Kelet-Magyarország, 1959. szeptember (16. évfolyam, 208-232. szám)

1959-09-13 / 218. szám

iVag'j dolgokra képes ax emberek összefogása Egy fiatal bökönyl szövetkezetben A járási tanácsnál azt javasol­ták, nézzünk szét Bökönyben. Ott a tavaszon alakítottak ter­melőszövetkezetet. S ez az első a faluban, mert az. ami 195b- ban alakult volna, nem sikerült, mivel az ellenforradalom még csirájában elfojtotta. Iránymutatónk a bökónyi ha­tárban az út mentén futó vil­lany és telefon-vezeték „Annak a végénél van az Új Élet major­ja” mondották a falubeliek. Az udvaron dohányzsíros ruhá­jú emberekkel találkozunk a paj­ta körül. Férfiak, fiatal menyecs­kék. A dohány fűzését, aggalá- sát végzik. Beljebb kerülünk az irodába. Az elnök és a könyvelő van benn. Éppen egy füzetnagyságu papír fölé hajolnak- A papíron számok sokasága. A munkát szívesen megszakítják jöttünkre, s majd kérésünkre kezdik elsorjázni a szövetkezet rövid, féléves életét. Ahol mindenki fiatal A bökönyj Űj Élet Termelőszö­vetkezet az idei tavaszon, feb­ruár végén alakult. Az első mun­kanap — nagyon jól emlékeznek rá — március 11. A szövetkezet­nek huszonkilenc tagja van. Ma­gunk is láttuk, az elnök is mond­ja, hegy fiatal erőkből áll a tag­ság. Átlag harminc év körüliek. — Ami az évek szamát illeti — kapcsolódik be a könyve'ö — a tagok között ketten vagyunn, akik nagyon előrehaladtunk. Vagy harminc évvel. Az éj-eliőt és en De csak az években, mert külön­ben..- jobb fiatalnak lenni. A fiatalos lendület meg is lát­szik ■ a gazdaságon. Az irodai be­szélgetés után szétnéztünk a ma­jorban, a földeken és bizony nin­csen okuk a szégyenkezésre. Az udvaron szép rendben sorakozna« a szénakazlak, három nagy pajta tele dohánnyal. Az istállóban jóhúsú tehenek abrakolnak. A sertésólakban a leendő anyako­cák. másik helyen a hízók. A ma'joron túl a nagy termést ho­zó gyümölcsös, a burgonya, nap­raforgó és kukoricatáblák szor­gos munkáról tanúskodnak. A szövetkezet gazdasága nem egy hat hónapos kezdő csoport, hanem egy hat éves szövetkezet benyomását kelti. Ügy látszik, hogy a fiatal lendület valóban sokra képes. Férfimxekta ? Visszatérve az irodába, a falon nagy fehér papírra vázolva lát­juk a kialakított munkaszerve­zetet. De. nicsak! Nevek, nevek s mind András, József, István, Károly stb. Közöttük egyetlen Károlyné. Ilona sem szerepel- Ml az? Ez csak férf ak szövetkeze­te? És az asszonyok, akikkel a pajtáknál találkoztunk? — Ne is keressék — mondja Batai András, az elnök. — A szövetkezet huszonkilenc , tagja tényleg mind férfi. Asszony nin­csen köztük. — Dehát itt is van egy — mu­tatunk rá arra a barna, helyre kis fiatalasszonyra,^ aki éppen behyítja az ajtót. — Nem, nem — tiltakozik ne­vetve. — Én is csak családtag vagyok. Értetlenségünket látva aztán el­mondják, miről is van szó. Fiatal emberek, fiatal csalá­dok szövetkezete ez az Új Élet. A családoknál — mikor legyen, ha nem most? — - két-három. esetleg négy gyerek. Mind apró. Az asszonyok így nem tudják vállalni a tagsággal járó köte­lességeket. De mikor tudnak jön- „mindig itt dolgoznak. Bizo­nyításképpen a munkacgységki- mutatást teszik elénk- A tagok egy részének a mijilt havi kere­sete 30—35 munkaegység, de leg­többjének 65—7Ó-et is ír-ak. IS y ír ségi Iá ja kon Fristyák J. felv. I Ezekkel a tagokkal az asszony is dolgozott, azért van nekik több. — Ott voltunk mi a kapálás­nál, a dohány ültetésnél, a törés­nél, a pórézásnál mindig — mondja az asszonyba. Az aratás­tól se féltünk. És valóban, a munkák jó har­madát az asszonyok végezték él. Volt aki, csak fél nap, vagy pár- óra hosszat dolgozott, ahogy az ideje engedte, de mindnyájan se­gítettek. Majdnem munkabér ElrAondják azt is, hogy a szö­vetkezetbeliek közül legtöbben ipari munkán, gyárban dolgoz­tak az elmúlt tavaszig. Ügy jöt­tek haza. A szövetkezet vezetői­nek ugyancsak meggyűlt a gond­juk, hogy miként oldják meg évközben a családok szükségle­teinek kielégítését. Nem volt ki­tartásuk. Azelőtt minden hónap­ban megkapták munkájuk ellen­értékét. de itt, a szövetkezetben a zárszámadásig kell várni. És új szövetkezetről volt szó! Ha nincsen kitartás, a tagok elszé- lednek. A nehezét, az előlegosztás kér­dését azonban sikerült megolda­ni- Áprilistól kezdve minden hó­napban osztottak előleget! Az augusztusi előleget most számol­ták ki — ezt nézegette az elnök és a könyvelő jöttünkkor. A lis­tán több olyan tagnak a neve szerepel, akik az augusztusi munkáegységekre 1000—1500 fo­rintot kapnak. A mostani osztás­sal együtt az eddig végzett mun­kák után egy munkaegységre 18 forintot fizetnek ki. Mindig csak előre A gabonatermelés eredményei — igaz, hogy zöldleltárként vet­ték át a területet, — de nagy­szerűek. Búzából 17.75, árpából 20 és rozsból 14,30 mázsát taka­rítottak be holdanként. Olyan termés ez, hogy a község egyén! termelői egyszerűen kételkednek benne. Pedig valóság!! Előrelátóan tervezték meg az árutermelésüket. Szerződésesen termelnek napraforgót, d „hányt, édescsillagfürtöt, burgonyát. Az abraktakarmányok hasznosítására 103 bacon-süldőt vásároltak s ezeket még az idén átadják a kereskedelemnek. Ezekhez jön még a gyümölcs haszna s így összesen megkétszerezik az áru- termelési tervüket. Büszkék ra, hogy minden esedékes adóságu­kat — köztük a zöldleltár érté­két is — rendezik az idén. Még az SZTK járulék is ki van fi­zetve előre egy hónappal. S mindezek ellenére nincsen „sor- banállásuk”. a banknál, sőt, pénz­tartalékuk is van- A főbb bevé­telek pedig csak az őszi betaka­rítás után következnek. Merész, de a lehetőségeket kö­rültekintően felmérő gazdálkodá­si tervükben már az első évre 36 forintra állapították meg egy munkaegység értékét. És ez — az eddigi eredmények mar meg­mutatják — biztosan meg is lesz. Nem tévedtek a ' járásbeliek. Itt, ebben a fél éve működő ter­melőszövetkezetben igazán érde­mes szétnézni. Ennek a fiatal szövetkezetnek nagy akarattal dolgozó tagjai megmutaták már az első évben, hogy mire képe­sek az, emberek — ha összefog­nak. S. A. KRECSMÁRI LÁSZLÓ­ŐKET KÖSZÖNÉSÉ A nyár fején már megjelentek, mint első deres, ősz hajszálak, a szeptemberi szélben, szálló ezüstszínű kis ökörnyálak .;: Kiröppent fészkéből a reggel — az iskolások újra jönnek, s nem tud ezért ma határt szabni semmi az én nagy örömömnek! Hulló levelek táncrakelnek s élni vágyik most újra minden Illatos szirmát szavaimnak szép virágként szívükre hintem. A szárbaszökkent Jövő érik bennük gyöngyözve, dúsan, bátran Rózsaarcuk tündöklőn fénylik a nyárutói napsugárban ; ; , 1 örök-boldog, ki köztük lehet. 2 Kíváncsi kis szemükben látom i * kinyílni, mint egy szép virágot — X újjászületett ifjúságom, 1 ahogy jönnek, s békésen kacag I rajtuk a boldog, drága élet, — ♦ őket köszönlse máma itten ♦ minden virág és minden ének! t n tavasszal megkezdik Gáván az 56 méteres földmüvesszQvstkezeti iizletház építését Korszerű üzletház építését kez­dik meg I960 tavaszán Gáván. Az egy millió 200 ezer forintos költséggel épülő üzletházat a Sza­badság téren építik fel, melyben helyet kap egy önkiszolgáló fűszer-csémegebolt, egy textil-, rövid-, kötöttáru részleg, vas, ve­gyi, háztartási üzlet, valamint egy cukrászda. A tervek szerint I960. december 15-én adják át rendeltetésének a szép üziethá- zát. Találkozás tíz eszteiidővel A napokban a műszaki • boltban ta­lálkoztunk. Régi is­merősöm, a gyárban dolgozik- „Lássa, — ütött a karomra kedvesen, — régen az volt a gondunk, hogy vala­mi kerüljön még a kenyér mellé. Most meg motor keil, hogy legyen gon­dunk. így van...” Nem tudom elfe­lejteni odavetett sza­vait. Mint más sza­vait sem, amelyeket éppen tíz évvel eze­lőtt, egy más mun­kahelyen mondott. „Fáradt vagyok — ült le a napos udva­ron, verítékét töröl­ve. — Az ember el­fárad. ha dolgozik. De gyűrni kell a munkát, a teremté­sit! Vagy csinálunk magunknak szocia­lizmust, vagy feküd­jünk le aludni.” Nem feküdt le. Hát nem feküdt le! Va­jon, tíz esztendő alatt mennyit dolgo­zott az a kéz, amely most a műszaki bolt pultján matat, ke­res a csavarok kö­zött? Ha emelőerőbe számítanánk a tíz év munkáját, mekkora terhet tudna íelnyuj- tani a Tokaji hegy tetejére? Nem nyug­szom a gondolattól, ezt ki kell számíta­ni- Az ember egy másodperc alatt átla­gosan két tized ló­erőt tud teljesíteni. Ez megfelel tizenöt kilogrammos súly egy méter magasra való felemelésének. Ez sok. Vegyük csak a harmadát, öt kilo­grammot. Egy perc­ben van hatvan má­sodperc, tehát egy perc alatt teljesít hatvanszor öt méter­kilogrammot. Egy munkanapban van négyszaznyo'cvan perc, egy esztendő­ben... a számítások végén az derül ki, hogy az eddigi ere­jével hatezer mázsát tudna felemelni a Tokaji hegyre. A hatezer mázsa: hat­van vagon! Durva számítás, de elké­pesztő így a végzett munka mennyisége. És most ezek a munkáskezek ott vá­logatnak a csavarok között, mert kell a motorkerékpárra. A másikon megszaladt a menet. Baját mo­tor­Talán már akkor érezték az erős ujjak, hogy a kormány fe­kete gumiját fogják szorítani vasárna­pomként, amikor tíz éve, ott, az udvaron megtörölték az iz­zadt homlokot. Az a sok munka is benne van a motor­ban, amit ő végzett. Ö, és még a millió­nyi ők, a munkások ebben az országban. — És jó a „bicik­li' ? — kérdeztem. — Jónak kell len­ni! — nevetett el­lentmondást , nem tű­rő hangon. — Ha­csak a fiam el nem gincsolja... (súgta a kezefeje mögül.) Aztán elköszön­tünk. Szeretnék vele ismét tíz esztendő múltán találkozni, SB­4

Next

/
Thumbnails
Contents