Kelet-Magyarország, 1959. október (16. évfolyam, 233-259. szám)

1959-10-23 / 252. szám

Szatmári bölcsek ülése Munkatársunk jelenti a csengeri járási Nyíregyházi veteránok és szovjet elvlársak baráti találkozija Okos, előrelátó, a bajo­kat- orvosolni tudó, gondokat könnyítő embereket illették ko­rábban a bölcs szóval. Olyano­kat, akik tisztán láttak az idők rengetegében, nagy tetteket vit­tek, véghez, hűek maradtak a néphez, cselekvésük révén ma­radandót alkottak. Bölcsek tanácskozásához volt hasonjó a csengeri járás kom­munistáinak pártértekezlete. Kommunista vezetők, alapszer­vezeti .titkárok, munkások, szö­vetkezeti tagok, a párt egysze­rű, de céljaiért, a népért áldo­zatra kész emberek tanácskoz­tak. Nem kérkedésből tették szó­vá az. eredményeket. A távoli szatmári föld lakói életének könnyítése, sorsának formálása érdekében és nem öncélúan fá­radoztak az élcsapat, tagjai. Tet­ték, ezt. azért, hogy gazdagao- ban teremjenek a keskeny táb­lák, a. nagyüzemi földek, több jusson a- család, az ország asz­talára. Mikor az eredmények­ről szóltak, nem felejtették el hozzászámítani: csak így to, vább,. haladjunk a megkezdett útor>, alkalmazzuk a. bevált módszereket, nyesegessük a hi­bákat. Honosítsuk meg a vad földeken, a silányan termő le­gelők helyen a „fehér aranyat'’, a kincset érő rizst, új növény- kultúrákat honosítsunk meg az egykor kietlen pusztán, szívó- sabb, a takarmányt jobban ér­tékesítő,': az éghajlatnak megfe­lelő. jól tejelő szarvasmarhaál­lományt alakítsunk ki a nép javára, gondozóik hasznára. A népet, a szatmári dolgo­zókat képviselő kommunistán, küldöttei ismerik szűkebb ha­zájuk, a járás múltját, jelenet. De. kell az egyenes, világos be- szédj hegy mégjobban kirajzo­lódjon a jövő, amely beragyog­ja a- jelent. Csak így lehet meg­kétszerezett erővel dolgozni a holnapért. Dolgoznak azáltal, hogy erősítik a párt sorait, küz­denek a revizionista, szektáns, dogmatikus megnyilvánulások ellen. Bírálták a komlódtótfalu- si tsz_tagjait, akik baráti, meg­győző. szó helyett gúnyosan ne­vetnek az egyénileg dolgozó pa­rasztokra. „Megérdemlik” — mondta a téesz párttitkára, s ezérl; ismét csak bíráltak, vitáz­tak vele, igyekeztek meggyőz­ni viselkedésük káros voltáról. Szóvátették a porcsalmaiak liberalizmusát, akik ugyan tag­gyűlésükön felvettek két sze­mélyt a pártba, de telefonon beszóltak a járási pártbizott­ságra: nehogy jóváhagyják a porcsalmai párt-alapszervezet döntését a két személy pártba való felvételéről, mert csak azért vették fel őket, nehogy megsértődjenek, egyébként nem valók a pártba. Nem merték nyíltan a kétes múltú szemé­lyeknek megmondani: nem vagytok közénk valók. Felvéte­letekkel csorbulna tekinté­lyünk. Danes elvtárs, a járási párt- bizottság beszámolójának is­mertetője őszinte önbírálatot gyakorolt, mert nem tettek mej mindent a közös gazdaságok erősítése, segítése érdekében. Bátorította ez a csengeri Lenin tsz elnökét is, aki ezt kérte: legyenek többet a szövetkezet tagjai között a pártbizottság dolgozói. Eredményként nyug­tázták, hogy az új téeszekbe háromezer mázsa takarmányt hétezerhatszáz mázsa vetőmagot vittek be eddig a közös gazda­ságok tagjai. Tovább szilárdít­nőjön a bizalom, szélesedjék tagjainak tábora. Dicsérték a szamostatárfalvi Ady Endre Tsz tagjáit, akik kilencezer da­rab csibét neveltek fel s eb­ből mintegy, 38 ezer forint tisz­ta haszon ütötte markukat. A tyukodi traktorosokat, akik be­csülettel • teljesítették kongresz- szusi vállalásukat s most újabb felajánlások teljesítéséért fára­doznak. A porcsalmai népneve­lőket. akik’ negyven kisgyűlcst tartottak a kongresszusi , tézisek ismertetése érdekében. A beszámoló, a vita és a határozati javaslat szellemében újabb lehetőségek tárultak fel a jelenlévők által, is meghatá­rozott cél: a szocializmus építé­Valószínűleg akadnak még, akik emlékeznek egy kedves, színes előadásra, amely évekkel ezelőtt Nyíregyházán játszódott le a Mó­ricz Zsigmond Művelődési Ház­ban. A dombrádi földművesszö­vetkezet csoportja adta elő ven­dégként Heltai: A néma levente című darabját. A rendező és fő­szereplő Pálur Tivadarod volt, szőke, törékeny asszony, „Zííea“, « — Jökenyvelő Ma a földművesszövetkezet fő­könyvelője. És a színjátszás? Az bizony a múlté. A gyermek és a munka játssza most a „fő­szerepet Pálurné életében. A színjátszó csoport küszködik. — Mostani vezetőjeként a szövetke­zet fiatal agronómusát, Tóth Mik­lóst emlegetik, aki azonban ma­ga is inkább játszik. Nincs tehát komoly vezetője a csoportnak. — Mégis halad. a munka, ha nem is olyan ütemben. „A kertész ku­tyája” van az együttes tarsolyá­ban, de a tarsolyt nem akarják kibontani, mert valamiféle tar­tózkodás akadályozza a lendüle­tes munkát, ugyanis, hogy a szö­vetkezet színjátszócsoportja „ve­szélyben” érzi magát. Nem ko­moly a veszély. Mindössze arról van szó, hogy a község szeretné, ha nem csupán a földművesszö­vetkezeté lenne a csoport, hanem legyen a KISZ-é, az egész köz­ségé. ■ Itt azonban beleszól a főköny­velő. Ki adja a pénxt? — Gazdasági segítséget csak akkor tudunk biztosítani, ha a szövetkezet névé alatt ténykedik a csoport. Erre van pénzünk, s csak' így támogathatjuk munká­jukat. Évente több, mint tízezer forint a ráfordítás — más kér­dés, hogy ezt a csoport be is hezza. Ebben igaza van Pálurnénak. Abban viszont a községnek van igaza, hogy terjeszkedjen a cső­rért Mert jó. Mert képes arra, hogy élesztője legyen az egész község ezirányú munkájának. — Hol a megoldás? Erről beszélge­tünk. — Nos, az e"Hen nincs kifogá­sunk — mondja a főkönyvelő, hogy a csoport magához vegye a község többi színjátszóit is. — És miért ne lehetne fordít­va? — vitázom a község nevé­ben. — Hát a pénz... — mosolyog. Az bizony nagy szó. pártériekexletröl sének meggyorsítása érdekében. Nemes és szép feladat, érdemes dolgozni ilyen nagyszerű jö­vőért, amelynek megvalósulása révén magasabbra emelkednek a szatmári emberek is. Mint­hogy egykor a bölcsek sem jós­latokkal, szellemidézéssel be­széltek a jövőről, a csengeri kommunisták is a jelenre, a pártszervezetek erejének növe­lésére, a dolgozók lelkesedésé­re építve tűzték ki célul a nagyszerű feladatot, amelynek megvalósulása már nem távoli idők kérdése, hanem a jelen valósága, lesz a szocializmus alapjainak megteremtése a Sza­mos táján is. megtérülést nem a mi pénztárunk kapná. Pedig hát erről is szó van. Lgysxerü a megoldás — Ez, igaz — ismerem el. — De miért ne lehetne két neve is az együttesnek? Hiszen amint látom, névkérdés az egész? Itt aztán meg is reked a vita. Nem Dombrád az első, és nem is az utolsó, ahol hasonló jelen­ségek mutatkoznak. Le kell küz­deni ezeket az akadályokat, mert ezek azok. Gátolják az egészsége­sen induló munkál. Egyszerű a megoldás. Nem kell megszüntetni a domb- rádi FMSZ-szinjátszócsoportot, mint amilyen hangokat is lehet hallani. De nem kell felhagyni a terv­vel sefti, hogy felrázzák a pangó községi kulturális életet. Várjuk as új sikereket Legyen a földművesszövetkezet pártfogója a csoportnak, amely aztán saját nevén, de aktívan vo­nuljon be a község életébe. Vo­nuljon be majd a szép kultúr­Hol volt, hol nem, volt, ott, ahol a nyíri homok packázik a furfangos széllel, valahol, egy kis szabolcsi falucskában élt a híres, nevezetes méhész-agronó- mus, szaporán döngicsélő mé­hecskéivel. Egyszerű volt maga is. s egyszerű a neve: Dongó Bendegúz. A falubeliek a még nagyobb egyszerűség kedvéért Cuz Bendének hívták. Szóra­kozott ember volt a nagy tudo­mánytól elannyira, hogy meg­nősülni is elfelejtkezett. így járt el az idő felette, s élt a maga kedves kis méhecskéinek. Egy napon éppen a kaptár körül szorgoskodott, amikor a szomszédék szeplős Janija lek­város kenyeret majszolva lel­kendezett be az udvarra: — Bende bácsi, ímhol egy le­vél! Most hozták! S a derék agronómus izgatot­tan törte fel a nagy pecsétet, s csak úgy itta magába a gyö- nyörü kék betűket: „Felkérjük, fáradjon be f. hó 20-án, a holnapi napon a megyeszékhelyre, ahol nagy méhészeti konferenciát tartunk, s hozzon magával híres állomá­nyából néhány mintaméhecskét. Megjelenésére feltétlenül szá­mítunk — annál is inkább .— mert Ön és méhecskéi képezik a napirendet”. Még az osztályvezető is cií- cirkalmazta a nevét. Bendegúz Baráti találkozót rendeztek Nyíregyházán a szovjet katonák és a magyar veteránok. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója előtt ugyanis a Szov­jetunióban szokás, hogy a fiata­lok veteránokat, idős harcosokat hívnak meg, akik elmondják 1917-es élményeiket. A napokban lezajlott nyíregyházi találkozón résztvevő 12 veterán részben az 1917-es forradalomban harcolt a bolsevikok oldalán, részben pe­dig az 1919-es Magyar Tanács- köztársaság harcaiban vett részt. A szovjet elvtársak kedves ün­nepséget rendeztek számukra, s meghatottan beszélgettek az idős harcosok a négy évtizeddel ez­előtti eseményekről. Bátori Já­házba, amelynek gerendáit már pallérozzák. Ne zárkózzék el at­tól a munkától sem, hogy mind több fiatalt és megfelelő szám­mal idősebb embert nyerjen meg a társadalmi munkának, patronál­ja a KISZ színjátszóit, , akikkel együtt — és más szervek’ kultu­rális együttesével közösen, saját csoportjuk nevét nem adva fel, — alakítsák ki Dombrád község kultúrgárdáját. Mint ahogy ezt Mátészalkán teszik. És mindenek­előtt hozzáértő, lelkiismeretes embert keressenek, határozott, idősebb embert a csoport élére. örültünk a Néma levente elő­adásának. Még jobban örülnénk „A kertész kutyája” színre kerü­lésének. De még komolyabb fel­adatok is várnak az együttesre. Az igazi öröm az lesz, ha a köz­ség együttesen tud felmutatni újabb, nagyobb eredményeket. A mag megvan. S ha a vizsgáin túl lesz, talán ismét láthatjuk színpadon a „szigorú” főkönyvelőt is, az egy­kori bájos „Zileát”j s. n. bácsi vagy háromszor is elol­vasta a meghívót, s keblét el­öntötte a büszkeség. Méghogy ő lesz a napirend! S mint egy szorgalmas napi­rendhez illik, első kakasszóra kiugrott a meleg dunyha alól, s nagy műveletbe kezdett: egy kis orvosságos skatulyát kerí­tett, tetejét nagy gonddal ki- lyukasztgatta, hogy a méhecs­kék, mely jószágot f^ltö gond­dal gyömködte a dobozba, leve­gőt is kapjanak. «, Elsőnek szállt fel a Nyíregy­házára száguldó vonatra. Még ülőhely is jutott, s szemét áb­rándosán hizlalta az elsuhanó virágos tájadon. Egyre a kon­ferencia járt az eszében, ahol ő, a napirend lesz az érdeklő­dés fénye. Egyszeresek valami furcsa zsibongást érzett a combján. Mint a nyári borús éjszakába a villám, úgy csapolt eszébe az emlékezés: a folytonossági hiány a nadrágzsebben, s a lábszárán kajánkodó méhecskék. Csak úgy sodorta az embere­ket az útból, úgy száguldott arra a helyre, ahol a vonalon egyedül lehet. Gyorsan magára- reieszelte az ajtót, s a rákon-' cátlan nadrágot egy rántással lecibálta magáról. Bizony, az érdemes ruhanemű tele volt méhecskékkel, s azok mérge­sen nyújtogatták a szokatlan nos elvtárs, aki most 84 éves, ei- . íondotta, hogy Lenin elvtárs az­zal búcsúzott tőlük 1921-ben: „Ti segítettetek nekünk a szovjet ha­talom győzelméért való harcban. A szovjet hatalom ezt nem fe­lejti el.” Az idős harcos emlékez­tetett arra, hogy a szovjet nép betartotta nagy vezetője szavát; 1945-ben, majd 1956-ban segített létrehozni és megvédeni a ma­gyar néphatalmat. Bátori elvtárs elmondta, hogy idős kora elle­nére bármikor kész megvédeni szocalista rendszerünket. Erről be­széltek a többiek is: Laczkovszki, Máchsl, Major, Földi elvtársak. A szovjet egység Komszomol-tit- kára hálás szívvel mondott kcaaé- netet a megjelent veteránoknak; Arról beszélt, hogy a szovjet em­berek otthon elmondják az ün-’ népségén hallottákat, s mégí őszintébb hívei és ápolói lesznek1 népeink barátságának. A találkozón meleg ünneplés­ben részesítették a veteránokat » az ottlévő Muri Ferenc elvtársat is, aki 1944 őszén tizenegy szov­jet katonát mentett meg. Harmincötezer forint holdanként A rohodi Üj Élet Termeléssé- 0tkezetbén 11 hold termő alma® van. Erről a területről 1.200 má­zsa almát szüreteltek, aminek 9S százaléka exportképes. A szövetkezet bevétele almátoél 405 ezer forintot tesz ki. A hei- dankénti ráfordítás 4000 forintra rúgott, így tiszta jövedelmük ezer forint körül van holdanként; A szövetkezet négyéves csupán* Megalakulásuk óta 145 hoki gyü­mölcsöst telepítettek. Ha tfe évvel ezelőtt alakult volna a szövetke­zet és ilyen ütemben telepítik a gyümölcsöst, most mintegy há­rommillió forint tiszta bevételük lenne csupán gyümölcsből. kaptárban fullánkjaikat. Mit volt mit tenni, valahogy sza­badulni kellett tőlük. Bende bá­csi felágaskodott, s a ferde ab­lakocskán kidugta a nadrágot. Aztán rázni kezdte istentelenül kifele a méheket. De hopp! Szörnyű rántást érzett, s a ke­zében semmi nem maradt. Tá­volból egy nadrág valami fa­ágról csúfondárosan integetett a vonat után, A méhész kétségbeesetten to- pörgött talpig fehérben, nem mert. szégyellt ilyen állapot­ban az utasok közé menni. S így múltak a percek, s egyre türelmetlenebb utasok rázták a kilincset. Aztán kalauzt hívtak, s a derék szolgálati közeg rosz- szat sejtve nyitotta kj saját kulcsával az ajtót. S a türel­metlen utasok egy hiányos öl­tözetű korosabb férfivel talál­ták szemközt magukat, aki ha­lottfehéren hebegte: — Kérem szépen, a méhecs­kék a combomra másztak. így történt, hogy a nyíregy­házi- állomáson a méhészt egy nagy, fehér autó és két erős ember várta. A konferencia pe­dig összeült, csak éppen „a na­pirendet nem lelték” sehol. Csak másnap került elő, de az emberiességnek tartozunk any­agival, hogy a hogyant ne fir- ^ tassuk... Győri. Illés György ják, erősítik a szövetkezeteket, hogy szaporodjék a jövedelem, — Mert az nem lenne szabá­lyos (és nem is lenne szép), ha mi költünk a csoportra, de a (N. T.) ^Szeretnénk látni „A kertész kutyájáét Ae akadjon el a kullúrmosgalom Uombrádom! A póruljárf méhész *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents