Kelet-Magyarország, 1959. szeptember (16. évfolyam, 208-232. szám)

1959-09-04 / 211. szám

Tükrözte a mutet, megvilágította a jovof f Vezetoségválasztó taggyűlés a Tejipari Vállalat pártszervezetében Szezonvégi kiárusítás sítani az előirányzatok valóra- váitásál? Megtalálják a mód­ját hogyan kell segíteni a ter­melést? Igen. Ezen a taggyűlé­sen is felhívták a figyelmet: folynak a csapok, áteresztenek a hollanderek s ezért sok alap­anyag megy tönkre. S ha felis­merték a hibákat, ezek kijaví­tására figyelmeztettek, köny- nyebb lesz legyőzni a bajokat. Fokozzák a dolgozók részvéte­lét az üzem munkájának irá­nyításában, a termelési kérdé­sek megoldásában. Serkentik a tömegszervezetekben dolgozó­kat: járjanak élen, mutassanak példát. Dicsérték Bodnár né, Kő­szegi, Kerekes elvtársakat, akik elnyerték a „Kiváló dolgozó” címet, Paulik Andrást, a mü- helybizotlság elnökét a szak- szervezetben végzett fáradha­tatlan munkájáért, a KISZ-tit- kárt, a lelkes fiatalokat, az asszonyokat, akiknek így ek vese révén több. mint félmillió fo­rint megtakarítást értek el az utóbbi hónapokban. Értékelték a dolgozók vetélkedésének ered­ményeit, a téves, káros néze­tekkel ismételten szembeszáll­tak, javítani kívánják a terme­lés pártellenőrzését, a pártmun­kában a tömegszervezetek te­vékenységében, a közügyekben való részvételt. S mindezeket a kommunisták, pártonkívliek tü­relmes nevelésével, oktatásával, példamutatással, áldozatválla­lással kívánják elérni. Határo­zati javaslatban rögzítették: ja­vítani kell a pártoktatási mun­kát, széles körben kell párton- kívülieket is bevonni a tovább­képzésbe, mit kall tenni a ter­melés további javítása, a párt sorainak erősítése érdekében. Kevésbé éltek azonban a bí­rálat és önbírálat fegyverével. He­lyes, hogy Harsányi elvtárs el­mondta: bízzák meg a párton- kívüli műszaki vezetőket is fel­adatokkal. Zongor István fő­művezető például szívesen tel­jesítene pártmegbizatást. Kere­kes elvtárs kifogásolta: nem kérték számon a gazdasági ve­zetőktől; hogyan teljesítik köte­lességüket, nem adtak útmuta­tást. S okultak ebből. Többször cs rendszeresebben foglalkozza­nak a termelés pártellenőrzésé- vel, a gazdasági vezetők fel­adataival, szerepével, a gazda­sági tevékenységet elősegítő pártmunkával. S amikor eseményekben gazdag éveket elevenítettek fel s hosszú korszakot magábafog- laló jövőt, világítottak meg, nem azért keresek s írok néhány ki­fogásról, hogy ilyen is legyen: azért, hogy erősebbé váljanak, hatékonyabbá tegyék munkáju­kat s útravalóul szolgáljon az írás. Az események felsorolá­sát hasznos lett volna az üzem életére, kommunistáinak tevé­kenységére vonatkoztatni. Ter­melési kérdésekkel is kell fog­lalkozni. Most azonban túlten­gett ez a probléma. Hosszú statisztikai felsorolások nem szükségesek taggyűlésen az üzem részletfeladatainak telje­sítéséről, az évekkel korábban kiosztott jutalmakról. A gazdasági vezetőkre háruló feladatok elemzése al­kalmával meg kell mutatni azt is: mit kívánnak tenni a kom­munisták, hogy ezek valóra váljanak. Erősítik a pártcso- i portot — amiről egyébként szó sem esett —, javítják az üze­men belüli agitációt, csoportos megbeszéléseket folytatnék egyes hiányosságok megszűnte­tése érdekében? A.zt is örömmel fogadták volna a kommunis­ták, hogy személy szerint érté­keljék — ha nem is mindenki munkáját —, de egyes 'clvtur­bsenienvekbeii gazdag évekre temlékeztek 2.-án este a Tejipari Vállalat kommunistái. Filmszerűen peregtek az ellen­forradalmi események emlekei, a korábbi évek hibái. Kevesen voltak, akik a tend helyreállí­tása közben, s közvetlen utána remélni merték: lesz itt virágzó ország, s megteremtéséhez n ;m lesz szükség évtizedekre. Kdá- tástalanság, munkanélküliség, infláció fenyegetett. Életre kel­tek egykori dzsentrik, fölzakla­tott kedélyű huligánok külső és belső ellenséges elemek támad­ták a pártot, a kommunistákat, a nép legjobbjait, a hazafiadat. Pusztították a nép javait, al­kotásait idegen rabigába kíván­tak dönteni sokat szenvedett népünket. S kik voltak, akik megálljt parancsoltak? Kiknek hullott a vérük a negyedszáza­dos elnyomás idején, kik emel­tek szót a zsarnokság ellen, s kik helyeztek kilátásba embe­ribb életet? A párt, a kommu­nisták. Megkínozták, börtönbe vetették, bitófára juttatták a párt számos katonáját, de az elveszettek helyett újak álltak csatasorba, terebélyesedett, erő­södött a szabadságért küzdők pártja: a cél, amelyért életüket adták, az eszköz amellyel győz­ni kívántak, örökkévalónak bi­zonyult: követésre talált szerte az; országban, megyénkben is és edzetté, bátorrá kovácsolta az élcsapat tagjait, a mostani veteránokat.. Számod nehéz napot ért meg Jenes Imre elvtárs, a le­köszönő vezetőség titkára is. . Akarata, elszántsága, lelkesedé­se azonban nem szűnt meg. — Ellenkezőleg. Idős kora elle­nére fiatalos hévvel, sok-sok ta­pasztalattal állt helyt a nehéz időkben: az üldöztetés éveiben, gazdásági nehézségeink idősza­kában, az ellenforradalom ide­jén, S lelkesítése révén munka­helyükön egy percig sem, szü­netelt a munka ötvenhatban. Áldozatokat vállalva hirdették a párt igazát, lelkesítették a csüggedőket, harcoltak az itt­maradt, s a „barikádokra” jelszót hirdető, sztrájkot szervező, vér­re, a legjobbak életére szomja­zó arisztokraták és cinkosaik el­len, meggyőző szóval közeled­tek a megtévesztett dolgozók­hoz. Munkában — s nem túlo­zunk,' ha azt mondjuk: harcok­ban megedződött pártunk egyszerű katonái, akik lelkesítő szavukkal, tettükkel oly sokat tettek üzemük korszerűsíté­séért, formálásáért, a munka könnyítéséért, a kereset emel­kedéséért, s mindezekben bát­ran vállalták a legnehezebb megbízatásokat, mo6t a.vezető- ségválasztó taggyűlésen szeré­nyen emlékeztek meg tetteik­ről. Nem zengtek dicshimnuszo­kot, csupán azt mondták el, amit legfontosabbnak tartottak: javult a dolgozók helyzete, s most is azért fárdoznak, válasz­tanak vezetőséget, frissítik, újabb tettekre serkentik a leg- j óbbakra való szavazással a kommunistákat, pártonkívülie- ket, hogy a néhány év alatt nyolcszázról ezerháromszáz fo­rintra emelkedett átlagkereset tovább, szaporodjék, jobb le­gyen a vaj, a tejkészítmények minősége, csökkenjék az ön­költség, emelkedjék a termelé­kenység s még ebben az év­ben elérjék a jövőre tervezett önkölts.égcsökkentési, termelé­kenységnövelési előirányzatot. S ha így lesz, még több, jobb minőségű áruval kedveskednek városunknak, a népgazdaság­nak, több jut a „tejesek” család­tagjainak asztalára. Elég erősek lesznek hu­szad egy közel háromszáz mun­kást foglalkoztató vállalatnál eloi-élendíteni a munkát, gyor- . sak tevékenységét. Érdem sze rfnt dicsérni, bírálni. S . azl is meg kell mondani: nem voll elég önkritikus a beszámoló s a hozzászólások sem ezt tük­rözték. A mezőgazdaság szocia­lista átszervezéséért érzett fe­lelősségről is helyes lett volna beszélni. Sok még az üzemben a kétlaki munkás. Ezekkel ho­gyan kíván foglalkozni a párt- szervezet? A határozati javas­latban rögzített általános pon­tok helyett konkrét tennivaló­kat is kellett volna meghatároz­ni. Arról sein esett szó: ho­gyan kívánják javítani a tag­jelöltekkel való foglalkozást. Előfordult, hogy megbízás és a nevelés hiánya miatt hat hó­nappal meg kellett hosszabbí­tani az egyik tagjelölt jelöltsé- gi idejét. S ha mindezeket meg­szívlelik, munkájában az új vezetőség figyelembe veszi s igyekeznek az elért eredmények mellett a hiányosságokkal is számolni, bizonyára eredményes munkát végeznek. Biztosíték er­re a kommunisták egyhangú szavazata, amellyel megerősítet­ték beosztásukban a háromta­gú pártvezetőséget, s a párt­munka további javítása érde­kében újabb két taggal bővítet­ték a párt tisztikarát. Jenes Imre, Kerekes Gyula és Csá- nyi Istvánná elvtársak ismét él­vezik a többség bizalmát s Ri- gel György, Jóvári Katalin mos; nyerték el a megtisztelő címer: párttisztséget kaptak. Jenes Im­re és Bodnár Ferencné a fel­sőbb pártértekezleten képviseli a Tejipari Vállalat pártszerve­zetét. A vezetoségválasztó taggyűlés tovább erősítette a párt sorait, egységét, a dolgo­zókkal való kapcsolatát. Emlé­keztek a párt harcos múltjára, jelenére és jövőjére. Megújult erővel látnak munkához, s min­den bizonnyal a dolgozók hely­zetének további könnyítésében mutatkozik meg tevékenységük. Nagy Tibor Forgalmasak a nyíregyházi boltok. Különösen sok ruhá­zati cikket vásárolnak az em­berek. Az Állami Áruházban a napi forgalom negyedmillió fo­rint körül van, s ebből 200 ezer forint a ruházati cikkek eladá­sából. A szokcttnál nagyobb forga­lomhoz a szezonvégi kiárusítás is hozzájárul. Az Állami Áru­házán, a Kisker, férfi, női- és gyermekruha, konfekció és cipó boltjaiban, ahol a szezonvégi kiárusítás tart, sokkal többen vásárolnak, mint másutt. A ve­vők örülnek annak, hogy egyes ruházai cikkeket 20—10 száza­lékkal olcsóbban vehetnek meg. Női pulóverek 20 százalékkal, nyári női, férfi- és gyermek- ruhák és cipók 20—30 százalék­kal, a tisztasclyem kendők és sálak 40 százalékkal olcsóbbak a kiárusítás ideje alatt. Ezek a ruházati cikkek jók, kifogástalan minőségűek. Leg­feljebb annyi „hibájuk” van, hogy a divat fejlődése követ­keztében a következő szezonra divatját múlt árukká válnak. Ám nem mindenki képes any- nyira lépést tartani a divattal, hogy az ilyen ruházati cikket ne vegye meg, különösen most, amikor olcsóbb. Nem járnak rosszul azok, akik ilyen ruhá­zati cikket vásárolnak, hisz a divat fejlődése mégsem olyan gyors, hogy valaki után ujjal mutogatnának, aki olyan holmit visel. A szezonvégi kiárusítással az állam sokszázezer forinttal ke­vesebb pénzt szed be, mégis, az államnak is megéri. Raktározá­si gondokat vesz le vele az ál­lam a kereskedelem válláról és a kiárusítás hozzájárul a pénz­forgási sebesség gyorsulásához. A befolyt pénzösszeget az ál­lam újabb szezonjellegű divat­cikkek gyártásába fektetheti. Arról van szó, hogy álla­munk nagy gondot fordít az emberek igényeinek kielégítésé­re, figyelembe veszi az igénye­ket, melyek bizony gyorsan fej­lődnek és változnak. Divatos, választékos árukat vehetnek az emberek a boltokban. S tudjuk, hogy a divatos holmi nem hosz- szú életű. A változó és fejlődő igények következménye az, hogy ami tavaly új volt, az idén megszokták és jövőre divatját múlttá válik. Ezt az igényt pon­tosan előre felmérni nem ké­pes a kereskedelem. Ha valamiből a vártnál ke­vesebbet gyártanak, sokan nem jutnak hozzá. Ha viszont töb­bet gyártanak belőle, előfordul egyes divatcikkeknél, hogy meg­marad belőlük. S mert e7-ek szezonjellegű cikkek, jövőre problémát okoz eladni, az új divata eikkek háttérbe szorítják ezeket az eladásnál. Ezért ke­rül sor szezonvégi kiárusítások­ra, ami lényegében az állam­nak és a vevőközönségnek is jő. Ez a válasz a szezonvégi ki­árusítással kapcsolatos kérdé­sekre,. mikre mostanában so­kan kémek választ a boltok­ban. A közönség figyelmét fel­hívjuk arra, hogy a kiárusítás már csak pár napig tart. O. A, Bensőséges névadó ünnepség volt Tiszateleken Egy új élet születését „ szen­tesítették” bensőséges névadó ün­nepségen Tiszatelken. Deák Gé­za és felesége augusztus 30-án hozta el az újszülöttet a tiszate­leki tanácshoz, hogy nevet ad­janak a gyereknek. A végréhaj- tóbizottság titkára közvetlen sza­vakkal emlékezett meg a névadás alkalmából a szülőkről, a cselcd- sorsról és beszédében idézte Ady Endre egyik versének részét: „Az én apám kopott kabátü. de ne­kem új ruhát vészén, s beszél nekem egy szép jövőről, szerel­mesen...” Mennyivel más környe­Kis csillagvizsgálót létesítenek Nyíregyházán Néhány héten belül elkészül a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Uránia kis csillagvizsgá lója. Nyíregyházán. A csillagvizs­gálót valószínűleg az Irodaház tetején helyezik el. Célja, hogy az érdeklődők gyakorlatilag is bepillantást nyerjenek a csilla­gászat tudományába. zetben csöppent az újszülött... Olt volt az ünnepi eseményen Márton Erzsébet községi párt- titkár is, aki a gyermeknevelés­sel járó nagy . felelősségre hívta fel a szülők figyelmét. Ingyenes eszperantó nyelvtan folya m Ingyenes eszperantó nyelvtan- folyamot indít a nyíregyházi vas­utas eszperantó szakkör kezdők és haladók részére — kellő je­lentkezés esetében. Tanítás min­den szombaton délután 6 órakor lesz a Toldi utcai vasutas-ott­honban. Jelentkezni a szakkör elnökénél, titkáránál (Körte u. 11., Közép u. 6. sz.) lehet. így még vonzóbb Panyolán, a község centrumá­ban, az iskola, a posta, a ta­nácsháza környékén — már messziről látni — nagy a soka- dálom. Az utat majdcsak elzár­ja egy nagy vízeslajt, s oldalt a járókán emberek mozognak. Kezükben, lapát, locsoló, malter­keverő. Persze, nem maltert kevernek, hanem a cementet és a sódert „házasítják” össze. Mind férfiak, idősek, fiatalab­bak. Azazhogy mégsem kizáró­lag a férfi „tábor” képviselteti magát, mert közöltük serényke­dik egy jólmegtermett szőke asszony is. Világos pantallója, kék pulóverje kivirít a férftak- alkotia sötété b színfoltból — Járdát építünk. 1260 méter hosszúságban — tájékoztat a szőke nő, aki nem más, mint a községi tanács elnöke. — A tár­sadalmi munka felajánlása még az elmúlt őszön született — ío- nácsválasztás idején. A munka szaporán halad. Aä clnöknő amellett, hogy a férfiakkal együtt , keveri a be­lont — ugyancsak cber „pallér” is a munkánál. Igyekszik min­denki, „nehogy egy asszonynak a úyelvére kerüljön”. Az italbolt vezetője valami sürgős szóda­víz-ügyben ment el „egy percre” s bizony, égy órába is belekerült míg visszajött. Szó nélkül áll a többiek közé, de az elnöknő észreveszi. — Mi az, kocsmáros? Két óra hosszába került a szódavíz kia­dása ? A többiek jót nevetnek a csip­kelődésen. Az elnöknő, Surányi Amália pedig elmagyarázza, hogy már napok óta együtt dol­gozik a társadalmi munkásokkal, így szaporábban halad az épít­kezés. Senki se köntörfalaz a munkánál, mert azt tartják: az elnök is köztünk van, nem vall­hatunk szégyent. Egy nagybaju- szú idős magyar félfüllel a be­szélgetésükre hallgatva mondja is az elnöknőnek: — Ma annyira megdolgozta­tott, hogy elég lesz egy hétig kipihenni —■ s közben felém hu­nyorít pajkosan a szemével. Lakatos Jóska bácsi, akire a bctoncsinálást bízták, mint ak­kurátus emberre, reggel még úgy számólt, hogy napszámost küld maga helyett. Az adott szó szent — gondolta az öreg, em­lékezve a felajánlásra —, de ott van a szilvám megérve, „le­folyik a fáról”, fuccsba megy és még a végén pálinka se lesz be­lőle... Napszámost nem kapott, így maga állt ki a „forspontra”. Majdcsak elvár az a szíva egy napot... Fürgén mozog a szerszám a másik Lakatos József,. Máté Bé­la, Varga Sándor és valamennyi ottlévő kezében. yy C számolom, vannak vagy húszán. — . Így van ez jel — mondja közülük az egyik fiztál ember. — A társadalmi munkát úgy le­het igazán vonzóv' tenni, ha ott van a „v— is. A rrl elnök­nőnknek pedig erre is van ide­je... S. A. 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents