Kelet-Magyarország, 1959. szeptember (16. évfolyam, 208-232. szám)

1959-09-30 / 232. szám

GAZDAG SZEMPÁR Kapcyogu szempár, csillogó tekintet. Becsület, tisztesség su­gárzik belőlük. Lelke fehér tün- re. Botjára támaszkodva megáll egy pillanatra. Körülhordozza sasszemeit a tág határ horizont­ján, megpihenteti a kitóduló malacfalkán, a tanyaépülete­ken... Kisimulnak hatvanhárom esz­tendőt megért arcának, homlo­kának redői, s mosolyog, mint a felhőtlen kékség. Csupa kedély, vsupa vigság Gabi bácsi. Egész lénye ezt sugározza. Nemcsak tudja, de vallja is: vidám em­ber nem öregszik. Csak akkor borul el arca, lesz villogó, ha­ragos a tekintete, ha megszima- tolja, hogy valaki rossz, igazság­talan dologban sántikál. Urak egykori szolgája, a lerokkant moinárlcgény pedig ugyancsak észreveszi az ilyet. Hisz a be­csület font ősz koronát az el­szállt évek alatt fejt köré. Ár­vaságban cseperedett fel, s a keserű kenyér, a nehéz sors ta­nította tisztességre. Egykoron a másokét védte. A hofehéi lisz­tet is lesöpörte magáról. Akkor, amikor neki csak fekete és ke­serű kenyér jutott. Hát ho^vne védené most valamennyiükét, az egykori zsel­lérekét, cselédekét, akik itt a nyírkátai határban új élet med­rét ásták meg. Emberek adták össze akaratukat, erejüket, tu­dásukat, hogy megteljen a me- der éltető vízzel. Telik is las­san, s isznak belőle. Gazdago­dik a Rákóczi közössége. De aki külön, lopva szeretne inni a for­rásból, arra Gabi bácsi ügyel. S erre a funkcióra megfelelőbb embert keresve sem találtak volna. Amolyan „tanyagazda”, téesz-felelös. Meg mindenes.- Ö a raktáros. Éjjelét, nappalát a tanyán tölti, távol a falutól. La­kást adott a vezetőség az öreg házaspárnak. Idős Horváth Gá­bor viszonzásul pedig megma­radt erejét, és ami ettől is töb­bet ér, lelkiismeretét, tisztessé­get egyenességét. — Hat esztendeje mégis erre fizettem: rá — mondja az öreg. _ ??? — Igen, igen — bólogat. Mert szót emeltem a csirizes kezűek- re. Kitették a szűrömet. l-ltába zárták ki, mikor ezen a tavaszon újból megalakult a szövetkezet, Gabi bácsi jelent­kezett. Tudta, hogy szükség lesz rá. — Mikor benyitottam az iro­dába, nagyott néztek. Csak úgy immel-ámmal fogadtak, mei t nem tudták miért megyek. Tudtára adták, miben törik a fejüket. Gabi bácsi mosolygott. — Azért jöttem volna én is, öcsém — mondta erre. iVIéí; najuAobb lett megle­pődésük. Erre nem számítottak. — Nem vagyok én még olyan öreg, hogy ne vennék haszno­mat. Én voltam a régi téeszben is a felelős, meg a raktáros is... S azóta újból az öreg molnár áll őrt a Rákóczi Tsz közös' va­gyona felelt. Nagy ákem-bákom betűkkel vezeti a raktárkönyvét, tartja nyilván a közös vagyont, s mindenről tud. Porciózza a takarmanyadagekat, s, gondja van arra, hogy idegen szekér még csak egy szalmaszálat se vihessen el. Rend. tisztaság van a portáján. Mert Gabi bácsi az övének, mindnyájukénak tartja, érzi a Rákóczi vagyonát. — Aztán hogy funkcionál? Megérti, s bajusza alatt mo­solyog. Közelebb lép. botjára támaszkodik és úgy súgja: — Ilyen dolgot nem kiabá­lunk határunkon kívülre. S hiába faggatám, ő csak mo­solyog a kiváncsiskodásomon. — A mi tagságunk új paran­csolatot vall — bölcselkedik. — Kérj, adatik, de a közösségtől ne lopj! Ügy bizony. Pillanatnyi csend. Lépés­nyire vermelik a krumplit, Egyik szekeret követi, a másik. Gabi bácsi magában kuncog, majd egy idő múlva megszó­lal. — De név az nincs! — emelt fel a kezét íigyelmeztetőleg... — Egyik alkalommal történt. An­nak rendje és módja szerint ki­adtam a porciókat az abrakból. Gondoltam elmegyek már, és megnézem, azoknak az állatok­nak adják-e... Találkozom az egyik . emberünkkel, Hátán a zsák, s még csak nem is abba az irányba tart, amerre kellett yplna. Amint, megpillantott, meg­lepődött. — Hová mész? — kérdezte az öreg téesz felelős. Csak hímezett, hámozott. — Na fiam. ide hallgass! Még kárt nem tettél. De hibát akar­tál elkövetni. Tudod, ennek so­ha sincs jó vége. Gondolkozz és aztán cselekedj. — beszélt- lel­kére az öreg, atyai módon. S ezzel otthagyta. Az megfor­dult,, s ment a dólgót végezni. Bezzeg a serdülőkorú gyerekek­kel nem ilyen könnyű a dolga. Vissza'ceszélr.ek, klcsúfclják. Mi­nap is történt ilyen esel. Há­romszor hajtották a gyerekek a sertéseket a silókukoricába. Ga­bi bácsi utánuk ballagott. Fi­gyelembe. sem vették szavát. Go­rombán visszaszóltak. Jelentést tett a téesz vezetőségének. S mikor megbeszélték,' mi is tör­tént, meg sajnes, a szülő is a gyermekét védte. Ilyen dolgok néha elkeserítik, de azért ren­díthetetlen hűséggel ellátja posztját. S ezekért nyolctized munkaegységet kap. l’iszta lelkiismeretű ember. Figyelme mindenre kiterjed. Még a fiatalságra ?s. Télén azéit. mert ő már idős?! Talán mert félti a közöst, a jövőért aggódik. Lehet,' hogy mind a kettő mialt. Igen. Mert vala­mennyien elfeledkeztek erről a kérdésről, amikor az egyik este lámpafériy mellett a jövő, a hol­nap dolgait tárgyalták. Egyedül az éleslátású téssz-felelős. Gabi bácsi szólt a következőképpen a vezetőségválasztó taggyűlésen: — Nekünk nemcsak gyümöl­csösünk, állataink vannak. Ma­gunkon kívül, elsősorban a fia­talokról kell gondoskodnunk. Ki követi az idősebbeket? Kikből lesznek sertésgondozók, juhá­szok, gyümölcskertészek“, akik­nek átadhatjuk tapasztalatain­kat?... Szavaira csend, némaság volt a válasz. Magáról nem beszélt az öreg. Pedig egyszer 6 is kidől á sör-’ bél, s talán erre is gondolt 'ék­kor. S bizony, a jövőben is szükség lesz a Gabi bácsikra, a szövetkezeti vagyonok lelkiisme­retes őreire, az ilyen tiszfa szívű és tiszta kezű emberekre. Igen, j mert nincs olyan tiszta búza, - amelyben ne akadna egy, szem j konkoly. S ezt az' éber. szemű | emberek veszik csak észre, akik- I nek olyan éles a tekintetük, I mint idő 6 Horváth Gáboré, mely j felhőtlen, tiszta lelket, jellemet' takar, mint a nyári ég, melyet1 beragyog a napsugár. I Farkas Kálmán Mi akadályozza a munkaversenyi az építőipari vállalatiméi ? A megyében működő építő­ipari vállalatok igazgatóival, pártlitkáraival és szakszervezeu bizottsági titkáraival megtartott iparági értekezleten a megyei pailbizuUság ipari osztálya és az SZŐ,li' elnökségé válaszúkat ' kapott arra a kérdésre, hogy. mi hátráltatja a- munka versenyt az építőipari vállalatoknál. — Első ok az, hogy a vállalatok­nál nem fordítottak kellő fi­gyelmet a műszaki feltételei biztcsi iásara. Ennek következ­ménye, hogy a munkahelyeken a dolgozók lelkesedése alább hagyott. A Megyei Építőipari Vállalatnál a Drotár-brigád és mások többször is jeleztek a vezetőségnek, hogy baj ’ van a vállalás teljesítésének előfelté­teleivel. Igaz, hogy már ven ja­vulás e téren, de a nagyobb si­ker érdekében még nagyobb felelősséget kell tanusítaniok a műszaki vezetőknek; a munka­vezetőknek és a munka folya­matossága és a tervteljesTás- hez szükséges anyagok biztosí­tása tekintetében. . Nem kielégítő a vállalatok­nál a verseny nyilvánosságával való törődés. A versenyt, a vál­lalások teljesítésének helyzetét nem rendszeresen értékelik. Az adminisztratív dolgozók segít­hetnének ezen a bajon, de ká- nyelmeskednek. A szakszerve­zeti bizottságik és a vállalat- igazgató elvtársiak hassanak oda, hogy a könyvelésoen, dolgozók segítsék a munkaversenyt á teljesítések rendszeres értéke­lésével. Ha nincs erédményki- mulatás, persze, hogy nincs mit a verseny táblára írni. A verseny táblák 3 munkahelyeken megvannak, de nem használják fél az eredmények hirdetésére. A Megyei Építőipari Vállalat­nál tapasztalta az építők szak- szervezetének területi bizottsági elnöke, hogy több helyen jú­liusi eredmény van kiírva a versenytáblán. A munkaver3eny-mozgalom- fcan fontos szerepe van a ter­melési tanácskozásnak. Az a ta­pasztalat, hogy erre szintén nem fordítanak kellő gondot. A 6. sz. Mélyépítő Vállalatnál azt tart­ják, hogy nem kell megtartani a termelési tanácskozást, elég félévenként. Lebecsülik a ta­nácskozás fonlossagét. Hogy az eddigi értekezleteken hem ér­ték el a várt eredményt, arról elsősorban a vezetőség tehet, mert nem készítették jól elő, s így nem tudták elérni az ér­tekezleten- résztvevő dolgozók kellő aktivitását. Más vállala­toknak is módjukDan lenne akár havonta kis termelést ta­nácskozást tartani, ott, ahol a termelés helyzete ezt megkí­vánja. Ezzel a lehetőséggel nem élnek, pedig a feladatok rend­szeresebb megbeszélésén is mú­lik a verseny -űkere. Bár számszerint emelkedést mutat a vállalatoknál az elfo­gadott újítások szama, a beve­zetés vontatottan halad. Keve­sebb a gazdasági eredményt ho­zó jelentősebb újítás, több az •eszmei újítás. Többet fog segí­teni a technika fejlesztésén és a takarékossági eredményekben az, hogy a vállalatoknál újítási hónapot indítottak. Az iparági értekezlet után re­mélni lehet, hogy a mun ka ver­senyt hátráltató hibákat meg szüntetik, ami nagyon szüksé­ges ahhoz, hogy az építőipari vállalatok maradéktalanul telje­sesek terveiket, a pártköngresz- szus tiszteletére tett verseny­vállalásokat. Hétezer holdon végeztek eddig vetészáetást a csengeri járásban A csengeri járás termelőszö­vetkezeteiben nem vártak az eső­re, hanem szeptember elején hoz­záláttak a talajelőkéezítéshez az őszi vetések alá. A múlt hét vé­géig hétezer holdon végezlek ve­tőszántást, amiből mintegy’ négy­ezer hold termelőszövetkezeti te­rület, Az őszi árpa 90 százalékai elvetették és megkezdték a bú­za vetését is. A tavalyi tapasztalatok is » korai vetés mellett szólnak. A termelőszövetkezetek a 116 má­zsás búza, 13,6 mázsás őszi ár­pa és a 10,7 mázsás zab átlagú­ikat a korai vetésnek is köszön­hetik. Minden kalászosból 2—3 mázsával túlszárnyalják az egyé­nieket. JHindenki elmére,! Gazdag, tartalmas levelet kül­dött a párt. Mindenkihez! A bor­sodi bányászhoz, hogy több sze­net adjon, a csepeli munkás­hoz. hogy gyorsabban forogjon kezében a pöröly, a szabolcsi paraszthoz, hogy gondolkozzék. Nyílt, becsületes, az egész nép holnapját, jövőjét felrajzoló, nagy célt mutató levelet kaptak a kommunisták, a pártonkívü- íiek, minden magyar hazafi, akt tenni akar. Tenni, cselekedni, dolgozni, alkotni a holnapért — ma! Ol­vassák már ezt a levelet, az MSZMP Központi Bizottságának irányelveit a nyírségi falvakban, Szatmárban, szerte az. egé-z or­szágban. A pártunk VII. kong­resszusára kibocsátott irányel­vek mélyen elemzik, mérlegelik a megtett utat, s megmutatlak a célt, a ragyogó holnapot, amelyhez oly sok viszály és vi­szontagság után elérkezik a ma­gyar nép. Nem könnyű első pil­lantásra, az első olvasások után felfogni a szavakat, a leírt be­tűk tartalmát. Csak érezzük, tudjuk, hogy immár több mint negyven esztendeje folyik a harc, hogy az igazi emberi bol­dogság országába vezessék cl a kommunisták sokat szenvedett országunkat. Pártunk központi lapja, a Nép­szabadság olyan időben teile közzé a nyílt levelet, a kong­resszusra kibocsátott irány éhe­két, amikor a béke erői hatal­mas mértékben megnövekedtek és Hruscsov elvtárs. a béke nagykövete befejezte Ameriká­ban tett látogatásai. F? ad erőt mindannyiunknak ahhoz a ha­talmas munkához, melyet a nagy mű, a szocializmus építésén vég­zünk. Erőt kölcsörö". & megsok­szorozza munkásosztályunk, dol­gozó parasztságunk, s dolgozó értelmiségünk alkotó vágyát és készségét az a tudat hogy a párt erős, egységes, szilárd, bí­zik benne a nép. így érkezünk el pártunk kongresszusához. Már látjuk körvonalait,» miről is lesz szó azon a holnapot formáló és meghatározó tanácskozáson, aho! a párt • legjobbjai meghatároz­zák majd: hogyan tovább. Igen. megmondják s a nép elé tárták az irányelvek az utat, a célt. s azokat az eszközöket, amelyek elvezetnek a várva- várt. igazi emberi élethez. Ezért mindenki ügye. hogy olvassa, tanulmányozza azokat az okmá­nyokat, amelyeket a Központi Bizottság a Kongresszus elé ter­jeszt elfogad-ásra. Nagy, nemes ez a gesztus, kommunista hu­manitás, a népbe vetett bizalom akkordjai csendülnek ki belőle. Hiszen a nép programja ez, s rajta múlik a megvalósítás.. Ki ne szavazná meg azt a politikát, amelyet a párt 1956 novembere óta folytat a nép ügyéért? Min­denki. Mar sokszor szavazott az elmúlt néhány esztendő alatt, a felszabadulás óta. Ha, voltak is néha zökkenők és göröngyök, mégis ezeket leküzdve még vi­lágosabb lett a szocializmushoz vezető út. Bizalmat szavaznak a kommunisták, az egész ország, hegy pártunk tovább vezesse népünket a megkezdett úton, s a kongresszus . határozza meg az .építés további feladatait. Cselekedni, alkotni, munkál­kodni dicsőség. közömbösnek lenni, s ily módon szemlélni a mindnyájunk ügyét. holnapját meghatározó pártirény elveket, bűn. Ezért szólunk mindenki­hez. aki együtt érez a néppel, sorsával, jövőjével. Kéthónap múlva ül össze' a Párt VII. kongresszusa. November 3U-ig hatvan napunk van. Gondolkod­janak a kommunisták, munká­sok, szövetkezeti taack, egyéni­leg dolgozó parasztok, s minden hazafi: mit tudna tenni? Mert tenni kell, cselekedni. hegy gyorsabban építsük a jöyőt, ha­marabb hajtsuk végre a három­éves terv fő célkitűzéseit. Ta­nulmányozzák pártszervezeteink vezetőségei, igazgatók, műsza­kiak, pedagógusok, munkások a nép elé terjesztett irányelveket, a kongresszus munkájának alap­ját. .> Mert miről is van szó? Ar­ról, hogy a néppel összeforrva a következő esztendőkben be­fejezzük a szocializmus alapjai­nak lerakását, s meggyorsítsuk a szocializmus építését hazánk­ban. Ezért munkálkodnak már ma is az üzemekben, s minde­nütt. Hároméves tervünk túltel­jesítésével keil megteremtenünk a magasabb indulási alapot új ötéves tervünkhöz. Hcsíszú lenne részletezni, fel­sorolni, mit is tartalmaznak gaz­dasági feladatainkról és a má­sodik ötéves terv, elkészítéséről kibocsátott pártirányelvek. Na­gyobb és elmélyültebb tanulmá­nyozást igényelnek. De minden­kihez szólnak, hogy ki-ki a : ma­ga területén lássa, mit kell ten­nie. Egy biztos: fy távlatokat ryitnak meg fejlődésünk útján. Megvalósításukkal elérjük, hogy az ország ipari termelésé az 1953 végéig elért színvonalhoz képest 1965 végére legalább 65— 70 százalékkal, a mezőgazdasági termelés az 1954—58. évekhez viszonyítva 8C—32 százalékkal növekedjék. Ez idő alatt befe­jezzük a szoc'atizmus alapjai­dnak lerakását. Ez pedig — mind­annyian érezzük — több húsban, vajban, kenyérben, ruházatban, egyszóval az életszínvonal foko­zatos emelésében ölt testet. Ezt Vnulatja az is. hogy az öt év alatt másfélszeresére növekszik majd a nemzeti ■ jövedelem, s a termelőerők gyorsabb fejlesz­tésével biztosítjuk, hogy az egy főre eső reáljöevedelem 26—29 százalékkal, a lakosság fogyasz­tási alapja pedig 40—45 száza­lékkal emelkedjek. Ez annyi, hogy közel ötven százalékkal nö­vekszik majd • a fogj asztás. A párt tézisei a n ég egyéni­leg dolgozó parasztokhoz Is szól­nak. Gondolkozzanak el. s dönt­senek. mert csak a szocialista alapokon létrejött nagyüzemi gazdálkodással biztosíthatjuk 9 fejlődés alapjait. Két lábbal kell állnunk a szocializmus talaján e célok megvalósításához. S ezért szólít- fel a part arra, hogy te­remtsük meg ..minden szüksé­ges feltételét annak, hogy a tneg egyénileg dolgozó parasztokat meggyőzve, velük együttműköd­ve a következő években befejez­zük a mezőgazdaság szocialista átszervezését". Csak így hozhatjuk közelebb azt a ragyogó holnapot, amely a szocializmus alapjainak *eljes le­rakásával. a szocializmus teljes győzelméhez vezet hazánkban, így teremthetjük meg népünk anyagi és kulturális színvonata állandó emelésének. a néphata­lom további erósoaesének, nem­zeti függetlenségünk védelmé­nek, hazánk felvirágoztatásának biztos alapjait. Ez lesz népünk újabb hozzájárulása a béke vé­delméhez. r> a szociálisig társa­dalmi rend győzelméhez a két világrendszer közötti békés ver-* senyben. (F. K.) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents