Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)
1959-11-07 / 264. szám
102 százalékra teljesítene talajmunka— tervét a Nagykáiléi Gépállomás A Nagykállói Gépállomás dolgozói a kongresszusi verseny november hetediki szakaszában azt vállalták, hogy teljesítik taiaj- munka-tervüket. Állták szavukat, 102 százalékot értek el. A gépállomás körzetében minden szövetkezet befejezte a vetést. Több termelőszövetkezet, mint például az érpataki Alkot mány, a nagykállói Május 1 és Búzakalász 10—20 holddal többet is vetett a tervezettnél. Továbbra is nagy küzdelem folyik a gépállomáson a kongresz- szusi versenyben vállaltak túlteljesítéséért. Az összvállalásuknak eddig 93,5 százalékban teltek eleget, Pöttömnyi lányom egyszercsak hallom — már jó pár perce mesélgetett az iskolai eseményekről. — a következő szavakat mondja: — ... ki lakott a Téli Palotában? — Tessék? ■— ocsúdtam fe! bűnbánóan, hogy az előbbiekből semmi sem ragadt meg a fülemben. — A Téli Palotában? — Igen, hát amit a forradalom lőtt! — Ja,,.. a Téli Palotában? — értettem meg. — Mit tudsz te a Téli Palotáról? — Mit? Hát hogy a forradalmárok har- «fbltak ott a fehérek ellen, és győztek. Megdöbbenve néztem rá. Hát már ezt is tudja. Az én lányom. Ez a kisgyerek, akit néhány évvel előbb még csak álmodtunk. hogy lesz... s most itt áll előttem kíváncsian, és az emberiség egyik legnagyobb, legnagyszerűbb törA u r ó r a ténelme után érdeklődik. Megrendültem. — Hát a cár. Az orosz cár. Az lakott ott. — A király? — Az. az, a király. És mesélni kezdtem. — Tudod, mint általában a legtöbb király, ez a cár is nagyon, nagyon rossz ember volt Minden csak neki kellett, a szegény népnek semmit sem adott. Azt is elvette, amijük volt. Ez a gonosz király háborúba szállt eey másik gonosz kiráíy- lyal... és még sok sok király elküldte a népét, a katonáit, hogy bántsák, öljék egymást... A lányom hallgatott. Ezt már nagyon értette. — S akkor az orosz nép azt gondolta: miért is öljük egymást, mi. szegény emberek? Pusztítsuk cl inkább a királyt, pusztítsuk el sok tanácsadóját, foglaljuk el a trónt, s akkor nem lesz többé háború, nem lesz szegény ember, nem lesz szenvedés... — A Téli Palotában lakott a k'rály... a cár? — vetette közbe villanó szemmel. — Hát persze. Ott is lakott. Hiszen nagyon gazdag volt. Kicsit hallgatott, gondolkozott. Aztán rámnézett: — Folytasd! — Legelőször, tudod. kik határozták el, hogy szembeszáll- nak a gonosz cárral? Egy hajó matrózai. Ügy' hívták a hajót, hogy... — Auróra.... — mondta segítve ő. — Igen, úgy hívták ... — bólintottam rá, és meséltem tovább. Most értettem meg, dobogó szívvel, hogy nő, nő az új'ifjúság! Nő az új világ... a szebb, a jobb. a boldogabb. És szinte láttam a hajó ágyújának torkolattüzét, a messzeségből, amint felvillantja a jövendő új századokat. SB. " K-...... ..•---------Ma: cukrászverseny Mátészalkán Az immár hagyományossá váló földművesszövetkezeti cukrászok versenyét Mátészalkán rendezik meg a KPVDSZ járási kultúrothonában. A versenyen a megye területéről húsz szövetkezeti cukrász szebbnél-szebb napi süteménnyel és díszmunkával vesz részt. A versenyen legjobb öt eredményt elérő cukrászt pénzjutalomban részesítenek. D. M. ván, a KISZ aktíva titkára, és ».hivatalból” a diáktanács elnöke, Fehér Zoltán, a gazdasági közmunka-felelős, Barköczi János, Tarsoly Mihály, Anta- |rk Bertalan, valamennyi valamilyen megbízott. Szerettem volna, ha sokan hall’sk a be- szélge’ést, de még inkább látják, hogyan beszélnek ezek a fiatalok. A csőnadrágosokra gondoltam, a kocsmák ifjú vendégeire, kapualjak cigarettázva csókolózóira, a zsebredugott kézzel fütyörészőkre. akik szerencsére, nincsenek sokan — mint azt sokan gondolják. Többen ezek a fiatalok vannak, ha nem is ilyen fokán az öntudatnak, a céltudatosságnak, példás erkölcsnek, önfegyelemnek. Nem hittem a fülemnek. De én hallottam, és láttam is. Láttam Szabó Pista szinte pátoszba lendülő mozdulatait, amint a társadalmi munkáról beszél, hogy az bár legyen nehéz, sokszor nagyon nehéz a minden percért harcoló kollégiumban, de megsokszorozza az erőt. Láttam Onder Pista lassú, meggondolt szavakat kísérő tekintetét. amint a proletárhazafi- ságról fejtegette gondolatait, vagy Koós Palit, a nevelési felelőst, áki tsz-tag szülők gyermeke, amint a megye mezőgazdasági problémáiról beszélt. Szó esett az ifjúság erkölcsi kérdéseiről is. Nagyon megrágták a szót. mielőtt döntöttek volna: nem felelőtlen a mai ifjúság. Csak egy része él céltalanul, s ezek talán azok, akik kikerülve az iskolából, semmit sem csinálnak. Nevelés dolga ez. A kollégiumban különösen nem tudják elképzelni, hogy ne alakult volna ki a helyes erkölcsi felfogás. A munka, az élet, a társadalom, a szerelem, s más minden józan, egészséges szemlélete. Szerettem volna, ha sokan, nagyon sokan hallják, • látják. Mert nemcsak amit, de ahogyan mondták — az csodálatosan felemelő volt. Mert ez a mai fiatalság! 'Ha nem is ennyire tiszta kristályosodásban. De mindenesetre ez az út az, ami a jövőbe vezet. Túlságosan sok az anyag, amit tanulniok kell. Ez majd b'zonyosan megoldódik, mert megoldásra vár az iskolareformmal kapcsolatosan. Akkor majd változik az időbeosztás is, amelyben még bizony, kevés a hasznos szórakozás, még ha nem is hiányolják. S még, ha szinte szórakozás-számba megy a gyakorlati oktatás, az öt plusz egyes tanítási forma igen kedvelt része. Találkozás ßz élettel — talán igy is lehetne nevezni az üzemi gyakorlatot. S ez is példás bizonyítéka, hogy mennyit haladtak előre az egyszerű emberek gyermekei, munkások, parasztemberek fiai, észreveszik, ha az üzemben .lazasággal találkoznak, megütköznek, ha önfegyelem hiányát tapasztalják. Már megszerzett művelségükkel nem csak gyorsabb ütemben szívják fel a tudnivalókat, hanem szívesen segítenek is — mert erre is akad példa. VersenTsikerek 9 a Mezőgazdasági Gépjavítóban Megnövekedett a mezőgazdaság gépigénye. A nyíregyházi Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat e külföldi mezőgazdasági gépmeg- rendclések melleit belföldről is több megrendelést kapott. Ennek megfelelően több munkást vettek fel a termeléshez, de a munka termelékenységének közel 7 százalékos növekedése is házzá,járult ahhoz, hogy a harmadik negyed- I évben többet termelt, mint ta , a'.y egész évben. A vállalat terven felül negyven darab kalapácsos darálót, 25 darab gabonafúvót és 16 gabonaszívót, 30 darab lakókocsit, 55 darab burgonyaszedő gépet és a nyíregyházi TiTÁSZ-nak 100 darab ■ vasoszlopot készített a város neonfényesítéséhez. ZAPOROZSEC“ A „Zaporozsec” autó a zaporozsjei „Kommunáé’ autógyár (Ukrajna) új, kisfogyasztású kocsija. Súlya 60u kg. Négyhengeres motorja 20 lóerős. A kocsi eléri a 100 kilométeres sebességet óránként és 100 kilométerenként 5.5 liter benzint fogyaszt. CSILLAGOS HANTOK A roppant morgósi kertben azok vannak, akik voltak. Voltak: jártak, beszéltek, nevettek, éreztek, gondoltak — éltek. Mostmár csak néhány betű, hideg sírkő, s néhány élő szívében a sajgó fájdalom beszél róluk. S itt békében megfér egymással egykori ellenség, s egykori jóbarát. Elől magas kőpiramis, tetején az emberség, az élet csidlaga. A piramison felirat: „Itt nyugszanak a Szovj^unió függetlenségéért és szabadságáért vívott harcban elesett szovjet hősök”. Az emlékmű körül egyszerű beíonhantocskák, cirillbetűs nevekkel, számokkal. Procenko alhadnagy, Kusnyir főhadnagy, Szeregin százados, és még sokan, nagyon sokan. Emberek, aüik voltak, akik hallgatták a távoli tajga szelét, a Volga zúgását, akik apró szöszke gyermekeket lovagoltattak térdükön, vagy haláluk előtt nem is olyan régen maguk lovagoltak a kirgiz, ukrán, orosz nagyapák ölén. Most tartják avató ünnepségüket. November hetedikétől hivatalosan is kollégium a Bessenyei György — eddigi diákotthon. De ez nem máról- holnapra megy. Évek hosszú munkája kellett, hogy megformálódjék a diák-közösség e fejlett foka. Ma tartják avató ünnepségüket, s ez sem véletlen. Mint valamelyik mondta, talán Onder Pista, a munkás- apa gyermeke, talán Koós Pali, vagy An Lalik Bertalan, aki maga is tengerész szeretne lenni: ha nem dördül el negyvenkét évvel előbb az Auróra ágyúja, talán ma sem beszélgethetnénk itt. Igen kedves, kedves jó Onder Pista, Koós Pali, Antaiik Berti, Szabó Pista: igazatok van. Az Auróra eldördült. És Ti itt vagytok. Erre gondoltam, és távozóban míg sok mindenre. K nt láttam a zászlókat, a hansági tábor elsőségét jelző és a bedrog- keresztúri tábor első—második helyezését őrző zászlócskákat. Láttam az ügyeletes diákok felvillanó tek'ntetét, ahogy rámnéztek, s aztán megnyugodva hajlottak vissza könyveik fölé, az üveges tclóablak mögött. Nélkülük nem történhet semmi a kollégiumban. S majd valamikor: a rájuk váró életben Sem. SB. Jobbra néhány csillagos han- tocska. Keveset tudunk róluk, s mégis sokát. Itt pihen egy 11 éves kisfiú. A cirill betű ennyit mond róla: „Itt nyugszik Nikolaj Jakovle- vics Rozcsmejko tizedes. Született 1934-ben, hősi halált halt 1945. július 8-án”. Néhány idős ember még emlékszik a nyurga, szőke orcez gyerekre. Tudják róla, .hogy a Nyíregyháza körüli harcokban sebesült meg, s itt halt: meg a kórházban. De hogy hogyan került a 11 esztendős tizedes a hadseregbe, hogyan és kinek a gonosz keze ejtettet^-ajta a nalá- los sebet, azt senki nem tudja. Lehet, hogy édesapja a vörös hadsereg soraiban esett el népe szabadságáért, lehet hogy féltő édesanyját kegyetlen fasiszták kínozták halálra, s az árvát, mint annyi más háborús szovjet árvát, a hadsereg, egy ezred, vagy egy század fogadta fiává. S a kis szőke fiú elesett azért, hogy sok'ezernyi ismeretlen magyar pajtása tiszta iskolában tanuljon, hogy millió gyermek ölelhesse magához a legdrágább édesanyát. A kis Rozcsmejko balszomszédja is fiatálon adta diá- ga életét. Kalcsenko Nikolaj, aki 1936-ban született, valahol a Szovjetunióban, s 1956 októberében halt meg Nyíregyházán. Történetére csak néhány szemtanú, s a sírásó emlékszik. Amikor a szovjet csapatok a fasiszta ellenforradalmárok kezéből még egyszer megmentet! ék a magyar proletárdiktatúrát, Kalcsenko csapata is Nyíregyházán vonult keresztül. S az Állami Áruház épülete körül garázda, -észeg huligánok, elszánt ellenforradalmárok nézték gyűlölettől reszketve a csapatok vonulásét, ^tkezódtak, köveket hajigáltak. S egy szempillantás alatt kilökték az egyik gépkocsiból a legfiatalabb szovjet katonát, Kal- csenkot és halálra verték. Kalcsenko társai tehetetlenül szorították fegyverüket. Lőni akartak, de nem kaptak tűzparan- csot. Az egység vezetője, egy magas, gyorsbeszédű szovjet ez:e- des később elmagyarázta a dolgot: — Megtiltottam, hogy lőjenek, pedig egyik legkedvesebb katonámat ölték meg a szemünx előtt. Nem engedtem lóm, mert nem tudhattuk, nincsenek e a tömeg között becsületes, megté- vesz’ett munkásemberek. Ped'g én mondom, úgy folyt volna a vér a nyíregyházi utcán, mint a Volga... Rozcsmejko jobbszomszédja, Konohov Nikifor Dimitrievics 1897-ben szüléiéit, s 1945-ben halt hősi halált. Apja lehetet volna mindkettőjüknek, s lehet, hogy apja is volt valahol, tán egy uralvidéki kolhozcsaládban több, apjukat haza váró kisgyermeknek. Ide temették Marina Bjumbena szakaszvezetőt, akit férje, vagy szerelmese hiába várt vissza. S ide a távoli tatár falu fiát, Giljazov Nizam őrvezetöt, s ide temettek még sok . szovjet szülőt és.- gyermeket, kedvest, féltettet. De vajon hol van B>- rodkin kapitány sírja? Borodkin hadnagy, ez a fiatal, 22 éves szőke ^átalemöer édesapja sírhantját keresi. Ezért járta be Csehszlovákiát, s ezért járja most Magyarországot. Történetét maga mondta el: — Anyámat öt éves koromban a fasiszták a szemem láttára lőtték agyon azért, mert édesapám a vörös hadsereg tisztje voit. Apám hősi halóit .halt a háboi ú- ban. Senkim nem maradt, egyedül maradtam. A szovjet állam névéit fel, s katonatisztet nevelt belőlem. Már .régóta keresem apám sírját. Egyszer Szolnokon jártam, s betértem egy vendéglőbe. Néhány csőnadrágos huligán vett körül, s gúnyolni hő- zöngeni kezdtek: Akkor majdnem sírvafakadtam': hát ezekért adtam oda a szüléimét? A naposban •• Űjfehértóra hívtak meg, a felszabadulási ünnepségre. Nagyszerű emberele vannak ott. Most már látom, hogy érdemes élni, s az áldozatba is belenyugszom, mert többségben. i(t, ’Magyarországon is a becsületes, öntudatos emberek vannak... A temetőben csendesek a hantok. Jó időben réma szeréi- mespárck sétálnak körülöttük, s csak az utcáról' hallani be a gépkocsik búgását, a gyerekek kiabálását, a kerékpárok csengetését — az élet, a lüktető, rohanó élet szavát. A temető körül oedig nőnek a házak, távolabb épülnek. a munkások új, fürdőszobás lakásai. 1917 októberének unokái éljöttek 4 Nyíregyházára s hatalmat ad'ak az egyszerű, dolgos magyarok kezébe, biztonságot, meleget, szeretetet, szenvedélyt ennek a drága földnek. S ha majd Nyíregyházán a trolibusz suhan, s emeletek emeletre nőnek, s fürdőszobás lakása, jókedvű élete lesz minden nyíregyházinak, ezek a sírok akkor is itt maradnak. Itt marad a kis Rozcsmejko, Kalcsenko, a tatár GTjazov, s valahol tán Borodkin kapitány is. Itt maradnak, nfert soha nem felejtjük el őket... ~ 'Győri Illés . György
