Kelet-Magyarország, 1959. október (16. évfolyam, 233-259. szám)
1959-10-11 / 242. szám
A reggel úgy ébreszti rfyíregyházát, ahogy az anya iskolába induló gyermekét. Az első fény még alig küldi nesztelen csókjait az utcákra, máris sebesen nyílnak a kapuk, s aktatáskák al, kerékpárokkal telik meg a város. Mikor a nap e'ső sugarai söprö- getik az égboltot, megindul a munka népe. Az állomás környékén sokasodnak az emberek. Jönnek a Gu- szev-telepiek, s velük szemben sokan sietnek a telep felé. Dolgozni mennek a ruhagyáriak. Indul a műszak A ruhaijzcmben reggel hat órakor felberregnek az első műszak varrógépei. Az egész épület megtelik a frissen vasalt ruha illatával. Asszony- és férfifejek hajlanak a szövetre, s több mint kétszáz kéz ujjai fürge táncba kezdenek. A szájak még érzik a friss kávé ízét, még ott melegít az aputól, anyutól búcsúzó gyermek ölelése a váltakon, de az ész már a munkára ügyel. S így kezdődik itt minden munkanap. Mannka János szalagjánál 27 asszony és férfi dolgozik, 27 munkesember ül a gépiek előtt, ö.tögeti boszorkányos gyorsasággal a cérnát. S a szalag vége felé egyre több élettelen szövetdarab kap formát. Itt készülnék a postásköpönyegek. Gondok, erzelntek, tervek tengere Ez a párttitkár szalagja. Mert Marinka János művezető az alapszervezet párttitkára. Csen- , des, a szemével is sokat mondó ember, aki nemcsak azt tudja, hogy a szalag a második negyedévben elmaradt a többi mögött, hanem azt is, hogy kinek a felesege beteg, ki nem tudia eddig gyermekét a bölcsödében elhelyezni. S nemcsak annak örül, hogy azóta a szalag az élre tört, hanem annak is, hogy Hurai Mi- há.y gépész Pannóniát vásárolt, Steíáncsik Ilonka, aki eddig testvéreit nevelte, már tud a saját stafirungjára gyűjteni, s an. nak is, hogy Bíró nénit szeretik az unokái. 27 ember élete egy tenger. Gondok, érzelmek, tervek tengere. Mégis, itt a szalagban egy irányba hömpölyög: viszi, sodorja a munka, a becsület. Mert ugyebár mégiscsak nagy szégyen az, hogy a híres szalag, amely mindig első volt, a második negyedévben az utolsó he yre szorult. 27 ember szégyene volt ez. Csak volt... Mert ma már nem ez a helyzet. Ilonka varrógépe — Nagyon sok emberünk hinyzott. Betegeskedtek, s min. den nap hat-hét munkással kevesebben voltunk — mondja Marinka elvtárs. — Azóta átszerveztük a szalagot. A nehezebb munkákhoz tehetségesebbe, két ültettünk ... Az egyik gép mellett pircs- arcú lány dolgozik: Szomonoki Ilonka. Korábban gallérozott most hátakat csinál. Mostani munkája nehéz feladat, a korábbival játszva boldogult. — Erősebb vagyok, mát a társam. Megértettem, hogy a szalagérdekében a nehezebbet kell vállalnom. Igaz, a gallérozást szerettem, mert könnyű veit, de azért ez is szép munka. Ilonka 26 éves. Hárem éve jött el mostohaanyjától egy szál ruhában. Nemrég varrógépet vett magának, s most bútorra gyűjt. Gép és ember A. speciálgépen korábban Darabos Sándor „stircelt’. Ez egy gyors fordulatszámú gép, s ahogy gépel, vág is. A türelmetlen, ideges ember itt sok selejtett csinált. Így veit vele Darabos Sándor is, aki családjától távol él, s bizony, elég ideges emb r. De már a vasalóknál dolgozik, s itt túl is teljesíti a tervét. Helyébe egy betegségéből fe gyógyult kommunista került: Hajdú Miklós, egy nyugodt, megfontolt és szorgalmas fiatalember. Steíáncsik Ilonka kétféle speciálgépen dolgozik. Gondokba merüiten forgatja a gép alatt a szövetet. Ügy tűnik, valamiért elkeseredett. — Hiányzik egy szereplő a háromíelvonásosbol. Sehol nőm ta álok megfelelő embert — pa-1 naszolja az a csinos lány, a... | eddig azért nem mehetett férjhez, mert három árva kistestvérét tartotta. Testvért i felnőttek, s most helyettük munkatár- saiuaiv. segít. Ha vuiam e marad, kisegíti. De már tud önmagával is törődni, s reméljük, talál magához mcitó férjet is. Bíró nem unokái Biró néni már tíz esztendeje ül a gépié mellett. — Meg vagyo.t elégedve. Igaz, van még hiba, de egyre jobb a he.yzet Tutija, mm győzőit hálálkodni, amikor a jo kenyérre ránézek. Olyan jót lehet ce.ole enni . . . S Biró néni nemcsak a kenyérnek örül. Alig várja, hog> két eleven unokájával „oirkoz- zon egy kicsit”. S míg unokáira gondol, a keze alatt csak úgy cg a munka. Hurai Mihály szemüveges, sovány férfi. Ismeretlenül senBi nem mondaná ró a, hogy mosí kapta hetedik kitüntetését. Már a „Könnyűipar kiváló dolgozója”. Aki ismeri, még többet is tudna róla beszórni. Ö azonban legszívesebben a f airól beszél. Így tudjuk meg, hogy az idősebbik mezőgazdasági gépipari technikumba jár. Kitűnő tanuló, mérnök lesz belőle. A kisebbik nem szeret tanulni, de minden vágya, hogy szakács lehessen. Most ő főz a családnak, mert az asszony súlyos beteg. A gyerekekről aztán a munkára, a szalagra kerül a szó. S ha az idő, meg a munka engedné, Hurai eivtárs késő estig is erről beszélne. „Szeretem a szalagot Az utolsó gép mellett bajuszos megtermett férfi dolgozik Veres Albert. Bizony neki nem megy úgy a munka, ah agyán szeretné: .’Nyíregyházára jönnek a uamcnvi szín játszók Ez év tavaszán Vásárosna- ményban, és a járá több községében ezrek tapsoltak a járási Icultúrház „Erkel” színjátszó csoportjának. A ritka sikert Viktor Hugó: ,.A nevető ember balladája” című darabjával érték el. A jóisiket üli előadások kire eljutott a megyeszékhelyre is, s a nyíregyháziak már akkor kérték: jöjjenek cl hozzájuk is. Most érkezett a hír: a naményi színjátszók felújították a dara- j bot, és néhány helybeli, „edzés”- j szerű előadás után, november közepe táján fellépnek a nyír-1 egyházi Móricz Zsigmond Mű-1 velödési Házban. Mi hészül itt ? — Valamikor az üzem egyik leggyorsabb munkása voltam. A ktsz-ből kerü tem ide, s ragyen szegye lem mag m. Tudom, hogy tőlem sokat vártak, azt is, hogy két ember munkáját is el tudom végezni, s most a magaméval sem bírok. Reszket a kezem, nagyon ideges va gyök. A feleségem nemrég olet-halál között íe..üöt, a k ssb- bik fiam a gyógype-agógfu.ra került. Igaz, azóta a feleségem túl van a veszélyben, fiam áhap-U. is javul. Én is megnyugszom, nem akarom többé tz-gyelin. magam. Szeretem a sz-lagot.. Ivi^g beszélgetünk másokká is. Ciránku Andrással, akit t szalagban „húzóerőnek” kereszteltek ci, mert a m ga mu. kéjt mellett társaina.i is segít. é. szinte magával húzza a szalagot Egyszerre dolgozik Kék.di uá- tiuané kézimun.vással — ani fiatal házas, s legnagyobb büszkesége a férje, aki ugyanitt műszerész, -— meg másokkal is. 27 féle ember, s meganny probléma. De a szalag becsületéről eltüntették a foltot. Ez nem kis dolog. S ahogy közeledik a pártkongresszus, a siket még nagyobb is lehet... Győri Illés György Autót emel le éppen egy teherkocsiról a daru. Az udvaron villanymotorok sorakoznak. Amott egy légkompresszor vár elszállításra. Nem messze tőle egy golyós prés vár gazdára. Bent az épületben zúgás, kopá- csolás, reszelő, vasfúró hangja veri fel a folyosó csendjét. Azt hinné az ember, hogy valamilyen üzembe tévedt. Nem is állunk messze az igazságtól, hiszen a színhely: a Kossuth Lajos Gimnázium politechnikai oktatóterme. A vasmegmunkálóban szorgosan dolgoznak a fiúk. Újonnan felszerelt terem. A munkapadokon satuk, fúrók, reszelők, különböző fémmegmunkáló eszközök sorakoznak. De egy percet sem pihennek. Hol az egyiket, hol a másikat kapja fel egy fürge kéz, vagy indítanak be a szorgalmas diákujjak. Mesterek lesznek a fiúk. A gimnázium már nemcsak a magyar, a történelem tudóivá teszi őket, szakmát is tanulnak! Megtanulják az autót vezetni, vasat eszter- gályozni, elsajátítják az asztalosmunkát, de dz elektrotechnikában is jártasak lesznek. Nyílik az ajtó és az imént még az udvaron heverő gépek sorra bevándorolnak i műhelybe. Bővül a felszerelés. S mindezt az emberek ösz- szefogása, az egész társadalom adta, hogy fiaik tanuljanak és becsülettel dolgozzanak, hogy megismerjék az életet. Ezen fáradozik a gimnázium igazgatója és tanári kara is. Szívesen dolgoznak az ifjak. Szeretik a politechnikai foglalkozásokat. Hiszen számtalan esetben szükség lesz az életben a kézügyességre. Nem egyszer előfordul, hogy elrom- lile otthon a villany, avagy kitörik a szék lába. Ez is rájuk vár. De őket várja a komoly termelő munka megszámlálhatatlan ága. ahol tanult, dolgos, becsületes emberekre van szükség. Csrrr...! Csrrr... —> szól a csengő. Vége az oktatásnak. Megelevenedik a folyosó Elhal a munkazaj... s a diákok csapatba verődve hangos jókedvvel indulnak hazafelé... — Csallány —‘i FALUSI ÉLETKÉPEK Az oícsvaí violínkulcs ÍN eve minden bizonnyal Kimarad a zenetudósok katalógusából, hiszen falujával együtt őt is eltakarja a nagy csend a világ kavargásától, oda, a kevesvizű Kraszna partja m,- gé. Nem zenekutatás céljából ültem le vele a testetlen tetejű kecskelábasasztalhoz, — ae amit mondott, az újszerűségével is a violinkuics, a zene világát juttatta eszembe... *■ — Kovács László vagyok — mutatkozott be orra alól alig hallhatóan, amint éppen a szeles, poros utcán útbaigazítás végett leszállítottam kopott pedá- lű kerékpárjáról. No. persze, míg el nem felejtem: most történt ez, a napiokban, talán még kettőt ha aludtunk rá. Ramlesett munkába járatos kalapja alól, s ahogy ott álltunk a szürkés-kék ég alatt, • a langyos októberi melegben, mosolygósra engedett a biciklis ember arca. És már mondta, hogy na, maga is elkapta az isten féllábát, együvé tart az utunk. Meszelttalú helyiség, három ablakkal, irattartó szekrénnyel, telefonnal, rádióval, téglalapalakú asztallal — ez az clcsvai téesz szükebb „országháza”. Leültünk, előbb csak rágyújtani. meg az elnökre várni, aztán ahogy fogyott a. cigaretta, szaladtak a p>ercek, Kovács László brigádvezető nekibuzdult az emlékezésnek. Értelmes parasztembernél könnyen megy ez, csak mond egy-két „hát”-ot, és már gördül is a nagy csodák nélküli hétköznapok sora. Tulajdonképpen avégett jöttem én el ide. majdnem az istenháta- mögé, hogy megkérdezzem az Üj Élet tagságát: lesz-e elég kenyerük, levesbe való húsuk, meg pénzük ruhára, a lányoknak stafférungra, — de ahogy begyűltek körénk a közelben dolgozó emberek, olyan odaadással kezdtek bele a szövetkezet önéletrajzába, hogy nem volt szívem abbahagyatni ve- jük. A pokróc, meg a tzéua, özv. Kosa Gyuláncnak ez a két dolog villan elő a leginkább az évtizeddel ezelőtti napikból. Pucér tenyérrel, semmi nélkül állt össze Olcsván alig egy tucat ember, hogy elkezdjen valamit. Ami p>énz került a szalmazsákok mélyén — kurta összeg volt az! — összeadták tehénkére, használt szekérre. Ez volt az alaptőke, tíz évvel ezelőtt. Az évek elsétáltak sok reménytelenséggel, de a verejtékekből lassan kigyöngyözött a kenyér az asztalra, az új sure a derékra, meg kalap, ternókendő a fejekre... ugyannyira, hogy mások is kedvet kaptak a közösre, az akkori Vörös Csillag mellé megalakult a Béke is. Szocia- l'sla jelzővel látták el csakhamar a falut, dehát jött ötvenhárom, a gondolkodás bábeli zavara és Olcsva is megsínylette az eseményeket. Szó ami szó, az új győzött, erősödött a közös, kibírták a próbát, még ötvenhatban is, azóta meg egy család a korábbi két téesz. Hetven család reménysége lappang most esztendő vége vártán az olcsvai nagy csendben. Az arcokat nézem, a Kovácsét, a Kósánéét. Balogh bácsiét. Igen, ott van a szemük alatti völgyben a nyári fáradság nyoma. Csak amikor szóra nyílik az ajkuk, kisimul, teltté lesz valahányuk arca. Az ablak mellől az özvegyasszony hangja tolakodik felénk, meleg remegéssel: — Mondja meg, elvtárs, mi lett volna velem, ha nincs a közös? Nyolc esztendei betegség után két éve meghalt a férjem, négy gyermekkel maradtam. Mcst kódulhatnék, meg lehetnék a más kapcája. De jöjjön, nézze meg az új házamat, meg a búzakenyeret az asztalon... Szó szerint idéztem Kó- sánét, hozzátevés. kihagyás nélkül. De nemcsak őróla lehet ilyeneket elmondani. Nem kell hozzá prospektus, hagyják szalon- názni a könyvelőt is, szinte kívülről tudják a közös .személyi adatait”. Feljegyeztem: Eddig a tagság 60 százaléka épített új lakást, olyan 80—100 ezreset. Van aki már kettőt is felhúzott. Rádió csak ott áincs, ahová a villany nem ér el. Olyan tanya- közpxmtot varázsoltak a Kraszna partjára, hogy rregirigylik a környékbeliek. Zetoruk, traKto- ruk, fürge gépük van, szarvas- marhából félszáz, sertésből 120, szárnyasból meg tóbbszáz tölti meg az épületeket... És még milyen hosszú a sor...! Dehát az embere«. Hogyan élnek a közösbeliek? — Ne írjon az egekig rólunk — nyújtja előre telt tenyerét a brigádvezető. — De menjen el inkább esténként a moziba, vagy néha a kultúrházba, ha színház van, a mieinkből vannak ott a legtöbben. I«ry9 ijjv, Lassan pálfordu- lás lesz Olcsván: az egykori részesemberek komoly vetélytár- sakká válnak. Kovács elvtárs csak hallgatott ennél a kinyilatkoztatásnál. s mert neki is fúrta az oldalát a dolog, valahonnan nagyon mélyről kibukott belőle a néhány nem mindennapi szó: — Nézze, kívül jobbára már csak középparasztok vannak. Rendes, dolgos emerek. Az 5 szájukban is van egy síp, a mienkben is. Namármost, ha beleüljünk, kiadja a hangot. Megengedem, hogy az övék még egy hajszállal fentebb szól, de jóformán napok kérdése csak, hogy összestimmelünk. Nade, nekünk itt a gép, szántásra, vetésre, meg a nagy gyümölcsös export- termelésre. mi könnyebben feljebb srófoljuk a síp hangját. Akkor meg — hisz-egyszerű ez — őnekik kell hozzánk igazodni... A violinkuics. Milyen szép>ert csinosul az élet kottafüzetén! Az almafákon rogyadoznak az ágak a terméstől, sz aszály ellenére is jó közepes mennyiség van kilátásban a kapasokból, ma már minden közösbeli búzakenyeret tarisznyáz hajnalonta, az egységre félszáz forintot sac- colgatnak szerényen... és a SÍP képzeletben egy magasabb hangjegyet ad ki. Angyal Sándor A SZALAG BECSÜLETE i>
