Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)

1959-11-15 / 271. szám

Nem csalás, nem ámítás...

Tragédia is lehetett volna...

Nem mindennapi eset történt a közelmúltban az egyik szatmári faluban — Tunyogmatolcson. A tanulság sok ember számára figyelmeztetőül szolgál.

A mátészalkai mentőállomás mentőkocsija Fehérgyarmat felől jött, éppen „útról” hazafelé. Az egész úton nem történt semmi különösebb esemény egészen addig, míg Tunyogmatolcs tunyogi felében a Szalka felőli oldalról nem jött az a bizonyos szekér. A kocsi vezetője és a kocsikísérő ekkor arra lettek figyelmesek, hogy a szembejövő lovasszekér hátsó végéből valami pokróc, vagy ehhez hasonló valami lóg ki, az hozzáütődik a kerékhez ...

Mikor közelebb értek, akkor vették észre, hogy az a bizonyos valami nem pokróc, hanem ember! Ember, akinek a lába bele volt akadva a hátsó „felhércbe” és teljesen eszméletlenül ütődött hol a kerékbe, hol a földbe. A mentőkocsiból azonnal kiugrott a vezető és a kocsikísérő, hogy megakadályozzák egy esetleges tragédia végső befejezését. Közben a lovasszekér vágtában futott, azon öt-hat részeg ember nagy kar- és

kalaplengetés közben * vígan kurjongatott. A kocsis szabadon engedte a lovakat futni, azok te’je- sen megvadulva száguldottak végig az úton.

A mentőkocsi vezetője és a kocsikísérő először integetni próbáltak a szekérnek, de mivel látva, hogy az nem akar megállni, Szabó Zoltán kocsivezető a lovakhoz szaladt és megállította azokat, míg Csák Zoltán mentőápoló a teljesen vérbeborult emberhez rohant . . ;

Mint később kiderült, a lovasszekér utasaival Fehérgyarmatra tartott lakodalomba. Kivétel nélkül mind be voltak rúgva és nem vették észre, hegy az egyik társuk kiesett a szekérből és a lába beleakadt a hátsó felhércbe.

Öriási szerencse, a mentőautó éppen akkor ért oda és a sérültet azonnal be tudták szállítani a mátészalkai tárházba.

Mint később a mátészalkci kór. háztól megtudtuk: az illetőt Má- tyus Józsefnek hívják és éppen a napokban hagyta el a kórházat — tökéletesen egészségesen.

Nyéki Káro’y.

A képviselők és egyes nyugati újságírók

4 MINAP A MEGYE ország- gyűlési képviselői tanácskozást tartottak, a szokásos kéthavi értekezletre ültek össze. Tanácskozásukat ezúttal a nyíregyházi Dózsa Terme őszövetk'_z:tbsn tartották — egyik képviselőtársuk, a szövetkezet elnöke, Suszta Sanyi bácsi látta őket vendégül a szövetkezeti tagság nevében. A képviselők együtt ebédeltek a szövetkezeti tagokkal: Eötvös elvtárs, az építőmunkás, Kovács, a tanító és a többiek. De ha idegen tévedt volna be a szövetkezet) cultúrházba, ahol a piroslevű b r- capaprikást kanalazták, nem tudta volna kiválasztani, hogy ki a képviselő, ki az egyszerű szövetkezeti tag ... Nem is, mert va’a- mennyien egyformák. Legalábbis kinézetre, ruházatra, beszédre, vi. selkedésre. És a lényeget tekintve is: valamennyien dolgozók.

A népfront-választások idején nyugati újságírók sürögtek-forog- tak a választók között s kutatták- keresték, hogy mi az oka annak, hogy a jelöltek elsöprő egyhangú szavazatot kapnak. Titkos machinációk, rejtett terrorintézkedések után kutattak, szimatoltak s ami. kor ilyeneket nem találtak, csalódottan húzogatták a vállukat es fintorogva ismételgették: „Nem értjük... nem értjük ... Hiszen nálunk, az igazi demokráciában kegyetlen harc dúl választások idején és a kormánypárt...” Itt a szájuk elé kapták a kezüket, hogy ki ne fecsegjék azt, ami egyáltalán nem válik az „igazi demokrácia” dicsőségére. Persze, nem mondanának nekünk újat.

%/ ALAMIKOR MAGYAROR“ SZAGON sem vöt másként. Az 1935-ös választások idején például Székely község Orosz Sándor nevezetű földbirtokosának cse'édségét nagyon egyszerűen szavaztatták le a kormánypárti jelöltre. Dankó gazdatiszt a választások előestéjén felrendelte a gazdasági irodába a szavazati joggal bíró cselédeket és azokat, akik az uradalomtól harmados földet kaptak, kiosztotta a szavazólapokat és beíratta a keresztet dr. Ságvári Elek kormánypárti jelölt kockájába. Másnap a gazdatiszt a szavazólapokat egyszerűen magával vitte. A nyíregyházi dohánybeváltó munkásai és munkásnői ellenzéki hangulatban voltak: egyszerűen nem engedték

őket kimenni a gyárból a szavazás munkaszüneti napján, reggeltől estig dolgozni kellett. Tarpán csendőrsortűz dörrent.

Ilyen választási eseményeket hiába kerestek a néplront-válasz. tások idején a nyugati újságírók. 1 yen eseményeket valóban csak az „igazi demokrácia” — „a nyugati szabad világ’ produkálhat manapság. Az a világ, ahol munkásoknak tőkéseket, gyárosokat, lordokat és munkásárulókat kell megválasztani, — mert más lehetőségük nincs. Vagy az elefánt

— vagy a szamár: d mekrata

párt, vagy köztársasági párt, egyik burzsuj, vagy másik bur- zsuj.

•rALÄN MEGÉRTETTÉK vei.

* na a nyugati újságírók közül néhányan, hogy miért oly egyhangú nálunk a választás, ha ott lettek volna a nyíregyházi Dózsában, amikor megérkeztek a képviselők. Kiszáll az autóból az egyik csizmás parasztember. A várakozók között meglát egy idősebb parasztembert. Messziről kiáltja neki:

— Mennyi silókukoricátok volt, Mihály?

— 41 mázsa, hát nektek?

— Nekünk se sokkal több.

Aztán megropogtatják egymás

kezét, mint a jó rokonok.

Néha még most is lábrakap hol a Szabad Európa hullámhosszán, hol egy levitézlett gyászmagyar, honj tekergő száján, hogy nálunk nincs is igazi parlamenti élet, mert nincs ellenzék! Ezt tagadom. Igenis, nálunk van ellenzék. Nagyon is nagy táború. Itt vannak például a mi képviselőink. A mostani tanácskozásuk is elárulta — füleljenek jól nyugati újságírók,

— hogy bizony ők bizonyos tekintetben ellenzékiek. A szocializmus

Műanyagkiállífás — porcelán árubemutató — mikulási és karácsonyi játék- és ajándékvásár

CVaiáinafLi

Kjrv hatalmával visszaélő emberhez

Régi, kedves szokás névnapok alkalmával ajándékkal kedveskedni szeretteinknek, barátainknak, jó ismerőseinknek. Sokan törik a fejüket ezekben a napokban azon, hogy mivel kellene meglepni az Erzsébet nevű unokahúgot, Jolán névre hallgató kolléganőt és Jenőnek hívott jóbarátot. Valami olyannal, ami maradandó, szép ajándék? Nem is beszélve a a gyermekek által oly türelmetlenül várt kedves Télapó és Fenyőfa ünnepekről, hiszen ezek sincsenek már messze.

Az ezzel kapcsolatos ajándékozási gondokon kíván segíteni a KISKER akkor, amikor keddtől november 27-ig műanyagkiállítást és porcelán árubemutatót rendez árusítással egybekötve a város szí. vében: Zsdánov utca 2. sz. alatt, a volt tcxtil-maradékbolt helyén. Majd utána, november 30-tól december 24-ig ugyanezen a helyen játék- és ajándéktárgy vásárt rendeznek.

Szorgos kezek napok óta fáradoznak azon, hogy a kiállítás szép, tetszetős legyen, m'nd a gazdag választék tesinleteben, mind“ a méltó keretül szolgáin bemutató asztalok, polcok, állványok ízléses, dekoratív elrendezése terén. Merész színek, modern vonalak szolgálnak háttérül, ami azért stílusos, mert legújabb gyártmányú műanyag használati tárgyak és porcelán-figurák kerülnek itt bemutatásra éppen úgy, ’mint a játék- és ajándékvásár során, amikor a legújabb külföldi és hazai gyártású játék- és ajándéktárgyak között válogathat az érdeklődő közönség.

Arra is gondoltak az illetékesek, hogy a napközben elfoglalt dolgozó nők és férfiak is meglátogathassák ezt az árusítással egybekötött ajándékkiállítást. Ép- $en ezért naponta reggel 10-től déli 1 óráig és délután 3-tól este fél 8-ig tartják nyitva, szombati napokon is. Vasárnapokon zárva tart a kiállítás, a karácsony előtti úgynevezett aranyvasárnaptól eltekintve, mert ez utóbbi napon tömeges érdeklődésre lehet számítani a vásárlók köréből.

R-r.é.

Elsősegély.

5

építését gátló hibák ellenzői és ostorozol. Madarászná például a felszólalásában többek között arról beszé’t, hogy helyes lenne, ha a termelőszövetkezeti könyvelők rendszeresen beszámolnának a tagság előtt a pénzügyi helyzetről. Most ezt, sajnos, nem teszik s így a tagság tájékozatlan, köny. nyen lábrakap rosszindulatú suttogás. Egy másik képviselő, Barczi elvtárs a tiszamenti burgonyatermelő községek nevében „ellenzé- kieskedett” és kifogásolta, hogy vírusos vetőgumót kapnak, az állami gazdaságok nem látják el , őket elitburgonyával. Javasolta, hogy jelöljenek ki termelőszövetkezetekét js vetőgumó termelésre, szervezzék meg jobban a megyében a vetőkrumpliellátást.

IV O IGEN, JAVASOLTA. Mert azt is tudni kell, hogy a mi • képviselőink nemcsak, ellenzéki véleményt jelentenék ro a hibákkal szemben, hanem mindjárt javaslatot is tesznek a megoldásra: így és így kellene tenni a dolgozó nép, a szocializmus építése érdekében.

Mennyivel rosszabb képviselők ők, mint a volt nagypapok és grófok? Mennyivel alacsonyabb színvonalú nálunk a parlamenti é:et, mint akkor, amikor az alsóházban 17 gróf, 11 báró, 4 kamarás, 81 nemesi származású képviselő volt, nagybirtokosok, főpapok, katonatisztek, tőkések, fasiszta ügyvédek és újságírók? Ilyesmit manapság már rágalomként sem lehet állítani.

A nyíregyházi Dózsa Termelő- szövetkezetben a képviselők tanácskozásának estéjén igen nagy jókedv kerekedett. A fiatal lányok és fiúk, idősebb szövetkezeti férfiak és asszonyok táncra perdültek és vidáman nótáztak. És ezt mindenki természetesnek találta.

Soltész István.

mindössze egy kis talányról van szó. A riporternek kedve kerekedett egy sóstói sétára, és az őszi táj ezernyi színe minduntalan „csábította” — a fényképezőgép lencséjét... Íme, itt az eredmény. Mostmár csak arra kellene íáluzt találni, hogy tópartot, avagy „októberi délibábot” rögzített-e a film? Mert tessék csak megfordítani ß képet...!(?)

(Foto FÉNYSZÖV — Márton Gy. felv.)

ilyen meggyőző érvek aligha öregbítették a községben az ön és a kedves felesége jóhírét. Saját maga is tudatában volt. hogy a bolt vezetőjének egyáltalán nincs mitől félni, nem volt ellenforradalmár 1956-ban, hosszú étek során fillér leltárhiánnyal nem zárt és nem vétett a kereskedelem szabályai ellen. Gyenge és igazságtalan fellépés volt az öné, átlátszott, hogy a községben hivatalos hatalmával próbálja megfélemlíteni a bolt vezetőjét, aki kikelt a közvagyon és a közönség érdekében a szakképzetlen beosztott ellen.

Rázós útra tévedt ön. Nem nehéz megjósolni: sem felettesei, sem pedig a községbeli kisemberek részéről nem talál megértésre. Senki nem szerezhet magának jogtalan előnyt, senki nem használhatja fel nálunk hivatali hatalmát önző, jogtalan személyi érdekei végrehajtására. Ha mélyen és őszintén szembe néz önmagával, tapasztalni fogja, ez az út nálunk nem járható, sürgősen át kell menni a szélesebb útra, ahol a többség halad. Önön múlik: sikerül-e. A bíráló megjegyzések ellenére szeretném, ha minél előbb rátalálna a helyes útra és félredobná a kétesértékű címet és az ebből származó ideig- óráig tartó előnyöket, s felőlkerekedne a másik énje. Bízom benne, hogy így lesz.

Üdvözlettel:

PÁLL GÉZA

tárából hiányzanak a legelemibb számtani ismeretek is, sokszor a vásárlók hamarabb kiszámolják az áruért járó összeget, <mint az ön felesége. Jómaga és ön a férj is bevallották egyszer tényleg bajok tannak a kréta körül, kínosan megy az asszonynak a számítás. Ennek ellenére rátuk- malta a feleségét egy bizonyos boltra. Addig nem is volt baj, míg a jóindulatú boltvezető birka-türelmet tanúsított és maga számolgatott utána az összegeknek. Ám miután ez hónapokig így ment, s sok rossz összeadás, kivonás, szorzás már-már a vásárlók és a kassza — a közvagyon — rovására ment a boltvezető nem bírta tovább. Megmondta a beosztottjának, jobban vigyázzon a számokra, mert baj lehet a leltározásnál. Az asszonyka nyilván otthon panaszba tette ezt a .,felháborító” eljárást és ön felpaprikázva vonult másnap regg:' a boltba, megleckéztetni a vezetőt. Az sem rettentette vissza, hogy a bolt tele volt vásárlókkal, akik sokkal inkább várták a kiránt árucikket, mintsem az itt keletkező heves vitát. Mindenesetre becsületére legyen mondva, ön remek védőbeszédet mondott, majd támadásba ment át és annak rendje módja szerint megvédte az Ön megsértett, elmarasztalt feleségét. Sőt meg is fenyegette a ooltvezetőt. „Ne félj, majd gondom lesz rád. lin is tudok rólad egyet mást.. .1” AZ

1[J ester 1

Ne lepődjön meg, hogy így szólítom. Nem akarom megsérteni, mért kegyedet — vitán felül áll, — megilleti a mesteri dm. Különösképpen rászolgált erre az Utóbbi időben elkövetett kisebb- itagyobb baklövéseivel, azaz mesteri sakkhúzásaival. Nem, kedves Mester, ne szerénykedjen, derekasan megküzdött a kitüntető címért, ön igazi, vérbeli nagy mester a hats tv- és egyén helyzetével való visszaélésben. Így van. Szerényen, suba alatt, de magabiztosan és sorozatosan visszaél azzal a joggal és lehetőséggel, amit önnek nem azért adományozott a köz, hogy általa lépten-nyomon a maga malmára hajtsa a vizet, hanem ezért, hogy helyesen és elfogultság nélkül szolgálja a köz érdekeit. Kétségtelen feltette a koronát minden eddigire, a legutóbb kibukott dolgaival.

Kezdjük mindjárt a közepén. Kern tévedek, ha kijelentem, hogy az ön — egyébként tiszteit — felesége világéletében hadilábon állott a számtannal. Csacsi- ság is lenne azt kívánni, hogy pontosan feleljen arra, hány nullával írjuk a trilliót, vagy való- színüségszámítással meqoldjor valamely fogós feladatot. Nina is erre szükség, hisz egy kilé cukor, két deka élesztő két méter karton árának kiszámításé nem kíván ilyen fejlettséget Sajnos azonban felesége ismeret-