Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)

1959-11-26 / 280. szám

Az úílörők riporter-szakköre jelenti SZILÁRDUL A FEGYELEM j Az V-ös sz. iskola VIII. osztá- lyának a magaviseleté szeptem- j bértől romlani kezdett. Ezért azj osztályfőnöki órák tartalma a fe- j gyelem megszilárdítása. Az órá- J kon elhangzottak hatással lehet-1 tek a tanulókra, mert a fegye-: lem kezd helyreállni. Kiss Györgyi VIII. b. j BUDAPESTI FILMESEK AZ ISKOLÁBAN November 9-én budapesti fil­mesek látogatták meg a IV-es számú általános iskolát. Nyilasi Misihez hasonló gyermeket ke-1 resték. Kardos János VII. a. I 8 órai kezdettel kéz; labdamérkő­zés zajlott le. iskolánk és az új­fehértói iskcla csapata között. A barátságos mérkőzést Űjfshértó* 1 nyerte meg',, nagy csodálkozást keltve. I Istvánig Zoltán VIII. b. Nemrég Nyíregyházán, a Il-es sz. általános iskola udvarán, az ’ általános iskola} városi kézilabda 1 bajnokságon a II-es iskola leány-! csapata 9:1 arányban megverte! az V-ös számú iskola csapatátj és ezzel megnyerte a városi ké-j züafcda bajnokságot. A győztes. csapat egy új kézilabdát kapott. Székely Ildikó VIII. c.! „TEJCSÁRDA” LÉTESÍTÉSE A VI-os sz. általános iskolában a napokban egy tei-met kiürí­tettek. Tejcsárdát létesítenek a tanulók részére, hogy aki éhes. jő tízórait vehessen. Molnár Géza Vll. a, ÜJ BESZERZÉS A VI. sz. iskola kémiai szer­tára szép, üveges kémiai szek­rényt kapott. Egy nap alatt bele is rakták a felszerelést. Bakonyi Éva VIII. NYULASZ TANFOLYAM Nemrég a IV-es számú általá­nos iskola nyulász tanfolyamot indított. A nyírlak ólját az is­kola Micsurin kertjében állítják fel. A nyulászatból jó jövede­lemre számítanak. Mihály István VII. a, KÉZILABDA MÉRKŐZÉSEK A II-es sz. általános iskola „a” épületének udvarán 15-én reggel Az angol könyv- j kiadói* aggódnak a* amerikai fc/en nyírod alom bcözönlése miatt J London, (MTI): Az olcsó ame- j rikai regények angliai behozatali: I korlátozásának megszüntetése sú-1 lyos aggodalmat okoz az angol í i könyvkereskedők és rokonszak-! | mák körében. Attól tartanak, hogy I az Egyesült Államok 25 százalé- | kos szennyirodalom túltermelése i Angliába fog beözönleni. j Mint a Times jelenti, az egyik, vezető lendoni könyvkereskedő becslése szerint egymillió amerikai olcsó ponyvaregényt — jobbéra, pornográf írásokat és rémtörléne-, leket — szállítottak Angliába a J múlt hét végén. * Érdekességeit a világ minden részéről Velence süllyed Az olarz Palli professzor kiszá- j mítolta, hogy a doge-város las- | san süllyed lagúnáival együtt, egy év alatt mintegy 23 mm-t. Ezt a számítást - Szent Márk Bazilika alapjánál végezte. Ügy találta, hogy most llr: rm-re van a valamikori tengeis/int alatt. Ennek a jelenségnek az oicát az j északadriai homok jellegében I látja. ★ Néjiys/einíí halak Négyszemű halakat találtak a brazíliai Gurupi folyóban Az í ilyen halak eddig ismeretlenem j voltak. A hcs-zuk 23' cm. Az ex­pedíció tagjai több ilyen halat j u Rio de Janeiro-i termúszeüu-1 dósoknak adtait, akik tanulmá- { nyozni fogják azokat. I í 'k Rz ftniarfeiisz valamikor össze­függött az afrikai ktmünensseí? A nemzetközi geofizikai év j Buenos-Áires-i tudományos an- | kétján, amelyen 12 oiszág tudó­sai vesznek részt, kedden olyan vélemények hangzottak el, hogy az Antarktisz valamikor az afri­kai kontinenshez tartozott és a Föld történetének aboan a kor­szakában vált le, amikor boly­gónk jelenlegi felszíne kialakult. Többen bizonyították. hogy azok a szénfajták, amelyeket két évvel ezelőtt Fuchc-s expedíciója a Déli sarkon tatait, azonosak dél-afrikai szénfajtákkal. A Déli­sark közelében valamikor olyan nagylevelű. növényfajta élt, amelyhez hasonló Dél-Aírikában is található. Ugyancsak az ösz- szefüggés bizonyítéka a két terü­let mágneses erőtereinek, tanul­mányozása, amely ugyanerre a következtetésre vezet K atal in t h asz ön t üt tii 11 k { A hófehér asztalterítőn színes I nylon takaró. Bor, pálinka. Az ünnepelt egészségére teltek cső,- Idültig a poha:ak. Az asztalon tá- I lak, süteményes edény ex. A tűz- [ helyen fő, forr a vacsorára való. j Orrunkat csiklandozza az étel il- J tála. Még nem tudjuk, csak ta- ! lalgatjuk, mivé [ kedveskedik az ; ünnepeit. Köszöntő szavak liang- I zottak, az öröm könnyei csülan- | tek. Kati és Gyöngyi tanulóaszta­luknál rajzoltak, majd énekelni kezdtek. Akkor hagyták abba. amikor egy-egy hangos nevetés, az ismerősök, szomszédok család­ja által kibuggysntott jókedv töl­tötte be a szobát. Nem mondtak verset a hús­leves mellé. Ig> is olyan jói ízlatt, hegy csak azé: l nem szedtük meg Pista barátommal újra a lányé. t. hogy maradjon hely másnak is. Dicsértük az asszonyok fűztőét. Hát még a leveshúst! Olyan volt. mint a vaj, puha és sajátos ízű, mint fiatal sertés karajából fő­zött olajszínű leves. A torma, a káposzta is jó volt. Aztán toros- káposztát tettek a? asztali a. Négy család ült együtt, nyolcán voltunk az asztalnál. Mégis, mikor ..küo- gett” rajtunk eme ínyencség, több maradt a tálban, mint amennyit megettünk. Kínálkoztak még zsíros, pirosra sült apró hús­darabok, barnára pir'tott ká­poszta ... S hogy a következő „fogásból” is fogyaszthassunk, nyíri vjnkóva! locsoltuk a ká­posztát. Két nagy pecsenyék tálban frissen sült ko'bászt és rizzsel töltött hurkát tettek az asztalra. Asztaltársam nagyot sóhajtott. Furcsán nézett velem együtt' a tálba. Megkóstoltuk a hurkát. — ízlelgettük. Nem tudtuk megállni, hogy ízének megállapítása végett sokáig forgassuk a szánkban, mint szokás ez borral.. . Kol­bászból csak egy darabot tudtunk, megenni. Jó volt, ízletes, a fű­szer kevésbé érzett ’azon, pirosra, I ropogósra sült, mégis kifogott ] raRunk. Hiába igyekeztünk eny- j híteni szomjunkat borral, Iröcs- ; csel, szódával!... ■ ' . Az édesség félékből,' , apróbb. .■ sü­teményekből már csuk az illen­dőség'kedvéért vett cink. Tortát I P^dig már csak azerf is illő fo- j gyasziani, hegy véleményt rriond- [ junk a háziasszony,' ezúttal ven- i dégiátónk sültjéről. Mit is mond- I haltunk volna? Jo volt. S amint j U.kmároztunk, Nádasyék mástól év,es . kislánya, a kis barnaszénül I Tündi ^ egy óvatlan pillanatban nagyszál kolbászt ragadott ma-. Igához. Előbb forgatta, nézegette, | még homlokát is ráncolta cso­dálkozásában, s mint ' aki nagy j dolgot vélt felismerni7 tettében, ; édesanyja leié fordulva elkezdett j gőgicsélni: „ümmm” — mondta s , olyan étvággyal látott „munká- j kez”, amely dicséretére vált vol- : na akármelyik felnőit asztalbeli- í nek. S ahogy birkózott a csöpp­ség a nagy darab kolbásszal ; eszembe jutott az egyik, pár nap- | Pál korábban sugárzott . műsor, amellyel a ..Szabad Európa” egyik munkatársa akart feltűnést kel­teni. Azt mondta: „sokszor a létfenntartáshoz szükséges ' cikk- j féleségeket sem tudják megsze­rezni a magyar dolgozók” .. .• Nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam megörökíteni- Tündit, amint piros areceskáját masza- lolta az ízletes kolbásszal.. .Vacsora után jólesett aí tánc. Újra és újra . összekoccantak a poharak s valahányszor ajkunk­hoz emeltük, mindig elismerés­sel gondoltunk vendéglátónk, K. József szokásaira, no meg'az ün­nepekre, a házigazda feleségére, Katalinra, hogy kellemes cSf'ét, sek örömet szerzett vendégeinek. S mivel egyikünk sein, mondott pehárköszöntőt névnapja alkal­mával,. fogadja ezúttal szirörtcse- kívánatainkat. Mi pedig azt Kór­juk: tartsák meg ezután is ezt a jó városi szokást. ,(n—t.) I. Egy cseléd eltűnik... | L'iszter Lajos, biri lakos, ti I *■ zenötéves szolgálattal ren- j delkező cseléd, 1937 őszén éjjelt j őrnek szegődött el a Winkler-' testvérek 500 holdas tanyájára. Halárjáró éjjeli őrnek. Nem te­hetett mást, mert a világhábo­rúban, a Verdun melletti kavar- j fiákban szerzett reumája miatt | úgy clgycngültek a lábai, hogii nehezebb munkát nem tudott vé­gezni. A kenyérre pedig szükség volt. Három kicsi lánya kérte, otthon az ennivalót, a negyedik gyermek útban volt. Fiszter Lajos megkötötte a szerződést az urasággal. — Nézze kérem — mondta az úr — én megértem magát. Hazafias köte- lességtcljesítés közben rokkant meg, segítek. Kizárólag az lesz a dolga, hogy vigyáz a határra főleg a dohány pajtákra. Nehogy feltörjék. Renden van? — Rend­ben, nagyságos úr — hálálkodott Fiszter — nagyon köszönöm. Ettől kezdve Fiszter Lajos min­den alkonyaikor útnak indult, végigjárta a határt, vigyázta az uraság vagyonát, figyelt, nehogy feltörjék a dohánypajtákat. Nem is történt semmi baj, pontosan és szorgalmasan dolgozott. ' Telt az idő, s újra elérkezett a szeptember. Most már többen voltak egy parányi emberkével: lány született és Erzsikének ke­resztelték. A tanya kisasszony j napi búcsúra készülődött. Az ura­ság majd mindenkit elengedet', hadd zarándokoljanak a < pocii Máriához. Fiszter Lajosnak hosz-1 szú lett volna az út, nem kért eltávozást. Az ünnep delén, szép- j tember 8-án üzenet érkezett, hogy azonnal jelentkezzék az úr- ; nál. Magára kapta a holmiját, j — Menjen ki vetni, nincs egy emberem se. 1 Fiszter Lajos engedelmeske- j dett. Kiment vetni. Vetett alko-l nyálig, akkor hazament, s újra i útnak indult: őrizni « határt. ‘ V Á D I R A T! 4 lixsenlriiilág bűnei Szaboles-Szuímávbun ÍRTA: SOLTÉSZ ISTVÁN Hajnalba ért haza. Le sem vethette a nagykabá- tot. amikor újra üzent a nagy­ságos úr. — Fogjon Fiszter, induljon újra kifele vetni. Fissterben mocorogni kezdett a tiltakozás. — Nagyságos úr kérem, ezt úgy tetszik gondolni, hogy ezen­túl állandóan végzek mezei mun­kát is? — Nézze kérem, én úgy látom hogy magának kutyabaja! Csak kényelemből őrködik. Ezentúl ál­landóan kijár mezei munkára, így döntöttem. Nem tűrök ma­gam körül tunyaságot. Fiszter Lajos megdöbbent. El­lenkezni próbált. — De hiszen az én lábaim gyengék ahhoz, hogy egész nap puha szántásba járjak nagyságos úr. — Hát akkor majd barázdá­ban fog járni! — Hogy tetszik ezt gondolni? — Égy, hogy ezentúl mint bé­res fog szántani az ökörrel! — Már megbocsásson nagysá­gos úr, de én nem erre szerződ­tem, hanem éjjeliőrségre, mu­szájból, betegségből. Én igazán nem tudok mást végezni. A cse­lédtörvény is előírja... Nem tudta folytatni, mert as úr paprikavörösen ordítani kez­dett. — Fogja be a száját! Vagy ki­megy és csinálja, amit parancsol­tam, vagy le is út, fel is út! Vé­geztem! És kidübörgött az irodából. Fiszter Lajos nagy szomorú­sággal lépdelt kifele az irodából érezte, hogy ebből baj lesz. Nem .is ért ki az ajtón, amikor újra szembetalálta magit a visszatérő Winklerrel. — Nem is vitázom tovább ma­gával — kiabálta — azonnal fel­bontom a szerződést! El van bo­csátva! Holnap költözzön kifelé a tanyából! Fiszter Lajos az utcára került: se munliája, se lakása, csak a nagy családja. Másnap útnak in­dult, gyalogosan bement Kallóba, a főszolgabíró hivatalába és el- panaszolta az ügyét. Kérte, hogy a szerződés tényleges lejártáig fi­zesse ki az uraság a bérét, hiszen most sehol az égen-földön nem tud helyet kapni. A főszolgabí­rói hivatalban felvették a tény­állást, és hazaküldtek azzal, hogy intézik az ügyét. A tárgyalási két hónappal később, december i 1-én tartották. Maga a föszolga- 1 bitó is jelen volt. Az első kár- i dést Winklerhez' intézte. iások abban, az időben még sem ■ kezdődtek, másrészt akkor sem j kellett volna engem munkába • fogni, mezeire is. meg őrködésre is egyazon, fizetségért. Ez már i harácsolás kérem... Valami fény, elszánt akarat villant a cseléd szemében, hogy most majd megmondja a magáé', itt a törvény előtt. De nem tud­ta folytatni. A főszolgabíró fel­ugrott az asztal mögül és öklé­vel rávert az aktacsomóra. — Pofa be, disznó! Piszkos kommunista lázitó! Mars ki o szobából! Fiszter rémülten hátrált ki. Amikor becsukódott az ajtó. a \ törvény képviselője bocsánatkérő j mosollyal kérdezte a földbirto- I kost: — Ugye nem haragszik a kiró- j hanásért. De másként nem lehet I ezekkel bánni. — Szíveskedjen megmondani, mért küldte Fiszter Lajost szer­ződésen kívüli más munkára. — Nem tudtam mást tenni,; tisztelt főszolgabíró úr, négy cm- | berem bevonult katonának, nem- \ zelgazuasági szempontból rendki-: j vül káros lett volna halogatni a! I vetést. Kényszerhelyzetben vo'- j ■ tam, s természetesen a haza ér- í dőlteit tartottam elsősorban szem j i előtt. A főszolgabíró bólinott. — Nagyon helyes, nagyon he­lyes. Aztán odafordult Fiszterhez. — És ezt te nem tudtad? | Liszten tegezte. | — Nagyságos főszolgabíró úr­I nak alázatosan jelentem, nem j állja meg a helyét az, hogy a ! birtokáról négy ember bevonul! I katonának. Először is a bevontt­Kinyitotta a pohárszekrényt. — Egy kis köménymagost, he 1 parancsolja... Fiszter Lajos hiába kereste a: igazát. Ügyvédet nem fogadha­tott, mert pénze nem volt. Kér- \ fényezett, beadvány ozott. Irt a kormányzónak is. Szó szerint így. „Főméltóságú Kormányzó Úri A gyermekeknek, ha valami baja van. atyjához fordul. Én is Főméltóságodhoz. mint a nemzet atyjához fordulok kérésemmel Föméltóságod jó szíve biztosan megtalálja a módját annak, hogy ügyem más bíróság elé juthas son, ahol pártatlanul fognak ítél­ni,” A kormányzói kabinetiroda j nem ismerte eléggé Magyaror­szág földrajzát, s a kérvényt Tolna megye főispánjához küld-' te le, Tolna küldte el Szabolcs-1 nak. .4 főispán továbbadta a fő­szolgabírónak „kivizsgálás” vé­gett. a főszolgabíró visszaírta a főispánnak: „Fiszter Lajos ügy’ szabályszerű határozattal nyert befejezést.” S ezzel az. ügy 'hi­vatalos része lezárult. Ügy, ahogy a dzsentrivilágban szokásos volt. De mi lett Fiszter Lajossal? Most átadjuk a szót Fiszter Er­zsikének. az apa legkisebb lányá­nak, aki ma a biri földműves- szövetkezet boltjában dolgozik. Édesapám még egy évig várt, hogy igazságot, munkát kapjon. Akkor meghalt édesanyánk. Apánk nem tudott velünk mit kezdeni, elvitt bennünket a ro­konokhoz, egyikünket a sógorhoz, a másikat a másikhoz, engem a nagymamához, s ő nekivágott a világnak. Azt mondta: munkát szerez és majd küld haza pénzt. — Azóta sem tudunk róla. Se hírt, se levelet nem kaptunk. A három testvérem férjhez ment, én leérettségiztem a úagykállói gimnáziumban, most itthon dol­gozol:. A Vöröskeresztnél érdek­lődtem az apám után. de csak annyit lehetett kideríteni, hogy először Csehszlovákiába ment. onnan Franciaországba. Aztán nyomat-eszelt... Ügy, mint József Attila édesapjánál:. Pedig jó .len­ne, ha élne. Most már megtalál­ta volna az igazságot ebben a: országban. Nincs főszolgabíró. Éppen apám sógora a tanácsel­nök-. Ez is cseléd volt. A gyere­kei nem haltak éhen,most jói élnek... Könnyek hullanak .a legkisebb Fiszler-lány szeméből. — Vajon milyen lehetett Wz apám? Nem tudunk választ adni. Csak annyit: egy volt a sokmílljó csa­ládból. S altkor fel si-m r tűnt, hogy nyomaveszelt... *. • (A következő írás effáe: '..Nciti akarok fi ven lötdkun'yhök':.* lát­ni!”)' 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents