Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)

1959-11-27 / 281. szám

J 360*a& őrháznál

j 1945-re, amikor első ízben kapott ; kizárólagos helyet az iskola, amikor ízben kapott komoly J hangszemlét, és később, az al lamcsitásra, . amikor kinevezték J tanárait, és ettől fogva meredő-, ken emelkedni kezdett a mindig; nagyobb és nagyobb segítségnyújtás vonala.

Előbb csak hegedü-zongo.ra- ánek és elméleti tárgyak működtek, ma már minden tanszak megvan. Előbb még sajátkezüleg épített tégla-kályha melegítette, a 1 termet, ma már a í'iókiskoiákkai együtt 700 növendék tanul. Ami- j kor első ízben lépett fel Vikár; Sándor énekkara, az akkori egyik | iskolaigazgató gúnyosan jegyezte j meg: ,,Na mi ez. a Kot-Kodály? ; j Ma már a komoly zene első fel- ! légvára lett a nyíregyházi. zene- j iskola Kelet-Magyarországnak.

I-| osszú volt az út. Népi de- j 1 mokrácia, pártunk igaz kul- i túrát teremtő politikája, t.aná-) csaink scgítökészságe kellett, és j a zeneiskola vezetőinek szándéka, i hogy mindez megvalósuljon.

*

Húsz évvel ezelőtt mondták ki; az igent Nyíregyháza kispolgárai, j de csak 1915 után szökkenhetett i szárba a mag. .Ugyanaz a fa..nö-, vekedett a magból, amit az ak- \ kori polgárság akart? Korántsem; | Nem zongorázni tudó szalon kis- [ asszonyok teremtése, hanem a zene tömegkinccsé való 'kialakítása. lett az iskola elsőrendű cél-j ja. Hány és hány. hangverseny. | fellépés történt az elmúlt t'z-egy- j néhány év alatt?! Egy tetemes [ dosszié őrzi csupán a kritikákat, műsorokat. Közöttük a hazai rá- J diósdások emlékeit is.

Sikerek. Igen, ezek is fonto- j sak! Mert a siker azt jelenti: ! újabb és újabb dolgozó emberek j rétegeit nyerte meg az iskola a ! zenének. Jelzi, hogy sz'ry/ona!a=, ' komoly készülés folyik az iskola , falai között.

Közöttük Vikar Sándór, az ;

. ..> : |Á-‘Í i . ; • h J.

Az 1702-es gyors- van olyan 'is. aki al- váltóőr. Néha még vonat talán nyolcvan szik, vagy az étkező élvezi is az utas a kilométeres sebesség- kocsiban sörgzgct. rohanó vonat zakato- gel is száguld. A Ugyan. kinek jut ló kerekei csattogd- \ kocsiban utasok. Né- eszébe a suhanó őr- sát, ha váltókon fut' nte yelc a leszálli _ házak szolgálattevő- keresztül, s miért ú I hoz kér,-ülődnek. D-. M a sorompóőr. a gondolna rosszra. !

perckor rendben áthaladt. Sem | a szerelvényen, sem a pályán1 nem észlelt rendellenességet. Egy kurta telefon mondat, s benne volt az ezernyi utas élete, az égész szerelvény biztonsága.

I Napjában de sokszor elhangzik i hasonló mondat sokszáz állo- ! másnál, őrháznál. Sokan vannak i Votyku Imrék, s ugye alig tu- i i dunk róluk. Utazunk. Elindul- j ! tunk, megérkeztünk. Tehervona- I tok ezrei vannak állandó moz- : gásban a pályaőrök vigyáznak. A vonat áthalad, ők biztosítana'; \ ■ csendben, feltűnés nélkül. Akár-; melyik még éjjel is sapkához ; emeli kezét, mig elhalad előtte ! a vonat. Az utas alig vesz tu- i domést róluk. Pcdia ügye, meg-' érdemlik, hogy lia észrevesszük, | köszöntsük őket legalább egy ba- | ráfi, meleg tekintettel.

Csak annyi ideig láttam a 360- as pályaőrt, mig némileg bősz-1 szúsan várakoztunk gépkocsink- j kai, mert „orrunk előtt” eresz- kedett le a sorompó. Még du- j ■ dúltunk is, de hajthatatlan ma- ; radt — szerencsénkre; Másodpercek alatt oda ért a vonat. O sapkájához emelte kezet, s állt, miközben a suhanó vasparipa légörvénye majd letépte köpenyét. Ennyit láttam. Talán egy perc volt az egész, aztán szabaddá vált az átjáró. Mégsem mentünk. Meg akartam ismerni őt. Egyet a sokak közül, kikről alig van tudomásunk.

Votyku Imre éppen telefonált, jelentette és jelezte, hogy az 1702-cs 15 óra ennyi és enfiyi'

’ I' e nem szereted a zenét? Kü- *- lön világot veszítesz! — ki- ! áltott fel egy ismert zeneköltő, ba- ■ rútjának.

1 Külön világot. Vajon valóbat: | külön világ-e a zene? Amikoi i megszólalnak a hangszerek, fel- I szárnyal1 a dallam, és minden hangszernél szebb hangon csendül az ember éneke. Külön világ? Nem. Ez a világ az. tisztán, kristályosán, örömtelten. A művészet eszközeivel.

A zene: ajándék. A zene: szórakozás, A zene: a nevelés eszköze is.

Régen: kiváltság.

Ma: a népé ez is.

A dolgozó emberé.

1939-ben kiváltság. Kiváltságosok, a tehetősebb polgáremberek határozták el, hegy Nyíregyházán zeneiskolát kell létrehozni. A Bessenyei Társaság bízta meg vele Vikár Sándort. Az ifjú karnagy komolyan vette a megbízatást, és az iskola rövidesen hetvenes létszámmal megindult. De hogyan? Lehet egy iskolát fenntartani csupán a tandíjakból, épület, helyiség, hangszerek nélkül?

1 I gy látszik, Tehet. Mert az iskola élni kezdett, küzdött ezer és ezer nehézséggel, de egy- íe szaporodott létszáma, tanárok jöttek, tanárok mentek, de már nevelődött az; iskola új tanári kérn is. amely éppoly áldozatkésznek mutatkozott, mint az iskola létrehozója: Vikár Sándor.

A mag a növendékek köréből szi- 'árdult meg. Áginé Bocskay Ibolya, Dr. Marssó József, -Sztraky Tibor, előbb mint növendékek, később mint tanárok erősítették a zeneisko’a létét. Nevük egybefon? az iskolával, s a megye határain túl is ismerik.

Lehetett-; iskoláról beszélni? Mai megítélésünk szerint: nem. Mert csak gondoljunk vissza

VÁDIRA T!

•f dxscHiriviláfr bűnei Sznbulvs-Ssutmnrban

IRTA: SOLTÉSZ ISTVÁN

II, Nem akarok ilyen fölilkunvliókal látni!

igen szigorúan néztek arra, aki nem kapkodta magát a gyűlésre.

Gergelyffy felállt, !hogy elmondja a programot. Hosszú mondatokat mondott, amelyeknek gz elejét ő maga is elfelejtette, amikor .a végére ért, A balkánylak sem tudtak megjegyezni belőle sokat, de egye-t má'g sem felejtettek el. Amikor ezt mondta:

— Magyar testvéreim! Drága barátaim! Amikor befelé jöttem községetekbe, elszo-morodó, hazafias búval megtelő szívvel, láttam, hogy egy magyar család vakondok módjára földbevájta házát és ott nőnek fel azok a gyermekek, akikre a haza a jövőben számítani akar és fog! Drága barátaim!

j S itt száttárla a karjait, mint I egy rossz színész,

; — Én ram akarok ilyen földkunyhókat látni! Azért vállalom ; o képviselőséget, hogy ebben a i körzetben ilyen szégyen ne for- I dúljon elő!

*

A gyűlés végétért. A rész! vevők megvitték a . hírt a földbe- vájt Ivük gazdájának. Hét:i Józsefnek, hogy mit mondott a főszolgabíró, örvendezve mesélték. hogy fel' irredt a szerencséjük, Gergelyffy András biztosan ad nekik lakást, vagv pénzt... Hetei József talán el is h'tte egy percre ezt, • de utána rögtön elborult az arca. A spkatprcbált, sekate zen vedett embre közönyével vonta meg a . vállát:

•— A fenét!

De az asszony, Hetei József- né erősen bizakodott. S nem is

I« '

nyugodott addig, mig ki nem találta, hegy miként hasznosítsa a

választási nagygyűlést. Levelet írt a főszolgabírónak, hogy ő az, aki a földkunyhóban lakik és szíveskedjen eljuttatni segélykérő. szavait a kormányzó feleségéhez. A főszolgabíró támogatásával biztosan lehet valamire számítani.

A segélykérő levél mondatai pontosan elmondották, hogy milyen körülmények között élnek Hetei Józsefek. íme. néhány részlet ebből a levélből:

„Férjem. Hetei József, világháborút végigszenvédett rokkant, munkaképtelen ember. Mint ilyen, a harctéren szerzett betegsége miatt az év tekintélyes részét agyban tölti, minek folytán népes és kiskorú családié (hat gyermek volt Heteiéknél) ellátatlán maradt, mint anya, apró, kicsi gyermekeimet ném hagyhatom huzamosabb idei 2 magukra, különben is munkaalkalom hiánya miatt nlr.es hová menni dolgozni. Családom létfenntartásáról csak égy tudok gondoskodni, hogy naponta csak egvszer eszünk, akkor krumplit, más egyéb nincs a házamnál. Az éhhalálnck leszünk kitéve, ha nem . kegyeskedik Főméltóságú Asszonyom segíteni rajtam. Gyermekeim majdnem teljesen meztelenül- vannak. Nnes pénzem sem kenyérre, sem fára. nemhogy még ruhára telne. Iskolás. gyermekemet is csak úgy tudom járatni az iskolába, hogy egyetlen jó szoknyámból varrtam neki egy kis ruhát, de a

4

C/ubiLát a ze.mukola.

igazgató személyes emlékei is* j Hiszen nem is lehet,, hogy- no fű- j ződnének ezekhez a sikerekhez j személyes emlékek; Amikor ne- J véhez fűződik szinte, minden, ami í történt, az indulástól napjainkig; j Kodály Zoltán a nagy zeneásöltó ! irta ezeket a sorokat: „VikárSán- j dórnak — köszönettel és. eUsme- résül a nyíregyházi áttörésért-.?A tinta, amellyel írta,: már: megfakult. De a mondanivaló ma .talán időszerűbb, mint akkor.,, jjj- I szén azóta két évtized telt cl-.

* . V

. VJ a már neve van az, iskgiá* i nak. Tulajdonképpen csak j az. utóbbi évek alatt lett igazan j rskcla. Termeiben, szobáiban se- ‘ fényen folyik a tanítás. Fent ep- ! pen Mezey Erika oktatja ^ kicsi- j nyelvet.

í > :— Mi is a szerkezeté az' ),Á- i mcllnak”?

. Kicsiny lány pattan fel,-,. alig | nőtt ki. a földből, hajában piros j szalag. ....

— Egy egész—egy fél—ji^t egész —egy fél—egy egész! t Nem csak ő tudja, Mind, ez a j sok kisgyermek!

Másik helyiségből fuvola szól.

(Széles Jóska áll a kottaállvány j előtt, a fuvoláját alig éri be a j keze. Nagyobb a hangszer, mint j a gyerek. Csősz Sándomé az ok- . tató, aki ugyancsak itt kezdte,

1 mint növendék. Élőbb“ zongorázott, aztán férje biztatására = vég- j zett magasabb iskolát. Férje-:, művezető.

! Nemcsak ő jött vissza. Minden évben- mennek el innen, növendékek, bogy később zenetanárként visszatérjenek a megyébe. Az igény nagyobb, semmint elég lenne a számuk. Rohamosan nű . a

zenekultúra. .................

Mind több munkás,.-, paraszt gyermek ismerkedik a „külön világgal”, fejlődik ízlése, kultúrája. „A párt célkitűzéseiért dolgozni — mondta Vikár Sándot',' — Szív- yel-lélekkel, őszintén,,, „ az én privát,, mondanivalóm.“’ ~ák' ez a párt 'célkitűzése: legyen a zene a népé. Ezt szolgálja a stámláién» ismeretterjesztés, a most is folyó kilenc részes zeneism-ereteket nyújtó előadássorozata a zeneiskola közreműködése évente,- legalább félszáz alkalommal, a nyilvánosság előtt, Nyíregyházán' és vidéken egyaránt. , ,

És nem túlzás azt mondani: az iskola nagy hangversenyei, ahol fellép a tanári kár, és a zenekarral fellépnek a -növendékek is, eseményszámba megy. :

Éppen azért is, mert úgy érezzük: a miénk is.

★

’Vehéz lenne összeszedni minct- 1 ^ azt a méltó emléket, neve- ' két. amelyek hűen jeleznék az múlt éveket, az utat, a máig. —: Nehéz lenne csokorba szedni1 mindazt a segítséget, amelyet: kapott az iskola az utolsó évtizedben. De tanúskodik a több,! mint félmillió forintot* érő-felsze*1 relés, és a terv, az új" iskola megépítésének terve, amelynek helye már ki van jelölve a mai iskola parkjának túlsó felén.

lehetne számtalan dologról be* szelni még, a zeneóvodások ró!, és, a kikerült növendékekről, is. akik-1 nek neveit már ismeri a megye. De még csak egy dologról, emlé-í kezzünk meg.

Most jött levél Cang Jang. Fate!. a iskola volt növedákétőh. Ő árva koreai gyermek volt, s, itt

tanult. Levelét így kezdi: .......„

..Édesanyámnak.” ' j

Vikár Sándornénak , szól. A .csendes” munkatársnak. Akit édesanyjaként szeretett . meg Gang Jang Fa. Most. az Egri Csillagokat fordítja hazája nyelvére.

S a levél bekerül a, s^árntaláő emléklap. kitüntető oklevél., embléma közé. amelyek együttvéve mmd-mind dokumentálják:, sudár hasznos fa nőtt az egykori ölei magból, amit nem is ezzel ar szándékkal vetettek el -húsz évvel ezelőtt, de gondos kezek ezzé ópolgátták.

sn.

gyakori mosás miatt már aa is, foszlósnak indult. Lábbelije I nincs a gyermekeimnek. Eddig,1 mezítláb járt iskolába. most! azonban, hogy a téli idő óeál- j lőtt. kénytelen leszek gyermeke*! met odahaza tartani.,. A nagy j szegénységünk miatt apró gyér-' mekeimmel együtt, mivel lak-j bért fizetni nem tudok, így la-; kast nem kapunk, kénytelenek | voltunk földbevájt üregbe költözni és itt telelünk kenyér. Ki- ] zifa, ruházat nélkül..

A választási nagygyűlés 1935-! ben volt. A kérést Hetemé kétszer ismételte meg. 1936. ja-1 nuárjában, később pedig április- [ ban. Minden eredmény nélkül. Gergelyffy már a választási gyűlés másnapján elfelejtette, j hosv mit ígért a földkunyhókat ! illetően. Űj hazugságokon törte' a fejét. Bökőnyben a községhá- ! zára összehívott hetven ember- j nek azt ígérte, hogy a Hájdú- hadházon lévő 150 holdnyj b-r- tekát felosztja a bökönyiek között, Ugyanezzel hitegette a gesz- j terédieket is...

A történelem szolgáltatott. igazságot a Hetei családnak. Bár ( ezt az apa már nem érte meg, mert az egyik munkahelyén hatvan mázsa cement szakadt rá és j íelismerhetelenül összproncsolía j — meghalt. De Hetei Józsefné még él. Most Budapesten lakik, ahol a gyermekei dolgöznak. Egyszer az egV'k gyermekét látogatja meg. egyszer a másikat.

S boldogén kíséri töpöeő lép-! teivel az unokáját az iskolába.

S amikor megfogja b’Jndaskssz- tyüs kis kezét, lehet hogy eszébe jut az az idő, amikor egyet- [ len szoknyájából varrt ruhát iskolás lányának...

(.4 következő írás címe:

,,Hogyan leli háziulajdcnosból kilakoltatott bérlőT'j

A könnyű homokfutó gumikerekei puhán szaladtak a Nagy- kállóból .Balkányba, vezető úton, porfelhőt kavartak a gyalogosan, mezítlábasán bandukoló p",rasz- tok és parasztasszonyok arcába. A kocsi hátsó ülésén Gergelyffy András földbirtokos, a nagykállói járás föszolgabíróia, későbbi nyilas államtitkár ült. Nem vette észre a kalapot emelő parasztokat. a kocsis háta közepét szemlélve gyakorolta a hazafias frázisokat, a nagy pátosszal gördülő mondatokat ■— választási nagygyűlésre ment Balkánvba országgyűlési képviselő akart lenni.

Balkány előtt hátraszólt a kocsisa:

_ Nemsokára itt vagyunk, nagyságos úr.

Gergelyffy felriadt, jobbra-bal- ra tekintgetett. S a falu szélén, túl a poroslevelű fakó akácokkal szegett árkon, földbevá’t kynyhőt vett észre. Emberek lakhattak benne, mert előtte félig puccr gyerekek szaladgáltak, hirtelen meg sem tudta számolni, hogy mennyi. Megemelte a szemöldökét és a kocsishoz hajolt.

— Cigányok?

A bakon ülő cifranadrágos parádés kces:s merev arccal vála-., sz.olt:

.— Nem. nagyságos úr, magyarok.

. A községben már összegyűltek a választópolgárok, elég sokan. Ki mert volna otthon maradni, amikor a főszolgabíró lép fel képviselőnek? A gyűlés előtt csendőrök sétáltak az utcákon es

(Hammel J. felvételei.)