Kelet-Magyarország, 1959. október (16. évfolyam, 233-259. szám)

1959-10-15 / 245. szám

ligyraáscrf élni és dolgozni Pillanníliép a nábrádi Bckchnrcos Termelőszövetkezetből A hisrárdai kiállításon Az cletcrt folyt a versen­gés. Mert van-e olyan falu, olyan tanya a mégyében, ahol ne emlékeznének erre, ahol nem így történt volna? A nincs­telen cselédet, földnélküli pa­rasztot az emberi méltóságá­ból is kivetkóztette a nyomor s azért, hogy máról holnapra éljen, legyen betevő falatja — sokszor az emberségét is el kel­lett adnia. A földes kispsrrszt, de sokszor a középparaszt is teljes bizonytalanságban várta a következő esztendőt. Ezek is küzdöttek egymással, a földdel, de legkiváltképpcn a felső ha- talmaságokkal. a nagybirtok­kal— a megélhetőségért. Folyt az acsarkodás. mert így kívánta a nagyúri világ far­kastörvénye. A nábrádi Békeharcos Ter­melőszövetkezet földjeit járom. Emberekkel beszélgetek. A má­ról, a holnapról. A versengés? Ugyan hol van ennek a foga­lomnak a múltbeli értelmezé­se? Hol van az it't csak ma­gáért küzdő, magának hará­csoló individualista paraszt? Sehol! Verseny, versengés van. De a közért, mindnyájukért! Igazi emberi közelségben folyik itt a küzdelem de nem az ember ellen, hanem az emberért. Mintha egy bűvös, láthatatlan kéz vonta volna félre a leplet az emberek szeme elöl. Lát­nak, és messzire... Ez a ma­roknyi, négyszáz holdon gaz­dálkodó közösség vállvetve har­col a holnapiért. Nem nagy szavakkal, hanem tettekkel. Nem dobálóznak frá­zisokkal, de annál keményeb­ben megfogják a munkát. Az eredmények alapjainak leraká­sát már régen megkezdték a belteriesebb irányba való hala­dásukkal és nem tévedtek. Az idén a lehetőségek kiaknázásá­val párosult a szövetkezetbeliek szorgalma, s ezért vállalhatták, hogy termelési eredményeiket másfél millió forinttal növelik. A termelőszövetkezetnek 93 tagja van. Mostanában ennek kétszerese dolgozik a földeken. Ott van minden család apraja-1 nagyja. És nem ‘ mondja ki sen­ki azt, hogy „verseny”. De ben­ne van ez a szüretelő fiatalok kezében, a brigádvezetők gon­dosságában, a traktorosok éjt nappallá tevésében, az emberen minden megmozdulásában. Min­denki érzi. hogy a feladatok jó elvégzése egy-egy tagnak legalább tízezer forinttal gya­rapítja a jövedelmét, hogy jö­vőre már nyolcvan holdas ha­lastavuk lesz, több rizsük, gyü­mölcsük, gabonájuk, több jó­száguk. Az urai Hunyadi TSz tervéből Az urai Hunyadi Termelőszo- ve kezeiből Kereskényi László Uz-elnök és Barna Sándorné nő- tanács-elnök aláírásával levél ér­kezett. Levelükben arról számol­nak be, hegy — látva a számos-1 tatárfalvi Ady TSZ baromfite­nyésztésből eredő jövedelmét, — ok is hozzáfognak a vízi szárny as tenyésztéséhez. Jelenleg nem foglalkoznak ba­romfival. Az 1960. évi tervükben 1000 darab víziszárnyast tervez­nek. Ehhez megvan a lehetősé­gük, mert a területükön húzódik az Ecsedi láp keleti csatornája. A szövetkezetben van egy ro mos baromfiól is, amit saját erő­ből rendbehoznak, így különö­sebb kiadásuk nem lesz. A ka­csát pecsenyének számítják híz-1 ladni, a'libából pedig törzsállo­mányt nevelnek. Kunéi uigvobl» „agitá­ció” nem kell. Többet termel-1 nek, jobban élnek majd. Ré­gen hangoztatott igazság, amit íme megvalósítanak. Tömérdek sok a feladat ösz- szel a mezőkön. Az egész évi fáradozás gyümölcsét kell beta­karítani és megalapozni a kö­vetkező esztendő gazdálkodá­sát. A Békeharcos Termelőszö­vetkezetben az idei őszön száz vagon almát, 50 hold rizst, a cukorrépát, kukoricát, burgo­nyát. napraforgót kellett beta­karítani. — Mindenki a cukorrépára — adták ki a jelszót. És a cu­korrépát két napon belül el is szállították. S így történt a burgonyával, a napraforgóval is. Az őszi árpát szeptember kö­zepére mór földbe tették. Szé­pen zöldell. Megjött a búza­vetőmag és nyolcvan százalékát el is vetették. Megérett a rizs. szedésre kész az alma. Még több munkaerőre volt szükség. Megindultak a szövetkezeti családok. A rizs­aratást befejezték, a cséplés ro- lyik és a rizs holdanként mázsájával fizet — a szorga­lomért. Az almáskertben na­ponta 120—110 ember dolgozik. Egyetlen gyümölcs se mehet veszendőbe. Minden alma ré­szese annak a másfélmilliónak* És hét végére ez a gigászi fel­adat, száz vagon alma lesziire- telése be lesz fejezve. Egy jelenség a szüretnél. Az. almával telerakott ládák te­tején mindenütt zöld gyomot terítettek szét. Egyszerű dolog, szinte szóra sem érdemes. És mégis benne van a termelőszö­vetkezet dolgozóinak nagy ügy­szeretete. Azért takarják le az almát, nehogy véletlenül is megperzselje a napfény. És végül egy idegennek, egy kívülállónak a véleménye, amely legjobban érzékelteti a nábrádi Békeharcos Termelő- szövetkezetben végbemenő nagy változást, az új kibontakozá­sát. A vállalat munkásaival be­szélgettünk. akik .a halastavat építik a szövetkezetnek. Azt mondja egy fiatalember: — Aranybánya ez a szövetkező kérem. Van almájuk. rízsus. sok szép jószáguk, most les: halastavuk. Jó vezetőség kell ide, hogy ezeket kitervelje és van összefogás, hogy a '.érve­ket végre is hajtsák.* Itt a lit ok nyitja!' ösz- szefognak az emberek, hogy el­gondolásaikat végrehajtsák,! Veit álmuk akkor is, amikor; az uradalom földjein görtye- j deztek, volt almuk, amikor kis! földec.skéiken húzták az igát, | de mindez csak ábránd maradt mindaddig, míg az összefogás ereje valóságot teremthetett. ] Egymásért harcolnak, dolgoz- ! nak, mindnyájuk életének job- J bulásáért. Ez a mai versengé-j sük igazi tartalma. S. A. A kisvárdai föl d i nuvesszévetkezet rádió és villamossági kiállításán igen nagy népszerűségnek örvendett az új k'áüí- táiú 12 ezer forintos rádió, beépített lemezjátszóval és mag­netofonná'. Gonda Aranka és Bedzsó Ilona a legújabb hangleme­zeket próbálja. (Dorogi felv.) Város az asztalon Egy nyíregyházi iparmíívéas arcképéhez ra kiképzett város úgyszólván minden szükségest magába fog­lal. Az alapot szolgáló sziklá­ba a kornak megfelelő magón- és bérházak, boltok és kisven­déglők, klubhelyiségek és kul- túrcentrum nyertek elhelyezést. A miniatűr készítmények töké­letesek. Felül, a zöld övvel sze­gélyezett rész közepén az alko­tás, a munka és az emberi aka­rat jelképét kifejező hat eme­letes „Kongresszus Háza” emel­kedik a képzeletbeli felhőkig. Színpompás éjszakai kép . Jeles Zoltán meggondolta * város-kombinát világítását is. Tizenhat változatban világítja ki a kis „objektumokat”: színes égők ontják a fényt az utcákon, a szökőkutak vize fénysugárnak tűnik, s a kis ablakok félrehú­zott függönyei mögül, a modern lakások berendezései tűnnek a szemlélő elé. Nagy türelem és akarat volt szükséges mindehhez. Jeles Zol­tán, az eddig ismeretlen ipar­művész kitartott. Manapság már a fővárosból látogatnak hozzá szak­emberek, fejezik ki elismerésü­ket... És a mester — ha kéri is, hogy ne értsük félre — nem tudja magában tartani panaszos szavait,.. Itt született. Nyíregyhá­zán, itt élte le életét, most a nyugdíjas napok is itt peregnek le feje felett — és még eddig elismerő szóban sem vplt ré­sze. Alkotni akar, olyan műve­ket, amelyek melegebbé teszik az ember lelkét — s erre egye­dül képtelen. Igaz, most a kiál­lítás révén „felfedezték” a he­lyiek is, de vajon gondolnak-e ró holnapután is...? A kérdés elhangzott a " város­széli „alkotóházban”, s remél­jük, az őszi szél az illetékes emberekhez sodorja majd, — meghallgatás végett. — angyal —> Tizenkét kerékpárt vettek a rakamazi téesz-üs** A rakamazi Szikra teesz-ben dolgozik egy nőbrigád. A lányok és asszonyok nemcsak a munká­ban való jó összetartással szerez­tek hírt maguknak, hanem a mindennapi gondjaik közös meg­oldásával is. Nemrég _ elhatároz­ták: kerékpárt vesznek. A szán­dékot tett követte és tizenkét új kerékpárt vásároltak a helyi íöldmüvesszövetkeaetnél. S wí n_ór minden brigádtag , új bicik­lin aegy dolgozni. * Jött a hír: „Iparművészeti ki­állítás nyílt a Család utca 19. szám alatt.” Késő délután, ahogy megálltunk a lugasszerü bejárat előtt, újra átfutottuk a címet: Család utca 19. Kiállí­tás egy városszéli magánlakás­ban...? Lassújárású, halkszavú ember nyújtotta üdvözlésre kissé resz­kető kezét: Jeles Zoltán — mu­tatkozott be a házigazda ked­vességével, s kis mosoly kísére­tében invitált beljebb bennünket a kiállítási teremnek kinevezett szűk konyhába. Mesevilág ? A küszöbön túl valóságos me­sevilág tárulkozott elénk. Lágy i hangulatvilágítás, a csendben szétömlő muzsikaszó fogta át a kézalkotta remekművek soka­ságát. Kis polcokon, szépvona­lú állványokon vitrinek, megka­pó formájú szobadíszek sorakoz­tak köröskörül, — és középen, egy fehér borítású asztalkán emelkedett az első látásra me­sevárosnak tűnő alkotmány, Je­les Zoltán ismeretlen iparművész eddigi életműve... Három éve már, hogy a Fű­szért Vállalat dolgozója — egy­kori dekoratőre — egészségi okokból, aránylag fiatalon nyug­díjra szorult. Jöttek a nyugdíj­evek hosszúnak tűnő napjai, és Jeles Zoltán nem lelte helyét sa­ját otthonában. Hiszen még ereje teljében érte a betegség, még nem készült megöregedni... — Nekem a megsemmisülés! jelentené az ücsörgés. Dolgozni... Minden nap... Gyönyörű dolog..! Képzelőerő és ügyes kéz Néztük a sziklaalapra alkotott, ideális város körii.1 igyekvő mes­tert, s még visszalengtek a sza­vai:... hulladékokból, kavicsda­rabokból építette egy éven át. Miről is van szó? Jeles Zoltán képzeletében megszületett az elgondolás: egy ideális kisváros képe. Aztán asztalhoz ült, kéz alá vette a kopott anyagot, meg­fiatalította azt, formálta és ki­képezte az emeletekkel szegélye­zett főutcát, a szökőkútas váro­si parkot, élő növényeket ülte­tett a földbe és alagutat fúrt a „hegy alá... A kis területű alap­I V VI KEI EG Addig minden rendben ment, míg anya Is nem feküdt. Ad­dig sohasem tűnt fel, hogy a konyhában a hűvös őszi, téli napokon reggelente is meleg tan. hogy húsz perccel az in­dulás előtt az asztalon vároiog a forró kávé és a tízórai be­csomagolva várja a maga gaz­dáját. De anya lefeküdt. A család csodálkozva fogad­ta a lényt, mert nem emlskez- tek rá, hogy anya valaha is be­teg lett volna. Az apa ugyan tudott arról, hogy az elmúlt té­len is a láztól tűzpirosán taka­rított és legkésőbb feküdt ágy­ba este, akkor szedett be or­vosságot, hogy nappal ne izzad­jon. De talán másnapra már is­mét énekelt, tréfált, és kitűnő rámoltét sütött reggelire. A család tehát csodálkozott, és némiképp örüli is, hogy anya végre lefeküdt nappal és végre valóságos betegként vi­seli el az influenzát, nem lá­bon és össze szorított foggal. Heggel, ahogy a gyerek lel­keit. dideregve futott vissza az apához. —• Apa, valóságos jégverem van a konyhában. Én ott nem mosdom.' — Na mindjárt — döbbent rá apa, és kiment tüzet rakni. Csakhogy gyújtás a kamrában sem volt, előbb baltát kellett ragadni. Dühösen csapkodta a fát, aztán fújta a tüzet, s mind­ezzel értékes tizenöt percet vesztett el. A rizsán közben kifutott a tej. A kisebbik gye­rek öt perce sírt már az ágy­ban, Vízért, mert az éjszaka is nyűglődött. Úgy látszik, ő is beteg lesz. Apa ingerülten kapkodott, de indulás előtt Hz perccel meg kellett állapítania, hogy reggeli nincs és még nem is borotvál­kozott. Késve indultak útnak, természetesen tízórai nélkül, s útközben jutott eszébe, hogy a nagy sietségben a szemüveget is otthon felejtette. De még hogy űz üveget! A zsebkendőt is! Amit egy tüsszentés igényel' volna erőteljesen. Anya ezalatt szédülten kap­kodta a levegőt az ágyban. Ma­gas láza egészen leverte a lábá­ról. Kern kést semmit, pedig majd clepeát egy pohár szó­dáért, vagy citromos limoná­dééi t. De nem kórt, látta ö, mi­lyen bajt csinált, hogy ágyba.i maradt. Délben sem kert sem­mit, amikor az apa haza-ugróit, hogy a kisebbik gyerekkel nin- csen-e valami báj. A szobában vígan ropogott a tűz. Apa észrevette — Te, mit csináltál?! Csak nem keltél fel begyújtani?! — ijedt meg. Anya mosolygott — A kicsi fázott. Nem ma­radhat hidegben. Meg von hül­ve. Apa tejet és kenyeret lett le anya mellé, a kicsinek jókora szalonnát szeletelt, amit aztán anya titokban elcsent, nehogy megfekildjs a gyerek gyomrát. Apa kettőt sem mozdult, már félóra eltelt, s rohannia kel­lett vissza, a munkahelyre. Gondjai az egekig nőttek. Este holtfáradian nyitott be. Elkeseredve, hogy hol is kezd­jen valamit csinálni, mert gyö­törte a gondolat, hogy anyáért sem tett, még csak orvost sem hívott, pedig ki tudja, azóta esz­méletlen is lehet, amilyen ma­gas láza volt réggé1. A konyhában izgató szagok fogadták. Sült hús szaga. És barátságos meleg. Az asztalon vörös bor ízott. Anya felkelt. Apa indulatosan akart fel­csati ani, de valami bűnös egyezkedés torkába • fojtotta a szót. Csak ennyit mondott: — Nem szabad lett volna fel­kelni. anya. Nem vigyázol ma­gadra. Anya nem felelt, csak mo­solygott. Kicsit sápadtabb volt. min, - máskor.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents