyek mögött emberek vannak , mat vágom meg, egyformán fáj. De mégis dönteni kell. Hogyan döntöttek ebben az esetben? Gondolták a tanács vezetői, megszabadulnak attól, aki a legmerészebb, aki mindig kereken megmondta a véleményét. És kész volt a felmondás. Mi lesz vele, hova kerül ezekután? Erről megfeledkeztek. Szerencsére a felsőbb szervek utánanéztek a dolognak. 2 — Végre a rátermettség mellett jó lenne egy munkákat betöltésénél azt is megvizsgálni, milyen emberséges az illető. Puszta ügyintéző, végrehajtó és végrehajtató, vagy az emberekkel együttérző, gondolkodó em- ber-e? Helyesnek látnám, ha a káderek nevelésénél erre is gondot fordítanának. És ami ehhez a gondolatkörhöz tartozik: nagyon jó lenne, ha nemcsak a vezető elvtársak tartanák szívügyüknek a dolgozók ügyesbajos dolgainak intézését, hanem mindenki, egészen a gépíróig és hivatalsegédig. Nincs olyan beosztás a tanácsnál, ahol nem lehet segíteni abban, hogy a dolgozók ne járjanak egy ügyben ötször, hatszor. Van olyan eset, hogy csupán annyit kellene mondani az ügyfélnek: X elvtárs nincs itthon, holnap se lesz bent. És van úgy, hogy csak annyit mondanak egyesek: nincs itt, tessék holnap jönni. Csak néhány mondatba kerülne megkérdezni a vezetőjétől, holnap valóban bent lesz-e a keresett? De olykor ez elmarad ___ 3 — És most arról, ami szorosan nem tartozik az ügyek gyors és helyes intézéséhez. De csak szorosan nem. Ez pedig a munkaszervezés. Esetenként nem máson, mint a rossz munkabeosztáson múlik az ügyek M nyugodt, vagy türelmetlen intézése. Ha nem akarnak befutni a jelentések a községektől, ha bejön néhány, de az is hiányos, ha szorít a határidős jelentés, — ideges és felületes az ember. Megvan az oka rá. Elsősorban azért veszik elő az illető tanácsi vezetőt, amit várnak a felsőbb szervek, ami igen fannem tartozik a tanácshoz az ügy, küldözik össze-vissza a panaszosokat. Holott a négyes számú törvényerejű rende'et előírja, hogy kötelesek, jegyzőkönyvbe venni az elmondott panaszt és továbbítani az illetékesekhez. Ezt elmulasztják, hanyagságból, hozzá nem értésből. Egyes helyeken a tanácsi szer-, vek nem ismerik fel időben feladataikat, a megváltozott körülmények között, a falu szocialista átalakulása közben. — Pedig igaz az: semmi sem örök a tanácsoknál, csak a szervezés és a változás. Valóban. A fejlődés maga igényli a tanácsi tömeg,. inka új vonásainak kialakítását. Arról is beszélgettünk. hogy a pártszervezeteknek állandóan rajta kell tartani a szemüket a kisebb-nagyobb emberi gondok intézésén. A mátészalkai járási tanács pártszervezete taggyűlésén a közelmúltban figyelmeztetett egy tanácsi dolgozót ilyen kérdések elhanyagolása miatt. Az illető elvtárs beidézett dolgozókat és másnap nem tartózkodott otthon. Ez tűrhetetlen viselkedés. Nem másra, mint arra kell törekedni a tanácsi pártszervezeteknek, a tanacsc knál dolgozó kommunistáknak, és minden egyes munkaterületen ne legyen olyan ember, aki Pétertől Pálig jár a dolgában, vagy fémről kell „megpiszkálni” az ügyét, az .Hetékesek csak akkor intézkednek Nagy hiba lenne elfeledkezni a vezetők és beosztottaknak arról: ők szolgálják a népet minden mozdulatukkal, nem pedig megfordítva. S ez meghatvá- uyczottan áll a kongsrsszus után a közélet minden területén. Ahol 15 000 torint jutalomra számítanak A kongresszusi verseny mérlege <i tarculi kőbányában Száznál több munkás vállalta a Közúti Üzemi Vállalat tarcali kőbányájában a pártkongresszus tíz leletére, hogy 1959. évi terv óikét 25 százalékkal túlteljesítik, és a,, önköltséget 2 százalékkal csökkentik. Beregszászi József bányavezető elkészítette a verseny mérlegét, kimuttata az eiedir.ényeket. az év folyamán a kongresszusi verseny azt eredményezte a kőbányában, hogy a te*ven felül már eddig 7500 tonna ncmeskőzúzalc- kot adtak az utak építéséhez, ami a terv 25 százalékos túlteljesítésének felel meg. Egyszer zúzott köböl közel 32 ezer tonnával termeltek többet, ami a tervnek 230 százalékos teljesítését jelenti, összesen több mint 2 millió 400 ezer forinttal teljesítették túl .eddi évi termelési tervüket, 316 dolgozó munkáját takarították meg. A tervezésnél egymillió forint ráfizetést állítottak be, s ezzel szemben több mint 250 ezer forint nyereséget értek el december közepéig. Hogyan érték el a szép eredményeket? A szakszervezeti bizottság jól mozgósította a dolgozókat a versenyre, a vállalások teljesítésére. Termelési értekezleteken rendszeresen értékelték az erdményeket és megbeszélték a további feladatokat. Minden reggel munkakezdéskor az előző napi munkát értékelték, s az aznapi munkát beszélték meg. Kitűnő munkafegyelmet tartottak a munkahelyen. Sok jó ötlet, észPáll Géz i I szerűsítés, újítás .született. Jál dolgozik a TÜZÉR, fűrészüzeme Érdemes volt létrehozni a TÜZÉP nyíregyházi gatterüze- mét. Ebben az évben október 10-ig az üzem 5920 köbméter rönköt fűrészelt fel, s ezzel teljesítette 1959. évi tervét. Azóta az éves tervet mintegy 10 százalékkal túlteljesítették. A lakosságnak a házak építéséhez eddig 18 ezer 318 négyzetméternyi hajópadlót készíted az üzem, ami közel ezer lakóház padlózásához elegendő. A múlt hónapban kezdte meg az üzem a parkettagyártást, amiből már 600 négyzetméternyit adtak a községfejlesztési keretből az óvodáknak. A bányavezelő elvtárs többszörös újító. Egy év alatt öt jelentősebb újítása volt, amit a dolgozókkal egyetértésben megvalósítottak. Régebben a felső bányából korélyokkal szállítoták a követ a kőzúzó gépig. Beregszászi javaslatára két lépcsős siklót létesítettek, amivel kiküszöbölték a kor- délyok munkáját, s egy év alatt több mint egymillió forint népgazdasági eredményt értek el. Egy másik jelentős újításuk az anyagmegközelítő gép, ami a va- gcnrakodásnál több ember munkáját takarította meg, gépesítette a vagonrakodást, s egy év alatt közel 180 ezer forint megtakarításhoz vezetett. Most valósítják meg azt az újítást, mely a kőzúzó gépnél hét darab szállítószalag kivonását eredményezi a termelésből. A gép alól a zúzalékot a transzmissziós meghajtású szerkezet emberi erő nélkül juttatja el az utántörő gépbe, onnan a szállítóeszközre. Ez is mintegy 800 ezer forint megtakarítást jelent. A népgazdaságnak és a munkásoknak egyaránt hasznot hajlott a verseny. A terv jelentős túlteljesítése mellett kifogástalan volt a minőség, csökkent az önköltség. A munkások keresete átlagosan 200—300 forinttal emelkedett. Bodnár Ferenc, Tragperger Mihály, Brunyánszky András, Husz- ti Bajos, Maiina Mihály és még több dolgozó a versenyben elnyerte a kiváló dolgozó jelvényt, sokan kaptak oklevelet é6 pénzjutalmat. Sinkó Lajos hat fős brigádja harmadik ’ hónapja versenyez a „szocialista munkabrigád” címért, jó eredménnyel. A KPM a legjobb kőbányának 15 ezer forint jutalmat tűzött ki a versenyben. A tarcali kőbánya országosan első volt 1959.1. félévi eredményével s most is olyan eredményeik vannak, melyek alapján számíthatnak a 15 ezer forint jutalomra. Megérdemelnék! O. A. A pártvezetés lenini elve Nincsen ember gond nélkül. Egy-egy ember az ügyek-bajok tucatját hordja magában. És megyénkben félmilliónál is többen élnek. Naponta tízezrek keresik fel az államigazgatás helyi szerveit, a tanácsokat. Az ügyes-bajos dolgok nagyrésze itt vár orvoslásba. Sokan megelégedve távoznak innen, vannak azonban olyanok is, akik ügyét nem vitték dűlőre. Nem kevésszer bonyolultak ezek az ügyek, van közöttük jogtalan, indokolatlan kérelem. Sokszor pedig az ügyintézők hanyagságán, felületességén múlik minden. Fejükre olvasta a hanyagságát azoknak, akik ludasok ilyen dolgokban, maga a párt VII. kongresszusa. A dolgozó emberek ügyeinek lelkiismeretes, pontos intézése nem csupán szakmai kérdés, sokkal inkább politikai feladat. Különösképpen vonatkozik a figyelmeztetés a vezetőkre, az emberek kisebb-nagyobb ügyeinek eldöntőire. Ezekről a gondolatokról beszélgettünk a mátészalkai járási tanácson Vass Józseffel, a titkárság vezetőjével. Megelégedetten nyugtáztuk, hogy a mátészalkai járási tanács kommunistái és tanácsi dolgozói az esetek többségében meglátják az ügyek mögött az embert. Nem ők, hanem a dolgozók mondják, hogy soha ennyi közvetlenséget nem tapasztaltak. És ez igen becses értéke munkájuknak. Vannak azonban náluk is, éi| főként a járás területén, a községi tanácsoknál botlások, hanyag és szívnélküli intézkedések. Vass elvtárs 1951 óta sok bonyodalmas ügyben járt el, A titkárság egy kicsit a járás közigazgatási életének ütőere is. E tapasztalatokat ismertette Vass József. 1 —- Szerintem a helyi tanácsokat szükséges felkészíteni, hogy a kongresszus szellemében az eddiginél nagyobb figyelemmel foglalkozzanak az ügyekkel. Van javulás. Ezt a munkát azonban kicsit gördülékenyebbé lehet tenni. Egyik feltétele ennek, ha az elnökök és a tanács minden dolgozója kivétel nélkül alaposabban hozzálát az önképzéséhez, a szakmai jártasság és az általános műveltség, a helyi ismeret és az emberismeret gyarapításához. Ez a nihány dolog elengedhetetlenül fontos. S emellett: a türelem, a megértés és a finomság is. Nem egy helyen fordul elő a nagyecsedi eset. Innen legutóbb is beküldtek egy asszonyt hozzánk, intézzük el az ügyét. Kis fáradsággal helyben is el lehetett volna intézni. Csak akarni kellene, és nem kellene olyan hamar „túladni” a panaszosokon. Ekkor nem csoda, hogy nincs bizalmuk a helyi vezetés iránt és bejönnek a felsőbb •’Szervekhez. Több emberséget kíván a tanácsi emberektől az ügyes-bajos dolgok intézése. Legutóbb az egyik községi tanács elbocsátott egy idős úttisztítót. Az idős embert segéderőként, naponta két-három órára alkalmazták. Az elbocsátás után felesége eljött Kovács elvtárshoz a járási pártbizottságra, hogy helyezzük vissza a férjét. Foglalkoztunk az ügyével, nem marad kenyér nélkül a két öreg. De vajon nem csinálhatta volna ezt meg a helyi tanács? Ók „túladtak” az ügyön. Emberség kérdése ez. Vannak példáink még ezen kívül is. Az egyik tanácsunknál csökkentették a létszámot. Négy eltörni a munkakörben dolgozó elvtárs közül egynek meg kellett szüntetni a munkaviszonyát. Ez nehéz kérdés, akármelyik ujjatos a járás gazdasági, vagy kulturális élete elemzéséhez. De azért, hogy megvárat, vagy elküld egy panaszost, egy dolgozó embert, azért kevésbé kap fegyelmit. És itt még azt szeretném elmondani: végre meg kell találni a módját, hogy a fontosságnak megfelelően értékeljék mindenütt a panaszokkal való foglalkozást. Ne nézzék elfecsérelt időnek azt. Semmi se legyen sürgősebb és fontosabb, mint a dolgozók ügyeinek gondos intézése. 4 — Végül a gyosabb ügyintézést, a kevesebb, panaszt; sérelmet segítené közigazgatási munkánk további egyszerűsítése. — Jó lenne alaposan átnézni, mi tartozik munkánkhoz, mi nem. Nem lenne időszerűtlen — amint erről szó is van — minél előbb növelni a helyi tanácsok | jogkörét. Különösen a . bontási, | építési, lakhatási engedélyek ki-j adása körül van nagy huzavona.: Ezeket a járás — mi intézzük. Szerintem nagyon jól mag tudná oldani, ezt a községi tanács, helyileg is. Másról is .szó esett. még. Va. s elvtárs megemlítette, itt—ott nem | udvariasak a dolgozókkal. Ha | „A kollektív vezetés. •. elért eredményeink és további sikereink alapvető módszere.” (Marosán elvtárs kongresszusi beszédéből.) Sok egyszerű, piros könyves közkatonával beszélgettem a pártkongresszus befejezése óta. Minden alkalommal úgy éreztem. Hogy ezek az elvtársak bátrabbak, határozottabbak lettek. Mágneses vonzást gyakorolt rájuk az a légkör, amely a kongresszust, annak munkáját jellemezte. Nem mondtak ezek az emberek nagy szavakat, de amit mondtak, s főleg ahogy mondták, az kissé meglepett. Az egyik falusi pártvezérkai tagja szószerint a következőket mondta: „Nemcsak hallgattam és olvastam a beszámolókat, hanem éreztem is. Érti az elvtárs? Ügy éreztem, hogy ez a kongresszus a lenini eszmék, a lenini vezetési elvek sy őzelme volt, azt szimbolizálta. Ez a helyes vezetés, kérem, ez teszik nekünk. Nem . beszéltek fordulatról, nem hangoztattak nagy szavakat,, de amit merd tak, azt magyarul mondták, érthetett belőlük minden kommunista. És ez így a helyes”. Baka István, az aranyosapáti Live"-.! :')ke. amikor a kollektív vezetés elvé ői kezdtem érdeklődni, beszéd helyeit egy füzetet tett elém. Beleolvastam. Mi volt benne? Szó- szerint az, amit Kádár elvtács mondott a záróbeszédében arról, mi a legfontosabb a vezetés szempontjából. S ekkor valóban úgy éreztem, hogy ezek a falusi pártvezetők mcst- már valóban értik, vérükké kezd válni és érzik, mit jelent a kollektív vezetés, s ha azt betartja a párt, milyen hatalmas eredmények születhetnek. Nem titkolta el Baka elvtárs, hogy ők a kongresszus szellemében nagyon határozottan irányítják most a pártszervezetet és a következő tanítást veszik figyelembe: „A vezetés szempontjából a legfontosabb az, hogy pártunk minden tagja, a párt vonalának, a Párt ■határozatainak megfelelően já"- jon el, a párt szellemének, erkölcsének megfelelően éljen és dolgozzék”. Ez általában igaz. érvényes és helyes. Szükséges azonban, hogy ezt mindig meghatározott dologhoz, feladathoz kapcsoljuk. Csak akkor lehet és lesz teljes a kollektív vezetés. Mert csak úgy általában vezeln cél és meghatározott feladat nélkül nem lehet. Ha a cél és a meghatározott feladat megvan, s a kölcsönös kemmu: ista bizalom a’apján a szándék, a tenniakaras sem hiányzik, akkor már csak mint a számtanban a művelet próbája, az ellenőrzés hiányzik. Ez is lényeges része a kollektív vezetés lenini elvének. A kölcsönös bizalom pedig nagyon fontos azért, hogy a kommunisták között ne legyen ingadozás a . határozatok végrehajtásában. mert - csak í'gy lehet teljes, egységes a vezetés. Azok, akik ferde elveket vallva akarnak vezetni, s azt mondják: „A vitákkal nem megyünk ötről a hatra, s majd én egyedül eldöntőm, mit hogyan kell csinálni”. — s hozzá is lát, az a kollektív vezetés elvének alapját, a demokratizmus légkörét sérti meg. Az ilyen vezetők elvesztik józan ítélőképességüket, önteltté, beképzeltté válnak, s azt hiszik magukról, csak az a jó, amit ők mondanak, s csalhatatlanoknak képzelik magukat. Ha a pártvezetőségek nem építenek a kommunisták bizalmára, nem hallgatják meg javaslataikat, véleményüket, felrúgják a vezetés lenini elvét. Az ilyenek előbb- utóbb szembekerülnek a párttal, a kommunistákkal s magukra' maradnak. Óriási erő rejlik a kollektív vezetésben. Ha érvényesül ez az elv, szinte bűvös hatóköré2