Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)

1959-12-17 / 298. szám

iegünjfke, „előre” kiáltása lepett volna meg? Dehát ez magától értetődő. Azaz most és nekik ter­mészetes dolog ez, de nekem saját gyermekkoromat idézte. Ezért volt, hogy az 1920-as évek végén áwö* gyermekkori események programja. Tizenöt, féle s»aW*ör, mintegy 850 gyermek játékos ne­velését irányítja. A fiúk és lá­nyok kisdoboshoz, úttörőhöz illő fegyelmezettséggel szorgoskodnak. Boldog, aki rendszeresen idejár­hat, jóllehet a szakköri foglaiko­\ fémmegmunkálók kedvence a l'úrógcp, satu és re- ■weki. Ha szükség van rá, értenek a hegesztéshez is. Ki győzné mindazt felsorolni, ami csak egy est óráit is betölti.-■ Gyermekek igazi fellegvára az Úttörőház. Szorgalmas „méhecs­kék", dolgos kisdobosok, úttörő, pajtások vidám közössége. , Vala­mi hasznossal mindenki fogtakko- zik. Csendesen jövök el tőlük, nehogy zavarjam éket. A sarok? ban két táblánál sakkoznak,. A. folyosón burgonyaleves illata ter­jeng, valahonnan kórus hangja szűrődik ki ;.. úttörőnek kedve mindig jó! Hammel ölelkező- baiüzdák A sok „szakács" mar adva van; hogy a levest mégse sózzák cl, arra a vezető pajtás ügyel. Szép villanytűzhely s egyéb felszerelés segítségével hamarosan többet tudnak a játékos főzőcskénél s a nyári kirándulások idején már ők főznek. Ragyogó szemekkel pöttömnyi szőke . kis teremtés unszolja anyukáját az üzletbe. ■— Nézd anyu, ne­kem az a szép kabát kell, azt vedd meg karácsonyra — húzza az anyját. — Ez már megkopott. Ugye, megveszed nekem anyu? ~ De mosf nincs maiam pénz, kislá­ngom. — Én nem bánom, nédég el nem megyek wnen, tudd meg. Felpróbálják a sö­tétkék lös kabátot az «Mg négy éves kis­lányra. Nő a lány — No mit szólsz hozzám, anyu? Tet­szem? Jól áll, ugye? — illeg, billeg, néze­geti magát. Csak úgy sugárzik az arca. — Holnap bejövünk és megveszem. Most pedig tedd le. — Hogyisne. Én már nem vetem ezt' le. Tegnap a sapká­val csináltál így. Azt is levetettem és nem vetted meg .. — Nem szégyellsz engem így járatni?! — pirít az anyjára. — Értsd meg, kis­lányom, nincs nálam pénz, holnap megte­szem. Az üzlet dclgozoi mosolyogják az ese­tet. Nagynehezen, Sírástól kísérve mé­giscsak. enged a kis szöszke. Kap az al- kalihon az egyik el­adó. Gyorsan elkészít j egy kis csomagot, be-: kötözi és , átadja a \ kisláiiynak. —r No, itt a kubat. A lánygyerek sze-! me felragyog, anyja-] hoz fordul: — Tudd meg, ne­ked nem is mutatom meg, csak nagyma­mámnak — s büszke fejtartással IMibsgett ez iizle'bül a kislány, kezében a csomag­gal. Az őszülő halán tékú, dere­sedé bajuszú ember csak be­szélt, beszélt..­— Tudja, kedves öcsémuram, miért kedves nekem ez a vá­mosatyai tél, amikor fehér le­pel takarja be az egész határt?.. Hmmm... Ugye, nem tudja. Nem is tudhatja, csak az, aki ebben a faluban öregedett meg.. —' Ilyenkor a hótakaró alatt — mint mi emberek — összebúj­nak a barázdák is. Melegednek, panaszkodnak, beszélgetnek... Mert tud ám a föld is beszélni. De még mennyire! Csak érteni kell ■ a nyelvén. S ezt megtanul­ni nekem se volt könnyű. Meg: harcoltam érte messze orosz földön a forradalomban.-. — Mert, tudja, öcsémuram, azelőtt is megpróbáltam én a íölddei diskurálni, de olyan voltam akkor, mint az elsős elemisla gyerek. Csak az ábé­céjét tanulgattam, de összefüg­gően rhég nem értettem meg, unt is n.esei a föld. Ki-kiáli­lam. mint pelyhedzőállú cse­lédlegény az uraság istállójának az ajtajába,' és bámultam. De csak azt láttam, hogy szánta­nak, vetnek, aratnak, horda­nak,., Mikor milyen időszak volt... Bezzeg amikor hazake­rültem Oroszországból, már tud­tam a föld ábécéjét és folyé­konyan olvastam minden bu­: ázásból, a mezsgyék panasza- bél... És ezért szereli era meg a ielet. Azért, mert búfeledte­tő is volf, meg reménykeltő is. — Amint a hó leesett és eltűntek a földhatárok, mezs­gyék, betakart mindent a nagy- nagy fehérség, nekem úgy tűnt, mintha az egész határ itt is egy lenne, akárcsak odakinn, s a föld, az egésiz vámosatyai határ az embereké, mindnyá­junké... — Ilyenkor mindig be­szélgettem a földdel, a baráz­dákkal- Hmmm. Hogy mit? „Én már tavasszal a Grósz Jenő nagyságos tulajdona leszek” — súgta az egyik. A másik így panaszkodott: „Gáspár János földesúr éhes rám." „Engem meg Freidrich Ármin kebelezett be.” S mind, valamennyi a sze­gényemberek sóhaját, jaját su­sogta... — így volt kérem. Esz- tendöről-esztendőre fogyott a föld. mint az éhes gyerek ke­zében a kenyér, s dagadtak a földbirtokok, mert mint az éhes sáskák, úgy falták fel a senkijancsik lábai alól. Csak a héja, a községhatár szegélye i macit kisembereknek, ami­re már nem vásott a foguk... ...S amikor újbóL beköszöntött a tavasz, s kiálltam az istálló­ajtóba, már nem láttam be szememmel a földesúr földjének vegét, s egyre több volt a cse­léd. Csak a tél, a'fehérség vi­dított fel. mert akkor úgy érez­tem;, eggyé o-lvad minden a ter­mészet fehér asztalán, s ez táp­lálta bennem a reményeket. — Most is lél van. Leesett az első hó. Látja, hogy a nap mi­ként viaskodik vele? Még pró­bálnak ágaskodni az itt-ott ki­villant mezsgyekarók, de már hiába... Beszéltem a barázdák­kal és azt mesélték, hogy ók már összeölelkeztek, s a gaz­dáik is megértették egymást. S nagy örömükre szolgál, hogy tavasszal már összeszántják a vámosatyai határ nagy részét... — Tudják, hogy nem ment si­mán és könnyen. De talán nem is lett volna jó, ha nem küzde­nek meg egymással és saját magukkal az emberek.... — El­vek, érvek, makacs gondolatok és haladó eszmék mérkőztek, csatáztak a mi falunkban is... Tudja, mivel érveltek még ta­valy az igazságot keresők? „Jó, jó — mondták — azt még el­hisszük, hogy az Előre Tsz -jé- De itt van a Lenin nevét vise­lő. Olyan rossz volt ott a ve­zetés, hogy vétek belépnikö­zéjük.” Mit tehettek erre , a kommunisták? Meghallgatták az igaz szót és cselekedtek. Ma már az elnöki székben a be­csületnek örvendő Kiss Béla ül, s a velem egyívású, őszfejű ag- ronómus, Danes' János komám az ész... Gyarapodnak, százez­rekkel gazdagították a közöst, s tiszta a lapjuk a banknál is... De az agályoskodók nem fogy­tak ki. Üjabb betegséget fedez­tek fel. „Lépjenek egyet a kom­munisták, s maid a Maar **­Ut a fotós-szakkör foglalkozását örökítettük meg. Közel száz gyermek ismerkcd.ik a fotóművészetiéi. Szándékuk; ün­nepi eseményekre díszkártyák, képeslapok készítése. Szép' felvételeiken örökítik meg Nyíregyháza új létesítményeit s a sorozatot az idegenvezető őrsnek adják. Kricsan György járási KlSZ-titkár, Fehérgyarmat. Példamutató fiatalok Szatmárcsekén az elleniorrada- ■ lom előtt is jól dolgozott a ter­melőszövetkezet. Negyven család — köztük számos középparaszt — találta meg a számítását- a kö­zösben. A községi párt- és tö­megszervezeti vezetők a közel­múltban összejövetelt rendeztek, ahol a mezőgazdaság szocialista átszervezésével összefüggő kérdé­seket vitatták meg. A megbeszé­lésre meghívták a KISZ vezető­ségét is. Miután a fiatadok konkrét feladatokat kaptáik az agitációs munkában, a KlSZ-ve- zetőség úgy döntött, hogy kol- lekíven belépnek a szövetkezet­be. December 4-én alá is írták a belépési nyilatkozatot. Másnap összehívták a fiatalokat, s el­mondták, hogy ők már belépték. Hangsúlyozták, hogy a mezőgaz­daság átszervezése minden egyé­nileg dolgozó parasztfiatal érdeke; A KlSZ-vezetők azóta is rend­szeresen beszélnek a fiatalokkal. Szüleik meggyőzését is fontos­nak tartják. Balku Károly közép- paraszt-fiatal édesapját is komo­lyan foglalkoztatja már a belépés gondolata. Csorna Gyula vezető­ségi tag még tavasszal elhatároz­ta, hogy belép a tsz-be. Belátta, hogy szülei tizennégy holdján eredményesebb lesz a gazdálko­dás, ha azzal belépnek a közös­be. Péter Pál és Rácz László is aktívan részt vesznek az agitá- i.iós munkában. Arra töreked­nek, hogy minél több fiatal lép­jen be a tsz-be és jól érezzék ma­gukat a közösben. $€f~(tCfy/ / #** 'tollal é# lenekével a nyíregyház! Cttöríí Hiízbntt Megilletődve,-olyan érzéssel lép tem be a kapun, mintha letettem volna három x-et vállamról s magam is negyedikes, vagy ötö­dikes kis diákként gyermekko­romba toppannék, Miért a meg­lepődés? A ragyogó rend, tiszta­ság s az . ajtóban álló rózsásarcú rospz emlékei előtűntek, kézen­fogva vezettek a szép jelenben; Ez volt első élményem a ható dik évét betöltő nyíregyházi Üt- 'törő Házban. Aztán sorra jöttek az élmények s oly jó lett volna oda tartózni az ezermesterkedő játszó, tanuló gyermekseregbe . . . Igen változó to« a? Űt,;'rő Ház Az ezermesterek szakköre munkában. Készül a terepasz­tal. Gipsz várak, faházak, vasutak és villanyvezeték. Min­dent maguk csinálnak. ifjúvézetök, a pedágógüs 'kisdo­bos. és úttörő raj- és csapatve­zetők. t felmutatni. A fémmegmunkáló, i ezermester, kisgazdasszony, fotós i •* többi szakkörök elősegítik az ; úttörő csapatok külön próbatéte­lét. Másrészt az Úttörő Ház je­lenti a . vezetőképzés központját is. Innen kerülnek ki az őrs- és ,-. zás tanuláson felüli túlmunkát is j jelent. | i- Az Úttörő. Ház nevelő szakem-1 ♦ herei sz.ép -eredményeket . tudnak I

Next

/
Thumbnails
Contents