Kelet-Magyarország, 1959. szeptember (16. évfolyam, 208-232. szám)

1959-09-16 / 220. szám

Tesiévnyitás s tokaji SzÖVOSz iskolán A napokban nyitotta meg ka­puit a tokaji SZÖVOSZ iskola. Közel 300 földművesszövetkezeii kereskedelmi tanuló kezdte meg 'itt az évet, hogy az egy éves ya- korlati munkát öt hónaó tanulás­sal folytassa. Az iskola megnyitásán részt vettek a szülők is. Kedves meg­lepetés és nagy öröm volt szá­mukra, ahogyan az iskola veze­tői megszervezték fogadtatásu­kat. A tanulókkal együtt megnéz­ték elhelyezésüket, szobáikat, az iskola különböző helyiségeit. Ez­után közös ebéden vettek reszt a tanulókkal és mindennel na­gyon meg voltak elégedve. Az iskola igazgatója, Sebes Ernő üdvözölte a tanulókat és az ünnepségen megjelent szülő­ket. Majd Héder Sándor urai tsz- tag a megjelent szülők nevében köszöntötte a nevelőket. Kiss Lajos. Szabad Akadémia a szövetkezeti doietzéknak A megyei tanács . kereskedelmi osztálya, a KPVDzfe megyei bi­zottsága és az Ismeretterjesztő Társaság — Nyíregyházán, Kis­várdán és Mátészalkán Szabad Akadémiát szervez az állami és szövetkezeti dolgozók részére. A tíz előadásból álló Szabad Akadé­mia előadásait a Közgazdasági Egyetem tanárai és a Belkereske­delmi Minisztérium .vezető beosz­tású dolgozói állítják össze. Pél­dául Forgács Tibor, dr. Szabó László és Fenyő Imre. A nyíregyházi Szabad Akadé­mia szervező bizottsága — Nép­bolt, MÉSZÖV, MÉK, Rövidköt. Vállalat , képviselői e hét elején ültek össze és a megyei munka­bizottság segítségével hozzákezd-, tek a szervezéshez. Az első előadást október 23-án (pénteken) tartják meg központi előadó meghívásával. Járási nőtalálkozó agy kallóban A nagykállói járás lányai és asszonyai találkozóra jönnek össze e hónap 22-én Nagy leálló­ban. A találkozóra meghívták Dezséri Lászlót, a Magyar Rádió és Televízió munkatársát, a „Va­sárnapi jegyzetek” Íróját. A helyi fmsz. műsoros divatbe­mutatóval kíván hozzájárulni a találkozó sikeres megrendezésé­hez. Óvni keil a gyümölcsös ládákat A felvásárlók és az alma terme­lők panaszkodnak: a ládák alja kiszakad. Csakugyan nem ritka eset ez, mert' a ládákat egész évben a szabadban tárolják. A deszkák az esőtől megduzzadnak, a napfénytől pedig megrepedez­nek, és a szögek kilazulnak. — Ezért javasoljuk, hogy az üres ládákat vizsgálják meg a terme­lők és ne sajnáljanak beleütni egy-két szöget. A megterhelt lá­dákat pedig az aljánál fogják meg, mert a legjobbakat is tönk­re lehet tenni az elővigyázatlan kezeléssel. A szövetkezeteknél kb. tízmillió forint értékű kölcsönla- dák vannak kint, melyek többsé­gét a termelők használják (a 3 százalékos kamatot a szövetkeze­tek fizetik) s ha óvják, jelentő­sen emelhetik vele a visszatérí­tésre fordítható forintokat, Jok-e as almaárak ? űrre válaszol egy orosi aliuutermelő Ajaki vetőburgonya Nagykörösnek Az orosiak szorgalmas embe­rek. Azonban az egyik nap dél­előttjén vagy harmincán még­sem a mező, hanem a szövetke­zeti 'iroda felé vették az útju­kat. Otthonosan helyezkedtek el az ügyvezető szobájában kato­násan elrendezett székeken. Az asszonyok beszélgetésbe kezdtek A szót a szövetkezet főkönyve­lője és felvásárlója vette át. Beszédükből megtudtuk, hogy az almafelvásárlás megvitatásá­ra jöttek össze. A jelenlévők minden szót igyekeztek jól meg­figyelni és elraktározni. Különö­sen az alma termelői minősíté­se és az árak érdekelték őket Őszintén szólva egyikért sem lelkesedtek. Pedig nincs ok az elégedetlenségre, mert a mosta­ni árak egy cseppet sem rosz- szabbak a tavalyi áraknál. Vi­szont: éppen ideje hogy minden termelő megtanulja, hogyan kell minősíteni. Mert ez jelentős ha­szonnal jár. Meg kell tanulniok, milyen almát termeljenek, ha jó pénzt akarnak kapni érte. Az almaárakkal nincs baj. A becsületesen dc’gozó termelő nyugodtan megtalálja a számí­tását. A vita eldö 'ssére meg­kértünk Treszkó Pétert, közösen vessünk számot, érdemes voU-e törődnie a gyümölcsö ével. Köny- nvű dolgunk volt, mert Péter bácsi „amolyan akkurátus” gaz­da. Noteszából diktálta a „fogós” tételeket. Mások okulására köz­rebocsájtjuk. Egy kát. hold jut­tatott gyümölcsöse van ötvenhat Jonathán almafával. A kövétke- ző termést szándékszik leszed­ni: E. I—II. • 45 q E. III. 35 q IV. 20 q Ebből 40 q-át szerződésre ad át 4.40.— Ft-ért, üt mázsát pe­dig 4.— Ft-ért. A többit is hi­vatalos áron szándékszik eladm. s leglabb 31.800 forint üti már­kát. „Sok baj van azzal” — mond­hatja bárki. Mert így igaz. Pé­ter bácsiéknak is akadt tenni­valójuk. Hogy mennyi? Válaszol­janak ismét a számok: Tizenhárom permetezés anya­ga 2.860.— Ft 27.5 munkanap 1.925.— Ft Egy ló 11 napi munkája 1.100.— Ft Permetezőgép kopása 220.— Ft 70 q trágya, kihordása és szét­szórása 7G0.— Ft Három szántás 750.— Ft Metszés 1.000.— Ft Háromszori kézikapálás 720.— Ft 2 mázsa műtrágya 240.— Ft Szedés 1.440.— Ft Válogatás, szállítás 1.235.— Ft Pénzbeli és búza földadó 520.— Ft Egyéb kiadás 1.000.— Ft Összesen: 13.770.— Ft Ezek után egy harmadikos ele­mista is vígan elmondja, Tresz­kó Péterek 17.030.— Ft-os tiszta jövedelemhez jutnak. Azt sem gond kiszámolni, hogy átlag 3.34 forintot kap az almája kilójáért az 1.44 forintos költségével szem­ben. (Vajon miből teremne töb­bet a kát. hold futóhomok?) Nem lennénk igaz krónikásai a gyűlésnek, ha Péter bácsit is az elégedetlenkedők közé sorolnánk. Szeretne ő is nagyobb pénzt ha­zavinni a családjának, de belát­ja, az állam busásan megfizeti munkája gyümölcsét. . Nem árt, ha megemlítjük, hogy a téeszeknél az alma kilójának termelési költsége átlag 1 fo­rintba, esik! Tanácsoljuk, vesse­nek számot, hány forinthoz ju! az orosi Vörös Csillag téesz? S nem az államunkon múlik, hogy az orosi gazdák nem részesülnek abból a jövedelemből... Sajnos, még odáig sem értek el, hogy megfogadják a sokszor elmon dott jó tanácsot: járjanak a téli mezőgazdasági szakoktatásra és alakítsanak hegyközségét, vagy szakcsoportot. S akkor kevesebb de szakszerűbb kezelés mellett is több, jobbminőségű gyümöl­csöt termelnének. A szövetkezetek már most ■igyekszenek beszerezni a burgo­nya-vetőmagot a téeszeknek és egyéni gazdáknak. Megyénk szö­vetkezeteit több más megye szö­vetkezete is megkeresi a MÉK-en keresztül és leszállíttatja vető­magszükségletét. Például az ajaki körzeti szövetkezet már kilenc vagon vetögumót küldött Nagy­kőrösre. Szedik a burgonyát Ajakou Nagyobb a felvásárlás, mint tavaly A gyakoribb fellegjárás még nagyobb igyekvésre ösztönzi a „jég hátán is megélő” ajakiakat. Amint Kiss Faltai, g szövetkezet felvásárlójával a határt jártuk, örömmel láttuk, hogy a falu ap- raja-nagyja szedte a megszáradt rendeket és boglyákba rakta a jószagú szénát. Sokan szorgoskod­tak a burgonyaföldeken is. Goller János burgonyáját négy család asszonynépe és gyermeke forgatta ki a kiszikkadt földből. Valóságos kis szövetkezet. Mert kölcsönösen segítik egymást. (S még vannak, akik azt állítják, hogy az ajakiak nem szeretik a közös munkát!) A felvásárló nem volt szégyenlős; kiszámolgatta a gazdaasszonnyal, mennyi termést várnak és hány mázsát szándé­koznak eladni a szövetkezetnek. Megmutogatta, milyen nagyságú és minőségű burgonyát vesz át „étkezésiben”. A szeszélyes idő­járás nem nagyon kedvezett a burgonyának, s igen sok a féreg­rágott, „csicsókás” gumó. Kiss elvtárs figyelme egy kisebb cso­móra terelődött. — Ezeket vetőgumónak szán­ták? — forgatott meg a kezében néhány eldeíormálódott burgo-1 nyát. Vétek lenne. Meg a vírusos betegséget is korábban, még a szára zöldelesekor lehet megálla­pítani. De ha már ezt nem ^et­ték meg kurültekintőűbon válo­gassák meg a vetőmagot! — Ki kéne az egészet cserélni — helyeselt Gollerné. — Négy éve vetjük már, s megszokta a földet. Igaz, csak a szomszéddal szoktunk cserélni, s az ő föld­jük hasonló a miénkhez. Kötött földi kellene. A felvásárló megígérte, hozat jó vetőmagot a falu részére s jut nekik is belőle. Búcsúzkodtunk. A felvásárlási raktárig meg sem álltunk. Éppen idejében, mert Dolhaj József egy szekér burgonyával várt ránk.) Másodszor fordult, aznap. Ismét tizenegy zsákkal rakott a mérleg­re.. . Tizenhárom és fél mázsa árát kapta kézhez a felesége „el­lenőrzése” mellett. így még ál­domásra sem tellett a pénzből — legalábbis akkor. Akinek nemcsak a felvásárlás a gondja Pillanatkép az upa*yi felvásárlóról A inacskaköves úton — hónalja alatt jócsomó aktával — döcög kerékpárján Tóth Pé­ter felvásárló az apagyi állo­másnál. Amint meglátta a rak­tár előtt ácsorgó lovasszekeret, biztatni kezdte „csikóját”. Azián lekászáledett a kerékpárról és bocsánatkérő hangon mondta a szekeres gazdának, hogy az iro­dában járt elszámolni. — Bandi, fogd meg a csikót — emelte fel hangját és felrán­totta a rollót. — Mostmár hoz­hatjátok. A fiatal gazda — Tisza And­rás — nem sokáig kérette ma­gát. Került-fordult, s már mér­ték is a három zsák „szabad rozsot.” Aztán megakadt a te­kintete az egymás mellé rakott tele zsákokon. — Vetőmag van benne? — csillant fel a szeme. — Tíz ki­lót kell ráfizetni? Nem sok az egy kicsit? — Kevesebbe kerül — nyug­tatta meg Tóth Péter — mint­ha szemetes, elfajzott vetőma­got vetnél. Különben nézd meg okával. A téríi a vele lévő asz- szonylcával az egyik nyitott zsákhoz ment és hosszasan csorgatta egyik tenyeréből a zsákba a „szemen-szedett” ve­tőmagot. Elismerően bólogatott. — Aztán ne sokéig gondol­kodj — szólt a szekérre ülő házaspár után Tóth Péter. — Mert könnyen kimaradsz a cse­réből ! — Sokan azt hiszik — for­dult hozzám — irigylésre mél­tó dolgunk van. Hej, pedig mennyi érthetetlenséggel, ma­radi gondolkozással kell meg- küzdenünk! — Tizenkettedik éve dolgo­zom a szakmában — magya­rázta csendesen. — Rég tanul­tam, hogy a felvásárlás alapja a termelés... minden esztendő­ben gondoskodom valamennyi vetőmagról. Pélául: a múlt évben háromszáz mázsa Fleisch- mann-féle búzát cseréltem ki. Elsősorban a gyenge termést elérő gazdákat láttam el. So­kat kellett vitatkoznám He­gedűs Péterrel és Dzongán Györggyel a termésük minősí­tésén. Nehezen, de megfogad­ták a tanácsomat, s az utóbbi egy katasztrális holdon, tizen­hat mázsa, nyolcvanegyes faj­súlyú búzát termelt. Azt hiszi, ezzel eldőlt közöttünk a vita? Bár úgy lenne! Dzongán most azt állítja, hogy a homoki föld­ben is jobb a Bánkúti. Azzal érvel, hogy a „Fleischmannak kiáll a szemje, gyenge a szára”. Nevetséges kifogás. Töröm a fejem, hogy győzzem meg őket az igazságról?. Szóval csillapítani szán­dékszik „a sápadt” búza elleni érvelést. Viszont tudja, semmi sem megy egyik napról a má­sikra. S az idén száz mázsa Bánkútit akar kiosztani, ha elviszik a hetven mázsa ro­zsot. Pedig a vetőmagcseréért egy fillért sem kap! Emellett foglalkozik a műtrágya szét­osztásával, szemmel tartja, ki mennyit visz el és azt is meg­nézi, visz-e szabad terményt a szövetkezet raktárába? Tehát hozzáértő gazdaságpolitikát folytat a maga módján. így nem véletlen, hogy ez évben sem lesz baj a felvásár­lási terv valóraváltásával, s az áruk minőségi megvédésé­vel. Már húsz vagon termény átvételénél tart, s készül az exportgabona szállítására. Fáradhatatlan munkájáért megbecsülik a szövetkezetnél és a felsőbb szerveknél. Nem mú­lik el negyedév pénzjutalom nélkül. — Az egyik nap — mesélte Tóth elvtárs — behívatott a járási központ elnöke. Megdi­csért a jó tervteljesítésért és más munkámért. Majd egy borítékot nyomott a kezembe Háromszáz forintot vettem ki belőle... A munkaverseny külön­böző kitüntetéseit már elnyer­te, Tóth Péter méltó vise­lője lenne a „Kiváló földmű­vesszövetkezeti dolgozó” jel­vénynek is. Büszkén tűzné a mellére... Az ajakiak tavaly mintegy het­ven vagon export újburgonyát' küldtek el. A idén csak a felét. A „földben ragadt” a csíráztatott1 új burgonya, mert késett a beéré- se. S most kerül felszedésre. Ha az átlagtermés amolyan közepes is lesz, mennyiségileg — a késői burgonyából — elérik az előző évit. A múlt hónapban száz má­zsával vásárolt fel többet Kiss elvtárs, mint tavaly ilyenkor. — Hozzákezdtünk volna az öt­ven vagon burgonya téli tárolá­sához is — magyarázta a felvá­sárló a raktárban körülnézve. — Tíz mázsa szalmán múlik. — A MÉK ígért szalmát, s míg meg- :ön, kölcsönzünk a táesz-től. — Mert helyben pénzért nem ka­punk. Dehát segítünk magunkon, hegy ne legyen baj a burgonyá­val — mondta búcsúzóul. Varga Gyula. Már a második Egyre népszerűbbek az önkiszolgáló boltok. Nagykálló- ban a földművesszövctkezst már a második önkiszolgáló fűszer-csemege boltját nyitotta meg. Az új boltban naponta többszáz vevő ford.ul meg. A szövetkezet vezetősége úgy ter­vezi, hogy boltjait önkiszolgálóvá alakítja át. (Dorogi felvétele) 9

Next

/
Thumbnails
Contents