Kelet-Magyarország, 1959. október (16. évfolyam, 233-259. szám)
1959-10-28 / 256. szám
Nugy erő a kommunisták példatnuiaíásu ESTEFELÉRE hajlott az idő, ahogy -Varga József hazajött a mezőről. Tsz-tag, sőt párttitkár a tiszalöki Üttörő Termelő- szövetkezetben. A sarkig nyitott nagykapu, a friss szekérnyom., és a ló nyihogása az istállóból, szóval az egész környezet egyéni portára emlékeztet. Meg is kérdeztem, hogy ahhoz a Varga Józsefhez van-e szerencsém, aki az Üttörő..: —- Az vagyok — szakította félbe a kérdésemet. Mindjárt látta a- tekintetemből, furcsállom, hogy otthon lovat etet, hiszen az alapszabály szerint a ló nem a háztáji állatok tközé sorolandó.» — NEM SOKÁIG leszünk már ilyen felemás helyzetben. Befejezzük a őszi vetést, aztán egy kicsit rendbehozzuk az istállót és jön az állatok összehordása. — Mennyi jószágra számítanak? — Hat pár lovat és 15 darab tehenet válogatunk össze. Mind a kettőből van több is, de csak a javát visszük a közösbe, eny- nyire van hely. Tavasszal majd a gyengébb marhákra is sor kerülhet, hízóba, de a fejős tehenekkel úgy vagyunk, hogy abból. csak a jó kell. —. És a takarmány? — NYOLCVAN MÁZSA szénánk már közösben van, ezt már a nyáron együtt kaszáltuk, szárítottuk. 1— Az nem sok. — Majd amikor összejön a Jószág, behozzák a tagok a többit is. Annyit, amennyi bőven kitart majd az újig. Akinek nincs szénája, vagy ami van, és kell a háztáji tehénnek, az kukoricával, árpával is törleszt- heti a széna-kötelezettséget. — Már a múlt hetekben többen hozni akarták a szénát, de úgy csináljuk, hogy egy-két napon szervezetten végezzük az összehordást, így a kazlat folyamatosan tudjuk rakni, nem kell napokig, vagy egy hétig is félben hagyva tártani. — Hogyan indult a közös munka? — JOBBAN, mint gondoltuk volna. A nyáron, amikor egy kicsit beletemetkeztünk a kapálásba, meg az aratásba, az emberekkel kevesebbet beszélgettünk. Ekkor > többén olyan kívánsággal álltak elő, hogy adjuk vissza á belépési nyilatkozatot, ők őszre nem kezdenek. Ezt látva, pártszervezetünk kommunistái újra felkeresték,az összes belépőt és egyenként beszélgettünk velük. Ki erre, ki arra hivatkozott, de a hangulat nem volt valami jó. Tudtuk, hogy majd a munkakezdésig még másként fognak vélekedni. Mi, kommunisták összeültünk, és megbeszéltük, hogy közülünk senki soha nem hiányozhat, ha megkezdődik a közös munka. Tizenhármán vágyunk a párt- szervezetben. A " takarmárívbe- takarításnál, a műtrágyaszórásnál valamennyien ott voltunk. Mivel őszi kezdésü a szövetkezetünk, sok tennivaló még nem volt, de áz öregeken kívül nincs olyan tagunk, aki valamilyen munkában részt ne vett volna már. — A vetőmag? — Annak az összehordását is mi kezdtük meg először. Ez még most is tart, de a nehezén már túl vagyunk. A FÖLDRENDEZÉS nagyon jól sikerült, mind a 350 holdunk táblákban van már. Nyolcvan hold búzánk a hajnalosi Bűzvölgyben egy táblába van elvetve. Harmincöt hold őszi árpánk még 3—4 holdas darabokban van, de azt csináljuk, hogy tavasszal a foghíjakba borsót, árpát vetünk, így az egész tábla egyszerre kerül aratásra és a vetésforgóban már egyszerre lehet szántani. — Hallom, hegy a tagság egyharmada 65—70 év körüli, Mi a tervük velük? KÖZVETLENÜL a község, szélén van egy szép tábla föl-1 dünk. Ebben kertészetet akarunk, . idejön a cukorrépa, amiből 20 höld lesz, 10 hold dohány és a burgonyát is. Ebbe a közeli földbe ki tudnak járni az idősebbek. Az asszonyokra is számítunk. Nemrég vettünk fel három nőt a párttagok soraiba, így a közösségi gondolatot az ő körükben is könnyebb lesz terjesztenünk. Most, a vajúdás hónapjaiban megláttuk, hogy milyen nagy erő a kommunisták összefogása és példamutatása. Cs. B. A cscngcri járás kiszisláiuak 50 százaléka lauul A csengeri járásban mintegy 2500 fiatal él. Közöttük 1047 ki- szista van. Összesen 22 politikai kört és ,.A világ térképe előtt” tanfolyamot szerveztek. Ezeken a foglalkozásokon a kiszisták mintegy 50 százaléka vesz majd részt. Ezenkívül többen pártoktatásban vesznek részt a fiatalok közül. A termelőszövetkezeti községekben a szervezett oktatáson kívüli fiatalok részére különböző előadásokat tartanak. Főleg olyan kérdések szerepelnek ezeken az összejöveteleken, amelyek megvitatásával hozzájárulnak a szövetkezeti gazdálkodás erősítéséhez. Csegöldön Tóth Mária, Urában Kaczur Ernő KlSZ-propagondis- ták vezetésével .értek el szép eredményeket a fiatalok nevelésében. A járási pártbizottság segítségével létrehozták az elméleti tanácsadó bizottságot,- hogy a tisztázatlan kérdésekre megfelelő választ kapjanak a propagandisták. Egy kötelességtudó párttitkár Mikor a nevét említették, felfigyelt. De ez még csak javaslat! Vajon felveszik-e -a jelölőlistára? Megválasztják-e? Bizalmát szavaznak-e rá elvtársai, ismerősei? Régeh együtt dolgoznak, sok dolgos napot éltek át a tiszateleki kommunisták. Ahhoz, hogy ismételten bizalmat szavazzanak rá, újra titkári tisztséggel bízzák meg ezt az áldozatot nem ismerő tanyasi lányt, több kell, mint együttérzés. Munka,, becsület, jó szó kell a bizalomhoz. Szeretni az embereket, érteni a szűkszavú férfiak, beszédes asszonyok, vi- dámkodó ifjak nyelvén. Ismerni a szövetkezeti gazdálkodást, a termést fokozó eljárásokat. — Csak így emelhet szót a többért, a jobbért való küzdelemben. Érteni az egyénileg dolgozó parasztok munkájához, ismerni életmódjukat, gondolkodásukat, szokásaikat, viselkedésüket. Csak így lehet közelebb jutni hozzájuk, elnyerni bizalmukat. Ha nem érti meg, nem tiszteli az idős gazdák szokásait, nem ismeri fel a jó és rossz szándékot, elvész az emberek sűrűjében. Ki fudja hányszor jutott eszébe már az egyik idős elvtárs szava: „Szolgálj rá ismét a bizalmunkra.” így kér te helytállásra, jó munkára, a bizalom viszonzására egy idős veterán. Biztatták asszonyok, fiatalok, idősebbek egyaránt. S mikor újra a titkári tisztség ellátásával bízták meg, az első napokban nehezen tudott eligazodni a tennivalók sokaságában. Mennyi munka vár elvégzésre? Hány és hány íéladatot kell megoldani? Némelyeket azonnal, másokat később. Ha nem is mindet, de néhányat pontokba foglaltak a megoldásra váró kérdések közül. Nem volt titkár a kiszisták élén, elhanyagolták az ifjúság oktatását, nevelését. Tétlenkedett a mezőgazdaságfejlesztési bizottság. — Pártmunka nem volt mindenkinek. Többet kellett foglalkozni azokkal, akik szeretnének tagjai lenni az élcsapatnak. S ha mindezek megoldására gondolt, kezdetben tétovázott, bizonytalankodott. Nem azért, mintha nem lenne jártassága, gyakorlata a pártmunkában. Nehéz a hivatali munka mellett törődni szülővel, a pártvezetőség munkájának összefogásával, egy egész pártszervezet, a tiszatele- kiek, örömeivel, gondjaival. Taggyűlés után tanácskozásra hívták ősszé a kszístákat. Titkárt ' választottak, megszervezték a fiatalok oktatását. Negyvenketten jelentkeztek „A világ térképe előtt” című foglalkozásokra. Balogh László nevelő lesz a vezetőjük. Jó alkalom lesz ez a fiatal nevelő formálásához, a párthoz való közeledéséhez, céljainak megismeréséhez, tagjelöltfelvételéhez. A mezőgazdaságfejlesztési bizottság már kétszer ülésezett. Különös gondot fordítanak Kocoha—Kétérköz tanyák összefogására, arculatának megváltoztatására, az ott élő emberek gondolkodásmódjának formálására. A párttitkár szíves szóval kérte a népfrontban dolgozó ' kommunistákat: segítsenek fellendíteni a mozgalmat, szervezzék, támogassák a ketérközi bekötő út építését. Ádám Károly elvtárs nemcsak követ hordott az útépítéshez, hanem érvelt, bizonyított, szervezett a munkálatok mielőbbi befejezése érdekében, Nagy Imre, Együd Sándor és a többi egyénileg dolgozó paraszt, pártonkívüli is szívesen segített, követték a példát. — fi. muszáj nagy úr volt. S így kerültem.' tizenhárom éves koromban apám sok könyörgésére a berceli téglagyárba. Végigmért szemével a gyáros, mustrált, fintort vágott, az út- őr, az én édesapám meg csak érvelt: „erős lány ez, majd meglátja.” Megfogta vékony karjaimat, s úgy akart bizonyítani, Én tudtam, miért, hiszen nyolcán voltunk testvérek, s a fillér kellett. Alig várta, hogy kimondja a döntő szót. Szegénynek felcsillant a szeme, mikor a gyáros döntött: „Ha jól dolgozik, marad, ha nem. elküldjükApám rámtekintett s én ebből éreztem, helyt kell állnom... Ballagtunk a naményi téglagyár udvarán. Magasan száll a füst, téglaportól terhes a leve gő. A lcemencék árnyékában ugyanolyan rekkenő a hőség, mint mikor Varga Istvánná, ez a törékeny, sápadtarcú, megtört asszony tizenhárom esztendői korában lapátolóként kezdte megkóstolni a téglagyáriak nehéz életét. Izzik a melegségtől a munkások arca, izmaik feszülnek, . hordják a téglát. Téglaportól cinóberszínü veríték- cseppek gyöngyöznek az emberek homlokán... — Látja, most sem könnyű Pedig sokat fejlődtünk, gépesítettünk. De képzelje, akkor... Tíz órát dolgoztunk naponta. Tizenkét fillér órabérért. Lát most a. téglahordók között nőket? Ugye, nem. Akkor pedig ezt is mi, nők végezzük. Sokszor haza zavart a tulajdonos. Egyszer azért, mert lapátolás közben egy pillanatra megálltunk. „Nem működik a prés, nem jön a tégla elég gyorsan” — mondta 'a művezető. „A napol lopják csak. Takarodjanak haza.” S utána megkezdődött a könyörgés. Apám rimánkodott újból, hogy vegyenek vissza. — Székely úrnak a kemence mellett volt egy helyisége. Benne egy hencser. Innen figyelte a munkásokat, ki, hogy dolgozik. Ha valamit észrevett, azonnal szólt. Mi, lányok, ezt nem tudtuk, s mikor az égető kemence mellett cserepet válogattunk, egy pillanatra kiegyenesedtünk. Pihenni akartunk. De ekkor kivágódott az ajtó és felfuyalkodva ott állt előttünk. Felrúgta a cserepet. „Ezért fizetlek én benneteket?” —ordította. „Mars ki innen’’!... — Polák bácsitól, az egyik öreg munkástól tudtuk meg, hogy Székely úr itt szokott megbújni. S figyelmeztetett, hogy máskor vigyázzunk... toy pergette le előttem nehéz munkáséveinek emlékét az üzem vezetője, míg a gyár területét bejártuk. Egy pillanatra megálltunk a nyerstéglagyártást szemlélni. Hallgatott egy ideig, s aztán felemelve kezét, egy alacsony asztalhoz hasonlóra mutatott. — Látja, ma már nem görnyednek alatta, -mint valamikor én. Mert akkoriban kézzel vágták a cserepet is. S ami az asztal alá hullott, azt a „paca- los” lányoknak kelleti összeszedni. Gomolyagot gyúrtunk. az agyagból, s úgy került visz- sza a présbe. Tizenkét órán át az asztal alatt görnyedve lenni nem könnyű dolog. S folyt ránk a piszkos, hideg víz. Munkaruha? Se híre, se hamva nem volt. Átfázott az embernek még a csontja is... Ezt érdemeltem ki azért, hogy megálltam a helyem. Utána felkerültem az asztalhoz cseréplevágónalc. Itt már valamivel könnyebb volt. Minden munkát kipróbáltam, ami a téglagyárban létezik... S két fillérrel emelték a fizetésemet is. Tizennégyet, s később huszonkettőt kaptam. Apám örült, viert a morzsából több jutott az éhes szájaknak... Negyvenötben szállt fel a füst, s azóta oszlik, és egyre tisztább az ég. Varga Istvánná, az egykori „pacalos” lány feleit is. — Apám feles földet fogott a református paptól, hogy pukkadjon meg ahol van, mert becsapta szegényt. Így haza kellett mennem segíteni. Negyvenkilencben kerültem vissza újból Bércéire. S olyan furcsa, szokatlan érzés fogott el. A légkör, az emberek, a munka, szóval nem lehet azt kifejezni, mit is éreztem. Úgy tűnt, mintha addig súlyos terhet cipelt volna az ember, s egyszercsalc lelöki, megkönnyebbül és nagyot lélegzik... — Valameny- nyien örömmel dolgoztunk, öt- renben már szép prést avattunk. Engem ifjúsági vezetőnek választottak. S emlékszem, hogy örült az öreg Polák bácsi is, amikor a kemence melletti helyiséget megnéztük, ahonnan Székely úr figyelt bennünket — s lerombolták földig-.. — S ahol valamikor lapátolással kezdtem és . „pacalos’ lányként folytattam, a héthónapos iskola után úgy kerültem vissza, mint művezető. Egy év után helyeztek ide, Naményba. Ezt az üzemet ötvenkettőben építették. Hat éve vezetem, s nem mondom, ennyi idő alatt voltak hibák is. Átlagosan számolva évente azért harmincmillió téglát adtunk a népgazdaságnak. Számolja ki, mit jelent ez, ha egy összkomfortos családi ház építéséhez húsz- huszontötezer tégla elegendő... Nem volt soha nézeteltérése a munkásokkal ennek az asszonynak. Ismerik, szeretik, hisz közülük való. S ha valami probléma van, bizalommal fordulnak hozzá. Igen, mert az egykori „pacalos” lány készségesen segíf. S ennek eredménye az is. hogy a vállalt ötmillió-ötvenezer nyerstégla helyett hatmilliót teljesítettek a kongresszusi versenyben és az égetett tég- i Iából is egymillióval szárnyal-! tálé túl ígéretüket... Több mint nyolcvan léglagyá- \ ri munkás tartozik az üzem; nagy családjába. S az ő veze- j tőjük ez az egyszerű munkás asszony. Felszállt a füst, tiszta az ég. Biztos a jövő, eloszlott az árnyék a téglagyári munkásnők feje felől is. • Farkas Kálmán. 1 it-zatelek nagykiterjedésű község. Nagyobbrészt? tanyákból tevődik össze. Nagy szükség van iskolára, a gyermekek nevelésére, tanítására. Kevés volt a tanterem. Roma András elvtárs, a községi tanács titkára fáradozásaihoz egy emberként sorakoztak a társadalmi munkások. Két hónap alatt két tantermet építettek. Ott, ahol egykor kolomppal ébresztették az embereket, ispánok korbácsa csattant, szalma égett a cseléd hátán, nyomor, nélkülözés gyötörte az embereket. És most jóformán a község erejére támaszkodva szinte máról-holnapra két tantermet emeltek magasba. A kommunisták segítsége révén. S aki« legjobban megállják helyüket a termelő munkában, példás a magánéletük a velük Való fokozott törődés révén, felvételüket kérik a pártba. A legutóbbi taggyűlés óta öten, köztük Horváth József nevelő. Borsós Andrásné és Szipola József 6 holdas dolgozó parasztok kér-» ték felvételüket az élcsapat soraiba. McoosztoUák a párimunkát is. Harminqkenóből már huszonöt kommunistának van konkrét megbízása. Tömegszervezetekben, mozgalmakban, társadalmi ,m,u.nkában való részvételre kérték a part tagjainak egy részét. Az ú| vezetőség tagjai sem félnek a munkától. Márton Erzsébet, a párt- alapszervezet titkára becsülettel végzi munkáját, gondozza édesanyját és lelkesedéssel teljesíti a taggyűlés, a vezetőség megbízását: helyesen gyakorolja a titkári tisztséget. Nem késlekednek a vezetőségválasztó taggyűlésen elhangzott feladatok megvalósításával. (N. T.)
