Kelet-Magyarország, 1959. október (16. évfolyam, 233-259. szám)
1959-10-04 / 236. szám
Néhol kísért a múlt Beszélgetés Jakab Miklós vív társnál, a párt kisvárdai járási bixottsá&ánuk titkárával .......A dogmatizmus és a szektásság helyenként újra jelentkezik a politikai meggyőző munka lekicsinylésében, szövetségi politikánk meg nem értésében, az ú„ kérdések alkotó megválaszolásától való (élelemben, a pártonkívüliekkel szemben indokolatlan bizalmatlanságban, crtelmiségellenességben.’ (Az MSZMP VII. kongresz- szusa irányelveinek 16. pontjából.) KÉRDÉS: Tanulmányozta-e titkár elvtárs a pártkongresszus! irányelveket? VÁLASZ: Igen. KÉRDÉS: Mit tart a leglényegesebbnek? VÁLASZ: Azt, hogy az életet, a párt fejlődését hűen, igazságosan tükrözi, és kicsendül minden pontjából a párt és a tömegek közötti kapcsolat fontossága, jelentősége. Enélkül nem érhettünk volna el olyan eredményeket, amelyekről ma már szinte minden ember meggyőződött. KÉRDÉS: Milyen fontos problémákra, tennivalókra irányítják az irányelvek figyelmüket? VÁLASZ: Erre nem lehet egy mondatban válaszolni. Ismeretes, hogy sok eredményt vallhatunk magunkénak melyeket a párt vezetésével a politikai, gazdasági és a kulturális életben elértünk. — Nos, ez mármint az eredmény, bizonyos veszéllyel is jár. „Megrészegíthet” vezetőket, s a gyors sikerek egyes elvtársak munkájában negatív módon jelentkezhetnek. Helyesen elemzi ezt a 16. pont. Megmutatja, hol vannak sürgős tennivalók járásunk területén is. A szektásság, s az ebből fakadó türelmetlenség egyes járási és községi vezető elvtársak magatartásában, munkájában s a pártonkívüliekkel való viszonyában is jelentkezett. KÉRDÉS: Hogyan? VÁLASZ: Elmondok egy esetet. Mikor az irányelvek 16. pontjában ezt olvastam: „Ezek a „baloldali” túlzásokra és ugyanakkor pánikra hajlamos emberek szub- jektivista módon s ezért tévesen ítélik meg a nemzetközi és belső helyzetet” — mindjárt az egyik elvtársra gondoltam, akire szinte minden betű érvényes. Ö is, m:ni többen az ellenforradalom idején, nagy pánikba esett, s f később hangzatos szavakkal próbálta bizonyítani, hogy milyen szilárd kommunista. Jellemző, hogy áz ilyenek egy kalap ala veszne az értelmiségieket, semmiféle megkülönböztetést nem alkalmaznak Egyes pártszervezeteknél még ma sem tesznek különbséget a bűnöket, és a kisebb hibákat elkövető pártonkívüliek között. Ez taszítólag hat. Az imént idézett eivtárs is könnyen kimondta a szentenciát a még idealista nézetet valló pedagógusra: „El kel zavarni, vonják meg tőle a dip lomát.” Nekünk az az álláspontunk, hogy ezeket meg kell nevelni, türelmes magatartást tanúsítani hibáik leküzdése érdekében. KÉRDÉS: Hogyan jelentkezik ez a veszély a dolgozó parasztsággal folytatott pilitikában? VÁLASZ: Ez a terület talán a legveszélyesebb buktatókat rejti magában, hiszen ahol tudják és ismerik a lenini önkéntesség elvét, de azt akarva, vagy akaratlanul elhallgatják, eltorzítják és mást vallanak helyette, súlyosan visszaüthet. Egyes helyeken, ha a meggyőző munkára ösztökéljük az eivtársakat, akkor csak legyinle' a párt politikájának érvényesü- 1 Lset. És sajnos, a vezető pártmunkások részéről is tapasztal- | ható bizalmatlanág az értelmiségiekkel szemben, melyen feltétlenül változtatnunk kell. Ügy gondolom, hogy a dogmatikus nézetek és- a szektás munkamódszerek maradványait még nem számoltuk fel teljesen járásunk területén. Kiújulásuk veszélye mindaddig fennáll, 'amíg kispolgári elemek, kispolgári gondolkodásmód és olyan emberek lesznek, akik hajlamosak arra, hogy a hatalomtól megszédüljenek. Óriási jelentőségű, gazdag forrás, erőt, biztonságút, irányt mutató dokumentum a párt irányelvei, melyeket helyesen kell felhasználnunk mindennapi munkánkban. S ezt járási pártbizottságunk már most megkezdi. És ezután még jobban vigyázunk arra, hogy a sikerek egy pillanatra se hódítsák el az err.beie- ket. mert csak a néppel együtt, vele összefogva vezetheti el a párt országunkat a szocializmusba. Farkas Kálmán nek. Adminisztratív módon sze- 't Inéit kötelezni egyesek a parasztságot a szövetkezeti gazdálkodás választására. Elvetik a meggyőző, feiviiágos:to munkát. Jellemző erre a szabolcsbákai pártszervezet titkárának, Botló e.v társnak a gondolkodása. — Egynt alkalommal a következőket mondta: „A falu ótven százalékát megagitáljuk, a másik terét aedig diktatúrával vezetjük a szövetkezeti útra.” Családjára viszont nem tud hatart gyaKo- rt lib. Egyes vezetők úgy gondolják, el eg ha határozatokat hoznak. Elhanyagolják a tömegek között végzendő munkát. Ez tapaszía1- ható a szövetkezeti mozgalom erő- ütésével kapcsolatban Tornyos- pálcán, Zsurkon, Szabolcsveres- marton. Mikor a községfejlesztési tervet készítették Tiszaszent- mártonban, a tanácstitkárt megkérdeztem: „Hogyan van előkészítve a tanácsülés?” „Fog az menni” — válaszolta. Holott még a vb. sem tárgyalta a dolgot. Nem beszélve arról, hogy a lakosság nem is tudott róla. S mi lett az eredmény? Az, hogy a tanácstagok faképnél hagyták .. . Véleményem szerint az irányelvekből valamennyien sokat tanulhatunk, s azok az elvtársak, akik valahogy még nem találták fel magukat a tömegek között, gondolkodhatnak, mert különben elsodorja őket az idő. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy ezekkel foglalkozzunk, vezessük őket a helyes útra. KÉRDÉS: Ügy gondolja, kiúju- lóban van ez a régi betegség? VÁLASZ: Igen. S erre nagyon vigyáznunk kell. Példa erre a pátrohai eset is. Itt ugyanis a nyár folyamán le kellett váltani a pártvezetőséget, mert csupán két-három tagból álló csoport igyekezett mindenben dűlőre vinni véleményét A borbarátok érvényesültek, s megszakadt a kapcsolat a párttagsággal, nem beszélve a pártonkívüliekről. Még most is van hasonló probléma, s ha valami hibát látnak a párttagok, nem mondják él. Ha megmondják, hamar kimozdítják őket helyükről. Persze csalafinta módon, mint az egyik elvteisnak ajánlották : „Mondjon fel, mert úgyis ez lesz a vége.” Egyes vezetők viszont durvák, gorombák, s még nőkké! szemben is hatalmaskodnak, mint a kisvárdai tejüzem egyik művezetője is. A parancsolgatás veszélye egyes pártszervezetekben jelentkezik. Ezért nem szavaztak újra bizalmat a volt gégényi párttitkárnak, Balogh Jánosnak sem. KÉRDÉS: Miben jelentkezik a pártonkívüliekkel szemben tanúsított bizalmatlanság? VÁLASZ: Nem sikerült még teljes mértékben érvényre juttatni az MSZMP 1957-es országos konferenciájának erre vonatkozó határozatát. Ha rríegürese- dik try állás, arra egyes vezetők kizárólag párttagokat akarnak felvenni. Ez nagyon helytelen s mutatja a bizalmatlanságot. Kékesén a párttagok között hosszú ideig azért folyt a harc: ki legyen a boltvezető, korcsmá- ros, tejkezelő, terményfelvásárló, stb. ä Dombrádon egyes elvtársak ré- í széröl a középparasztokkal szem- i ben tanúsított magatartás rideg, i esetenként barátságtalan, ellense- - ges. Ez is károsan befolyásolja A családtagokat is bevonják a munkába a kom lód tót falusi tss-ben Megérett a kukorica, szedni kell a cukorrépát és sok tíz vagon alma várja a dolgos ke-.eket a komlódtótfalusi Két Vadas Testvér Termelőszövetkezetben. Mindamellett az őszi vetéssel sem akarnak elkésni. Habár itt nagyrészt a gépnek van dolga, oda is kell néhány ember. Az idén 15 bikát hizlalnak, ugyancsali befogtak 102 darab süldőt, több, mint kétezer darab a baromfi- állományuk. Van tehát mit tenni ezekben a hetekben. A tagság úgy döntött, hogy amíg az alma le nem kerül a fáról és a növénytermelésben nem végzik el a betakarítást, a családtagokat is viszik dolgozni, valamint vasárnaponként legalább félnapot dolgoznak. Határozatukat tett követte, Majdcsak minden nap 20—25 családtag dolgozik a közösben. Elérték, hogy sehol lemaradás nincs, az őszi árpájuk már zöl- dell. A szárazságban nehéz volt a talajelőkészltés, de a nagyobb termés érdekében nem riadták vissza a több munkától. A szántásra tárcsa ment, majd gyűrűshenger, borona., vetőgép, borona és újra gyűrűshenger. A műtrágyát sem sajnálják. Ahol nem pillangós volt az elővetemény, ott 250 kiló alaptrágyát adnak holdanként. A gép nemcsak a vetésben segíti őket, hanem a kukoricaszár betakarítására is gépet szerződtettek. Az összevágott szárat egyenesen viszik a silóba. A termelőszövetkezetben jól működő párt- és KISZ-szervezet van. Mind a két szervezet mozgósította lagjait, hogy a kongresszusi versenyben tett vállalásuk túlteljesítésével gyorsítsák meg a betakarítást. Minden remény megvan rá, hogy károsodás nélkül, idejében elvégzik a betakarítást és korán földbe kerül a jövőévi kenyérnekvaló magja is, a komlódtótfalusi Két Vadas Testvér Tsz-ben. Ember a sűrűjéből Tudja, honnan jöttem en t A világ végéről. Csodálkozik? Na jó. Tudom, hogy a világnak nincs vége. De már higyje meg, ha jól összeszámolom, tényleg körülgurigáztam a Földet néhányszor. Pedig csak itt lakom egy hajításnyira: Ti- szalökön. Onnan járok be, naponta 30 kilométer oda, 30 kilométer vissza. Számolja ki: egy évben közel 22 ezer kilométer. És már kilencedik éve... Hogy nem unom-e? Kicsit. Azóta minden áldott reggel 5-kor kelek, a vonatok mindig tele, vissza- menet úgyszintén, törődés, áll- dogálás, fagyoskodás. De nehogy panasznak vegye. Megszoktam már az utazgatást. Mit mondjak, talán már nehéz is lenne leszokni róla. Miért nem költözöm ide? Van Tiszalökön egy kis házacskám, magam csináltam, legalábbis az árát. Abba adtam én néhány éve mindenemet, ahogy mondják: apait, anyait, de most már benne lakom. Na, persze, még van rajta mit csinálni, mert ugye hiányzik az üvegveranda, meg a vakolás. A villany az nem, az már benne van, na meg egy kút; nem ilyen betongyűrűset akarok, hanem fúrott kutat, majd szerzek egy kis hidrofort, egy tartályt, felnyomatom a vizet, mert a kétszobás házacskába fürdőszobát is csináltattam.. Cígvhogv most már egy kicsit megpihenek. Öt éve sokat küszködtem, nem mondom, hogy megéheztem, megrongyos- kodtam, mert hazudnék. Van mit enni, van ruhám is, olyan is, ami két éve volt rajtam. De megéreztük: telket kifizetni, anyagokat beszerezni, kőművest, ácsot, szóval felvettem 25.000 forint állami kölcsönt is, de most megér a ház vagy 120 ezret. Tavaszon szépen teleültetem a kertet gyümölcsfával... No de nem is mondja, hogy elkalandoztam, az otthoni dolgokról beszélek, mikor az magát talán nem is érdekli. Igen? Tudja ezt csak azért említettem, hogy mikor bajlódtam a házzal, akkor — ha itt az üzemben forgolódtam — akkor is az volt előttem: még ez kell, még az kell. Most? Megmondhatom, csak a testem jár haza, aludni, enni, de az eszem az itt van. Hát hogyisne, képzelje,, mi csiBerendealék az új múzeum képtárát náijuk a sztálinvárosi hűtőtoronyhoz a csúszózsaluzatot, meg a darut. Reggel a főnök ideadja a rajzot: na, Balogh elvtárs, ezt csináljátok meg. Én átböngészem, odaadom az embereknek és gyerünk. No hiszen nem ment mindig ilyei simán. Mikor kezdtem a szakmát, oe nehéz volt eligazodni a rajzokon! Sokszor hazavittem a táskámban. Otthon törtem a fejem, gondolkoztam, míg apránként rájöttem a nyitjára. Most? Megy, mint a karikacsapás. Csak akkor akadok meg, ha nincs anyag. Mert, tudja, olyan sokan vagyunk az országban mi lakatosok, olyan sok kell, hogy a gyárak nem bírják ellátni az üzemeket. De sebaj, míg megjön a vas, addig se ülünk ölhetett kézzel, fúrjuk a lyukakat, csináljuk a méretezést, hegesztünk, meg ami jön. Tudja, milyen sok múlik a lyukasztáson? Egy téves mozdulat és fhár vége az egésznek. Nem gyerekjáték ez, ha innen kikerül a kezünk alól. felelni kell érte. A daruval dolgoznak majd alatta is mozognak, mi van, ha baleset történik? Azért mi is felelünk! És mit segíthetünk, ha már kész a baj? Addig akarunkCingár ember' vagvok azt nézi? Na hisz éppen lehetnék drabálisabb is. de van itt erő. Különben is az én brigádom a Balogh József brigádja. Itt a Mélyépítő segédüzemében mind ilyen magamfajta, sovány, de szívós emberek, még az idejük is majdnem annyi, mint az enyém, harminc. Bírjuk mi a munkát hat helyett is. Hát ha már szóba került, akárminek veszi elmondom, a versenyben mi vagyunk a seregelsők. Hogy látom a kongresszusi munkaversenyt? Ide figyeljen, itt van a munkaverseny a karoniban, az izmomban, az idegszálaimban. S tudja, milyen energia ez? Mint az áram. Átszalad a munkadarabon, onnan a másik munkásra, s azon vesszük észre. jobban pörög a fúrógép, másképp mozog a kalapács. Igaz, csurog a verejték, feszül az izom, és kell hozzá a jó szó is. Meg tudja mi? Amit a maguk fajta emberek úgy mondanak: derű, mi meg úgy: hecc. Mondom még ez is számít. Meg a forint, amit a kezünkkel csinálunk. Mit mondjak, a múltkor csináltunk vagy 1400—1500 vasajtót, ablakot a Győr megyei szövetkezeteknek kongresz- szusi versenyben. Gyűrtük keményen kábulásig, de megérte. A mi brigádunk állta a szavát. A pénz se volt mostoha, amit utána kaptunk. De hát a pénz? Nemcsak az... Azt kérdi, micsoda ‘f Hogy is mondjam. A becsület, a kötelesség; — ej, ezek olyan szavak, de higyje el, én nem a szavak miatt iparkodom. Én beteg vagyok, ha nem dolgozhatom. Rajongok a munkáért, az újért és itt a segédüzemben az a jó, hogy minden nap valami újat hóz, nem lehet begyepesedni. Az egyik nap vgsajtókat, ablakokat csinálunk, máskor csigalépcsőt, csillevágányt, most meg hűtőtornyot — hozzá csúszózsaluzatot, darut... Olyan ez, mint az ezermesterség, és ez jó, izgalmas munka. Érdekes is. Nincs nyugoötabb, mondhatni boldogabb percem, mikor ott áll előttem készen, használha- tóan, majd megszólal, amit én a semmiből csináltam meg a tulajdon fejemmel, kezemmel. Ezt az érzést nem lehet megfizetni, nem lehet nem szeretni... Mi az idővel versenyezünk. Igazán elmondhatjuk, hogy az idő pénz. mert ha valamit nem csinálunk meg határidőre a mi hibánkból, jön a Kötbér, s any- nyival keveseob nyereséget kapunk. Nálunk a kongresszusi munkaversenyben az idővel versenyezünk, olyanformán, hogy emellett hibátlanul, selejt nélkül, de ha lehet, s amit lehet, hulladékból, kicsi érlékű anyagból hozunk össze. Mást még mit mondjak? Mondhatnék mást is. Említhetnék emberi gondokat, lakásügyeket, Vincze Tamás hegesztő, vagy Bátfai Imre kovárs gondjait, más ügyes-bajos dolgokat. Mint kommunistának, kötelességem segíteni. De mit is beszélek, visszasegítik ezt ők százszorosán, minden nap, minden kalapácsütéssel. Már meg ne sértsem de én jobbszeretek megcsinálni tíz vasajtót, felépíteni egy teljes darut, mint így nyilatkozni, különösen magamról. Meg mit is várhatott tőlem és pont tőlem, mikor én csak egy vagyok az emberek sűrűjéből. Egyetlen egy... Páll G. * gyei festők müveiből már össze- j állították az állandó kcptárlatot, amely rövidesen megnyílik. A nyíregyházi muzeum helyiségeiben folyik a munka. Készülnek a különböző kiállítások. A budapesti képanyagból, és a me-
