Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)
1959-11-08 / 265. szám
Emeletes iskola épül Nyírbélteken Előtti it tőLyi^ája A megyei építőipari vállalni dolgozói új, emeletes iskolát építenek Nyírbélteken. Terv szerint még ebben az évben átadják az épületet, amely a község központjának egyik látványossága lesz. (Angyal íelv.) Az Állami Bizto§íió propagaudakocsija in cg Télikbe ii Ország06 körútja során november 4-én megyénkbe érkezett az Állami Biztosító igazgatóságának propaganda-gépkocsija. Megyénk mintegy százötven községébe látogat el a biztosítás előnyeiről szóló röplapokkal és helyszíni felvilágosításokkal, tanácsokkal. A gépkocsi tíz napig járja a megyét, és személyzete megismerteti megyénk dolgozóit a magyar biztosítás legidőszerűbb tudnivalóival. \f ikor kirándulócsoportunk iTA az NDK földjén járt, a legszebb élmények közé tartozott ' Weimar megtekintése. Megilletődve jártuk Goethe és Schiller városának régi utcáit. A német kukára igazi központja e hely; ami szépet és jót csak alkotott a német szellemi élet, mindnek van valami köze Weimarhoz. És ennek a sok szépnek szöges ellentéte volt mindaz, amit ugyanezen a napon, a várostól alig félórányira láthattunk. A borzalmak földje volt ez: a bu- chenwaldi koncentrációs tábor. Kínvallatások és kivégzések emlékei, krematórium; már a rosszallót környékezett bennünket ennyi szörnyűség láttára. Már éppen távozni készül- türik e szomorú emlékű helyről. mikór vezetőnk még felhívta valamire a figyelmünket. Évszázados tölgyfa volt ez, szintén a tábor területén, a barakkoktól nem messze. Szinte jólesett valami mást is látnunk, mint gyilkosságok és kegyetlenségek nyomait. Érdeklődve néztük ezt a hatalmas, sok vihart látott fát. Ekkor megszólalt vezetőnk: — Úgy hívják ezt, hogy GOETHE TÖLGYFÁJA! Vőlegénykörben Hangosbemondón át adtam randevút három vőlegénynek. A Finommechanikai Vállalat tágas udvarán állva nagy gondnak adtuk a fejünket: minden helyiség foglalt, ilyenkor novemberben pedig nem egy „vőlegényálom” a szabad ég alatt légyottozni. No. de egy házasulandó fiatalembernek még a jég hátán is meg kell tudni élni... — elfogadtuk a vőlegénytrió egyikének ajánlatát. és beültünk a „lakosztályába”. Nevettünk előbb, aztan megköszöntük a mosolygós arcú sofőrvőlegény jóságát, hogy üresen várakozó kocsiját n|—, hány percre a rendelkezésünkre bocsátotta. (Tudniillik a kocsi +olt az ő lakosztálya.) Jött a bemutatkozás — egy kis meglepetéssel. „Oxigénes”, — „Mérnök..— „Sofőr...”. Ennyit árult el „személyi adataiból” a vőlegénykor, és jókedvűen hozzátette: a gyűrű az ujjon ugyanis árulkodik, ne fokozzuk tovább, no és ki tudhatja, évek rrtúltán a feleség nem használja-e majd fel a vőlegénykorabeli nyilatkozatot, hogy akkor persze...(!) INevetgélések közbeu tértünk át beszélgetésünk komolyabb oldalára. Jöttem, hogy kifaggassak néhány mai vőlegényt a sok közül: milyen érzés, .gyűrűvel az. ujjon ott állni az élet, a családi élet küszöbén'’ Üzemi munkásfiatalokra voltam kíváncsi, akik az olajos szagú szereidében, a rajztábla előtt, vagy éppen a volánnál álmodozzák az ígéret- teljes mindennapokat. Az „oxigén.es”, a lerakat kezelője érettségizett fiú. Már letudta a katonaidőt, huszonhat éves, és a vállalathoz sem éppen tegnap lépett be. Még e hónapban meglesz, az esküvőjük... — így terveztem mindig, huszonhat éves kői ómban nősülni. No, meg ha az.ember rálel egy megértő lányra... A mérnök átgondolja a legutóbbi éveket. Középiskola Nyíregyházán, aztán egyetem Miskolcon, s majd végzés után ide a vállalathoz. Nevet, ha a kezdő fizetésre gondol. de mondja is, hogy az elmélethez gyakorlatot is kellett szerezni. Az ember, ha kikerül, még jóidéig tanul. — Mostmár „egyenesben” vagyok. Ezerkilencszáz az alapom. .. A harmadik, a „sofőr” is fészkelődbe. Huszonötéves, június óta vőlegény és még ebben az évben az anyakönyvvezető előtt akar állni. Mintha olvasná, úgy mondja. „Minden •hónapban megvan a másfélezer, erre már lehet feleséget hozni...” Sokszor egyszerre beszélnek, az oxigénlerakatos győz majd- ■ mindig, s azon vesszük észre -^magunkat, hogy „filozofálgatunk”: mi a jobb, a hosszú, vagy a rövid udvarlás, majd vőlegénykedés, vagy milyen ts legyen egy ideális házasálet, és a többi? Sok igazság van abban hogy butaság túlfiatalon házasságot kötni — mondja az egyik vőlegény, majd a másik kettő bólint rá. ök már éveket tuo- nak maguk mögött, de Örülnek is neki. mert ahhoz, hogy két ember igazán megismerje egymást, kevés volna néhány hét... — No, meg az anyagi része a dolognak... — mondja a szélen ülő. Bár van tisztességes fizetésünk, nem lehet gyerekes meggondolatlansággal elkezdeni a házaséletet... És már jön s a meggondolt kijelentések haimaza. Ök mondják, a nősülendők: „Csak a korlátolt eljj^er rúgkapál. Persze hogv jó volna egyből új, bebútorozoít föbérletbe menni, de az állam nem képes máról holnapra százlakásos tömböket építeni. Ki kell várni...” — (örültek, amikor hallottak a fellendülőben lévő nyíregyházi lakásépítkezésekről. Hiszen akkor nagyobb a lehetőség...!) Mondják, hogy segít a szakszervezet is. az „oxigénes” örömmel újságolta, hogy megkapta a beutalót az üdülőbe, ahová nászúira mennek hamarosan. Van munka a vállalatnál: ez jó, mert akkor a fizetés is több. Az eljegyzés után nem siet k el az esküvőt, amit addig is beszereznek, később nem ck'v majd gondot. # Es a ,.stalérung‘" ? Mert ugye a házassághoz a fiúnak is kellenek dolgok. Megnyugtatnak: már ellátták magukat, esküvő után egy pár évig nem kell főni a fejüknek. Mindhárman úgy tervezik, hogy a feleségek is dolgoznak — míg nem jön a gyerek. Hiszen az a plusz ezres is sokat segíthet rajtuk minden hónapban. S hogy mi lesz az esküvő után? Megmaradnak fiataloknak, nem gubóznak be. nem bújnak el a világtól, mert manapsag már sok új dolog teszi szebbé a társadalmi együttélést. Bizony, mór kezdik számlálni a heteket. S ahogy telnek a hétköznapok, munkával, gonddal és örömmel, képzeletben megvonják a holnapok körvonalait. A holnapokét, amikor már férjek, édesapák lesznek... Angyal S. n ehát mi köze lehetett ^ Goethének ehhez az elátkozott helyhez? ... Ez a k s község, melyet százötven évvel ezelőtt is Bu- chenwaldnak hívtak, annak idején kedvelt kirándulóhely volt. Nevéhez ekkor még csak kellemes emlékek fűződtek. Erre a gyönyörű, erdős vidéken fekvő helyre gyakran elsétált Wei- marból a német szellemi élet óriása: Goethe is. Különösen szerette az általunk is látott régi tölgyfát, melynek susogó lombjai alatt remekműveinek sok örökszép sorát alkotta meg. Itt, kedvelt tartózkodási helyén írta: „Az ember legyen nemes és jó!” Goethe barátai tudtak arról, hogy mennyire kedveli a lángeszű költő ezt a régi tölgyfát. Ezért halála után határozatot is hoztak: nem szabad kivágni. Azóta rengetegen elzarándokoltak már erre a helyre, hogy ezzel is leróják kegyeletüket Goethe nagysága és halhatatlan emléke előtt. 0 Ama nagy költő hazáját — halála után száz évvel — egyszerre a sötétség lepte el. Horogkeresztes banditák jöttek ide, a buchenwaldi erdőbe is, de nem azért, hogy Goethe tölgyfáját megnézzék — legtöbbjük azt se tudta, miféle emlék ez, — hanem avég- böl, hogy ezt a tájat a borzalmak földjévé változtassák, át, sárbatiporva a Faust költőjének gyönyörű eszméit. Létrehozták az emberi méltóságot megcsúfcló koncentrációs tsbo' o- kat. Már készen álltak a barakkok. drótsövénnyel kerítették körül a megnyitandó poklot és — különös véletlen folytáp — Goethe tölgyfája is. a tábor területére került. Mondják, hogy amikor az SS-ek parancsnoka megtudta, miféle nevezetesség fűződik, e régi fához, felháborító cinizmussal jegyezte meg: „Akkor ez lesz a buchenwaldi tábor első számú foglya!” Az SS-hóhér nagyon találóan fejezte ki magát. Szavai jellemzőek gyilkos társainak .gondolkodására. Az idézett kijelentés jelképe volt annak, ' hogy milyen sors várt a nácik országában a kultúrára. A horogkeresztes barbárság halálos ellensége volt minden szépnek, jónak és igaznak, mit a német szellem kiválóságai hirdettek... AI egilletődve távoztunk e helyről. Azóta is, valahányszor Buchenwald nevét hallom, nemcsak a kínzóeszközök, akasztófák és a krematórium jut eszembe, hanem Goethe tölgyfája is. Jelkép ez utóbbi; azt példázza, hogy a kultúra csak fogoly lehet olyan helyen, ahol, a nép elnyomót uralkodnak. Németország válaszút előtt áll: Weimar útján halad-, vagy Buchnwaldén? Goethe szellemében fejlődik-e tovább, vagy azok nyomdokain, kik a költő tölgyfáját koncentrációs táborba zárták? Az új, demokratikus és szocialista Németország Weimar örököseként* Goethe és Schiller eszmélt valóra- váltva építi úí életét. Aj NDK-ban meghalt Buchenwald szelleme. Reméljük1 a múlt német gondolkodóinak nemes eszméi diadalmaskodni fognak Németország másik felében is a sötétség árnyai fölött. Meg kell semmisíteni a barbárságot: erre tanít minket Goethe tölgyfája is. Merényi IAszló Előkészítő ismeretterjesztési előadóknak Háromnapos előkészítő tanfolyamon vesznek részt megyénk ismeretterjesztési tanfolyamainak vezetői és előadói. Az előkészítőn szakmai és pedagógiai előadásokat hallgatnak meg; magyar, történelem, társadalomtudomány, mezőgazdaságtan, kézimunka, valamint a felnőttoktatás és nevelés módszertana szerepel a tárgy- sorozatban. Résztvesznek az előadásokon a 110 órás tanfolyam, a „lányok—asszonyok iskolája”* valamint más tanfolyamok és szakkörök előadói. Mátészalkán 11— 12 és 13-án, Nyíregyházán 12— 13 és 14-én rendezik meg az előkészítő tanfolyamokat. SZEGYENKO Odaért a Nap, ahol a fáradt koldus összeesett és a vajat elejtette. Egyre sebesebben csúszott a távoli erdő mögé. Az utolsó napsugarak, hogy vetélkedjenek elődeikkel, meleg helyett színekkel kedveskedtek. A bárányfelhők bíbor gyapjút öltenek a keleti égen és a határban vörös por száll a traktorok nyomán a szakadozó hantok közül. Csordás András elégedetten nézegetett vissza. Reggel óta vagy öt hold sárga avar feketére változott az ekéje után. Izzadt arca pirt kapott az örömtől és a nyugvásra készülő Nap fényétől, öt hold föld. Neki ennyi volt összesen. Most meg egy nap alatt öt holdat, fel tud szántani. Nem volt pedig könnyű megválni ötvenkettőben attól az időtől, amikor 10 napig is szántogatott a két tehénkével. Igaz, rém hajtotta őket, ahol nehezebb volt, maga is emelt az ekén. Itt meg az ekefej után még mélyítőt is akasztottak. Harmincra jár az eke, húszra a mélyítő, összesen 50 centiméterre hasogatják fel a földet.. Nőhet benne a cukorrépa. Amíg elmélkedik, a dűlő végére két biciklis ember érkezik. Ahogy közeledik feléjük a lánctalpassal, felismeri az elnököt, meg Kss Imrét, az éjjeli váltótársát. Olyan jól telt ez a mai rap, hogy még nem is várta Imrét. Mégegyszer visszanéz az ekére, jól dolgozik-e, nincs-e vakbarázda, aztán egv kicsivel több gázt ad. Gyorsabban teríti maga alá a láncot a Sztálinyec, hangosabban harsognak az ekefejek a száraz földben. Még vagy ötven méter a dűlőig. Már innen látja az elnök jókedvét. Szépen dolgozik ez a masina. . ) Egy hajításnyira sem volt már, éppen kiáltani akart Imrének, hegy de korán jött. amikor egy pillanatra megtorpant alatta a gép, aztán megugrott. Rögtön kikapcsolta a sebességet. Megállt. A negyedik ekefejen kinyúlt a mélyítő. Öt-hat lépéssel Hátrább egy ferdén álló kő támaszkodott a barázda oldalához. Meleg borzongás fogta el. Két betűt pillantott meg a kő felső oldalán. Cs—A — mormogta magában. — de nem sokat teketóriázott, mert a baj láttán az elnök és Imre is megindultak feléje; meglógta a követ és kihempergette * szántott területre, úgy, hogy a két betű lefelé legyen. — Egy kőbe akadt az egyi» mélyítőkar -— mondta izgatottan, minden köszönésfogadás nélkül. — A szerkocsiban van még mélyítő, elhozom — ajánlkozott rögtön Imre a segítséggel. Mire lecsavarta a megrokkant mélyítőt, Imre meg is hozta az újat. — Gondoltam valamit, te Imre, menjél te haza — mondta szaggatottan, közbe-közbe nagyokat szívott a foga közé a levegőből. Tudod, beleállf a fogamba a fájás, úgyse tudok aludni. Gyere ki reggel, végigcsinálom én ezt az éjszakát. Imre. de még jobban az elnök. egyre csak biztatták, hogy menjen inkább orvoshoz. De András hajthatatlan maradt. Hosszú vita után beleegyeztek, hogy maradjon. Azzal a kikötéssel, ha reggel is fáj a foga, első útja az orvoshoz vezessen. — Nem kerül pénzbe, mit csigázod magad? — korholta az elnök, majd kerékpárra kaptak és ótthagyták Andrási. M re felcsavarla az altalajla- zítót, annyira elkarikázolt a két ember, hogy már nem is látta őket. Első dolga volt, hogy a szerkocsiból elhozta az ölezőt és az ásót. Odament vissza, ahol az előbb kifordított kő pihent a földben és attól pontosan déli irányban kimért nyolc és fél ölet a szán- tatlan ugarba. A mérés végére leszúrta az ásót és szinte fui
