Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)
1959-11-22 / 277. szám
A nyírbátori bútorüzlet Falusi jövő szép forgalmat bonyolít le. A négy év óta fennálló üzlet járásszcrte ismert, vevői egyaránt kedvelik a 6—8 ezer forintos csogarnitúrát, avagy szívesen veszik az 5300 forintért kapható „Erzsébet” hálót is. Ez utóbbi bútorárut a nyírbátori és mátészalkai üzemekben készítik, s a vásárlók elégedettek vele. (Foto: Hammel) Nyíregyházára érkezett az úttörők első országos fenyképkiállítása Az úttörőházak első országos fényképkiállításának anyagát közszemlére tették Nyíregyházán, az úttörőházban, Már az első napon sok látogatója volt az értékes kiállításnak. A gyermekek-készítet- té fényképek sokrétűen mutatják meg életünkből azokat a jelenségeket, amelyeket a kis „művész- fotósok” lencséjükre kaptak. — Tárgy választásuk bőséges; mind az úttörők életéből, táborozásról, mind a munkás hétköznapokról, sporteseményekről, és más apróbb mozzanatokról készültek a felvételek. A kiállított képek némelyike kétséget is ébreszt, any- nyira kiemelkedik, — hogy azt talán már nem is gyermek készítette. Kétségre azonban nincs ok. A kiállítás tanulsága: hasznos dolog a foto-szakkör az úttörőházakban, mert a gyermekek jó! hasznosítják a tanultakat. I> égen a parasztember nem tudta, mit hoz a holnap, mikor perdül meg a dob, s csúszik ki lába aló! a föld. A. jövőről csak álmodnia volt szabad a hárommillió koldus országában. Kalendárium-Kultúrán nevelte a félfeudalis kapitalista Magyarország. Meg a „kaparj kurta neked is lesz” elven. Ez volt a joga, meg a látástól vakulásig való robot, a hajsza... Ugyan ki volt kíváncsi a véleményükre? Ki törődött azzal, milyen jövő is ver a Senki Jancsikra, a cselédül kasok szalmazsákjain és levegőjében felcseperedő emberárukra? Talán érdekelte Bethlent, Tiszát Hor- thyt a faekével küzködő szabolcsi. szatmári szegényparaszt? Megkérdezték talán a középpa- rasztságot országos ügyekben? Nem! Soha! A parasztna« hallgass volt a neve, s törvényként mondták ki rá a szentenciát: „Elég, ha annyit tud, hogy egy csizmába ne dugja a két lábát”. Gúzsba kötötték lelkileg, fátyolt igyekeztek szemére borítani, s erejé* úgy facsarták ki, mint ember a citromot. Korai öregség. az elszegényedés jutott csak osztályrészül... Nem sajnálta gróf, báró, bankház. Esetleg imájába foglalta a pap, s a százezer holdakkal rendelkező egyházak nevében nyugtatta őket: „Boldogok a szegények, mert övék a mennyeknek országa.. Nem apró ügyek! Két nyíregyházi vállalat igazgatója is ugyanazt válaszolta, amikor a munkások életéről kérdeztem: menjek csak ki a portához, s nézzem meg a sok csillogó motorkerékpárt. Danuviák es Pannóniák sorakoztak mindkét üzem bejáratánál. Mint egy nagygyűlés épülete előtt. „Itt parkolnak a mi munkásaink” — mondták és megjegyezték, hogy tegnap még csak húsz motor állt itt, ma már öttel több, és holnaje? Talán már nem lesz meglepetés a Volga sem... Hozza kell tenni: sok olyan dolgozó van még nálunk, akinek nem jut motorkerékpárra. De azt sem lehet kétségbevon- ni, hogy hónapról hónapra gya- rapszanak a családok ruhában, mosógépben, javul Nyíregyházán a háztartási gázellátás és nem ritka eset, hogy egyetlen fizetési napon elfogynak a porszívók és padlókefélők. Soha ennyi bútor nem fogyott ebben a megyében, mint az idén. Pedig a kereskedelem számításai szerint a tíz évvel ezelőtti helyzethez képest is megsokszorozódott a szállítás. Építkezünk és méghozzá eléggé nagy tempóval. Nem vonjuk kétségbe, hogy nem lehetett megszüntetni néhány esztendő alatt teljesen a lakáshiányt — hiszen az igények is nagyott nőttek — de már közel sem várnak annyian lakásra a városi tanács folyosóján, mint néhánv hónappal ezelőtt. Sokan kaptak megíe'elő otthoni a Guszev-lakótelepen, a különböző helyeken épült bérházakban, és azt is jól tudják városszerte, hogy a következő évek meghozzák a teljes változást. S az emberek hajlandók várni, akkor is. ha még távolabbi megoldásról van szó. Mindenki tudja, hogy a munkás hétköznapokkal együtt nőnek a hajlékok a fejünk fölé, új gyárak kéményei szökneK a magasba. Munka van, mindenkinek megfelelő bérrel, nincs szükség a legfontosabbakban, sőt tudunk gondolni a holnapra is. Kimondva, vagy kimondatlanul is tudják a munkásemberek, hogy az így jó, a népi hatalom nem akar rosszat senkinek, aki támogatja a holnapokért való törekvést. Senki nem fél már bármilyen ügyével a legmagasabb hivatalos fórumhoz menni, ha ezt kívánja a szükség. Bizalommal fordul a munkás a vállalat igazgatójához, a háziasz- szony a tanácstaghoz, ha helytelennek tart valamit. Nincs olyan dolgozó ebben az országban, aki ne tanulta volna meg a felszabadulás óta, hogy minden a közösség érdekeiért, a társadalom jobb jelenéért és holnapjáért van. A párt arra tanít mindenkit, aki a dolgozók ügyeivel foglalkozik, hogy vizsgálni kell minden panaszt, minden bejelentést. A legkisebbet is felelősséggel és lelki- ismeretesen. Törvények, rendeletek kötelezik az ügy.ntézőket arra, hogy gyorsan és pontosan válaszoljanak a bejelentésekre. Mert problémák még vannak. Sérelmek bántjaK sokszor az embereket és gátoljak a jobb építőmunkát. Nemrég panaszos levél érkezeti a szsikesztőség- be. írója elkeseredett hangon kifogásolta, hogy az egyik nyíregyházi hivatalban gorombán beszéltek vele, negyedszer küldték el azzai. hogv jöjjön máskor, mert most más, sokkal fontosabb munka: kell befejezni. Mint. írja. tudja ő jól, hogy van sokkal fontosabb feladatuk is a hivatali embereknek, mint az ő személyes sérelme. De neki az a legfontosabb! S ha nem lehet elintézni, miárt nem mondják meg szép szóval, nvért nem magyarázzák meg emberségesen hogy arra csak ekkor és ekkor lesz mód? Emberekkel bánni — ez a legnehezebb. Tudja-e vajon az a tisztviselő, hogy egyetlen hatalmi szóval, egy — számára talán jelentéktelen — epizóddal tönkretette egy munkásemberben azt, amit ő hosszú éveken át építgetett magában a mi hivataljaink emberséges és szíves voltáról? Érdemes ezen gondolkodni! És látni kell, hogy a legnagyobb sikerek idején sem szabad megengedni magunknak azt a „luxust”, hogy elfeledkezzünk a bizalmi feladatról, aminek teljesítésére állított a nép. A szocializmus nemcsak több lakás, több televízió és motorkerékpár, — hanem elsősorban az, hogy megváltozzék az emberek gondolkodásmódja is. Nincs olyan panaszos, aki ne értené meg, hogy várni kell, mert a semmiből nem lehet emeletes épülettömböket építeni, ahhoz dolgozni kell, olcsóbban és többet. Csak nem mindegy, hogyan mondják ezt meg az illetékes helyen. Az emberek tudják, hogy a párt és a kormány vezetői jót akarnak és ezt mindennapi gyakorlatukkal bizonyítják. Azt is tudja és mondja is sok ember, hogy néhol viszont éppen „lent” csúsznak el a dolgok. Vannak, akik esetenként nem veszik észre: a néphatalom nem holt betűkből, hanem érző emberekből áll, akiK a bizalom légkörében, nyugod- lan akarnak élni. A dolgozók azzal is tisztában vannak, hogy egyre kevesebb a panasz s egyre ritkábbak azok is. akik nem képesek bánni a legértékesebb anyaggal — az emberrel. Gyérül azoknak a száma, akik lelkismeretlenül intézkednek a közösség nevében s ezzel súlyos károkat okoznak. És ez így helyes. Mert ha ezt tesszük, erősítjük a pártot és a népet összefogó kapcsot és ezzel teljessé tesszük rendünk becsületét. Kopka János pVrdult a történelem kere-* *■ ke. Nem álmodja, hanem tervezi, alakítja, formába már jövőjét a mi parasztságunk. Nem egyedül, nem magára hagyatva, hanem a párttal, a kormánnyal együtt, azok segítségével. A koldus, kisemmizett parasztból egyre lobban gazdagodó, jövőjébe látó paraszt lett. Tágult a horizontja. Olvasó, vitatkozó, alkotó erejére ébresztett emberré változik. S holnap még inkább így lesz, mint ma. S ezt ő is akarja. Csak viaskodik magával, a naa- rágszíj-gazdálkodással belerögződött másik énjével. Győzni akar, s ez a csata most folyik elméjében. akaratában, egész lelki világában. Mióta a párt. kongresszusi irányelvei napvilágot láttak, szinte minden este tervezi a jövőt. Sajátját, társaiét. az egész országét. Érzik a felelősséget, s tudják, hogy dönteni kell. Erre pedig már megérettek, mint az a dolgozó paraszt is, aki Nyírtasson az egyik esti beszélgetés alkalmával, mikor az irányelveket tárgyalták, ezt mondta: „Igazi belterjes gazdálkodás csak a nagyüzemben lehetséges”. S ezzel megmutatták a parasztságnak az utat is, amelyen járni kell. A parasztság tíz és tízezreit, foglalkoztatta és foglalkoztatja a gondolat, amikor a mezőgazdaság fejlesz- tésének irányelveit olvassa: íme, itt van a mi elgondolásunk, tervjavaslatunk, véleményünk. Szóljatok hozzá, mondjatok véleményt, helyes lesz-e, s ha igen, lássunk hozzá, váltsuk valóra. Érzik, tudják, hogy ezt a párt mondja, ő kér tőlüK véleményt. S a szabolcsi, szatmári parasztok mondanak is. Kisgyűlésck ezrem látják vendégül a part aktivistáit, s nem egy helyen tesznek úgy, mint Jókén Tóth Mihály, aki a Következőket mondta: „No ha már ilyen jól megbeszéltük, igyunk rá egyet, hogy mielőbb legyen léesz”. W ok helyen koccannak össze ■ ezeken a novemberi estéken a poharak, csapnak ösz- sze a vélemények. De csak azért, hogy tervezzék a jövőt. Szíves fogadtatás jellemzi e tanácskozásokat. Nincs ezeknek mindig hivatalos jellegük. Egy- egy dolgozó paraszt otthona válik esténként valamennyi járásban a holnapot tervező fórummá. S 'igazán érettséget, felelősséget tanúsítva beszélnek erről. Mérlegelik, számítgatják, mit is jelent, hogy a második ötéves terv időszakában a kalászosok termésátlagát 30—35 százalékkal, a kukoricáét 3ö százalékkal, az egyéb növényekét pedig 20—25 százalékkal kell növelni. De sokan már el is képzelik, hogyan is lehet valóra váltam. És kimondják, mint azt a kongresszusi irányelvek is hangsúlyozzák: „.. .a második ötéves terv időszaka alatt uralkodóvá válnak a szocialista nagyüzemek”. Igen, mert a mezőgazdaság termelési viszonyainak szocialista úton való átalakításával nyílnak igazi távlatok a mezőgazdasági termelés növelése előtt Természetesen a parasztember boldog jövőjét is ez alapozza me» A nem az. amit az eayik zsurkl paraszt mondott: .,Ha a kapitalista és a szocialista orszagoK békésen tudnak egymás tnel- lett élni. akkor miért nem lehet hogy a téeszek és az egyéniek is így éljenek?” Ha ezt az elvet vallanank af szocialista nagyüzemekre és a kisüzemekre vonatkoztatva, akkor gátolnánk a fejlődést. A kis üzem nem képes a bővített újratermelésre, nem képes a versenyre. Nem tudja kihasználni úgy « gépeket, mint a nagy-i üzem. Márpedig mi tervezzük a jövőt, s azt akarjuk, hogy magasabb legyen életszínvonal, hogy többet és jobbat termeljünk. Ez viszont csak nagyüzemben lehetséges. Számok bizonyítják, hogy ebben az esztendőben is mennyivel termeltek többet a termelőszövetkezetek, mint az egyéniek. Megyei viszonylatban átlagosan holdanként két mázsa búzával 290 kiló rozzsal, 170 kiló őszi árpával s ugyanennyi tavaszär- pával szárnyalták túl az egyéni parasztgazdaságokat. I tt-ott van disszonáns hang, olyan véleme ny, hogy „jól van így minden, maradjunk meg ennék. Konzerválni szeretnék egyesek a helyzetet. Ez lehetetlen. A fejlődést nem lehet, de nem is akarjuk megakadályozni. Mi nem a bizonytalan holnapot szánjuk a parasztságnak, hanem a megtervezett, boldog jövőt. Igaz, vannak akik nem mindenben értenek velünk egyet. De lassan az eredmények majd igazolják, kinek volt igaza. Nagy érdeklődéssel tanulmányozza a falu a kongresszusi irányelveket. S ez mutatja, hogy érdekli jövője, érdekli a holnap. Örömmel nyugtázták: sok helyen, hogy nagy gondot fordítanak továbbra is a műtrágyagyártás fokozására, a laj- iiszta állatok tenyésztésére ea a gépesítésre. Meg kell azonban mondanunk, hogy az még nem a terv — mint ahogy erről sokan azt hiszik — hanem tervjavaslat, amelyet még módosítani lehet es keli ts, hiszen másfél esztendő áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy a második ötéves tervet megkezdjük. Sok tanulság, tapasztalat gyűlik addig össze, melyet nem hasznosítani — vétek volna. A párt Központi Bizottsága " éppen ezzel a céllal terjesztette az irányelveket a nép elé. Lássák mit akar, tanulmányozzák, gondolkodjanak azon, hogyan lehet valóra váltani. S főleg: mi a teendő. Erről tárgyalnak falvaink: an, s azok a számok, célkitűzések, amelyek az irányelvekben felrajzolják a parasztság jövőjét, lelkesedéssel töltik el őket, de segítenek dönteni is Szakítani a régivel, áz elavulttal és reálisan megtervezni, s valóra váltani a Jövőt. * Farkas Kálmán Mugyar—szovjet mesőguzdasági napok tesznek megyénkben A 1960-as évben újra megrendezik megyénkben a már hagyományossá vált rr:,-yar-szov- ipf. mpzöeazríaíiár mezőgazdasagi napokat előkészítő bizottság héUőn, 23-án reggel 8 órakor tartja alakuló ülését, ahol megtárgyalják a teendőket. 2
