Kelet-Magyarország, 1959. szeptember (16. évfolyam, 208-232. szám)

1959-09-19 / 223. szám

a washingtoni Országos Sajtóklubban 1959. szeptember lú*án

megtartott sajtóértekezleten

Washington. (TASZSZ) Miután N. Sz. Hruscsov befejezte nyilatkozatát, Lawrence, az Országos Sajtóklub elnöke javasolta, hogy az újságírók tegyenek fel kérdéseket.

Az első kérdés, amelyet a sztálini személyi kultusszal kapcsolatban tettek fel, szembetűnően provokációs jellegű volt. A kérdésre N. Sz. Hruscsov kijelentette: — Szeretném megkérdezni azokat, akik ezt a kérdést kigondolták: mikor szövegezték

meg, mikor agyalták ki, milyen célból, mit akartak elérni vele9 Nyilvánvalóan sarokba akarnak szorítani és már előre mosolyognak. A közmondás azt mondja, az nevet, aki utoljára nevet. Csak aztán azok az urak, akik ilyenféle ravasz kérdéseket kiagyalnak, s már előre nevetne« azon, hogy ugye milyen ügyesen kigondolták, később meg ne bánják.

— A provokációra nem térek ki és nem válaszolok az amerikai sajtó itt egybegyűlt számos méltó képviselője ellen irányuló barátságtalan kitételekkel. Csak annyit mondok, hogy a hazugság bármilyen lábakon is jár, soha sem éri utói az igazságot. (Taps)

KÉRDÉS: Csupán véletlen

volt-e az, hogy 02 ön érkezése előtt bocsátotta fel a Szovjetunió a holdrakétát? A felség- jelvény fellövése a Holdra vajon kifejezi-e azt a szándékot, hogy igényt tartanak a Hold fölötti uralomra?

N. SZ. HRUSCSOV: Az Egyesült Államokban tett látogatásom és a szovjet holdrakéta felbocsátásának egybeesése egyszerű, de mondhatnám kellemes egybeesés. (Derültség a teremben). Ha önök közül valaki kételkedik ebben, az Önök tudósaihoz utasítanám — magyarázzák meg ők, mi a dolog lényege?

— Mondják meg a tudósoknak, hogy erre és erre a napra időzítsenek egy holdrakéta felbo- csájtását, majd meglátják, mi lesz belőle. (Derültség, taps).

— Uraim, most szeretnék válaszolni a feltett kérdés második részére, hogy a felségjelvény eljuttatása a Holdra ok-e bizonyos szovjet tulajdonjogi igények bejelentésére a Holdon. Kérem, értsenek meg, — senkit sem akarok megsérteni: különböző kontinensekről való, különböző lelkialkatú emberek vagyunk.

— Akik így teszik fel a kérdést, azok- a tőkés lelkialkat fogalmaival gondolkoznak. Én viszont a szocialista rendszer, egy új világnézet és új fogalmak embere vagyok. Nálunk az ,.enyém’’ fogalma elhal és bevonul egy új fogalom — a „miénk”. Ezért

a rakéta felbocsátását és a felségjelvény eljuttatását a Holdba — a mi vívmányunknak tekintjük. És ebben a „mi” szóban a világ országait értjük, vagyis úgy értelmezzük, hogy ez az önök eredménye is és mindazok eredménye, akik a Földön cinek. (Tape.)

KÉRDÉS: Milyenek az Egyesült Államok és a Szovjetunió kétoldalú kereskedelme fokozásának lehetőségei, különösen a közszükségleti cikk területén: mire van önöknek leginkább szükségük és .mit adhatnánk el mi?

N. SZ. HRUSCSOV: Elsősorban arra van szükségünk, hogv felszámoljuk a megki”"nbözteté- sekct a kereskedelemben. Ez

a legfontosabb. Mindazt, amit Önök tesznek, mi szintén meg tudjuk tenni, egyes dolgokat azonban mi előbb megcsináltunk, mint Önök. (Nevetés a teremben). Mi semmit sem tudunk Önökről. Bizonyos árucikkekből önök ma többet termelnek, mint mi, ez azonban történelmileg kialakult körülményekkel magyarázható. Az Önök círzága jóval előbb lépett a kapitalista fejlődés útjára, mint a miénk, ennélfogva gazdaságukat Önök magasabbra fejlesztenék, mint amilyen a forradalom előtti Oroszország gazdasága volt. Azt azonban tudják, hogy a mi gazdasági ..-létünk fejlesz! ;i most nagy változások történtek. Még mindig némi távolságra vagyunk Önöktől, van köztünk bizonyos távolság. Mi azonban már ké_eie- dünk egymáshoz, (A teremben élénkség támad, amikor N. Sz. Hruscsov kezével mutatja, hogyan csökken a távc r Egyesült Államok és a Szovjetunió gazdasága között), s úgy gondolom,

nincs messze az a nap, ami- kor ebben a mozgásban felcseréljük helyünket, gazdaságunk fejlesztésében utolérjük Önöket, s nincs messze az idő, amikor mi állunk az élre.

— Meg kell mondanom. az Egyesült Államokba nem hosszúra nyújtott kézzel jöttem, hogy belenyúljak páncélszekrényükbe. Ez az Önöké, mi pedig megelégszünk a mienkkel. (Nevetés.) Nem fegem tartani a kalapomat, hogy mindenki azt dobja bele, amit jónak lát. (Vidám élénkség.) Mi büszkék vagyunk rendszerünkre, népünkre, államunkra, eredményeinkre. Mi jó kereskedő felei akadunk lenni Önöknek, éppúgy, mint minden más országnak.

Ami az országaink között a kereskedelem fejlesztését illeti, a mi véleményünk az: azt kell megvenni, amire szükségünk van, önök pedig azt adják el, aminek eladását lehetségesnek tartják.

—- Most nincs szándékomban konkrét kereskedelmi tárgyalásokat folytatni. Szándékosan nem hoztam magammal senkit a külkereskedelmi minisztériumból, nehogy azt gondolják, hogy hosszúra nyújtott kézzel közeledem a gazdag Samu bácsihoz. (Derültség a teremben).

— Ha az Önök részéről óhaj mutatkozik a kereskedelem fejlesztésére. itt lesznek a nn Képviselőink is, akik konkrétan megegyezhetnek Önökkel ebben a kérdésben, ök részletesen megmondhatják, mit akarnak Önöknél vásárolni és mit adhatunk el ÖnöknekKÉRDÉS: ön beszédében azt mondotta, hogy nem kell beavatkozni más országok bérügyeibe. Hogyan egyeztethetők össze e szavak a magyarországi orosz beavatkozái sal ?

N. SZ. HRUSCSOV: Lám, az úgynevezett magyar kérdés egyeseknek a foga közé szorult, mint a döglött patkány: kellemetlen

ugyan, de nem tudják kiköpni (Derültség) Ha Önök ilyen irányba akarják beszélgetésünket terelni, akkor odavethetek jónéhány döglött macskát. Ezek frisebbek lesznek, mint az ismeretes magyarországi események kérdése.

— Ami pedig Magyarországot illeti, sokszor és eléggé kimerítően beszéltem már erről. Különösen nagy megelégedéssel es örömmel adtam számot a magyar népnek, amikor vendégként tartózkodtam Magyarországon és a mi hős Szovjetuniónkat képviseltem. Kevéssel a magyarországi események után volt- ez. Egész Magyarország úgy helyeselt nekünk, hogy nem tudom, hogyan lehetett volna nagyobb mértékben és jobban kifejezni a magyarok igazi érzéseit a Szovjetunió iránt.

Magyarországgal az összes kérdéseket már régen megoldattuk és egy sorban, győzelmesen haladunk előre. Ök a szocializmust építik, mi a kommunizmust. Céljaink azonosak — közös a célunk, közös az utunk.

— Megmondhatom még, hogy ílyeníéle ellenkérdéseket en nem teszek fel Önöknek, mivel más céllal jöttem az Egyesült Államokba, jószándékkal és tiszta szívvel. Nem azért jöttem ide, hogy különböző kérdéseket tegyek fel, amelyek kiélezik az országaink és kormányaink között fennálló kapcsolatokat, hanem azért, hogy megjavítsam a fennálló kapcsolatokat, s hogy úgy mondjam, felszedjem az útról azokat a köveket, amelyek akadályozzák országaink közeledését. Ezért semmi olyat nem akarok tenni, ami ellentétes lenne ezzel a fő céllal — országaink kapcsolatainak megjavításával és a hidegháborús állapot megszűntetésével, — ami akadályozná a barátság fenntartását. a világbéke megszilárdítását.

KÉRDÉS: Hruscsov úr, amíg ön itt tartózkodik az Egyesült Államokban, tárgyal-e Eisenhower elnökkel a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti légiforgalomra vonatkozó egyezmény megkötéséről?

N. SZ. HRUSCSOV: Ez igen

konkrét kérdés és természetesen nem szerepel megbeszéléseim programjában, mert nem nagy és nem átfogó a kérdés. Mi azonban hajlandók lennénk a légiforgalmat kiépíteni országaink között. Országunknak sok európai és ázsiai országgal van közvetlen légiösszeköttetése- Ha az Egyesült Államok kormánya óhajt ilyen megállapodást, úgy gondolom, hogy aligha kell ezzel nekünk — az elnöknek és nekem, a Minisztertanács elnökének — foglalkoznunk. Ezt megtehetik a minisztereink.

KÉRDÉS: Hruscsov úr, mi mindig arra törekszünk, hogy minél előbb híreket kapjunk Önöktől, ezért szeretném megkérdezni, mikor akarnak embert átdobni a Holdra?

N. SZ. HRUSCSOV: ön meglehetősen rosszul használta ezt az „embert átdobni” kifejezést. Mi nem szándékozunk embert átdobni, mert nagyra becsüljük az embert és senkit sem fogunk átdop- ni.

• ■

Mi a világűrbe embert csak akkor küldünk fel, amikor meg lesznek ehhez a szükséges technikai feltételek. Egyelőre azonban nincsenek meg. Mi nem akarunk „kiha- jigálni” olyan értelemben, mintha valakit kidobnánk. Számunkra az emberek igen drágák.

KÉRDÉS: Hajlandó-e Oroszország Kanadával és az Egyesült Államokkal, északi-sarki szomszédaival megosztani azokat aS információkat, amelyekre az orosz tudósok szert lettek széleskörű és igen sikeres északi-sarki kutatásaikban?

N. SZ. HRUSCSOV: Ügy gon

dolom, igen. Ebben a kérdésben együtt kell működni minden országgal. Ez így hasznos. Általában mi ellene vagyun'- mindenféle monopóliumnak. (Nevetés taps).

KÉRDÉS: Mi a célja az Egyesült Államokban tett látogatása után pekingi utazásának'!

N. SZ. HRUSCSOV: Ez nvilvánvaljan igen „bonyolult” kér- t. . (Nevetés a teremben). Elvtársak... Bocsánat, itt vannak elvtársak és urak (Nevetés). A szokás hatalma. Ezen felül itt vannak a mi szovjet újságíróink, akikkel jólesik az „elvtárs” megszólítást használni. Ez az általános megszólítás. Nem szeretném megfosztani magamat attól feltételezéstől, hogy önök között is vannak olyanok, akik nem tiltakoznának, ha elvtársaknak szólítanám őket. (Élénkség a teremben). így hát önökhöz fordulok, Uraim. (Nevetés.) Gondolom, az újságírók nemcsak írnak, hanem olvasnak is. (Nevetés) Ha az újságírók olvasnak, emlékezniük kell, hogy 1959. október elsején lesz tizedik évfordulója annak, hogy az amerikai... látják most mindjárt elmondhatják — mire gondol Hruscsov, (nevetés) most jól fülön csíptek (nevetés).., hogy a kínai munkásosztály és Kína dolgozó parasztsága megszerezte hatalmát.. Tíz éve valósult meg Kínában a népi hatalom. A kínai nép bensőségesen megünnepli ezt a napot, ahogy mi is megemlékezünk barátainknak erről az ünnepéről.

Mi például azt tartjuk, hogy egyszer talán eljön az idő, amikor az Októberi Forradalomtól kezdik majd az időszámítást. De ez csak a jövő.

A kínaiak js értékelik saját győzelmüket és mi megértjük, hogy ők megbecsülik sikereinket. A Kínai Népköztársaság fennállásának 5. évfordulóján én vezettem az ünnepségeken résztvevő szovjet küldöttséget és Pe- kingbe utaztam. Most meghívást kaptunk a kínai kormánytól, hogy képviseltessük magunkat küldöttséggel a tizedik évforduló ünnepségein is. Úgy alakult a dolog, hogy szeptember 28-án vissza kell érkeznem a Szovjetunióba, majd a következő napon Pekingbe kell repülnöm. Ez természetesen megterhelés számomra, de úgy gondolom, nagy megtiszteltetés is, hogy kínai barátaink között lehetek. A szovjet küldöttség ,már Moszkvába érkezésem előtt elutazik a Kínai Népköztársaságba. Távollétem idején a küldöttség vezetője Szuszl ov elvtárs lesz.

KÉRDÉS: Hruscsov úr, válaszolhatna-e a következő kérdésre: előterjesztett-e ön valamilyen új javaslatokat mai beszédében, tartalmaz-e az ön mai beszéde a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló valamilyen újabb javaslatokat?

N. SZ. HRUSCSOV: Elsősorban azokat a kérdéseket kell megoldani, amelyek már felvetődtek és megoldásra várnak. Kérdéseket kiagyalni azonban, amikor még a régiek nincsenek megoldva, azt jelentik, hogy eltávolodunk a sarka'atos problémák megoldásától. Ha azt mondják, hogy beszédemben nem vetettem fel új kérdéseket, ezzel egyetértek.

— Ezzel kapcsolatban helyénvaló utalni a mondásra: az ismétlés a tanulás anyja.

Mi kitartóan azon fáradozunk, hogy clíávoiítsuk a népek közeledését gátló akadályokat, hogy eloltsuk azokat a parázsló szikrákat, amelyek lángra lobbanthatják a bár ború tüzét. Ezeket a szikrákat mindenképpen el kell oltani, törekedni kell a megérett kérdések megoldására, hogy biztosítani tudjuk a békét minden népnek.

KÉRDÉS: Az Egyesült Államokban nagy érdeklődés nyilvánul meg a Szovjetunió különböző nemzetiségeinek, köztük a zsidó lakosságnak a helyzeté iránt. Nem szólna néhány szót erről?

N. SZ. HRUSCSOV: A Szóvá

jetunióban nemzeti kérdés olyan értelemben, ahogy Önök gondolják, nincs. Minden nemzetiség barátságban cl, mindegyiknek egyenlő jogai vannak. Nálunk az emberhez való viszonyt nem nemzetisége, vagy a felekezete határozza meg, amelyhez tartozik. Ez minden ember lelkiismereti ügye. Mi mindenekelőtt az embert, mint olyat nézzük. Nálunk az összes nemzetiségek: — oroszok, ukránok, turkmének, üzbégek, kazahok, beloruszok, grúzok, örmények, kalmükök, zsidók,... — ha él akarnám sorolni a Szovjetunió összes népeit* akkor nem elég az az idő*' amennyit erre a sajtóértekezlet-’ re szántunk — mind békében és! egyetértésben élnek.

Büszkék vagyunk arra, hogy egy olyan soknemzetiségű állam, mint a Szovjetunió, erén és sikeresen fejlődik. Orssá- gunk népei bíznak egymásban és egy sorban haladnak a körös cél — a kommunizmus felé.

Ezen belül például a zsidó lakosság helyzetét jellemzi, hogy azok között, akik megteremtetiéie a holdrakéta sikeres felbocsátásának feltételeit,, méltó helyet fog-1 lalnak el a zsidók is.

KÉRDÉS: Gyakran hivatkoznak arra, hogy ön az egyik diplomáciai fogadáson állítólag azt mondta, hogy önök eltemetnek bennünket

• Ha ön ezt nem mondta, akkor talán cá-*l föl ja meg, de ha mondta, ma- [ gyarázza meg, mire gondelt.

N. SZ. HRUSCSOV: Itt, ebben, a teremben az amerikaiaknak csak egy kis része van jelen. Egész életem nem lenne elegendő, ha Önöket valamennyiket e-1 akarnám temetni. (Derültség) Valóban beszéltem erről, de kijelentésemet szándékosan eltorzították; Nem valakinek a fizikai eltemetéséről volt szó, hanem a társadalmi rendszer megváltoztatásáról a társadalom történelmi fejlődésében.

Minden értelmes ember tudja, hogy a világon jelenleg nem egy társadalmi rendszer van. A kü-- lönböző államoknak, a különböző' népeknek különbözőek a rendszereik. A társadalom fejlődésével változik a társadalmi rendszer is- Volt feudalizmus, ezt felváltotta a kapitalizmus. A kapitalizmus haladóbb volt, mint a feudalizmus, a feudalizmushoz képest a kapitalizmus jobb, feltételeket teremtett a termelőerők fejlődéséhez, A kapitalizmusban azonban kibékíthetetlen ellentmondások születtek. Amikor egy rendszer túléli korát, (Folytatás az 5. oktaler»)

N. Sz. Hruscsov válaszai amerikai újsásirók kérdéseire