Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)

1959-11-11 / 267. szám

LESZERELŐ LEVELESEK Vagy másfélszázan lehetnek. Kint, a nyíregyházi Postás-ott- ■hon kapuján most is úgy hullám­zik a vörös és a háromszínű zászló, mint két évvel ezelőtt, amikor katonaládákkal indultak az állomás felé a harminchetesek. És tessék: hogy repül az idő, már civilben viccelődnek valahányan, hogy még a terem is melegebb lesz a nagy jókedvtől. Még né­hány perc, és zsebben a kék könyvvel — vagy mint a nóta em­líti: a zsoldkönyvvel, meg a le­szerelő rózsás levéllel — újra ko­pognak a szülői ház ajtaján.,, Milyen volt? Ezt a kérdést tettem fel a rövid Szünetben, a folyosón csoportosuló fiúknak. Előbb mosolyogtak szót­lanul, aztán csak annyit mondtak: Nem hozott ahhoz elég noteszt az elvtárs, hogy mindent feljegyez­hessen! Igaz, a katonazubbony helyett már ballonkabát, meg gyapjúsál van a fiúkon, de azért a katonás életet nem vetkőzték le. Pontos, szabatos válaszokat adnak, nem kell kisegíteni őket. Előbb Kohut Bandi mutatko­zik be, a nyírszőlősi fiú, aki Gyön­gyösről vonatozott haza, ott tel­jesített szolgálatot. Itt, Nyíregy­házán leste el az autószerelő szakmát, még katonaidő előtt, de j-azt mondja: „Ott lettem igazán szerelővé”. Csak úgy kerekedik az arca, amikor „elárulja”, hogy a * hadosztály javítóműhelyében fő- jszerelőnek is kinevezték, és ran­got adtak neki.,, A gyógyszerész boldogsága Barzó Lacit is ünnepi vacsora várja odahaza, Demecserben. Mi­jeiéit elment, a helybeli gyógyszer, jtárban dolgozott, mint technikus. 'A honvédségnél aztán „megdup­lázta önmagát”: a gyógyszerészség mellett kitanulta a rádiótelefon (minden csinját-binját. Nagy bol­dogsága, hogy most már többnek lértékesebbnek érzi magát. No, és ihogy mi lesz ezután? Irány haza * szülőfaluba, beállni a mérlej ögé, pótolni az elmaradt, utolst vizsgát, és mint a legtöbb lesze­relő, készülni.. i egy nagy ese­ményre .... Tóth Miska „nyereménye" — Csakhogy végre szólni hagy­tok — hajol közelebb az az örök- vidám, jóhumorú Tóth Miska. Hatvanban szolgált, ahogy bevo­nult a nyíregyházi járműjavító lakatosaként. Egy évig tisztes is­kola, aztán mint szakaszúezető rajparancsnokká lépett elő. — Hogy milyen volt? Míg „ka- rantinban” voltunk, az első há­rom hónapig nehéz volt mindent megszokni. Aztán meg? ... Tudja mit, ha éntőlem megkérdik a most bevonulok, hogy ,,mumus”-e a katonaélet, én megmondom az igazságot. Azt, hogy embersége­sen. szeretettel bántak velünk. Volt fegyelem, ez nem vitás, de — már civil vagyok, mondhatom így is: falat-kenyér emberek a mi tisztjeink. A terveimről csak any- nyit: betociztam magamat a Hat­vani SC-be, ott kapok állást is, visszamegyek. (Nevetnek a kato­nacimborák..!) Na, jó, jó, hát nem bánom, írja meg azt is, hogy menyasszonyra leltem és ... tud­ja, hogy van ez már ilyenkor ... „Kafona-hozomóny" Bátkai András mondta el, akit Bujon várnak gazdálkodó szülei: ,Tudom, hogy vár már apám, anyám. Ott a föld, ők már benne vannak a korban, és egyedüli fiú vagyok. Én a katonaságnál tud­tam csak meg, hogy mi a mai ember perspektívája. Ha megnősü­lök, mi lesz a szüleimmel.. ? Egyedül.. ? Viszem haza a jó szót, amivel nyugodtabb, jobb életet kapnak a szüleim. Ezt meg csak a termelőszövetkezet bizto­sítja a gazdálkodó embereknek... Azelőtt én se így tudtam, de a katonaság kinyitotta a szeme­met... ” bizalomra, fegyelemre ,. ■, Bátor­ságra, meg takarékosságra ... Tisztaságra és emberségre ...” így mondják ők, akik mcst jöttek távoli vidékről, vissza Szabolcsba, haza a szülői házhoz. Aztán még kérnek, ki ne felejtsek valamit: Olyan jólesik nekik, hogy a le­szerelő fiatalokkal egyre többet törődik az ál1 am. Mert itt van ez a mai nap is: a tisztek töviről­hegyire elmondanak mindent, út­baigazításokat adnak, hogy felta­lálják magukat az életben. El­mondják, hogy hány napon belül kell jelentkezni a régi válla'atnál munka .végett, és azt, hogy hol van munkaerőhiány, milyen fize­téssel ... És ahogy délutánra hajlik az idő, még egy meleg kézszcritas, búcsúölelés a katonacimborával, s az utca, a pezsgő, színesedő utca ölébe fogadja a meglett ember­ként viszatérő harminchetese­ket . — angyal — (VáLaiz rOinoqrádőa eLatáunak ! A napokban közöltük lapunkban Iván Nyikolájevics i Vinográdov, nyugalmazott szovjet vezérőrnagy levelét, mely- Z ben Mándok község lakóinak küldte el üdvözletét abból az - alkalomból, hogy a szabolcsi falu 15 éve szabadult fel. A község úttörő csapata elhatározta, hogy válaszol a szovjet ka­tonának: az elhatározásból tett lett, levelet küldtek Moszkvá­ba. Alább közöljük a levél szövegét. „Kedves I. N. Vinográdiv elvtárs! Községünk felszabadulásának 15. évfordulója alka'ma- ból hozzánk küld,ott jókívánságait köszönjük. Úttörőcsapatunk november 1-én ünnepélyes csapatgyűlést tartott, melyen meg­emlékeztünk a felszabadító harcok hőseiről. Köszönet a szov­jet katonáknak, akik elhozták számunkra a szabadságot, s köszönet önnek, három forradalom és öt háború öreg harco­sának, hogy 15 éven át is megőrizte községünk emlékét, örü­lünk, bogy a győztes szovjet hadsereg katonái közül önnel nevszerint megismerkedhettünk. Kívánunk Önnek a forra­dalmak és harcok zaja után hosszú, nyugodt életet.” 1354. sz. Zrínyi Ilona Úttörő Leánycsapat Mándok, Napló jegyzet egy tauulmáiiyi kirándulásról Néhány búcsúmondat Alig győzöm jegyezni. ' szinte egymás szavába vágnak a fiúk: „Csak hálás lehet a fiatal, ha ka­tonaidőt tölt le ... Járni tanítják meg az embert az életbenr... ön­lskolállk, a II. sz. általá­nos iskola, Kisvárdán, két ki­ránduló csoportot indított útnak Tiszalök, Tiszavasvári, és Tisza- palkonya felé. A második ki­ránduló csoport szervezésére azért került sor, mivel az első igen tanulságos volt, a megbeszélt élmények nagyon felcsigázták az érdeklődést az itthonmaradtak között. Nem az a szándékom, hogy méltassam a látottakat, hisz ezek a létesítményeink beszél­nek maguk helyett. Az embe­rekről szeretnék egy pár szót szólni, akikkel találkoztunk. Tiszalök öu egy olyan részleget is meg szerettünk volna nézni, melyhez előzetesen nem kértünk engedélyt. A tit­kárságon Nagy elvtársnő segí­tett rajtunk bámulatraméltó készséggel. ^Tudjuk, hogy nem kizárólag általános iskolák pat- ronálása a dolga, mégis úgy bánt velünk, mintha ez lett vol­na. A mellénk adott kísérő és a turbináknál dolgozó elvtársak olyan nyugalommal állták gyermekeink reájuk zuhogó kérdés-tömegét, mint a tapasz­talt pedagógusok. Sajnáljuk, hogy elmulasztottuk neveiket feljegyezni, hogy mégegyszer megköszönhettük volna szíves­ségüket. Tiszavasváriban Nagy Sándor főmérnök vezette az egyik csoportot, a másikat Fe­kete Lajos bácsira bízta. — Le­het, hogy unalmas dolog álta­lános iskolás gyermekeket kí- sérgetni és koruknak megfele­lő nívón előadásokat tartani, de mi ezt nem vettük észre. Tudjuk, hogy nem mi voltunk az első látogatók, de szíveseb­ben azokat sem fogadhatták. — Igen jellemző volt egy epizód a gyár kantinjában, ahol gyer­mekeink cukorkát, limonádét vásároltak és ez éppen délidő­ben történt. A felszolgáló pin­cér kicsit zsörtölődött, amiért késve kapja az általa rendelt italt. A kantin dolgozónője így nyugtatta: „Nem látja, hogy szomjas gyerekekkel állunk szemben, akik ráadásul vende­gek is?!” Tiszapalbonyán Lukács Gyula főportás sietett először segítségünkre. Aztán Földházi főmérnök vette át a parancs nokságot és harmadmagávai azon volt, hogy semmi lényeges ki ne maradjon a látnivalók közül. Nem is maradt. Búcsú­zásnál azt kívánta a gyerme­keinknek, hogy váljék belőlük- híres atommérnök-had a békés építés szolgálatában. Tudjuk* hogy kívánsága őszinte volt. Amilyen őszintén szerette vol­na, hogy gyermekeink mindent megértsenek. Lehet, hogy nem különös dolog a felsorolt üzemeknek lá­togató csoportokat fogadni. Va­lószínű, hogy egy-egy látogató csoport értékes időt von el a kísérőktől, amit később be kell hozni. Amit feltétlenül meg. kell említenünk, az, hogy a lá­togató nem érzi, mintha kelle­metlen vendég volna. A mun­kások, műszakiak, mindenki készséggel, őszinte segíteni-aka- rással áll a gyermeksereg ren­delkezésére. — Sok, sok köszö­net érte. A kisvárdai 11. sz. általános iskola nevelői. HOGYAN TOVA33? Országszerte befejeződött a pártvezetőségek újjáválasztása. Az október 29—30-án megtar­tott megyei pártértekezlet ösz- szegezte az ellenforradalom óta megtett út tapasztalatait. Meg­mutatta eredményeinket, bátran tárta fel a helyenként előfor­duló hibákat, megmutatta a tennivalókat. A pártvezetősé­geinket újjáválasztó taggyűlé­sekről, a községi, járási megyei pártértekezletekrő] bátran el­mondhatjuk, hogy azokon a párttagság bátran, gátlás nél­kül, kommunista felelőssége tu­datában fejtette ki véleményét, mondott bírálatot, tett javasla­tot a munka további megjaví­tása érdekében. A megyei pártértekezlet be­számolója, de a járások beszá­molói is mélyen elemezték a párt belső életében elért nagy fejlődést, végighúzódott rajtuk fi pártegység gondolata és gya­korlata. A megyei pártértekez­let beszámolója az élettel szo­ros összefüggésben mutatta meg a tömegekkel való jó kapcsolat, a kölcsönös bizalom fontossá­gát. Elemezte .a párt tevékeny­ségét a gazdasági és kulturális feladatok jó végrehajtásában. Konkrétan mutatták meg a be­számolók a revizionista meg­nyilvánulások mellett a szett- tásság elszórtan jelentkező for­máit. Az ipar helyzetének is­mertetése után alapos elemzést adott a megyei pártértekezlet beszámolója a mezőgazdaság helyzetéről, a szocialista szek­torokban elért eredményekről. Rámutatott: a jó vezetés, a szakszerű gazdálkodás eredmé­nye, hogy a múlt évi néhány üeiic.tes tsz-szel szemben ez év­ben előreláthatólag minden tsz-ünk aktívan' zár. A párt művelődési és kulturális hatá­rozatának tükrében mutatta meg a beszámoló a járások, a megye életében végbemenő kul­turális fejlődést. Mondani szokás — de a gya­korlat is igazolta, — amilyen a beszámoló, olyan az aktivitás. Valamennyi pártéi íekezletünk­ről elmondhatjuk, hogy Igazi munkaértekezletek voltak, ahol gátlás nélkül, szabad légkörben, elvtársi viszonyok között mond­hatta el bárki véleményét. Nem előre megfogalmazott, papírra írt. hanem a helyszí­nen, a beszámolók, a viták alap­ján fogam/ott gondolatokat fej­tették ki. A beszámolókhoz ha­sonlóan sokoldalúan mutattak rá egy-egy kérdésre. A hozzá­szólások fő vonalát a mezőgaz­daság szocialista átszervezésé­nek kérdése jellemezte. Nagy érettségről, felelősségről, öntu­datról tettek tanúbizonyságot, amikor beszéltek a hozzászólók. A kisvárdai Vulgjw» J-'Tdötte, Somogyi elvtárs, vagy a megyei MÉSZÖV elnöke, Aczél elvtárs, de mások is a munkás—paraszt szövetség oldaláról mutatták meg a mezőgazdaság szocialista átszervezésének fontosságát, a felvásárlás problémáit. A szo­cializmusba vetett rendíthetet­len hit, a népért, a haza fel- emelkedéséért folyó harc szelle­me hatotta át a hozzászóláso­kat. Valamennyi hozzászólásból kicsendült a párt, a Központi Bizottság iránti hallatlan nagy bizalom. A hozzászólásokból az is lemérhető volt, hogy párttag­jaink a nemzetközi kérdések­ben nagy jártasságra tettek szert. Jóleső érzés volt hallani, amikor a szovjet nép nagysze­rű eredményeiről úgy beszéltek, mint a magunk, az egész szo­cialista társadalom nagy győ­zelméről. A „kommunisták fejlődését mulatta az is. amikor nagy jár­tassággal, hozzáértéssel beszél­tek üzemük, gazdaságuk, ter­melőszövetkezetük, községük belső életéről. A tiszavasvári Alkaloida-gyár küldötte, Macz- kó elvtárs többek között ismer­tette, hogy anyaghiány követ­keztében átmeneti lemaradásuk volt, amit a nyersanyag felfutá­sa következtében már behoz­tak. Sokan foglalkoztak a fia­talok problémájával, nagy fe­lelősséggel beszéltek az ifjúság nevelésének kérdéséről. Jolsvai elvtárs pedagógus igazgató fel­szólalásában elmondotta, hogy Szabolcs-Szatmár megyében a nyolc általánost végzettek 28 százaléka tanul tovább, holott ez az arány országosan 40—42 százalékos. Másck beszéltek a pedagógusok ideológiai továbo- képzéséröl, az iskola és család nevelésének összehangolásáról. Érdekes és értékes volt dr. Terlandai Sándor tudós, a ho­mokkísérleti gazdaság igazgató­jának felszólalása. A maga és Westsik Vilmos Kossuth-díjas tudós nevében háláját fejezte ki a párt iránt azért a bizalo­mért, amiért mindkettőjüly?t, mint pártonkívülieket, meghív­ták a megyei pártértekezletre. É felszólalásokból kicsendült, hogy a bizalom szárnyakat, ma­gabiztosságot ad az emberes­nek. Elmondotla, hegy mint pártonkívüii, megbecsült tagja a társadalomnak. Okos, szak­szerű tanácsaival hozzájárult a pártértekezlet sikeréhez. Sok-sok értékes hozzászólás­ról kellene írni. A sok közül ne­héz kiragadni, példázhatni, mert valamennyi gazdagította a tanácskozásokat. Jellemző volt, hogy a megyei pártértekczlcten 45-en iratkoztak fel hozzászó­lásra (akik közül tíz nő volt), és csak 10 hozzászólásra futott az időből. A járási és megyei tanács­kozások sikere mellett nagyra kell értékelnünk a vezetés stí­lusát azért is. mert a pártérte- kezlelek előkészítésével párhu­zamosan egyéb feladatok, mint pl. a pártoktatás megkezdése, az őszi mezőgazdasági munkán gyors befejezése és nem utolsó sorban az őszi kezdésre belé­pett tsz-lagok ügyének rende­zése is folyt. A választás befejezése után pártbizottságainknál, partszer­vezeteinkben a munka nem állt meg. Pártvezetoscgeink tud­ják, hogy egy pillanatra sem szabad megpihenni. Hátra van még a kongresszusi versenyvál­lalások teljesítése, illetve túltel­jesítése. A kommunisták igazi örömét a munka lendülete, a taimelékenység emelése, a ja­vak bőségénél^ előállítása, a népjólét állandó emelése adja. Minden párlvczetőségnek át­gondoltan, higgadtan, de hatá­rozott céllal kell felhasználni a december 31-ig rendelkezéss álló időt. Az ipari üzemekben meg kell vizsgálni, mit tehet­nek a termelékenység további növelésére, a munka jobb meg­szervezésére. Tanácskozzanak a dolgozókkal, kérjék ki vélemé­nyüket. Értessék meg minden munkással, dolgozóval, hogy az 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents