Kelet-Magyarország, 1959. szeptember (16. évfolyam, 208-232. szám)

1959-09-08 / 214. szám

Megérdemelt jutalom

1936. óta negyedszer nyerte el az Élüzem címet a Tejipari Szállítási Vállalat. 'Ehhez a nyíregyházi telep dolgozóinak jó munkája az eljok között járult hozzá. 1959 első félévi tervüket 109 százalékra teljesítették és meg-- takarítottak 230 ezer forint értékű üzemanyagot és'alkatrészeket.

A vállalat nyíregyházi telepének dolgozói szombaton este tartották meg az élüzeni ünnepséget, ahogy a munkások mondták; üzemi murit. Bushmann Sándor telepvezető méltatta az ünnepségen a sikert és a dolgozókat további jó munkára lelkesítette- A vállalat igazgatója. Gáti József is kérte a dolgozókhoz intézett beszédében, hogy segítsenek ötödször is elnyerni az élüzem címet.

Nagyon jó hangulat volt az ünnepségen. Csadó Tibor gépkocsivezetőt Kiváló Dolgozó jelvénnyel tűntették ki. Tóth György és Újvári Ferenc Kiváló Dolgozó oklevelet kapott. Továbbá 30 dolgozó között 14 ezer forint jutalmat osztottak szét.

Az ünnepségen részt vettek a dolgozók hozzátartozói is. A feleségek is jól érezték maguka*. A közös vacsora után világos reggelig tartott a táncmulatság, az üzemi „muri”.

Szövetkezeibe léptek a fiamén vi kosárfonók

Vásárosnaményban tizennégy kosárfonó ember belépett a Szat- márvidéki Háziipari Termelő Szövetkezetbe. Külön termeié részleget alakítottak. Még ebben az érben 5000 darab mezőgazdasági vesszőkosarat és 30 tier liter d.c- í mizsen-üvegfonást végeznek.

VitorláshajóU startja a Sóstón.

„Gólya viszi a fiát.’’

A „legénység” indulásra készül.

(Prisíyák J. felvételei.)

28 perces élet-halál harc Nyíregyháza fölött

A pilóta és az cjíőernrős lélekjelenléte megmentett két emberéletet és egv repülőgépet

Nagy izgalom volt szombaton délután a nyíregyházi repülőtéren. Ha nem láttam volna az eseményt, nem hiszem el. A városból csak azt látták az emberek, hogy egy kétfedelű (PO—2- es) repülőgép köröz a levegőben és egy ember csüng a gép farkánál.

Mi történhetett? Hogy került oda az illető? Vajon hogy -hívják, és ki a pilóta? Mi lesz velük? — találgatták az ernbeA repülőtéren mondották, hogy a pilóta Rozmann Gyula, a szerencsétlenül járt fiú pedig Tulipán András. A pilóta felszállt a repülőgéppel, hogy a tizenhét éves fiú végrehajtsa 800 méterről a 18-ik ejtőernyős ugrását. Itosskul hagyta el a gépet, úgyhogy a hasernyő vállcsatja beleakadt a gép magassági kormányának huzaljába. A ’égáramlat az acélhuzalon a fiút azonnal a gép farkához sodorta.

A pilóta a szokatlan rántásra hátrafigyelt. Ijedten látta, hogy az ejtőernyős fiú fennakadt és kétségbeesetten kapálózik. Mindkettőjük életét és a

gépet is pusztulás fenyegette.

Rakétát lőttek fel a repülőtérről, jelezték a bajt. Perceken belül a repülőtérre érkezett a mentő. Telefonon és szikratáv írón segély- és tanácskérések, utasítások röpködtek. Jött uz utasítás, hogy hu a gép nem ko—' yoz- ható, a pilóta ugorjon ki, s legalább ö mentse az életét.

Ez alatt 8W0 méter magasan körbe-körbe szállt a repülőgép a repülőtér és a város felett. A földről nem tudtak velük érintkezésbe lépni másképp, csak ra- kétajelzéssel. Minden a pilóta és az ejtőernyős lélekjelenlétén és ügyességén múlt.

A pilóta e* as e jlőernyöm ha táraim a

A gép leszállásáról egyelőre nem ienetett szó, mert az ejtőernyős a magassági kormány huzalján csüngött. A pilóta 1...- ta, hogy a leszállást nem tudja végrehajtani, s ez egyébként is az ejtörenyós pusztulását jelentette volna, fern nagy távolság választotta el őket egymástól, de a motorzúgás elnyelte a kiáltásokat. Ahhoz, hogy utasítást aanasson a pilóta az ejtőernyősnek, le kellene vennie a gázt, de ezzel kitette magát, s mind kettőjüket annak a veszélynek, hogy a gép elveszti sebességet, egyensúlyát, ..dugóba esik ", ami a pusztulás4- jelenti.

A pilóta nem tudott arról, hogy Budapestről mar engedélyt kapott a gép elhagyására, de ő is gondolt erre. .ismeri a szabályokat. Ugorjon ki a gépből? Csak magát mentse? Nem. Ragaszkodott ahhoz, hogy az ejtőernyőst is megmentse. Az MHS- nél azt tanulta, hiogy ilyen helyzetben • is fel keffl találnia magút a jó pilótának, és a jó ejtőernyősnek is. '

Számolt a nagy veszéllyel, s levette a gázt. Háti-aki 'tott:

— Tarts ki! Próbálj közelebb kerülni a szárnyhoz, és kapd e a szárny merevítőt!

A gép nem száll hűl le:

A molcr tovább működött és a gép tovább körzőit. Lentről azt látták az emberek, hogy a fiú ide-oda himbálódzik. Töübször körbe szállt a gép, amíg végül sikerült • az ejtőernyősnek elkapni a szárnymere- vitőt. Mindenki el tudta képzelni, hogy milyen görcsösen kapaszkodik bele.

Az ejtőernyősnek az járt az eszében, ha sikerülne magát feltornászni a merevítőn úgy, hogy a lábát a gép oldalához feszítse, akkor elkaphatná a hátsó

I merevítőt is. Talán szerencsésen ! leszállhatnának, földet érhetné- 1 nek. Megpróbálta, de nem síké- I rült. Mikor a pilóta újra levette a gázt, rémülten kiáltott Tu- I iipán.

— Nem bírom tovább! Nincs erőm!

Nagyon kétségbeej tette a pilótát is. Újra levette a gázt és hátrakialtott:

— Ne hagyd el magad! Az ejtőernyőd rendben van!... Kapd el a szárny szélét, húzd

fel magad és próbáld kiakasztani a kapcsot.

Tulipánnak előbb nem volt mersze megtenni. Mást gondolt. Félkézzei elengedte a merevítőt és elővette tőrét, hogy elvágja az acélzsinórt, melyre fennakadt. Nem sikerült elvágni. Erejét összeszedve élkapta a gép szárnyának szélét, és felhúzta magát a szárny fölé. Ettől a mozdulattól a huzalból kiszakadt a kapocs. Most már csak a két kezén tartotta fenn magát.

Huszonnyolc perc telt el, s a fiú mindig így csüngött. Oda lenn az ejtőernyősök féltették társukat és oktatójukat. Volt aki sírt, s volt olyan is, aki idegességében fordítva tette szájába égő cigarettáját.

A pilóta mindjárt észrevette, hogy a magassági kormány szabad, de még alattuk volt a város, aztán az országút. Még egyszer levette a gázt és utasított:

fi* kinyílik «* ernyő

— Tartsd magad, am g a repülőtér.fölé érünk, aztán ugorj! Ne félj, kinyílik az ernyőd.

Zuhant, zuhant az ejtőernyős. Elállt a nézők lélegzete.

— Jaj, vége! — azt gondolta mindenki. S óh de nagy megkönnyebbülés volt látni, hogy kinyilt az ejtőernyő.

A mentők, az emberek, a föl - detérő ejtőernyős fiúhoz .rohantak, egy másik csoport pedig a leszálló géphez, a hős pilótához- Ugye kedves olvasók, meg lehet azt érteni, hogy az emberek örömükben egymást csókolták. És azt is meg lehet érteni, hogy Tulipán Andrásnak fehér volt sokáig az arca, és nem tudott szólni. A pilóta is csak később tudott kiszállni a gépől, mikor megmondták neki, hogy az ejtőernyősnek semmi baja az ijedtségen kívül.

— Köszönöm — csak ennyit tudott a pilótának mondani Tulipán, és nagyon hálásan nézett rá.

Rozmann Gyula, aki ekkor még nem élte át, hogy valójában mi is történt velük, úgy válaszolt a fiúnak, mintha egyszerű akadályon lennének túl.

— Én is köszönöm, hogy kitartottál.

Az MHS ilyen bátorj kitár- ió pilótákat és ejtőernyősöket nevel, akik minden helyzetben fel tudják találni magukat.

A pilóta és az ejtőernyős fiú is egészségesen ment haza.

O. A.

y

ó sport, nemes szórakozás — a legtömörebben talán így lehelne jellemezni modellezést, amelynek új ága. a hajúmodell-épi- lés —az MTIS jóvoltából immár megyénkben ts.j sok fiatalt hódított meg. A közelmúltban a nyíregyházi Sóstón rendezte meg az MHS Északma- ; gyarország hajómodellezőinek versenyét, amelyen. megyénk csapata magasan első lett (W> pow) I liógrád (59 pont) és Borsod (53 pont) versenyzői előtt. Nagyszerű látvány volt a kies Sóstó vízenj lelvonuló sok apró vitorlás, a motoros személyszállító és liadihajó-modellek. És a legnagyobb érdeklődést talán azok a kis hajók váltották ki, ] amik nagyon is komoly „játékszerek": mestereik rádióval irányították őket a partról. A mintegy; 45 főnyi versenyző seregnek és a parton összegyűlt nézőknek egyaránt nagy élmény és jó szórakozás volt a verseny, amely három kategóriában is nyíregyházi sikert hozott — a megye csapatverseny-elsősége mellé.

I rek a választ. Nagyon sokan ag- j gódtak a két ember életéért, azos akik látták, a levegőben folyc tusát a halállal az életéit. Kocsik és emberek álltak a repülőtérre vezető úton Váltak, hog> mi fog történni. Kiáltoztak s levegőben lógó embernek, hogj fogódzón meg, tartson ki, de i kiáltás nem hallatszott lel 80( méterre. Sokan sírtak a várhatc i borzalomra gondolva.

Kukelák jelzik n eemzeiyl