Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)

1959-11-29 / 283. szám

A két kapitalista irányzat

Se°ít az emelődaru

lami szilárd lábon. Ezt a többi között már az is mutatja, hogy Anglia azért más oldalról is bebiztosította . magát. Létrehozta hét más európai ország gazdasági szövetségét: az EFTA-t,

(Európai Szabadkereskedelmi Társulás), hogy piacot biztos t son árui számára akkor is, ha kiszorulna a ,.Kis-Eui'ópá ’-hoz fertőző országokból. |

Az imperialisták tehát mindenáron igyekeznek egységet j teremteni táborukban, közben í azonban azt is megkísérlik, I hogy ahol csak tudják, borsot törjenek az orrunk alá. minél több. kellemetlenséget szerezzenek a szocialista tábornak, elsősorban a Szovjetuniónak. Ezért melegítették fel éppen most az úgynevezett ..magyar kérdési" is az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Ezzel a nemzetközi porondon zsarolni akarják a Szovjetuniót, gyengíteni akarják a Szovjetunió pozícióit a kelet— nyugati csúcstalálkozó előtt. Hiú remény! Az elmúlt esztendők már bebizonyították, hogy a Szovjetuniót nem lehet zsarolni, hogy a Szovjetunió vezetőinek kötélidegzetük van, ha a békés együttélés po'it’ká í nk megvédéséről van szó. Hiába mondanak majd ..szívhez szóló", álszent beszédeket egyes nyugati delegátusok az ENSZ-ben, a szocialista tábor országai mit sem zavartatják magukat. A mi szilárd békepolitikánkról visszapattan minden hidegháborús próbálkozás. A nemlétező ..magyar kérdés” felvetése sem idehaza, sem a nemzetközi életben nem éri el célját, s csak azokra hoz szégyent, akik még most is beszélnek róla.

Záhonyban, a tanács beruházásából 30 lakásos ház építkezése folyik. A kétemeletes épületnél sok előregyártóit temet használnak fel. Ezeket gél-kcc.ira szerelt daru emeli könnyedén helyükre. (Foto: Hammel.)

A szövetkezel megbecsül tagja a kovács

Leskó József, a tiszadobi Üj Harcos TSZ kovácsa h tanya lakóival együtt a ternie ö-zöveíkezetet választotta. Űj műhelyt építettek neki. Jó kedvvel, jól keres a szövetkezetben.

(Csikós íclv.)

**•*•*•»****•**»*

VÁDIRAT!

.4 dzseniriviláfr bűnei Szuboies-Szutinúrban

ÍRTA: SOLTÉSZ ISTVÁN

III. Eltűntek már ienycslitkén a nyomok?

p ersze jókora adag túlzás- sál, de mégis azt lehetne mondani, hogy ma a csúcsértekezlet halogatásának elsősorban nem is a Sacvjetunió és a nyugati hatalmak ellentétei, ■hanem a nyugatiak belső egyenetlensége az oka, a nyugati tábor úgy akar leülni a tárgyalóasztalhoz a Szovjetunióval, hogy saját berkeiben legalábbis tessék-lássék reoöet teremt, összehangolja nézeteit. S mivel a nézetek egységéről a nyugati táboron belül korántsem lehet beszélni, nyugaton most folyik a sorok rendezése: „Világ kapitalistái egyesül jelek!” — Ezt a jelszót szeretnék most követni a nyugati vezető körök.

Nem könnyű ez a feladat, bár a nyugati nézetek és elképzelő-, sek általában csak két fő irányba mutatnak: a megegyezés,

vagy a hidegháború folytatásának irányába. De a legnagyobb nehézséget az okozza náluk, |iogy az egyes országokon belül, sőt az egyes polgári pártokon belül is ott vannak mindkét irányzat hívei: azok is, akik hajlanak a békés együttélés elfogadására és azok is, akik továbbra is a hidegháború bajnokid.

[V ézzük meg például . az

1 Egyesült Államok két nagy pártját: a republikánus és a demokrata pártot. Roppant leegyszerűsítése volna a helyzetnek és nem is felelne meg a valóságnak, ha azt mondanék, hogy az uralmon lévő rebublí- kánusok a békés együttélést akarják, míg az ellenzéki demokraták a régi dullesi külpolitikát kívánják vissza, — vagy fordítva. Az az igazság, hogy például egyes republikánusok — Eisenhowerrel az élükön —sokkal józanabbul mérlegelik a külpolitikai helyzetet, a nemzetközi erőviszonyokat, mint — mondjuk — két évvel ezelőtt. De ott van a republikánus pártban Rockefeller is, New York állam kormányzója, a párt egyik esélyes elnökjelöltje az egy év múlva sorra kerülő elnökválasztásra;

Rockefeller — úgy látszik — a hidegháborús tőkés körök támogatásával akarja elfoglalni az elnöki széket, s éppen ezért nemrég tartott hosszabb amerikai körútja minden állomásán szélsőséges hangot ütött meg, s ellenezte azokat a lépéseket, amelyek közelebb hoznák az Egyesült Államok álláspontját a Szovjetunióéhoz.

A mi pedig a demokrata pártot illeti, ott Stevenson a békülékeny szárny vezére, aki már a Szovjetuniót is bejárta, s Hruscsov, elvtárs amerikai tartózkodása idején is barátságos eszmecserét folytatott a szovjet miniszterelnökkel. De ott van a demokrata párt régi vezető gárdája Trumannal, a volt köztársasági elnökkel és Achesonnal, a volt külügyminiszterrel az élén, s ez a régi gárda képtelen megérteni az idők szavát. Truman éppen e napokban követelte — éppúgy, mint Rockefeller — az atomfegyverkísérletek felújítását. — Acheson pedig egyszerre csak feltűnt Nyugat-Németországban

Gyakran előfordul, hogy a kikötökben horgonyzó hajókat viharos hullámok a mólóhoz csapják és ilyenkor a hajók megsérülnek, sőt néha teljesen tönkremennek. Angol mérnökök eredeti ötlete nagymértékben csökkenti az erős hullámverés káros hatását. A kikötőben többszáz méter hosszúságú muanyagcsöveket helyeznek

*

és Nyugat-Berlinben, mint „Berlin szabadságának védelmezője" s kiállt amellett, hogy a berlini kérdésről ne is tárgyaljanak a csúcsértekezleten. Ezeket az ellentéteket az amerikai pártokon betűi természetesen nem szabad eltúlozni, hiszen a „világ kapitalistái, egyesüljetek!" jelszó ebben az országban is el és hat. De mégis, ezekből világosán látszik, hogy koránt sincsen egység, nincs vegieges.n kidolgozott irányvonal az amerikai külpolitikában. Igaz, hogy az Egyesült Áliamok hivatalos külpolitikájának az irányítása most a békülékenyebbek kezében van — de kétségtelen, hogy még nagy befolyásuk van a külpolitikára azoknak a köröknek is, amelyek a „szakadék szélén való táncolás” régi dullesi elképzeléseit vallják.

urópában a sorozatos államférfiúi látogatások mutatják, hogy mennyire iparkodnak összehangolni politikájukat a nyugati hatalmak. Sehvyn Lloyd angol külügyminiszter nemrég Párizsban járt. Néhány napra pedig Adenauer nyugatnémet kancellár Londonban tárgyalt- Macmillan angol miniszterelnökkel. Sajnos, az az „eredmény”, amelyet ezeken a tárgyalásokon elértek, arra mutat, hogy Európában a kapitalisták egysége kedvéért a haladóbb angol politika visszakozott a francia és a különösen jobboldali nyugatnémet politikával szemben. Macmillan előbb a franciáknak engedett a csúcs- találkozó időpontját illetően, azután meg Adenauer előtt is meghátrált, például abbán, hogy a kelet-nyugati csúcstalálkozón szóba sem hozzák az angol kormány korábbi elgondolását, a közép-európai kölcsönös visz- szavonulást, a „disangage- ment”-et.

Az angol kormány gazdasági engedmények fejében hajlandó volt engedni a franciáknak és •a nyugatnémeteknek. Anglia ugyanis „kivívta” azt a kétes dicsőséget, hogy „Kék víz” elnevezésű, rövid hatósugarú rakétákat fog szállítani a nyugatnémet militaristáknak. Az angol fegyvergyárosok — nem utolsó sorban Amerika rovására — be akarnak törni a nyugatnémet piacra s ebben a törekvésükben készségesen segíti őket az angol kormány. Az is feltűnő, hogy a „Kis-Európá”-hoz tartozó hat nyugati ország, — Franciaország. Nyugat-Német- ország, Olaszország és a Be- nelux-államok — külügyminiszterei éppen most jelentették ki, hogy az egymásnak járó vámkedvezményeket más országokra — például Angliára is —kiterjesztik.

íme, ezek azok a gazdasági engedmények, amelyeket az angol kormány kicsikart a franciáktól és a nyugatnémetektől. Ezzel szemben politikailag az angolok jelentős engedményeket tettek az európai szárazföldön lévő partnereik javára.

p ersze ez az „egység", ams1 lyet most úgy — ahogy összeeszkábáltak, nem áll vael. amelyeken számtalan apró lyuk van. Ezeken keresztül kompresszorok felhasználásával levegőt nyomnak a tengervízbe. Az így keletkező sok milliárd apró ;ég- buberék mintegy a felére csökkenti a hullámok erejét. A doveri kikötőkén a „hullám lék ’ segítségével minimálisra csökkentették a viharos hullámverés okozta károkat.

— A történelmi igazságszolgáltatás nevében nyomozást rendelünk el 44 fé- nyeslitkei földműves szegényember ügyében, akik 1938. február 5-én beadványt intéztek országgyűlési képviselőjükhöz, Szentpáli Lászlóhoz, miszerint járja ki számukra, hogy Magyarországról kivándorolhassanak, itthagyhassák családjukat s máshol keressék azt a darab kenyeret, amit itthon a kínok keserve közepette sem tudtak megtalálni. Állapíttassák meg a felelős...

Ezzel a lelkiismereti megbízatással indultam el a napokban Fényeslilkére, a kisvárdai járás nagy „almás” községébe. Meglehetősen sarkallt a kíváncsiság is: vajon miféle nyomait tudom felfedezni annak az állapotnak, amely 1938-ban, az „utolsó békeévben” uralkodott ebben a községben. Litkére érve, a falu külső arcát megpillantva semmi feltűnőt nem vettem észre, amely a vádra kö- vetkezt-tslt volna. Ker.s'i m szalmatetős házakat roggyant- lábú viskókat, felrecsapott keményít, vihardűtögette kunyhókat — nem találtam. A derűs őszi napsugarak minduntalan kőlábas házakba botlottak, ikerablakok üvegtábláit csillogtatták. ragyogtatták. Kerestem sápadtarcu embereket, nyúzott testű, rongyosruhájú férfiakat,

akik feltehetően sülttököt ebédeltek. Nézelődtem hátha elekem toppan egy mezítláb nyargaló pendelyes gyerek és elcsodálkozó arccal bámulja, hogy van még a világon jó kabát is... Ilyen emberekkel és gyerekekkel sem találkoztam — ellenben majdnem elsodort az a vidám csapat, amíjly az iskolából áradt ki nagy csivito- lással. Csupa cipős, melegkabátos, sapkás és kendős, pirosarcú gyerek volt.

Betértem a legilletékesebb hivatalba, a tanácsházára és mondtam az elnöknek, hogy mi járatban vagyok, a múlt nyomait keresem. A szőkebajuszos elnök jóízűen nevetett és úgy nézett rám. mint aki nem e világból való.

— Ilyen nyomot maga nem talál.

Kimutatott az ablakon.

— Nézze ine» aüázaiukat. Ha a számokat nézzük, akkor 264 ház épült az elmúlt 15 esztendőben Litkén, mert volt 400 és most van 664. De így nem stimmel, mert a régi házakat is átépítették, vagy iöld'g rombolták, hogy helyükre újat emeljenek. Ezek a házak kőlábasak és ikerablakosak. Régen a főjegyzőnek se volt fürdőszobája, most a Pa- rasztházakban is fürdőszobák vannak, saját hidroforokkal. Az újházasok nem festett bútort

vesznek a vásáron, hanem Pestről rendelnek kombinált- szobákat, hálószobákat. Régen módosnak számított az, aki az ágy, asztal és két szék mellé komótot is vásárolt. Most semmi ember, aki nem tud a kányának rekamiét adni. Még Kozáknál, a cigánynál is szól a rádió!

Félbeszakítottam az elnököt és elétettem egy sáj-gult, görbül fsorkú, Untával írt levelet. A keltezése 1938 február 5-ét mutat. 44 fényeslitkei földműves írta „nagyságos Szentpáli László országgyűlési képviselő

úrnak”.

,Áz elnök a meleg cserépkályhához dőlve, félhangosan olvasta a levelet:

— Alulírottak azon alázatos kérelemmel járulunk a nagyságos képviselő úrnak a kegyes színe elé, miszerint fényeslitkei földművesek, nemkülönben napszámosok olyan ne- ház és rossz helyzetbe jutottak, hogy már a saját községünkben semmi módon nem tudunk megélni. Mondhatjuk, hogy már egy pár éve, valósággal feléltünk mindenünket, ami feleslegünk volt, már évek óta nincsen napszámos munka. Szíves tudomására adjuk, a nagyságos Képviselő Ürnak, hogy f. hó 4-én egy kérvényt küldtünk be a nagyméltóságú BelügyminiszHullátnfékUel szelídítik a tendert

4