Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)
1959-12-18 / 299. szám
A szocialista kereskedelem 'enyőfák a Hszodobi erdőber és a boltokban Tiszadobon a Nyírségi Állami Erdőgazdaságnak 1600 hold erdője van. Töigy, akác, nemesnyár és fenyőerdő. Ahol a Tisza egy 400 holdas szigeti erdőrészt vesz körül, ott van az. erdészetnek 50 hoidas esem .tekertje és egy 20 holdas fiatal fenyvese. Csattognak a balták a fenyvesben. Harminc munkás vágja a karácsonyra való szép fenyőfákat. A mostani karácsonyra 30 ezer folyómétert küldtek beiőle eladásra, hogy jusson megyénkben minden családnak. Papp Imre tíz éve vágja a fát a liszadobi erdőben, s 46—50 forintot keres naponta. A karácsonyra készülődésben ö ia a fiatal fenyvesben dolgozik, aztán lovább Garzó Györggyel bányafát, szerszám,•'. és tűzifát „aprít’', fűrészéért ée baltájával, .Budaházi Lajos erdésznek a nagyapja is erdész volt s ő maga 32 éve dolgozik az erdészetben. Ebben az évben 9 millió .vegyes facsemetét nevelt és embereivel ötmillió dugványt ültetett. Nemrég kapta meg az „Erdőgazdaság kiváló dolgozója” kitüntetést 500 forint pénzjutalommal együtt, A képen Budaházi elvtárs az egy éves kísérleti fenyp- eeiemetésben a növekedést nézi. vámszedői Anlráfrítókati suhesonkilvkul lepleztek le Fejlődő szocialista kereskedel- j műnkben még ma is akadnak olyan személyek, akik a törvé- j nyékét, utasításokat nem tartják be, azokat különböző rncdon ki játsszák, vagy megsértik és. ezzel maguknak jogtalan hasznot szereznek, míg dolgozó társaikat V drágábban A Mátészalka és Vidéke Körzeti Fmsz bőr- és cipőüzletében 1 Parag Gyula boltvezető Szilveszter János rápolti laltásnak 270 dekagramm talp eladásánál 26.73 forinttal számolt többet. A boltba érkezett 427 kilogramm III. osztályú kruppon talpból 417 kilógramm és 70 dekagrammot a megállápítot,* hatósági árnál magasabb áron értékesített. Ezzel 2700 forintos árdrágítást követett el, illetve ennyivel csapta be a fogy asz tokai. Miklós László, a Népbolt Vállalat 87-es számú boltjának vezetője 4688 forint értékben adott ki hitelbe árut Jeszenszki Ferenc becsapják, megkárosítják, - vagy a társadalmi tulajdont megrövidítik. Ilyen visszaélésekre derített fényt legutóbb a Megyei Főügyészség. amikor ellenőrizte az Állami Kereskedem i[ Felügyelőség' által, lefolytatott vizsgálatokat. eladóit A Nyíregyházi Vendéglátóipari Vállalat 7-es számú büféjében iü liter vegyes-gyümölcs pálinkát 70 forintos ár helyett 80 forintos árban árusítottak. Így mintegy 700 forintos árdrágítást követtek el. A 17-es számú italboltban is azt állapította meg a vizsgálat, hogy 1959. szeptember 30-tói november hó 10- g 120 liter ve- gyes-gyüpiölcs pálinkát a megállapított 70 forintos hatósági tr helyett 80 forintos árban árusítottak a fogyasztók részére. lg' : 1200 forintos árdrágítást köveitek el. A legsúlyosabb árdrágítást » 14-es számú italboltban észlelte a vizsgálat. Itt szintén a vegyes- gyümölcs páliinkát és az Állóid!- fehér bort adtak a hatósági árnál magasabb áron. Az árdrágítással 1500 forint jogtalan haszonra tettek szert. Az ilyen bűncselekmény a magántulajdon gyarapítása,, a hará- csclási vágy. sok esetben a léha, könnyelmű életmód folytatása, a túlzott mérvű italozás az okai az elkövetett visszaéléseknek. Ezek az alkalmazottak visszaélnek a vásárlók bizalmával, éppen ezért sürgősen meg kell tisztítani tőlük a kereskedelmi hálózatot. Ellenük a harc nem elsősorban az igazságügyi szervek feladata, hanem az egész társadalom ügye, a vásárló, fogyasztó közönség minden egyes tagjának közös érdeke. Hollik André-#, ügyész A kocsi tula jdonos kisiparosnak. A kisiparos a ^en" említett összeget 4 részletben fizette ki. A boltvezető azonban e tételek befizetését és Jcbiokko- lását sem a pénztárlapokon, sem pedig a kiállított készpénz-blokkokon nem tüntette fel. Az árdrágítások, csalások, suly- esenkítások legjobban az italboltokra jellemzőek. Az italboltok vezetői és beosztott dolgozói is sok esetben hígítják fel az italt vízzel, a kimérésnél kevesebbéi adnak és nem egy esetben túllépik a hátóságilag megszabott árat. így jártak el a Nyíregyházi Vendéglátóipari Vállalathoz tartozó italboltok egyes vezetői is. 1.1 ináén emberben megvan a szépre, jóra való törekvés. Mindenki igyekszik a magának elképzelt ideális életkörülményt megvalósítani. Vannak, akik egy szép öltöny ruhában látják vágyaik teljesülésének következő állomását, mások egy-egy szép festményért rajongónak, új lakásért, mosógépért, fürdőszobáért gyűjtik a pénzt, Antal András, komlódtótfa- lui kerékgyártó Mikulásra egy gyerekkora óta dédelgetett álmái váltotta valóra; személygépkocsit vásárolt! V agy sora van annak, hogy L' ez a negyven éves, magas, mosolygós, hárenn gyermekes apa büszkén mondhatja magáénak a kéken csillogó új törpeautót. — Mindig szerettem figyelemmel kísérni a világ folyását — meséli Antal András— Láttam, a termelőszövetkezetek mindenütt alakulnak, erősödnek, szövetkezeti községek nőnek ki az egyéni gazdaságok helyén. Elgondolkoztam: Ugyan milyen jövője lehet a községben az egy szál iparosnak? Van-e értelme a kisüzemi ipar illúziói után futni? Rájöttem, hogy más utat kell keresni, Egysze rűen úgy is mondhatnám, hogy eddig is a falu adott kenyerei a családomnak és ezután is itt kell megélni. De más emberek között, mint régen! — A tavaszon számvetést csináltam és úgy döntöttem, hogy belépek a Két Vadas Testvér Tsz-be — ha hasznomat látják. ^ os termelőszövetkezetben. * szívesen fogadták Antal András kerékgyártót. Munkája egész évben bőven volt, amit bizonyít, hogy közel kilencszás munkaegységet szerzett tavasz óta. Nem fél a munkától, dolgozott a környező termelőszövetkezetik részére is. — A műhelyem felszerelését felértékelte a szövetkezet —■ folytatja Antal András — és huszonötezret kaptam érte. Előlegként is adtak már harmincezer forintot, így a régi álmom, a gépkocsi vásárlása megvalósulhatott. — Ki tudja majd használni a kocsit?... — teszem fel a banális kérdést. e még mennyire — mondja örömmel. — Ünnepeken, pihenőnapokon országjárást csinálunk majd a csaláA dal. A kocsivezetést már megtanultam, ideiglenes engedélyem is van. A kislányomat, aki Nyírbátorban gimnáziumba jár, ko-, csival látogattam meg. — Hej, azt kellett volna látni — mondja nevetve —, hogy a gimnazisták hogy összefutottak, érdeklődtek. — Kihez jöttek, kié ez a kocsi? kérdezgették egymástól. — Az Antaléké — hallottam suttogni. — Látjátok, az ő apja az. — A téeszcsésé? Itt már az okoz gondot, hogy az édesanya melyik fenyőfát válassza ki a sok közül, hisz mindegyik szép! A boltban már feldíszítve áll a karácsonyfa. Van bőven szaloncukor és sok szép játék, lehet válogatni a karácsonyfára és a la alá ' kerülő ajándékokból. (Hammel .1. felvételei) — Azé hát. Kérdezzük meg tőle. — Megkérdezték, s olyan jó volt megmondani, hogy gi/ere- kek, ez bizony igaz S. A. •i
