Kelet-Magyarország, 1959. december (16. évfolyam, 284-308. szám)

1959-12-01 / 284. szám

tanácskozik az MSZMP VII. kongresszusa

(Folytatás az X. oldalról.)

alatt részesítették a Központi Bizottságot, egész pártunkat. Kádár János ezután

külpolitikánkról cs a nemzetközi helyzetről

mért és fokozódó támogatásért, amelyben az elmúlt három év

Beszélt.

— A magyar nép 1945 tavaszán visszanyerte nemzeti függetlenségét, az állami szuverén!- tást. Azóta kivívta saját hatalmát és a szocialista építésben is nagy utat tett meg. Külpolitikánk célja népünk e nagy vívmányainak megőrzése és a szocializmus békés építésének biztosítása. Külpolitikánk alapelvei: magyar—szovjet barátság, hűség a szocialista táborhoz, imperia- lista-ellenesség, békés egymás mellett élés minden országgal és néppel, tekintet nélkül a tár— ' rendszer különbözőségére.

A magyar ncp büszke arra, hogy a Szovjetuniót a hét éves terv, a kommunizmus építésének országát, az emberi haladás és a világbcke e leghatalmasabb erejét — barátjának nevezheti.

A (szovjetunió célul tűzte ki, hogy az egy főre eső termelésben és fogyasztásban 1970-ig utoléri és túlhaladja a legfejlettebb kapitalista országot, az Amerikai Egyesült Államokat. Nincs ma a világon komoly politikai tényező, amely kételkedne e cél realitásában. Mi magyar dolgozók szívből kívánjuk a szovjet embereknek: arassanak mielőbb teljes győzelmet e békés versengésben. A békés versenyben a Szovjetunió döntő fö- tényének záloga, a kapitalizmusnál magasabbrendű szocialista társadalma, amely megteremtette a határtalan fejlődés lehetőségeit.

— Büszkeségünk, a magyar—

szovjet barátsár, nem újkeletű. Ez a barátság akkor született, amikor 1917-ben a cári Oroszországba hadifogolyként került magyar munkások, parasztok és érteim' 'ek cgóles tömegei m: - értették Lenin szavát és a szocialista forradalom lényegét. Tízezrével léptek a Vörös Hadseregbe és a vörös. zán alakulatok kötelékeibe, becsülettel harcoltak szovjet testvéreik oldalán a íehérgárdisták és intervenciósok ellen, a kommunizmus győzelméért. Tovább erősödött ez a barátság a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása és fennállása idején.

— A Szovjetunió kiverte Magyarország területéről a náci-fasiszta hadakat és fiai élete árán felszabadította a magyar népet a hódítók igája alól. Ezért nevezi népünk a Szovjetuniót felszabadítójának és ünnepli legnagyobb nemzeti ünnepként április 4-ét, azt a napöt, amelyen a szovjet hadsereg az utolsó hitlerista megszállót is kiverte az ország területéről.

—Amig öntudatos és becsületes ember él ezen a földön, hálásan emlékezik meg arról a segítségről, amelyet a Szovjetunió •— a forradalmi munkás-paraszt kormány kérésére — 1956-ban

nyújtott az ellenforradalom és az imperialisták által fenyegetett magyar népnek. E segítséggel akadályozhattuk meg, hogy a magyar nép nyakára ismét visszahozzák a kapitalizmust, a fasizmust és azt, hogy hazánkat az imperialisták katonái felvonulási területté tegyék, hadszíntérré változtassák.

A Szovjetunió tehát az utolsó 15 év alatt két ízben is fial vére bullatásávai adta bizonyságát a magyar *»ép iránti mély barátságának, internacionalizmusának. De segített a magyar népnek ezerféle módon a háborús károk helyreállításában és a szocializmus építésében is.

A magyar és a szovjet nép

ellenségei még néhány évvel ezelőtt is azzal rágalmazták a Szovjetuniót, hogy „kizsákmányolja” országunkat. E rágalom ostobasága annyira nyilvánvaló, hogy ma már az ellenség is elismeri: a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatokban a magyar fél élvezi a nagyobb előnyt.

Kádár János elvtáre aláhúzta, hogy a Szovjetunió Magyarországgal és a többi szocialista országgal kifejlődött gazdasági kapcsolataiban nem a kereskedelmi haszon élvéből indul ki, hanem — mint az idősebb és erősebb szocialista ország — önzetlenül és áldozatkészen testvéri segítséget nyújt. vA Szovjetunióból a tavalyi kereskedelmi forgalomban Magyarországra hozott áruk több, mint 82 százaléka nyersanyag és félkésztermék, ugyanakkor a Szovjetuniónak szállított

magyar áruk több, mint 58 százaléka gépipari és finommechanikai termék volt. A magyar népgazdaság jelentős behozatalra szorul fontos nyersanyagokból, nevezetesen vasércből, olajból, fából, a szovjet szállítások a magyar népgazdaság ilyen irányú szükségleteinek legnagyobb részét fedezik. Íme, így kereskedik egy szocialista nagyhatalom, a Szovjetunió, egy kisebb szociális, ta országgal, a Magyar Népköztársasággal — állapította meg Kádár János, majd így folytatta:

— Nincs és soha nem is volt a

világon olyan kapitalista nagyhatalom, amelyik kereskedelmi forgalmát úgy fejlesztette volna egy kis országgal, hogy annak kedvező módon, túlnyomóan nyersanyagot szállítana és tőle nagyobbrészt kész ipari terméket vásároljon. De ez ellenkezne is a kapitalizmus lényegével: a

kapitalizmus saját népének kizsákmányolásán kívül még más népeket is kizsákmányol. Az előbbit a „kezdeményezés és vállalkozás szabadságának”, azútób. bit a „kereskedelem szabadságának” az egészet pedig a „szabad világ”-nak nevezi.

— A magyar—szovjet barátság ma erős. Ez a barátság

a magyar nép erőforrása, nagy támasza és boldogulásának záloga

A magyar—szovjet barátságot

szüntelenül erősíteni, örök és megbonthatatlan barátságként megtartani — ez pártunk és kormányunk legfőbb külpolitikai feladata.

— Elvtársak! Szoros egységben haladunk, jó barátságban élünk a szocialista tábor valamennyi országával, a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal, az Albán Népköztársasággal, a Bolgár Népköztársasággal, a Csehszlovák Köztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal, a Lengyel Népköztársasággal, a Mongol Népköztársasággal, a Német Demokratikus Köztársasággal. a Román Népköztársasággal, a Vietnami Demokratikus Köztársasággal.

• — örülünk, hogy a szocialista tábor valamennyi országa nagy lendülettel halad előre a szocializmus útján, új és új nagyszerű eredményeket ér el.

— A szocialista tábor egységének szilárd és megbonthatatlan alapja a közös társadalmi-politikai rendszer, a szocializmus építésének közös útja, a közös világnézet, a béke megőrzésére irányuló együttes erőfeszítés. Együttműködésünket a táboron belül nemcsak az egyenjogúság, a területi integritás, az állami függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás szabályozza — hanem ezeken túlmenően a kölcsönös segítségnyújtás elve. Szépen fejezte ki Hruscsov elvtárs, amikor Berlinben azt mondotta: táborunkban az „egy mindenkiért — mindenki egyért” elv uralkodik.

— A szocialista tábor, amelynek magva és vezető ere:e a

Szovjetunió, napjainkban a

haladás és a béke föerejc a

világon.

A Magyar Népköztársaság a szocialista tábor e—’enic’ú és megbecsült tagja. Népünk életbevágó érdekeinek hű szolgálata megköveteli: külpolitikánk egyik fő feladata a jövőben is az legyen, hogy tovább erősítsük a szocialista tábor erejét, egységét és határozottan visszaverjünk minden kísérletet, amely ez ellen irányul.

— Népünk óhajának felel meg,

hogy valamennyi szomszédos országgal és néppel a jóviszony kiépítésére törekszünk. A Szovjetunióhoz fűződő jó, baráti kapcsolatainkról már részletesen beszéltem. Közvetlen szomszédunk a testvéri Csehszlovák Köztársaság és a Román Népköztársaság. örvendünk a szocializmus építésében elért nagyszerű sikereiknek. s annak, hogy a két népi állammal állandóan fejlődik barátságunk a legbensőbb egyetértés és a proletáginternacionalizmus szilárd alapjain.

— Szomszédunk továbbá Jugoszlávia. Jugoszláviával az államközi kapcsolatok 1953. augusztusa óta fokozatosan normalizálódtak. A viszony 1956—53-ig erősen romlott, majd a lassú javulás eredményeként ez idő szerint a diplomáciai, állami, gazdasági, s néhány társadalmi kapcsolat — mint például a sport területén normálisnak nevezhető. Véleményünk szerint — az ismert ideológiai ellentétek ellenére — megvan a lehetősége annak, hogy a két állam között normális jószomszédi viszony álljon fenn. Mi erre törekszünk, mert meggyőződésünk szerint ez Jugoszlávia és Magyarország népeinek közös érdeke. A jószomszédi viszony kedvező alakulásában szerepet játszik az. hogy a jugoszláv kormány néhány fontos nemzetközi kérdésben pozitív fellépésével segíti a békéért folyó harcot, az viszont nehezíti a viszony alakulását, hogy támadják barátainkat — mint a legutóbbi időszakban — a Kínai Népköztársaságot és az Albán Népköztársaságot.

— Másik szomszédunkkal. Ausztriával ez idő szerint nem kielégítő a viszony’ mk, s ezt sajnálatosnak tartjuk. Szerintünk nincs elvi akadálya annak, hogy a két szomszéd állam között — az eltérő belső, társadalmi rend szer ellenére — jó kapcsolatok alakuljanak ki. Nehezíti azonban az előrehaladást, hogy az osztrák kormány a két állam viszonyát illetően a Magyar Népköztársasággal szemben ellenséges nyugati körök mesterkedéseitől engedi befolyásoltatni politikáját. Az osztrák kormány még mindig tűri .hogy Ausztria területén a Magyar Népköztársr'-úr ellen aknamunkát folytató kémügynökségek és magyar fasiszta szervezetek tevékenykedjenek és garázdálkodjanak. Ez is számottevően zavarja viszonyunkat. Mi a kölcsönös előnyökkel járó tényleges jóviszony kialakítására törekszünk, mert meggyőződésünk, hogy ez a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság népeinek közös érdeke.

— Semmiféle tényleges érdek- ellentét nincs a Magyar Népköz- társaság és az európai semleges államok, nevezetesen Ausztria, Svédország és Svájc között. Ellenben közös érdek a béke fenntartása, a békés egymás mellett élés, az országok közötti kapcsolatok bővülése. Ezért arra törekszünk, hogy viszonyunkat javítsuk velük. Véleményünk szerint a semleges országok bizonyos pozitív szerepet ma is betöltenek és a jövőben még inkább betölt hétnek az országok és népek békés egymás mellett élésének előmozdításában.

— Elvtársak! Korunk legfontosabb eseményei között tartja számon az emberiség, hogy az utóbbi 10—15 esztendő alatt a népek egész sora — közöttük India, Indonézia, Irak. az Egyesült Arab Köztársaság — rázta le magáról az imperialisták igáját és lépett az önálló nemzeti fejlődés útjára. Velük jó a viszonyunk. s arra törekszünk, hogy tovább javuljon. Egy fronton vagyunk velük az imperializmussal szemben; szélesíteni akarjuk velük gazdasági és kulturális kapcsolatainkat. Bizonyos mértékig a Magyar Népköztársaság is hozzájárulhat a gyarmati sorból felszabadult országok önálló iparának fejlesztéséhez. Teljesen szolidárisak vagyunk a felszabadulásukért most küzdő gyarmati népekkel. Meggyőződésünk, hogy az imperializmus nem tudja többé megállítani a felszabadulásért és függetlenségéért vívott harc folyamatát, s győzedelmeskedik a

gyarmati népek igazságos hatva.

— Népköztársaságunk viszonya a NATO vezető országaihoz, illetve kormányaihoz nem kielégítő. Közülük is leginkább az Amerikai Egyesült Államok kormányával vannak komoly ellentéte nk.

— Az amerikai szenátus évi 125 millió dolláros alapjából jelentős összegeket folyósítanak a Magyar Népköztársaság elleni aknamunkára. Mintegy ötezer magyar disszidenst felvettek az USA hadseregébe. Fenntartják az úgynevezett „Szabad Európa” rádióállomást, amely uszító hadjáratot folytat a Magyar Népköz- társaság ellen. Azt a példátlan gyakorlatot folytatják, hogy miközben diplomáciai kapcsolat áll fenn országa’nk között,- az amerikai kormány hivatalos küldöttei támadják a Magyar Nép- köztársaság hivatalos küldötteinek mandátumait az Egyesült Nemzetek Szervezetében és más nemzetközi szervezetekben.

— Mindezek ellenére őszintén óhajtjuk a normális viszony kialakítását az Amerikai Egyesült Államok és a Magyar Népköz- társaság között, mert ez. megfelel a két ország népe érdekeinek. Mi tiszteljük a tehetséges és magas civilizációt kifejlesztett amerikai népet. Üdvözöljük azoknak az amerikai közéleti tényezőknek lépéseit, akik az utóbbi időben valamelyest hozzájárultak a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezéséhez, a nemzetközi helyzet bizonyos enyhítéséhez. A két ország közötti viszony normalizálása megkívánja, hogy az USA felelős körei vizsgálják felül és korrigálják a hamis presztízs-okokból mindmáig fenntartott, idejét múlt, barátságtalan és célra nem vezető politikájukat a Magyar Népköztársasággal szemben.

— Lényegében .arra van szükség, hogy

az Egyesült Államok kormánya tartsa tiszteletben az egyenjogúság elvet

és mondjon le hiábavaló kísérleteiről, amelyekkel be akar avatkozni a Magyar Népköztársaság belügyeibe. Véleményünk szerint ezen az alapon nem nehéz a magyar—amerikai viszony normalizálásának útját és módozatait megtalálni. Kormányunk ennek érdekében kész minden célszerűnek látszó lépés megtételére.

— Elítéljük a Német Szövetségi Köztársaság kormányának külpolitikáját. Adenauer kancellár színleg a békéről beszél, ugyanakkor — mint az egész világon — itt Magyarországon is mindenki tudja, hogy a békéről hangoztatott szólamok mögött Nyugat- Német országban erőltetett fegyverkezés folyik és mindenáron a hidegháború fenntartására törekszenek. Közismert a Német Szövetségi Köztársaság kormányának ellenséges magatartása a Német Demokratikus Köztársasággal szemben.

— A magyar nép a nyugatnémet agresszív szellemmel szemben, teljes mértékben szolidáris a Német Demokratikus Köztársaság békcpeli- tiká.jával. A Magyar Nép- köztársaság és az első német munkás-paraszt állam, a Német Demokratikus Köztársaság törekvései teljes mértékben azonosak.

Üdvözöljük a szocializmus építésében elért nagy sikereiket, örülünk, amikor látjuk, hogy gyorsan haladnak előre, s az egy főre eső termelésben és fogyasztásban rövidesen elérik és túlszárnyalják a Német Szövetségi Köztársaságot. Kívánjuk: a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói érjenek el új sikereket a szocializmus építésében, államuk erősítésében, a béke megőrzésére és a két német állam közeledésére irányuló politikájukban.

— Három évvel ezelőtt, az átmeneti súlyos nehézségek idején népköztársaságunk nemzetközi helyzete is bonyolulttá, nehézzé vált. Rágalmazó hadjáratot indítottak ellenünk az Egyesült Nemzetek Szervezetében és más nemzetközi szervezetben. Az ENSZ ellenünk hozott határozataival a reakciós amerikai körök ki akarták erőszakolni, hogy beavatkozzanak belügyeinkbe. Mi az ENSZ alapokmányával js ellentétben álló, törvénytelen határozatokat nem ismertük el és nem fogjuk elismerni a jövőben sem. A határozatok körül évenként felmelegítelt hecc-kampány

mindenkor szovjetellenes és hidegháborús célt szolgált.

\épköziársaságunk belső megerősödésé vei párhuzamosan megerősödött nemzetközi helyzetünk is.

A kapitalisták bojkottja és rá- ,alomhadjárata részben már a múlté. Ami a legfontosabb, népünk tömeget előtt lelepleződtek ús a magyar közvélemény előtt vitelüket vesztették. Még ellenségeink is kénytelenek tudomásul

venni, hogy népköztársaságunk konszolidálódott és megerősödött. A Magyar Népköztársaság barátai pedig, akik a legsúlyosabb helyzetben Í6 wolidárimk voltak

(Folytatás * i, oM*ln

2