Kelet-Magyarország, 1959. október (16. évfolyam, 233-259. szám)
1959-10-16 / 246. szám
A nyírkércsi dohányszáritöban BECSÜLET DOLGA Serény munka folyik a Tiszavasvári Állami Gazdaságban Szorgalmas lányok fűzik a dohányt. Amit aztán elhelyeznek az alulról fűthető szárítópajtába i, (Fotó: Hammel) „Felíómetdf" a traktor Sok beszédnek sok az alja — szokták mondani. No de azért az is igaz, hogy ha céltudatos, olios az a beszéd, lehet annak teteje is. Legalábbis ilyen - volt az a beszélgetés, amelyet ama bizonyos Virág János, a Mátészalkai Sütőipari Vállalat igazgatója folytatott Vékony Sándorral, a Mátészalkai Állami Gazdaság főmérnökével. Mit beszéltek, mit nem, abból ' csak annyi tartozik most ide, hogy a főmérnök beszélgetés-közben szóba hozta a gazdaságnak egy mustra traktorát. Virág elvtársnak „szeget ütött’’ a fejébe ez az ócska traktor. — Mi a szándékotok azzal a tragaccsal? — kérdezte a főmérnöktől. — Eladjuk haszonvasnak. — Hm, hm — dünnyögött tűnődve Virág János. — Tán csak nem te akarod megvenni? — Magamnak, vagy a vállalatnak? Ugyan dehogy... Igazság szerint abban á pillanatban Virág János előtt nem; vojlt világos, hogjj mit is kezdhetne azzal az óskavasnak való gépronccsal. De homályosan a tudata alatt motoszkált valami. A fülpösdaróciakra gondolt. Heteket töltött munkatársaival tavasszal ebben a községben. Megígérte, azután sem lesz hűtlen a derék, jóra- való emberekhez. Ezért aztán gyakori vendég most is, becsülettel teljesíti párlmunkájál. Érdeklődik mindenről, tanácsokkal, javaslatokkal segít. De valahogy kevés ez, úgy érzi, többet várnak tőle a daróciak. Különösen azóta, hogy egyesült a két téesz Béke Őre néven. Innen támadt az ösztökélés a traktor iránt. Csakhogy egy gépronccsal mit is kezdhet a téesz? Node lássuk csak, hátha kisül valami. Ravaszkásan a mérnökre hunyorított. — Hanem azt mondd meg, Vékony elvtárs: a műhelyetek hogyan áll a kongresszusi verseny dolgában? — Hogyan állunk? Miért kérdezed ezt? — kíváncsiskodott a főmérnök. — Ne kerülgesd a szót. Akarsz valamit? — Igen. Mégpedig a traktort! — vágta ki .Virág. ■— Traktoort? — Elkelne Darócon. — Ez az ócskavas? — Ez nem. Hisz ez selejt — mutatott a géproncsra Virág igazgató. — Most selejt — cset- t intett ujjával Virág János. — De ha a kongresszusi felajánlásként vállalják a kiszlsták a traktor felújítását, sok használ lehetne még venni a Béke őrében. , — Kongresszusi vállalásban? — töprengett a főmérnök. Majd a műhelybeliekhez fordult. — Megcsináljuk? — kérdezte. A tekintetek rászegezödtek Meg kell gondolni, mii mondjanak. Nem könnyű feladat egy eldobott traktort újjávarázsolni. Méghozzá társadalmi munkával! Néhány pillanatnyi csend után megszólaltak. — Megcsináljuk, Vállaljuk! Az ócskavasként eladott traktorról anyakönyvet vettek fel. Huszonnyolc fiatal és idősebb A nagy ..műhelyben'’, a Titza- vasván Állami Gazdaság négyezer noldas gazdaságában ezernyi a tennivaló. Nap, m.nt nap sokszáz dolgozó özönlik a gazdaság legkülönfélébb területeire a környező községekből, otthon hagyva egyéni gondjaik javarészét, hogy itt végezve megszokott raun- S kájukat, előbbre vigyék az üzemet a kitűzött célok felé. Az al- maválogató" lányok, a kukorica törésénél serénykedok, a rizsföldeken dolgozók, a traktorosok és tehenészek — elmondhatjuk — még nagyobb szorgalommal végzik munkájukat, mint nyáron tették. Egész évi fáradozásuk gyümölcse most testesül meg. S olyanok, mint a kitartó futók, akik a finisben nem akarnak lemáiadni. A gazdaság kerek egymillió forinttal akarja termelési tervét megtoldani és ebből hétszázezer már realizálódott. Ezeket mondotta el Honvári János, a gazdaság igazgatója. S utána felkerekedtünk, hogy lássuk, miként megy ez a célratörés a valóságban, az emberek között. „Ha mi Iemaraduuk, nagy baj vanlí A gépműhely szinte körül van bástyázva. T raktorok, kombájnok, munkagépek várnak itt javításra. Mághazzá gyors elintézésre van szükség, mert ezeket a gépeket várja a szántás, a vetés, a kukoncaszárvágás. ■— Tíz- éve dolgozom itt,, a műhelyben — mondja Józsa István, aki beszélgetés közben is nagy igyekezettel illeszt egy tengelyt az ágyába. — Tíz év óta nem volt ilyen őszi hajránk, mint az idén. Hozzák, a 'fiúk a gépeket és „le sem mennek rólunk ’, míg rendbe nem' tesszük nekik.-r- Igazuk van — folytatja, — mert* ha' itt elakadunk, nagy baj lesz a földeken. Nem is kellett szakmunkás egy akarattal vállalta: késő őszre szabad idejükben, társadalmi munkában „életrckeltik” a selejt-traktort. És ezután minden nap szerszámot ragadtak az ifjú szerelők, az idősebb munkások. Eldobott vasdarabokat, allcair eszeltet munkáltak meg. Szarka János, Széles Ernő, Dobó Sándor és a többiek fáradoztak az öreg masina megreperálásán. Teltek a napok, hetek, formálódott a gép. A kiszisla főmérnök, az üzemmérnök kisztitkár, tanulók, segédek és szakmunkások dúdolva hajoltak az esztergapad fölé, vígan dolgozott a hegesztőpisztoly. Szórakozva, sok apró, hasznavehetetlen vasdarabból egy elfogadható traktort varázsoltak. Határidő előtt ^egy hónappal útrakészen állt a masina■ Viga István kiszisla büszkén feszített a nyeregben. A gép engedelmeskedett áz ' emberi akaratnál:: elindultak Fülpösdaróc felé. A „halottaiból” feltámasztott gépet és kísérőit méltóan fogadták a szövetkezetiek. A kilencezer forintos „ócskavas’’ alig több mint egyhónapi versenymunka után, „saját lábán”, közeledett a falu felé. A kedves vendéget ízletes kacsasülttel, sörrel fogadták. Üjabb eredmények elérésére koccantak össze a poharak, Buna István, a Béke Ore Tsz, traktorosa ünnepi hangulatban Vezette az első próba- útón, a vasparipát. Az első forduló után, mosolyra derült arccal, örömmel gondolt Virág elvtársra és a lellics mátészalkai fiatalokra. NAGY TIBORegymást noszogatnunk,* hanem éjjel is a műhelyben maradunk sokszor. Mi annak örülünk, ha kevés a munkánk — mondja félig tréfásan, félig komolyan, — mert akkor tudjuk, hogy a határban nincs semmi fennakadás. Amerre elhaladunk, mindenütt a gondos munka nyomna látható. Az állattenyésztési farmon felkeressük a borjúnevelő épületét. A napon sütkérezve egy barna, eleven kislánnyal találkozunk: Kapás Ildikó, a „borjúóvoda” dolgozója. Előtte könyvek. Éppen a matematikai tudományokkal, az aránypárokkal viaskodik. — Felvételi vizsgára készülök, a szálkái mezőgazdasági technikumba — mondja, — de rémesen izgulok. Vajon' sikerül-e? Majd sorba megmutogatja a kis birodalmat. Frissen meszelt, iVeni lesz megvetendő A hatalmas rizstábla egyik szálén cséplőgép duruzsol. Másik részén a kombájn vágja a rizsben az utolsó rendeket. Az úthoz közei férfiak és nők tarka csapata hajladozik. Kévébe kötözik a levágott rizst. A végére érve rövid pihenőt tartanak a csatorna partján. Vannak vagy húszán. Az idei eredményekről, a kilátásokról ejtünk szót. Egyik-másik úgy saccolgatja, hogy közel lesz a nyereségrészesedés az egyhavi keresethez. S itt is röpköd az ajkakról az igazgatótól hallott eg”millió. A gazdaságban hét szánto- traktort állítottak be kot műszakra. E hónap végére maguk mögött akarják hagyni az őszi mélyszántást is. Egy-egy traktorral a kettős műszakban 7—9 hold földet szántanak fel, A rizsföldektől nerri messze egy hatalmas Sz—100-as, lánctalpas gép dolgozik, Trembscz- ki Laci bácsi a lakókocsi mellett üldögél. Most váltótársa, a fiatal Pogácsás Mihály kormányozza a masinát, amely nagy zajjal vontatja a száraz földet hasogató ekéket. — Mi lesz, igazgató elvtárs? — kérdi Hon vár; Jánostól Trembeczki. — Ezt ma éjjel befejezzük. Hova tovább? —- Jött a többi rizsföld — válaszol az igazgató. —, Mi az nekünk? Két nap és rhegint nincsen munkánk — akadékoskodik az ötvenegy éves ember s hosszú, szikár alakjával alöregörnyedve várja, mit, mond az igazgató. — Ne búsuljon Laci bátyám. Van még 430 hold szántatlan. Jut abból maguknak is. Mint kiderül, a nagy gépet a nyár elején vásárolta a gazdaság. Azóta több, mint ezer hold földet szántottak fel vele a nehéz talajú vasvári határban. — És mennyit szántottak* a kettős műszak bevezetése óta? — kérdezem Trembeczki Lászlótól, — Kérem, szeptember máso- dikán kezdtük. Naponta, már úgy , értve, hogy huszonnégy óra alatt, megcsináljuk a 20—22 holdat. A huszonnégyet nem sikerül kiszorítani, mert a váltás, az üzemanyagtöltés, itt-ott egy kis javítás, mindig közbeszól. A kalászos vetemények területe után hófehér táblákat látni. —■ Meszezéses talajjavítás — tájékoztat az' igazgató. Feltűnik a Dankó-pusztai üzemegység központja, távolabb learatott rizstarlók láthatók. A határt szántó traktorok zaja tölti meg. fehér falak, tisztaság, jó szag és az egészséges, lustálkodó bocik. — Nem akarunk elmaradni mi sem a mezeiektől .., Nálunk, itt a nevelőben, már több, mint egy éve nem volt elhullás. Jó a gyarapodás. Ezt a havi fizetési jegyzékek is mutatják, amelyeken ritka eset, hogy kétezer forintnál kevesebb legyen. — Hogy dolgozunk? Sokan járnak itt látogatóban. És én úgy örülök, amikor, megdicsérik a rendet, a bocikat. a nyereségrészesedés — Van-e munkánk? Kérdezze cs-'k meg a munkacsapatvezetőnket — szól egy fiatalember, Csóka András. — Öt éve dolgozott! a gazdaságban, de' > ilyen „hajtást” még soha nem ésináitunk. mint eb_en az esztendőben. Ha egy megindult, a többi az istennek se maradt el mögötte. — Meg is van az eredmény —*1 fűzi hozzá Demeter István, a munkacsapat vezetője. A kukoricatörőknél például, .meglesz, a ‘24 mázsa; szem holdanként. A leta- karításná) meg ugyancsak igyekezni kell, nehogy a mezőn érje1 az eső a termést. — De számoljuk csak. Harminchat a tanya melleit, kilencven a nzsföidön, hatvankettő vetés alá... És valami 12—15 tételben sor- jázza össze végzett munkájukat. Ennek az összeredménye 474 hold. Kereken 710 normálhold! Alig másfél hónap alatt. De Laci bácsi nincs megelégedve. Apróknak találja a táblákat — különösen a rizsföldön —, sokat kell forogni. — Mert nem gyerekjáték ez a munka, kérem! Harcolunk a sötétséggel, a fagyos éjszakákkal, a széllel. Legnagyobb ellenségünk most a kiszáradt föld. Megforrósodik a kormánylemez szántás közben. A föld úgy eszi az ekevasal, hogy naponta két-1 szer*' is kell cserélni. — így vagyunk — mondja; búcsúzásnál Laci bácsi. — Rámt bízták ezt a gépet, ki is akar-! juk használni. — Hanem, lenne még valami, igazgató elvtárs — szól utánunk elmenőben. — Hűvösek már az éjszakák a bódéban. Felférne: még egy pokróc. — Nem pokrócot kapnak, Laci bátyám, hanem kályhát. Tegnap megvettük, holnap reggel már itt is lesz. Jön vele a tüzelő is. — Akkor jó — nyugszik meg az öreg. — De ne tessék elfelejteni, meg azt se, hogy legyen munkánk, folyamatosan. Ne lopjuk itt a napot hiába. Mit lehet erre mondani, amikor Trembeczki László a napi húsz holdas teljesítményt naplopásnak nevezi? S. A, falán sikerül A kétműszakosok
