Kelet-Magyarország, 1959. szeptember (16. évfolyam, 208-232. szám)

1959-09-06 / 213. szám

Hruscsov cs €(fcuiikicwic% licszéde a moszkvai lengyel nagy követség1 fogadásán Moszkva, (MTI): Mint a TASZSZ jelenti, a Moszkvában megrendezett lengyel ipari kiáll - tás megnyitása alkalmából a moszkvai lengyel nagykövetségen pénteken fogadás volt, amelyen Hruscsov és Cyrankiewicz mon­dott beszédet. Hruscsov kijelentette: — Büszkék vagyunk barátaink­ra, jó szomszédainkra, mert Moszkvában ma megnyílt kiáll.- tásuk a testvéri lengyel nép ered­ményeit, a lengyel munkások, dol­gozó parasztok, mérnökük ludj- sek értelmiségiek munkáját tát­ja szemünk elé. — Á kiállítás ugyanakkor a népek barátságát, a hatalmas szocialista tábor ere­jét Is kidomborítja. — Büszkék vagyunk a szocia­lizmus sikereire. Válasszuk ki akármelyik szocialista országot és nézzük meg, mi volt a kapitaliz mus idején és mivé lett a szo­cializmus feltételei között. Az emberek dolgoznak a kapitalista országokban is, méghozzá nem ke­vesebbet, hanem többet mint a szocialista országokban. Munká­juk gyümölcseit azonban az em­berek a szocialista országokban élvezik, mert itt maguknak, né­püknek dolgoznak. — Egyre többen és többen győződnek meg világszerte a szocialista rendszer elánye.- ről. Mi azonban nem akarjuk erőse',-,. erejével rákényszer.tcrií más or­szágokra a mi társadalmi rend­szerünket. Miért kellene ez em­bereket kötélen vonszolni a pa radicsumba!? Győződjenek meg saját maguk, hogy a sz .cializmus megszabadítja ókét a kapitalista szolgaságtól. A rossz helyzetb. került ember, ha esze van, jobbal kíván. — Minden ember egyszer tu­datára ébred annak, hogy be kell vezetni az új, a szocia­lista társadalmi rendszeri. Mi ezt mondjuk a kapitalista vi­lág képviselőinek: előbb-utób’o Önök is rájönnek, milyen bűnt vesznek lelkűkre amikor görcsö­sen ragaszkodnak a kapitalista rendszerhez és sikraszállnuk a kommunizmus ellen. A bűntől azonban sohasem késő megszaba­dulni. szólva kijelentette, hogy a Szovjetunió kapcsolatai Lengyelországgal, a Lengyel Népköztársaság vezetőivel olyan jók, iniilt meg soha. E kapcsolatok — folytatta — ma szélesebbek, mélyebbek és erősebbek, mint a múltban va­laha is. 1956-ban volt egy epi­zód, amelynek szűklátókörű em­berek örültek. Ámde ez csak epi­zód volt, azóta kiküszöböltünk mindent, ami árnyékot vetett kapcsolatainkra. Megszüntettük azokat a zavaró mozzanatokat, amelyek megakadályozták, hogy a maguk valóságában lássuk . a dolgokat. — A szocialista országokban jól mennek a dolgok — folytatta ez Után Hruscsov. — Olyan időszakba jutot­tunk, amikor a békés együtt­élés eszmei egyre több hívet szereznek a kapitalista orszá­gokban. Ma már egyes ag­resszív tényezők is kezdik el­ismerni a békés együttélés szükségességét. Hogyan is lehetne máskép? A szocialista és a kapitalista orszá­gok egy bolygón vannak. Igaz, hogy mpst már kísérleteket te­szünk, hogy eljussunk más boly­gókra is, elérjük a Napot és a Holdat, ámde senki sem szándé­kozik oda átköltözni. .Maradjunk csak a mi öreg Földanyánkon. A Föld meg tudja adni mindenki­nek azt, amire szüksége van. — Csak az kell, hogy az emberek nyugodtan dolgozhassanak cs békésen élhessenek, azért dolgoz hassanak hogy jobbá tegyék az életet, nem pedig, hogy pusztító eszközöket készítsenek. Ezért mi szilárdan a békés együttélést kívánjuk és mindent megteszünk enneK megvalósulásáért. — Mint mór mondottam, a bé­kés együttélés elvei egyre na- iyobb megértésre találnak Nyu­gaton. De meg sok fáradságra, nagy türelemre, szívós fe,világo­sító munkára van szükség, hogy megértsek, n.ncs más út a ha- bol-ű meg akadályozására, mint a békés együttélés útja. — Kedves Elvtársak! — foly­tatta Hruscsov. — Most pohara­mat a Szovjetunió és Lengyelor- jzág népének testvéri, megbont­hatatlan barátságára, mind.n szocialista ország megbonthatat­lan testvéri barátságára ürítem. Azt szeretnénk, ha minden nép között baráti kapcsolatok alakul­nának ki. Meg akarjuk teremteni minden nép barátságát, hogy biz­tosítsuk a tartós békét világ szerte! (Taps.) — A tőkés országok valamelyik képviselője szemrehányással ille­tett, minha kijelentettem vo.na, hegy mi el akarjuk temetni a kapitalizmust. Már megmondtam egy dolgot kellene jól megérte- niök. Az imperialisták maguk ás­sák meg sírjukat. Ez az imper-a-. lizmus természetében rejlik. Mái régen kifejtettem, hogyan törté- ' nik ez, de ők még mindig nem értették meg. Csak egy dolgot szeretnék figyelmükbe ajánlani- tartsák szem előtt, hogy mi fizi­kailag nem ássuk ezt a sírt, ha nekik annyira tetszik a kapita­lista rendszer, ám váljék egész­ségükre és éljenek a kapitaliz­musban, ameddig élhetnek. Azt pedig, hogy milyen hosszú lesz az. életük, nem tudom. Mi nem avat­kozunk be az ö belügyeikbe, d­'jennüket se akadályozzanak meg abban, hogy úgy éljünk, ahogy nekünk. tetszik, s ne avatkozza­nak be a mi belső ügyeinkbe. — Versenyezzünk még jobban, ki termel egy lakosra számítva töb­bet például az ilyen nagyszerű sonkából, amivel bennünket most lengyel barátaink megvendégel­tek. Ha ezt a kapitalizmus teszi, akkor tovább él, ha a szocializ­mus, akkor ez azt jslsnti, hogy a kapitalizmusnak már nem marad hátra hosszú ideje. — * A népek azt a társadalmi rendszert választják majd — hangsúlyozta Hruscsov — amely a legjobb életet és fej­lődési feltételeket biztosítja r.3 embereknek. Azt, hogy milyen utat kövesse­nek az emberek, maguk a népek döntik d minden országban („Helyes” — hangzik a terem ben.) , A szovjet Minisztertanács el­nöke ezután megállapította be­szédében, hegy a kapitalista or­szágok közül a legmagasabb élet- színvonal az Amcr'kai Egyesült Ál'amckban ván, majd utalt a szoc.«lista és a tőkés országok közötti békés versenyre. „Ez tisztességes verseny — mondotta — és ha a tőkés or­szágokat valami fenyegeti, ez csak győzelmünk lehet ebben a békés versenyben. Részünkről a kapitalista országokat sem raké­ták. sem légi egységek sem más hadieszközök nem fenyegetik. A Szovjetunió semmiféle fegy­vert nem alkalmaz más álla­mok ellen, ha bennünket, vagy barátainkat nem éri fegyveres támadás. Taps.) De gazdasági fejlődésben, •j nép életszínvonalúnak emelé­sében, a munkanap csökkentésé­ben és az emberek jólétinek biz­tosításában majd megmutatjuk, ki a legény a gáton! — Ez talán rossz dolog? A kél rendszer e békés versenyének nem lesse emberáldoseala nem kerül sor vérontásra, álla­mok köstötti háborúban. Ellenke­zőleg, az egyszerű emberek ezen csak nyernek mert kevesebb ösz- szeget fordítank fegyverkezési versenyre, kisebbek lesznek az adók és a termelést teljes mér­tékben békés célokra állítják ál. Hruscsov befejezésül éltette a lengyel népet, a hős lengyel mun­kásosztályt, a lengyel és a szov­jet nép közötti megbonthatatlan, örök barátságot, a lengyel kor­mányt, a Lengyel Egyesült Mun- káspáitot, a világ minden népe közötti barátságot és a világbé­két. Jozef Cyrankiewicz válaszában többek között kijelentette: a len­gyel és a szovjet nép barátsága a múlt háború eveiben született. Ezt a barátságot megpecsételte a szovjet és a lengyel katonák együtt kiontott vére, megerősítet­te a Szovjetunió segítsége és együttműködése Lengyelország újjáépítésének éveiben. —_ Felépítettig az új Lengyel- országot és ez a Lengyelország erős, nemcsak saját erejénél, ha­nem a' Szovjetunióval való barát­ságánál fogva. A lengyel anyák és apák csak azért lehetnek nyugodtak gyermekeik sorsa fe­lől, csak azért nézhetik félelem nélkül a nyugatnémet militaris­ták üzelmeit, mert mi most a szocialista tábor soraiban hala­dunk és velünk van a Szovjet­unió — fejezte ba beszédét Cy­rankiewicz. !>..: A nyíregyházi rádió műsora *■ Vasárnap: Vasárnapi jegyzet. — Munkatársunk jelenti az Orszá gos Mezőgazdasági Kiállításról. — Falusi életkép. — Szövetkezét! lakóház épül Debrecenben. — Szív küldi szívnek szívesen. — Zenés album. Hétté: Egy tudós és egy tsz. szerződéskötése. — Az újkenézi kompnál hallottam. — Egy újabb kiváló vállalat. — Debreceni tu­dósítónk legfrissebb jelentése, — Hírek, sport. —— Ki mit szeret? — Hangképek a Megyei Ifjúsági Napról. A% amerikai elnök nyugat-európai kör­útja „« nagy látogatás“ előtt Ahogy közeledik Hruscsov elvtárs amerikai utazásának időpontja, egy re növekvő fi­gyelemmel fordul a világköz­vélemény e látogatás felé, mely joggal nevezhető történelmi je­lentőségűnek. Érthető is e leszáll várakozás és érdeklődés, hiszen e látogatás célja, — mint ahogy Hruscsov elvtárs legutóbb Sztanyica Vesenszkajában mon­dott beszédében kiemelte — a hidegháború jegének felolvasz­tása, annak lehetővé tétele, hogy a népek e modern „jég­korszak” után ismét fellélegez­hessenek. Óriási érdeklődés nyilvánul meg a látogatás iránt természetesen magában az Egyesült Államokban, s egyre több meghívás érkezik Hrus­csov elvtárshoz a különböző amerikai városok és szerveze­tek részéről. Mint legutóbb közölték, szeptember 17-én pél­dául New York városa része- s -ti majd ünnecétyes fogadta­tásban a Szovjetunió minisz­terelnökét, ,s a híres Waldorf- Astoria szállóban rendezendő diszebéden Wagner polgármes­ter fogja köszöntem New York város vendégeként a szivjet. kormányfőt. Közben serény előkészítő munka folyik a diplomácia: szinten is, és elsősorban ezzel állt szoros kapcsolatban Eisen­hower elnök nyugat-európai látogatása. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányfői­nek kölcsönös látogatását ugyanis szoiongo érzésekkel, sőt leplezetlen ellenségeskedé­sei fogadják azok a körök, me­lyek ' létérdeküknek tekmtik a hidegháború folytatását. „Ade­nauer s De Gaulle, mint a két­ségbeesés völgye és az akadá­lyok hegye zárja el a • csúcsta­lálkozóhoz vezető utat. Mind­kettő hidegháborús harcos, mert csak a lehető leghevesebb hidegháborús viszonyok között gyakorolhatja a legnagyobb politikai befolyást” — írja ez­zel kapcsolatban a New States­man című angol politikai heti­lap. Eisenhower nyugat-euró­pai körútját éppen az telje szükségessé, hogy a Ilruscsov- val való történelmi találkozó előtt megpróbálja összeegyez­tetni a NATO-n belül különbö­ző irányokba húzó erótényezo- ket, s legalább is külsőleg helyreállítsa az Atlanti Szövet­ség egységének kzpJt. Bár Bonnban, Londonban és Párizsban folytatott tárgyalá­saira sr’g.-.rú titkolózás ratyl: t borították, s azokról mindez­idáig kevés mego,zható infor­máció szivárgott ki, annyi mindenesetre már most is meg­állapítható, hogy az Egyesült Államok elnökének legfeljebb róazóin sikerült megoldani ké - síglelenül nehéz és kényes fel­adatát. Talán sikerült meggyőz­nie leginkább berzenkedő szö­vetségére! t, í dsnauert és De Gaulle-t a Hruscsovval való - közvetlen találkozás Szükséges­ségéről és fontosságáról, ám a jelek arra mutatnak, hogy ko­rántsem sikerült teljes egyet­értést kialakítani az Atlanti Szövetség kebelében abban a döntő kérdésben, vájjon mi­ien álláspontra helyezkedjék a szovjet kormányfővel folyta­tandó beszélgetés során a to­vábbi teendők, elsősorban pe­dig a nagyhatalmak kormány­főinek csúcstalálkozója ügyé­ben. Angliai látogatása után ugyanis világossá vált, hogy Macmillan miniszterelnök — tekintettel az angol közvélemény hangulatára és a közelgő vá­lasztásokra — továbbra is ki­tart a csúcstalálkozó mielőbbi megtartása mellett, az ameri­kai kormány viszont szeretné halogatni és különböző feltéte­lekhez kötni annak összehívá­sát. „Megállapodtak abban, hogy nem értenék egyét” — Ezekkel a szavakkal jellemez­te a Reuter-iroda hírmagyará­zója azt az eszmecserét, ame­lyet Elsenhower és Macmillan a csúcsértekezlet problémáiról folytatott-a rózsakertektől öve­zett chequers' villa történelmi relikviákkal ékesített dolgozó- szobájában. Míg Londonban úgyszólván csak a cs ácsj; iskeulA kérd is - ben mutatkozott nézeteltérés a kőt tárgyaló fél közölt, Párizs­ban az „akadályok hegyével” folyatott megbeszélésen mond­hatni egyedül ebben a kérdés­ben értettek csak egyet: mint a tárgyalásokról kiadott közle­jén” wng'zlr ta, a csúcsiak..- kozót ,—melynek hasznos \ oltót ugyan elvben elisme­ri a közlemény, — csak akkor kell megtartani, ha „kilátás mutatkozik pozitív eredmények elérésére.” A szűkszavú közle­mény egyébként csak futólag utal azokra a kérdésekre, ame­lyekben pedig — mint Algéria, a NATO, a francia atombom­ba, s a francia nagyhatalmi szerep elismerése, ez az utuo,>. egyébként De Gaulle elsőszá­mú kedvenc vesszőparipája — komoly ellentétek jelentkeztek a közelmúltban a francia és az amerikai kormány felfogása kö­zött. Ez a tény arra mutat, hogy a látogatás „hagyomá­nyos bapáti légkörének” felszí­nes fitogtatásával csak elodáz­tak, da alapjábanvéve nem ol­dották meg ezeket a kérdése­ket. Vajon Eisenhower európai tárgyalásai mennyiben befo­lyásolják majd a Fehér Ház és a Kreml falai közútt rövi­desen bekövetkező történelmi találkozók alakulását és kime­netelét? Ez természetesen min­denekelőtt attól függ, hogy az Egyesült Államok vezetői va­lóban őszintén óhajtják-e a hi­degháborús jégcsapok felol- * vasztását. Mindenesetre a Hrus­csov—Eisenhower találkozó létrejöttének puszta ténye is ar­rul tanúskodik, hogy az Eg$ c- sült Államokban valami válto­zás van folyamattan. Mint a France Observateur írta a mi­nap: az amerikai közvélemény immár tudatáia ébredt, hogy sz Egyesült Államok a Szovjet­unióhoz képest lemaradt né­hány ele me vágó romos terüle­ten. A leghozzáértőbb szakem­berek is figyelmeztették, hogy Amerika — most elsőízben — könnyen elérhető célponttá vált háború esetén, s e figyel-, meztetést sűrűn kellett ismé­telgetni ahhoz, hogy behatol-; jón az agyakba. A francia lapok e figyelem­reméltó megállapítását még csak azzal szeretnénk kiegészí­teni: természetes Nyugaton még nem minden agyba hatolt be ez a felismerés, annak tu­data, hogy a nemzetközi erővi­szonyok fcitolóütak, s a' háború immár „nem kifizetődő megol­dás". Még nem kis erők küzde- rek az c *_n, hegy a net világ - hatalom vezetőinek találkozása — ha már e találkozást nem is képesek megakadályozni — konkrét eredményekre vezes­sen. Kifejezésre jutott ez né­hány amerikai politikus leg­utóbbi nyilatkozataiban, — de tükröződött Eisenhower euró­pai útját kísérő, egyes jelensé­gekben is. Ám ugyanakkor az amerikai elnök körútja során ismét világosság derült arra is, ' hegy magan a nyugati világon belül is egyre inkább tért hó­dit a józan elismerés, meg kell találni a kivezető - útat a hideg­háborús zsákutcából és új, egészséges alapokra kell he­lyezni a Kelet s a Nyugat kap­csolatait 5 A §zovjcl-lengyeI viszonyról

Next

/
Thumbnails
Contents