Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)

1959-11-08 / 265. szám

Ahol SO millió forint a kosos vagyon értéke

Tudósítás a túrlieyei Vörös Csillag Tsz-bol

Hét évvel ezelőtt Szabolcs-Szat- niárból közel száztagú parasztküldöttség látogatott el Túrkevére, ahol több napon át ismerkedtek a nagyüzemi gazdálkodással. Annakidején lapunk is riportsorozatban számolt be az ott látottakról. Sokak előtt ismerős tehát a türkevei Vörös Csillag Termelő- szövetkezet. Munkatársunk a napokban újra Tűrkevén járt. A szövetkezet Jiét esztendejéről, vagy csak a jelenlegi életükről is részletesen beszámolni egy könyv is kevés lenne, néhány számadattal azonban szeretnénk bemutatni a legfontosabbakat ebből a szövetkezetből.

A szövetkezet tagjai az ellenforradalom alatt szilárdan védték közös vagyonukat, tőlük semmit el nem hurcoltak. A szövetkezeti város legnagyobb szövetkezete most is a Vörös Csillag, kilenc és félezer holdon gazdálkodik, 870 taggal. A többi szövetkezetek is mjnd 4—5 ezer holdasok.

A Vörös Csillag fel n,“m osztható közös vagyona 50 millió forintot tesz ki, amit csupán 21 mii. lió forint hosszúlejáratú hitel terhel. Tiszta vagyonuk értéke már ez évben eléri a 30 millió forintot. A törlesztésük évenként egymillió és néhány százezer forint, amit már októberben, az idén is kifizettek. Nem volt nehéz, hiszen a növénytermelés az árutervét 4 millióval túlteljesítette. Az ossz áruértékesítésük húsz és félmillió forint értékű.

Megveszik a gépállomás gépeit

Most folynak a tárgyalások, hogy a jövő év elején a túrkevei négy szövetkezet megveszi a Túr- fcevei Gépállomás valamennyi gépét. A Vörös Csillagban 45 jól

képzett traktoros nőtt fel az elmúlt 11 év alatt. A napokban is öt fiatal ment el traktoros iskolára.

Kell is a sok gépész szakember, hiszen nagy terveik vannak és ezeket a terveket kevesebb kézi erővel akarják végrehajtani a jelenleginél is. A búza termésátlaguk jelenleg 12,5 mázsa, az ötéves

terv végére 16 mázsát érnek el. { Az őszi árpát a jelenlegi 17-ről { 20-ra, a kukoricát 23-ról (májusi Z morzsolt) 30 mázsára emelik. A1 szarvasmarhájuk most 865 darab J és 1500 lesz, a törzs baromfijuk; 10.000 darab, ezt 30 ezerre nö-; vélik, az árubaromfi most 25.000; darab és 150 ezer lesz.

Jieüél I

Tjakáes rO iktat mátészalkai pio payandi stiüioz

I

Emberekről

A szövetkezet hatalmas bevételéből, ha igen sok ment is a nagy beruházásokra, jutott bőven az embereknek is és még ezután sokkal inkább jut majd. Már nem is tartják nyilván, hogy hány tagnak van rádiója, kerékpárja, vagy motorja. A közlekedésnél még meg kell említeni, hogy a gazdaság területén 16 kilométer hosszú keskenyvasút van (mint a nyíregyházi), ahol egy kis diesel mozdony 5—6 kocsival szaladgál, hordja a bn- gádszállásra a tagokat és este vissza. Napközben és éjjel pedig tehervagonokkal jár a kisvonat.

A szövetkezetben 160 nyugdíjas van, akik közül 115 kap állami nyugdíjat, 45 pedig szövetkezeti nyugdíjat, mert nincs még meg a 10 éves tagságuk.

A korábbi években ha 20—25 fiatal bevonult katonának, abból kettő-három jött vissza, most mind visszakívánkozik, sőt a

gyárból is jönnek vissza. A munkaegységükre jutó részesedés 50 százalékát minden elsején készpénzben megkapják. A tsz. fiatal is ugyanúgy jut pénzhez, mint a gyári munkás. A kultúrházban fogadott tánctanára és zenetanára van a szövetkezetnek. A kétszázötven fiatalból 100—150 minden este a kultúrházban szóra-» kozik, ahol zongorától zenegépig, • könyv és sakkig minden megtalálható. Évente kétszer-háromszor autóbuszokat fogadnak és 3—4 napra elmennek a fiatalok üdül-^ ni a Balatonhoz, Lillafüredre. J Pestre, Egerbe vagy mikor hová ♦ van kedvük. {

Csak néhány adat csupán ebbőit a szövetkezetből. Aki többel* akar látni, utazzon el Túrkevére* és beülhet a szövetkezet elnöke ♦ mellé a Moszkvicsba, aki szíve-1 sen körbe viszi a tízezer holdast birtokon, j

Csikós Balázs.

A község tizenötéves fejlődését ismerteti az ibrányi kiállítás

A pedagógusok szorgalmas munkája nyomán érdekes kiállítás nyílt tegnap délelőtt Ibrányban, a községi pártszervezet épületében.

A kiállítás bemutatja Ibrány( tizenötéves fejlődését. J

A megnyitó beszédet Balázsi} Sándor, a községi pártszervezet} titkára tartotta.

KOBE'/ESETT NEVEK

Penyigcil a tanácsházhoz vezető út egyik betonkockájában kőbevésve a következő szöveg olvasható: „Épült 1957— 58-ban, Kocsis Lajos v. b. elnök és Bakk Sándor v. b. titkár idejében. Építette Kovács Gábor mester.”

Vajon miért tették? S mintha erre a kimondatlan kérdésemre várt volna a küszöbön megjelenő Besenyei Berti bácsi, hat holdas paraszt is, mosolyogva azonnal magyarázni kezdte:

— Mert a mi vezetőink megérdemlik, rendes emberek. S ha ők nem kezdik meg itt a járdaépítést, fene tudja, mikor lett volna abból valami;

Közben megjelenik a háta mögött az ajtóban, mosolygós arccal a fiatal tanácstitkár, Bakk Sándor is. A gazdát kísérte ki, meg egy kis dolga is akadt, mert ugyancsak nagy fába vágták a fejszét most is. Tessékel is mindjárt, mutogatja, dicsekszik az épülő tanácsházával.

— Itt lesz a váró, ott a nagyterem — mutatja kezével. — Amott — vezet tovább — a kultúrházon szépítünk. — Az orvosi rendelőnk is nemrég épült — kinyitja — s mutogatja a berendezéseit.

Jogos a dicsekvés, mert alaposan megdolgoztak érte. — Mikor Kocsissal, az elnökkel a faluba kerültek, s összedugván a fejüket, kiagyalták a tervet, s azt vitára bocsátották a fa- tanácsülésen. kinevették őket.

— Sokmíndent ígértek már itt a múltban a vezetők össze is szedték a paraszttól az adót, de elúszott. Földet vásároltak, de járda az nem lett — vélekedtek a parasztok.

— De az a Horthy-rendszer- ben volt — érveltek Kocsisék.

— Nem lesz abból semmi, hogy itt betonjárda legyen — erősködtek.

Nem volt mit tenni, cselekedni kellett. Tudták, hogy beszéddel nem sokra mennek. — Igen ám, de pénz meg nem volt. Semmiből pedig nem lehet várat építeni. Kocsisák megpróbálták. Megrendelték a cementet. Kiváltására kölcsön kértek pénzt. S ezen a napon történt, amikor este a vb-űlés végén így szólt az elnök az emberekhez:

— Aki azt akarja, hogy járda legyen Penyigén, jöjjön segíteni.

— Miről van szó? — néztek össze az emberek.

— Megérkezett két vagon cement. Azt még az éjjel ki kell pakolni és haza kell hordani.

S a VB. tagjai az elnökkel és a titkárral az élen neki- gyűrkőztek a munkának... — Ezután már gyorsan pergett minden. Ügy ment a járdacsi- nálás, mint a karikacsapás. Híre ment a faluban a dolognak, s az egész lakosság munkához látott. Kalákában dolgoztak, mint régen.

— Csak úgy tudunk minden utcát járdásilani, ha a lakosok a községfejlesztési hozzájáruláson kívül méterenként még húsz forinttal megtoldják — számolta Ki a költséget a titkár.

Mindenki befizette a szükséges összeget! S így lett valamennyi penyígei utcán betonjárda. Százötven négy ezernyolcszáz forintot fizettek be a kóz- ségfejlesztésre. S mikor készen voltak, ki javasolta, ki nem, nem tudni, másnap reggel ott olvasta az elnök, mega titkár- nevét a járdába vésve...

Ezek után ha valamit mondtak a tanács vezetői, azt komolyan vették az emberek. így épült a falu összefogásával egy tanterem, igazgatói irodával, előszobával. A penyl- geiek hetvenötezer forinttal járultak hozzá. Orvosi rendelő várószobával, ök adtak pénzt kályhára, mosdóra. De így épül az új tanácsháza is, mely még ez évben tető alatt lesz. Építettek tűzoltószertárat, s megegyeztek a Tejipari Vállalattal is. A községi tanács ‘elkel biztosított részükre, melyen már épül az új tejbegyűjlő. Ennek fejében ötven darab betongyűrűt kap a tanács.

— Célunk ezzel az, hogy a község középületei előtt eltűntetjük az árkokat, alsó csatornázást csinálunk — magyarázta a tanácstitkár. ♦

Jó munkát végeztek*

a penyigei tanácsvezetők. A ta-S nácsban rejlő erőt, összefogást okosan hasznosították a község javára. S ez mutatja, hogy ahol a tanácsok helyesen fogják le. a helyi allarr.hata'mi szerves tömegszervezeti tevékenységét, ott eredmények születnek. A nép véste nevüket a kőbe. Nem érdemtelenül. lga:j, sokszázezer forinttal járultaK falujuk szeb- bétételéhez a penyigeiek. Fáradoztak s ezért megérdemlik az elismerést, ha nem is vésik kőbe a nevüket. Mert az sok lenne. Végig kellene írni az öt utca járdáját. De a létesítmények maguk is beszélnek. Hirdetik, hogy a nép alkotta azoknak a vezetőknek az irányításával, akiket becsülnek, szeretnek, s örökké emlékeznek rájuk. (F. K.)

Kedves Takács elvtárs!

Végighallgattam előadásodat, melyet pártunk VII. kongresszusának irányelveiből tartottál az „Időszerű kérdések” tanfolyamának propagandistái részére. A körülmények nem tették lehetővé, hegy részletesen elmondjam véleményemet az előadásodról, s ne haragudj, ha ezúton teszem meg észrevételeimet. Elöljáróban hadd jegyezzem meg, hogy már a korábbi evekben olyan propagandistának ismertelek meg, aki igen lelkiismeretesen felkészül a foglalkozásokra. Személyes tapasztalatból tudom, hogy előadása.d elkészítéséhez sok színes anyagot dolgozol fel és szemléltető eszközök alkalmazásáról sem fe’edirezel meg. Az általam hallgatott előadás is megmutatta, hogy ezekről a jó és minden propadandista számára követ ?ndő módszerekről mcst sem feledkezel meg.

Néhány fogyatékosságra azonban szeretném felhívni figyelmedét. Annál is inkább, mivel lényeges kérdésekről van szó és a megfelelő következtetéseket nekünk, propagandistáknak le kell belőle vonni.

A kongresszusi irányelvek a maguk tömörségében is igen jelentős részt szentelnek a pártegység problémáinak és ezzel összefüggően a Párt tevékenységének vezérfonalára, valamint az elméleti kérdésekre. „A munkásosztály eszmei fegyverét csorbítják a párton belül jelentkező dogmatikus és revizionista irányzatok. Ezek közül mind Magyarországon, mind nemzetközileg, a főveszély a revizioniz- mus”, — állapítják meg az irányelvek. Majd a továbbiakban foglalkoznak e nézetek veszélyességével.

Én úgy gondolom, az előadásnak. valamint a szemináriumi foglalkozásoknak is az a feladatuk, hogy aprópnézre váltsák a tézisek tömör meghatározásait és sokoldalúan megmutassák a jobb- és baloldali nézetek veszélyét, jelentkezését, megmagyarázva, hogy miből táplálkoznak a marxizmustól idegen elhajlások, milyen veszélyeket rejtegetnek magukban. Ezt sok konkrét példa segítségével magyarázhatjuk meg. Ehelyett ezeket a problémákat csak úgy, mellékesen, röviden és vázlatosan — ahogy mondani szekták, — távirati stílusban említetted meg és ami fő hiba: félreérthetően.

A dogmatizmus veszélyének problémáját nem szabad any- nyival elintézni a propaga i- disták előtt, hogy: ,,A dogmatikus szemlélő Marxot idézgeti, de nem veszi észre a fejlődési folyamatot, vé; a dialektika ellen, mely szerint semmi sem mozdulatlan, minden mozog” — mondtad. Majd rögtön utána, minden átmenet nélkül a szubjektivizmusról szóltál. „Egyéni érdekeiből fakadóan a valóságot az előre elgondolt fogalmaknak rendeli alá. Idealista megközelítése, megismerése a világnak”. Ennyivel ezt is elintézted.

Arra gondoltam, a filozófiai szótárból idéztél részleteket. Láttam, hogy hallgatóid jelentőségteljesen egymásra néztek abban reménykedve, hogy talán részletesebben megmagyarázod számukra a problémákat. Sajnos, ezt elmulasztottad. Hallottam a szünetben, hogy az egyik elvtárs a következőképpen vélekedett az előadásodról: „Nem értettem meg világosan, mert túl elméleti jellegű volt Takács elvtárs magyarázata”. E megállapítás mögött az volt a lényeg, hogy bizony nem lettek okosabbak a hallgatók. És ez hiba. A hallgatóid azért jöttek az előkészítőre, hogy tanuljanak. Mi történik, ha a községi szemináriumokra is va. lami hasonló módszereket alkalmaznak a propagandisták? Egész biztosan te sem értenél vele egyet.

Helyesebb lett volna, ha a revizionizmus és dogmatizmus

problémáit úgy és olyan egyszerű szavakkal és mindenki számára érthetően magyarázod meg, mint azt Kádár elvtárs a pártfőiskolai megnyitójában tette. Hiszen a propagandisták azt a megtisztelő pártmegbizatást kapták az „Időszerű kérdések” tanfolyamain is, hogy sokoldalúan magyarázzák a kongiesszus téziseit, és így egész párttagságunk képessé váljék a jobö- es baloldali hibák felismerésére és pz ellenük való harcra. Ehhez kellett volna a propagandista elvtársaknak sokoldalú segítséget nyújtanod az előkészítő tanfolyamon. Befejezésül hadd idézzek Kalimn elvtárstól, a kiváló szovjet propagandistától: „A marxizmus módszerét és értelmét nemcsak az írók műveiből kell megtanulni, hanem az események történeti menetében, gyakorlati dolgokon igazolni is kell azt. Hogy marxisták legyünk, élettel ke1! átitatni az elméletet, kapcsolatba kell vele hozni mindennapi munkánkat”.

Ha további munkádban ezt figyelembe veszed, akkor világos, érthető lesz az előadásod és valóban olyan segítséget- adsz a propagandistáknak, melyet gyümö'csözően- hasznosítanak hallgatóik körében.

Markovics Miklós

lülrlckcirEelct tartottak a járási és községi tanácsok elnökei

A megyei tanács és a Közalkalmazottak Szakszervezetinek területi bizottsága értckez'etet szervezett a járási és községi tanácsok elnökeinek, tapaszíaltcserét a vezetés módszereiről. Dr, Szammel Lajos, a pécsi egyetem jogtudományt karának professzora tartetí előadást az értekezleten. A kétórás előadás után kérdéseket intézlek hozzá a tanácselnökök, és kicserélték a tanácsvezetésben szerzett tapasztalataikat.

Vendéglátás, műsoros délután — a szociális gondozottak részére

A nyíregyházi városi nőtanács keretén belül működő orvosnők és crvosfeleségek, gyógyszerésznők és gyógyszerészfe’.eségek bizottsága november 9-én, hétfőn délután 3 órai kezdettel a városi tanács nagytermében uzsonnával egybe, kötött műsoros délutánt rendez a szociális gondozottak részére. A műsort a Népművészeti és Háziipari Szövetkezet kultúrcsoportja adja.

2