Kelet-Magyarország, 1959. október (16. évfolyam, 233-259. szám)

1959-10-11 / 242. szám

Százmillió oltás gyermekbénulás elten Moszkva, (MTI): A Szovjetunió­ban mind szélesebb körben alkal­mazzák a gyermekbánulás ellen, megelőző otásokat. Többéves kí­sérletezéssel hatásos . oltóai yagot készítettek a veszélyes betegség elterjedésének megakadalyozasá- ra. Míg a közismert Sa k-vakcina elölt vírusokból készül, a szovjei tudósok által kidolgozott o to- anyag élő, legyengíteti, vírusokat tartalmaz. A vírus alapanyagát a Salk- féle eljáráshoz hasonlóan majom- vesékből nyerik, a Szovjetunió­ban kidolgozott eljárás azonban lehetőséget nyűit arra, hogy a ví­rusok továbbtenyésztésével egyet­len kísérleti állat feinasznaia^avai csaknem százezer adag oltóanya­got készítsenek. Egy-egy ampuila előállítási költsége mindössze 5 kopek. Az oltóanyagot az idén tavasz- szai a Balti-tenger menu köztár­saságokban alkalmazták előszói tömegesen. Az egészségügyi szervek elha­tározták: rövid idő alatt százmil­lió embert részesítenek gyermek, bánuiáa elleni védőoltásban a Szovjetunió egész területén. Újdonságok Kínai tiszíasclyein pongyola több színben. Ara 859 forint. írás a keltákat megelőző korból A ka.rin.tiai hegyekben 900 mé­ter magasságban egy osztrák ré- gcszcsoport különleges írásjelek­kel borított edényeket, serlege­ket és táblákat talált. A keleti módra, jobbról balra olvasandó írásjelek Rudolf Egger professzor véleménye szerint lehetővé te­szik annak a nyelvnek megisme­rését, amelyet a keltákat megelő­ző korban használtak. Feltétele­zések szerint az osztrák leletek valaha Nerea városhoz tartoztak, a későbbi kelta Noricumhoz, amely i. e. 15-bcn békésen bele­olvadt a római birodalomba. Az 1948-ban megkezdett ásatáson so­rán különböző palotákat, tágas és fényűző fürdőket, központi­fűtés rendszert es családi kriptá­kat tártak jel. Kockás gyapjúszövet divatka­bát vatelinnel bélelt. Ára 1750 Ft. Jókedvíí sorok Matild néni igen érzékeny te­remtés volt. Ha egy kis torokfá­jást érzatt, összesürgönyözte az egész családot: „Ha’dcklck! Gyer­tek azonnal!” A család eleinte felült az ilyen szövegű táviratok­nak. Egy alkalommal Matild néni szintén halálhíres táviratokat kül­dött széjjel. Nagy meglepődésére a család minden tagjától a követ­kező szövegű táviratokat kapta: „Szintén haldoklók! Találkozunk a másvilágon!” •ér A halálraítéltet a főügyész meg­kérdezi, hogy a halálos ítélet végrehajtása előtt mi az utolsó kívánsága. Az elitéit így válaszolt: „Csak azt kérem, hogy a főügyész úr fogja a kezem, amikor a villa­mosszékben ülök.” ★ A kisfiú először jön haza az is­kolából, s az apa megkérdi, ho­gyan telt el az első oktatási nap? — Öh, egészen jó ott — vála­szolt a gyerek — csak túl sokat kérdezgetnek. Először azt. kérdez­ték. hol szü1 ettél te, aztán anyuka, s végül hogy én hol születtem. S az utó só kérdésre Kényt.len vol­tam hazudni, mert ha azt mon­dom, hogy a női klinikán, akkor a fiúk kinevettek volra. Így azt mondtam, hogy valószínűleg a Népstadionban. ★ — Bocsánat, rokona talán a Huber professzornak? — Én magam vagyok Huber professzor! — Öh, hát innen a megtévesztő hasonlóság! ★ Egy gyanús külsejű úr egy késő éjjeli órában beállít egy előkelő étterembe, s a telefonkönyvek Kéri. — Mit keres hát? — szólítja meg a pincér a hosszan keresgélő vendéget tűre metlenül, mert már zárni akar. — A címemet! — hangzott a la. konikus válasz. Kik öllözködiick legrosszabbul' A Fashion című angol divat­lap közölte annak a hat személyi­ségnek nevét, akik megítélést szerint a legrosszabbul öltözköd­nek. Ezek: a windsori herceg, amit ön csinál napról-napra. Talán nem veszi illetéktelen, jogtalan kérdésnek, ha azt mon­dom f Megérderiili-e ön, hogy a családi és magánéletben is pél­dát mutató kommunisták ma­guk közé fogadják? Tehet-e ön masoknak — idegeneknek — jót, segíthet-e mások, idegenek gondjain, bajain, ha egy Önhöz legközelebb állóhoz, a tulajdon anyósához nem tud megértő és emberséges lenni? Gondolkodjék egy kicsit ezen, és ne „rigolyás öregasszonyt” lásson az anyósá­ban, hanem emleaezzen arra is, mennyi áldozatot hozott azért, hogy önnek és családjának nyu­godt, megelégedett életet bizto­sítson. Átadta a lakását is Ön­nek. Nevelte gyeimekót, főzött, mosott a családra éveken ke­resztül. Igaz, ma egyre keveseb­bet bír dolgozni, mert gyenge már. De ezek után nem érdemei megbecsülést, csak korholást, megvetést, ütlegeket... ? Nem, nem ezt érdemelné! Gondolkoz­zék, mélyedjen el magában, önön a sor, hogy jóvátegye ed­digi hibáit és nagyobb szeretet­tel, odaadással meghálálja mind­azt, amit családja kapott. Arra kérem, próbálja így megítélni az eddig törtánteKet. Biztos va­gyok abban, hogy megértőbb, jóindulatúbb lesz vele szemben. Ez, remélem, új fordulatot adna életében, hiszen mennyivel jobb lesz, ha nem ilyen problémák foglalkoztatják majd, hanem a munkájában való helytállás, a családja, — melynek az óreg anyósa is tagja, — eleténeK szsbbététele. Mégegyszer kérem, ne haragudjék a uiráiatirt, saj­nos, nem Ön az egyedü i, akire az ráillik. Sok ryen hálátlan ember él meg közöttünk, akik­nek sürgősen válloztatniok kell életfelfogásukon, modorukon. Gondoljunk csak arra, hogy mi is megöregszünk egyszer. S ha mi így bánunk az öreg, tehetet­len emberekkel, mit várunk sa­ját gyermekeinktől? ...” Eddig a levél, megindítóan emberi és őszinte hangú. Lehan- go ó elolvasni. Elgondolkoztat, mindenkinek eszébejuttat hason­ló példákat. Mégis, bizony-s nyugodtsággal, — bár mm meg­nyugodva — vettük kézhez ezt és a hasonló leveleket. Megnyu­godva, hogy mégsem élnek a vi­lágból kitaszítva ezek a magára- hagyott, kisemmizett, megcsalt emberek. Törődnek a sorsuk­kal, körülményeikkel, könnyeik­kel, mojo.yukkal, a icgilletékc- sebbek, az ismerősök, a házbe­liek, az utca, a falu, a várcs a mi tarsaclaiii.unK. Az, uogy a becsületes, segíteni akaró embe­rek felemelik szavukat, írásban és szóban, már a mi megújhoüó kristályosoöo erkölcsi életünk bíztató jele. Bár e/gondolkozta- tóbb, ha kommunist_rol hallunt ilyesmit. Mégis bátran állhat­nak a közvélemény elé a párt­tagok, a zöm, mert a párt első hirdetője a szülők és az idősebb emberek megbecsülésének. Sok­szor a pártszervezetek és taná­csok szavára fogadják be a ki­tagadott, elhagyott szülók-t, anyósokat az áJami otthonokba, a nagyobb családba. Törvényt is alkottunk az idős, beteg szülők kötelező eltartásáról. A mi tár- saaamiunis.bau sciiüi n3»ii. „u ü-. hatja” el a szüleit. De lehet-e tör-, vényekkel veaektzni a ie^Ki t-r- ror, az idegőrlő, m.ndennapos rossz viselkedéssel szemben. En­nek orvossága: valamennyiünk közös fe.elossege. Ez nem lehet magánügy. Nemrég az egyik pái t-alapszervezstnél azért zár­tak ki a kommunisták valakit, mert nem gondoskodott öreg édesapja eltartásáról. Igen, erre is kiterjednek a Kommunista er- Kölcs normái, s ezek a normák egyre több ember hétköznapjai­nak útjelzői, iránytűi. Sok he­lyen „megtűrt” tagjai a c*alud nak az idősebb ernoereK. iNem egyezik a felfogásuk, életszem­leletük, ízlésük, érdek ődési kö­rük a fiatalokéval. Az öreg kor több embert bogarassá tesz, de sok hiba van a fiatalokban is. Mégis meg lehet estneg ke.i ta­lálni a módját a megértésnek. Nem méltányos felhőkkel, viha­rokkal búsítani napjaikat, az életnek már az árnyékos olda­lán haladókat. Ha a szúkebb családokon belül nem is sike­rül, sikerülnie kell a nagyobb családban. páll Géza. Macmillan, Elvis Presley, Libe- race amerikai zongorista és két angol színész: Tommy Trind.r es Spike Milligan. A Fashion főszerkesztője szo­morúan állapítja meg, hogy „igen sok érett korú férfihoz hason óan a windsori herceg is teljesen divat- jamultan öitözKödiK. Ez talán élete legszebb napjaira emlékez­teti, de ellenkezik a mai ízléssel. A herceg teljesen hátat fordított a mai divatnak”. Kérdéseit Feleletek Nyertesek PAJTÁSOK! Elmúlt vasárnapi keresztrejtvé­nyünkre — ahogy azt már meg­szoktuk — ismét nagyon sok kis­pajtás küldte be a megfejtést, Számunkra külön örömet okozott, hogy a sok megfejtő közül egyet­len egy sem akadt,‘■aki hibásan oldotta volna meg a feladatot. A sorsolás a'apján az alábbi pajtá­sok nyertek könyvjutalmat: La­katos Erzsébet (Nagycserkesz, Púposhalom 21.), Deák Vera (Guszev-lakótelep 8/5 ép. 8. a.), Borbély Mária (Nyháza, Körte Uj 33.). A helyes megfejtést beküldő többi pajtást pedig dicséretben részesítjük, s reméljük, hogy a sorsolás legközelebb számukra is kedvező lesz. E HETI REJTVÉNYÜNK Most is keresztrejtvényt kell megoldanotok, pajtások. Ha he­lyesen magfejtitek a rejtvényt, a következő kérdésre kaptok felele­tet: „Melyek azok a könyvek, amelyeket minden úttörő szíve­sen olvas?” Vízszintes soruk: 6. Ut... út­megjelöiés, 8. Pályaudvar röv,d-n, 9. Erkel Ferenc. 10. Ide fűti a.c be a futók. 12. Labdarúgó mérkő­zésesen esik. Függőleges sorok: 2. Eiek Ilona, 3. Azonos mássalhangzók. 4. Nát­rium kezdete. 5. Népe keverve! Behálóz, be ... 13. Kettősbetú. 14. Római egyes. Beküldendő sorok; Vízszintes 1. a nyíl irányában folytatva, s a függőleges 7. szintén a nyíl irá­nyban lolytatva. A rövid és hosszú magánhang­zók között nem teszünk különb­séget! A borítékra írjátok rá: „Gyermekrovat”. Cím: Keletma- gyarország szerkesztősége, Nyír­egyháza, Sztálin tér 21. Az őzike hálája A parányi erdész- ház a völgyben hú­zódott meg. Körös- körül nagy hegyek vigyáztak a kicsi házikóra, ahol az er­dész élt feleségével, s kislányával, Kató­kával. A kis Kató­kának volt egy ked­venc kisDait.ása, egy fénylőszemú, ugra- bugra aranyos kis őzike. A kedves kis jószágot, az erdész kapatta a házhoz, s a kislány azonnal szívébe zarta. Mi­kor az erdőbe ment gyöngyvirágot szed­ni, az okos kis ál­lat minőig elkísérte Történ egyszer, hogy az őzike fel­sértette a lábát egy hegyes sziklával. Csak úgy csepegett sebéből a vér. Mikor a kislány ezt meg­látta, azonnal friss gyolcsot kél t az édesanyjától, s ki­mosta játszopajtása sebét, majd gondo­san bekötözte. Az őzike beszédes sze­meivel ránézett a kislányra, s fényes fekete orrát gyengé­den a lányka kezé­hez dörzsölte. így köszönte meg a se­gítséget. Már közeledett a tél, amikor egy hűvös reggelen Ka­tókát édesanyja szá­raz gallyért küldte az erdőbe. a k istám engedelmesen el is indult. Ahogy szedte a gallyat csörtetést hallott maga mögött, s mikor megfordult, látta, hogy az őzike van ott. Kató meg­simogatta a kis állat selymes bundáját, s gyors kézzel gyűjtö­gette a tüzelőt. Mi­kor már jókora cso­mót szedett, a karjá­ra vette, s indult haza. Egv helyen , sziKias terüie- ten vezetett az út. A kislány az tgyik nyirkos koré lépve megcsúszott, s elvá­gódott. Feljajdult, s bizony mozdulni sem tudott, mert kifica­mította a lábát. Na­gyon fájt a lába és meg is ijedt. Keser­vesen sírni kezdett... Az őzike eleinte ijedt szemekkel néz­te kis gazdáját, majd felszegte a fejét, és sebesen elrobogott. Egyenesen az er­dészlakhoz futott. Lábával elkezdte ka­pálni az ajtót, és sí­ró panaszos hangot hallatott. Az erdé­szék kijöttek s az őzike szépen odave­zette őket a szeren­csétlenül járt kis­lányhoz. Katókát ha­zavitték, s pár nap múlva meggyógyult a lába. így hálálta meg az őzike Kató jóságát. /

Next

/
Thumbnails
Contents