Kelet-Magyarország, 1959. október (16. évfolyam, 233-259. szám)
1959-10-25 / 254. szám
XVI. ÉVFOLYAM. 251. SZÄM Ära 60 fillér 1959- OKTÓBER 25, VASÁRNAP A müvelődésvolitika és a kultúrmunka őszi — téli feladatai (Cikk a 2—3. oldalon.) Munkatársunk jelenti a mátészalkai járási pártértckczlclről (6. oldal) Családi Vasárnap (7. o!d.al.) Byöz-e Camp David szelleme Az újságolvasók nicg emlékeinek a világot bejárt fényképre, amely Hruscsovot cs vendéglátóját, Eisenhowert firö- kilettc meg abban a pil'anat- ban, amikor belépnek a fából készült Camp David-i nyaralóba. Ez a kis nyaraló bevonult a történelembe. A két nagy itt lezajlott eszmecseréje új reményeket ébresztett a világ népeiben, s Hruscsov szovjet minisz- tcreluöknck sikerült meggyőznie Eisenhowert és sok más amerikait, hogy az államfők gyakori találkozása az egyetértés felé vezető utat jelenti, tehát a világbékét szolgálja. A Camp David-i tárgyalások szellemének megfelelően a Szovjetunió, az Egyesült Államok cs Anglia arra készült, hogy még ebben az esztendőben létrejöjjön a csúcstalálkozó. Ezekben a napokban egyre többet emlékeztetnek Hruscsov és Eisenhower Camp David-i megállapodására Berlin kérdésében, s kiemelik: a két államférfi abban is egyetértett, hogy a Berlinnel foglalkozó tárgyalásokat nem szabad a végtelenségig halogatni. A nemzetközi diplomácia előkészületeinek jelei is arra mutattak, hogy a két nagy kívánságának megfelelően decemberben Hruscsov, Eisenhower, Macmillan és de Gaulle elmegy a „csúcs”-ra. Am a hét közepén Párizs bejelentette, hogy a francia kormány a tavasszal tartandó csúcstalálkozó mellett foglal állást. A franciák az utóbbi időben többször magukra vonták a világ figyelmét különc magatartásukkal. Ez a beje.en- tés Is nagy port vert fel. Joggal merül fel a kérdés, mi az oka annak, hogy de Gaul c „magányos farkas-diplomáciája" összekuszálta a nyugati szövetségeseknek a csúcsértekezlettel kapcsolatos tervét? A francia diplomácia stratégiai célja Franciaország nagyhatalmi tekintélyének helyreállítása. A háttérben nagyravágyó tervek húzódnak meg, s ezeknek középpontjában mint sarkalatos kérdés szerepel Algéria. E tekintélypolitikának fő tényezői a következőkben foglalhatók össze: 1. Megőrizni az európai befolyást Algériában a fegyveres „pacifikációval”, vagy va'ami- ícle kompromisszummal olyanformán, hogy végülis megnyugtató rendezéssel megoldják a nyugtalanító és egyre égetőbb algériai problémát. 2. Bonn támogatásával kiharcolni Franciaországnak egy Angliával egyenlő rangú helyet a Nyugat nagyhata'mainak sorában, különös tekintettel a NATO-ban betöltendő tisztségekre. 3. Franciaország korszerű nagyhatalommá kíván válni. E fogalom megtestesítőjének pedig az atombomba birtoklásának tényét tekinti. Párizsban ? E három fő kérdés jelenti tehát a francia diplomácia cselekvési akaratának fő rugóit. Tekintettel arra, hogy a de Gaulle-kormány c három terve közül még egytelcn egyet sem tudott megvalósítani, nem látja „időszerűnek” az enyhülést előirányzó tanácskozás létrejöttét. Különös dolog, de tény, hogy Franciaország nem hive az atomfegyverkezés megszüntetésének, pedig még nincs is atombombája. De hatalmi helyzetének növelését jelentő nagy reményeket fűz a tervezett szaharai atomrobbantáshoz. Erre jellemző Jules Moch érvelése az ENSZ-ben. A Politikai Bizottság leszerelési vitájában ugyanis külön tervet terjesztett elő, amelynek lényege a fegyvereket szállító eszközök betiltása ... Nagyon feltűnő volt, hogy javaslata nem tartalmazza az atombomba eltiltását. Beszédében óva intett a sietségtől, mondván: „nem időszerű, hogy rövid lejáratú, messzemenő leszerelési programot terjesszenek elő.” Csak azt nem tette hozzá, hogy várják meg, amíg elkészül a francia atombomba, s majd akkor ó'k is leszerelhetnek ... Az elmondottakból következik, hogy de Gaulle nem akar „harmadrangú” nyugati kormányfőként elmenni a „csúcs”- ra, s ennek az az egyik lényeges indoka, a fentieken kívül, hogy még nincs kapcsolata az igazi tárgyaló féllel, a szovjet kormányfővel.’ A kérdés vitájában egyre többször hangzik cl, nem szabad elfelejteni, hogy Macmillan angol miniszterelnök és Eisenhower elnök az idén már találkozott a szovjet kormány elnökével és a találkozások után váltak hajlandóvá a csúcstalálkozón való részvé.el- re. De Gaulle magatartása most rendkívüli módon kihangsúlyozta a nyugati ellentéteket is, de a nemzetközi helyzet realitása arra kényszerítette, hogy a megdöbbenést keltő hivatalos közlemény kibocsátásával egy- időben keresse a kivezető utat a zsákutcából. Hiszen most már világossá vált, hogy a kibontakozás útját saját táborán belül is elvágta. A francia politikának ki kell mozdulnia a hidegháború előretolt állásaiból, s szakítania keil a személyes találkozások, a csúcskonfere >cla iránt tanúsított ellenséges magatartással. E kibontakozás útját Párizs Moszkva felé keresi, s ez pozitív eredménnyel járhat, A bejelentett Hruscsov—de Gaulle találkozás ténye is azt igazolja, hegy a tábornoknak számot kell vetnie olyan realitással, amelyet eddig makacsul tagadott. „Camp David szellemének” Párizsban is győzedelmeskednie kell’. í Munkatársaink jelentik a nyíregyházi őszi vásárról; Minden eddigit felülmúl 1 szépségben és gazdagságban : A hagyományos őszi vásári parádé Reggel 7 órakor már körülbelül 5 ezer ember várakozott a nyíregyházi két napos őszi vásár megnyitására. Alig hangzott el a megnyitó a mikrofonban, kezdődött az alkunélküli vásár. Mindennek szabott ára van, de a választás sokféle áruból nem megy könnyen. Az állami és szövetkezeti kereskedelem dolgozói segítenek ebben a vevőknek. A vidéki vonatok jórészt csak 7 óra után futottak be Nyíregyházára. A nép még 10 órakor is özönlött az utakon a vásár felé. Három órával a vásámyitás után legalább 15 eaer ember hömpölygött a vásár-városban. Biztosra lehet venni, hogy a két nap alatt legalább 50 ezren látogatják meg a vásárt. Bár a reggeli órákban szemetelt az eső, ez nem akadályozta a forgalmat, azokat, akik látni akarták a vásárt és meg akarták venni azt, amire „pénzük és szükségük volt. Vásári érdekességek A mostani vásár szebb és rendezettebb, mint az előzőek voltaic. Fő helye a Búza-tér és a Sza- muely-tér. A pavilonok tömve vannak árukkal, a kiszolgálás udvariasan folyik. Ami a szépséget illeti, a legtetszetősebb a MÉK zoiuséges- gyümöicsös Pavilonja, a ha1 méter átmérőjű körben almából kirakott piros csillag, s a csillag körül a megyében termelt zöldség- és gyümölcs- félék. Előtte sokan megnézik az épülő almataroló makettjét. No, cs a kíváncsiság sok embert megállít az Állami Áruház pavilonja előtti térségen felállított „holdrakéta előtt. Nem megy könnyen a vásárlátogatónak a vásár elejéről a végére jutni. Csak sodródni lehet a tömegben. Meg lehetett állapítani már az első órákban, hagy konfekció-ruhákból vásárolnak legtöbbet. Az Állami Áruház kenfekciós részlege két óra alatt 150 ezer forintot forgalmazott téli ruhákból. A Népbolt, a Kisker, és a földművesszövetkezetek ruházati pavilonjaiban se jutott Szusszantas- nyi idő az eladást intéző dolgozóknak. Ki tudná felsorolni, hogy mi mindent lehet a vásárban kapni cs . mennyi mindent vettek meg az emberek? Majd a vásár végén talán megtudhatjuk. A ruházati cikkeken k'.viil sok rádió, mosógép, kerékpár és motorkerékpár, edény, kuí- tárcikk elfogyott a délelőtti órákban. Falusiak is vettek porszívógépet, sőt villanytűzhelyet is. Az embereken új kabát, kalap, kucsma, vállukon új csizma, két kezükben hatalmas csomagok. A gyerekeknél, — akiknek nem kellett iskolába menni — törökméz, duda. és játékok. Ilyen képet 54*000 forimas vásárfia Egy néni 2200 forintos tangó- harmonikát vett a fiának. Megkérte a Népbolt dolgozóját, hogy játssza el rajta a „Túl az óperen- cián”-t. Fizette aztán érle a pénzt, s megállapította, hogy ez jó lesz, biztosan fog örülni a fia, mert kedvenc dalát el lehet raj la játszani. Egy másik helyen egy parasztfiú a 125-ös Da- nuvia motorkerékpárt brúgatta, és 12.840 forintot fizetett érte. Ez az ő vásárfiája. Egy fiatal pár gyűrűt próbált a bizsus-sá- tomál. Megvették, s boldogan mentek tovább. Ki tudná műid felsorolni az ellesett pillanatokat. Egyet azonban még ideírunk. Ötvennégyezer forintos vásárfiát, egy cseh gyártmányú burgonyaosztályzó gépet vett a Ketncesei Állami Gazdaság vezetősége a gazdaság dolgozóinak a MESÉOSZÜV-től a vásárban, A hangulat? Szomorúarcú em-* berrel nem találkoztam. Jókedvűvel sokkal. A borkóstolók előtt a csepergő eső nem áztatott el úgy embereket, mint néhány ivót a jó bor. Ragyás bácsinak, ennek a nagybajuszu csín- más, kucsmás, jó hatvan éved újfehértói embernek jól kelt « vásáron a portékája, terménye. Utána az újfehértói fmsz. vendéglőjében kötött ki, s a cigánymuzsikára olyan jókedvűen ropta a táncot, hogy sok csőd álója akadt. Akkora tömeg támadt körülötte, hogy az erabergyürű mind hátrébb szorított így kerültem ki a vásárból... (Oro*zf Józsi bácsi, meg a holdrakéta Kavarog a sok vevő, pavilon- ról-pavilonra, és pillanatok alatt füstfelhő gomolyog a Búza tér fölé. A hangosbemondó szétröpíti a ritkaságot: „Az Állami Áruház megkezdi szenzációs bemutatóját. Tekintse meg a holdrakéta kilövését...” A vésárterület déli részén nagy gyűrűbe szorong össze a sok bámuló. Még néhány másodperc, cs... kigyúlnak a piros lámpák a rakéta ormán, a szei- I lőző részen vastagon sandái ki I a fehér füst: indul a íakéta... I Persze csak „imitálva”, merthát | nem olyan egyszerű azt a félhold irányába bocsátani. (Még az „amik” is hiába kínlódnak vele...) De ott áll Kobzos Józsi bácsi a rakéta tövében, balkarjás pár vikszos csizma, és szögletes arcán nagy csodálkozás settenkedik: — Boldog isten, milyen csuda — mondja, és kér, hogy áruljam el a dolgot, merthát világéletében megfordult egypár vásárban, de ilyet...! ,,Bip...bipbip...’* szól a mikrofonban a rakéta jelzése, és hiányosan elmagyarázom Józsi bácsinak a lényeget. — Mindig tudtam, hogy ezek az oroszok elképesztik az embert... — így mondja, aztán kérges kezét végighúzza a csizmán, ízeset mosolyog, majd elárulja, hogy Tiszaeszlárról vagy ezren vannak a vásárban, de ő mérget venne rá, hogy egyik sem bánja, meg... Mi ran a zsákban? Ez a «mostani „nyíri vásár” magasan felülmúlja a korábbiakat. Nemcsak méreteiben, de látogatottságában is. Ám, ha az ember meg-megáll egy pavilon j előtt, felleli a hagyományos „látványokat”. így találtam én Hegyes Lajos bácsira, meg a feleségére is. Az Állami Áruház modem vonalú árusító helye előtt, ott a pultnál lévő tumultus mögött bosszankodtak: — Mennyi ember! Az embert megüti a guta, míg a „kisasz- szonyhoz” ér, kikérni a holmit...! Tisza telekről vonatoztak be a nagyvásárra, jó sok pénzzel a zsebben. Merthát jön a tél, kell a csizma a fiúknak, uj nadrágja elkel a háznál. Hanem Hegyes Lajos bácsi márcsak megmarad a réginél: leakasztott egy kékcsíkos zsákot a szegről, hóna alá vette, és még a tizet sem verte el az óra, — tele volt a „hagyományos bőrönd Három csizma, néhány nadrág meg téli sapka csomósodott benne. — De még hátra van az áldomás — mosolygott hiányos fogai közül a feleség, — hiszen kel) még néhány meleg dolog a családhoz... Hogy van-e rá pénz? Hiszen tudja. hogy októbert írtunk, a föld meg megtette a nagáét.... és továbbmosolyog. Emez meglepetten bámulja a febérlö micsodát: — Kérem, én egy fejrevalót akarok a kisfiamnak... Felharsan a hahota, mert » másik meg egy éjjelre alkalmatos edényt kért par pillanattal előbb. A svájci sapka meg ama „bizonyos” dolog között még az „egy helyen” is van némi különbség... — angyal -r* ,,Mindent egy helyen...** Ez a felirat „slágere” a nyír-1 egyházi Állami Áruháznak. Ha-! nem ezúttal egy kis „kalamajka” is adódott a felirat nyomán... Áll két falubeli parasztember a pult előtt, és sorjukra várva kémek... —r Gyereknek valót — mondják egy szeme. Az eladónő mosolyog, udvariasan, aztán visszatérve a köze- lebbáilóhoz, mutatja az árut: „Megfelel?” — csak ennyit monodig jöttek újabbnál újabb ember' rek, tömegek. lehetett délelőtt látni. Vásárfiák- j kai jártak és távoztak, de min- i
