Kelet-Magyarország, 1959. szeptember (16. évfolyam, 208-232. szám)

1959-09-27 / 230. szám

Á NEHEZE EZUTÁN JÓN rint 20 ezer négyzetméternyi ra­diátor legyártásához sem voltak meg a feltételek. Nagy erőfeszí­téseket tettünk már eddij?, hogy vállalatunk becsületén ne essék olt. TMK csoportunk maja ké­szítette el a radiátorgyái iáihoz szükséges gépeket, berendezése két, szerszámokat. Sok újítást al- ita mázunk. Végeredményben úgy látja a gyár főmérnöke — és ezzel az üzemi pártszervezet és az üzemi szakszervezeti bizottság vélemé­nyé is egyezik: teljesíteni fogjáx az 5 millió 435 ezer forintot ki­tevő vállalást. Mivel döntően terv- íűlteljesitésröl van szó, ez az Ősz- szeg az év utolsó két hónapjában íog jelentkezni. Azt tartják a rossznyel­vek, hogy három asszony felér egy kiadós vásárra : már ami a hangerőt illeti. Nos, erre a szólás-mondásra — nincs itt kertelás, meg kell mondani — három férfi ugyancsak rácáfolt: éspedig aképpen, hegy a fenti jelzőt maguknak sajátították ki .— egy időre. A „vásár'1 színhelye a nyír- kércsi Lenin .Termelőszövetke­zet irodája. A „kofák”: Nagy István,elnök, Papp Simon Sán­dor mezőgazdász és Papp Jó- í®ef brigádvezető. A „portéka” a vetésforgóterv. Az elnök már tavasz óta ka­cérkodott egy kialakítandó ve­tésforgó gondolatával. Elmúlt a nyár, kopogtatott az ősz s eier­Hogy keodödöff? A második tanítási napon, a /elsőfokú tanítóképzőben Milyen emberek lesznek a jö­vő pedagógusai? Hogyan íolyik nevelésük? Milyen környezetűén válnak hivatástudó, kész embe­rekké? Nehéz erre már a tanítás második napján felelni. Mert amikor ellátogattunk a nyíregy­házi Felsőfokú Tanítóképző In­tézetbe, éppen a tan,tás második napja volt. Mégis, megnyugtató valóság fogadott bennünket. Az azóta el­telt idó is igazolta, hogy a csi­rában is benne van mindig az egész fa. Hogy is kezdődött az élet az új iskolában? * Csend van a folyosókon. Egyál­talán, élnek itt emberek? Ha a nap nem sugárzana be az abla­kon, a kis csoporttermekben, va­lószínűtlennek tűnne ez a han­gulat. Pedig csak a tanítás fo­lyik. Az igazgatói irodában izgalmas megbeszélés. A szakkörök tapasz­talatairól vitatkozik. Adriányi László igazgató és Porzsolt Ist­ván. Nagyszerű megállapításra jutnak: még a leány-növendékek is jobban érdeklődnek a materiá­lis tárgyak, a természettudomá­nyok, mint az elvont tárgyak, például az irodalom iránt. Az előadótermekben egész más a hangulat, mint a középiskolák­ban. Teljes, komoly figyelem kí­séri az előadó tanár szavait. Csak akkor tör ki a derültség, ha a csoportok eltévednek, s hirtelen nem tudják, milyen órá­ra, hová kell menniük? Dehát még csak a második nap... ★ Most együtt van az egész osz­tály. Közős foglalkozás. Marxiz­mus óra a nagyelőadó teremben. Felberreg a csengő, de csak jó­val később jönnek ki a hallga­tók, levegőt, vagy éppen cigaret­tát szívni. Az egyik csoportban Alföldi Erzsébet, Sándor Miklós és Haj­dú József. Beszélgetünk. Kövid a tízperc. de megtud,uk, hogy a leány Váilaj községbe való. szülei dol­gozó parasztok, s ő maga a diák­bizottság titkára. Feladata igen sokrétű, « komolyak mel'eft van­nak kevésbé komolyak. de ugyancsak jelentősek, mint pél­dául a közeljövőben ismerkedőn est rendezése. Kik vesznek részt az esten? — Természetesen mi ... és sze­retnénk meghívni tanárainkat is. Műsort készítünk, táncolni aka­runk, s majd szépen megkérjük a gazdasági vezetőt, hogy leg­alább egy kis tea is legyen ... (Vajon volt-e?) Ez is kell, hiszen megfeszített munka var reájuk. Beszélgetés közben felvázolják a tantervét, a nehezebbnél nehezebb tárgyakat, s a nagy mennyiséget. De ko­rántsem fázósan. Sőt! Sándor Miklós, a jánkmajtisi fiatal izga­lommal várja;- hogy- megismerje, megértse a névelés szép felada­tait. — Gyermekkoromtól fogva er­re készültem — mondja csende­sen. — Nagyon szeretem a gyer­mekeket, ismernek is engem, akikkel csak találkozom. — Tudják-e, hogy esetleg ta­nyára kerülnek, tanítani? Tudják. Nehéz lesz? — Miért lenne nehéz? — kér­dezik szinte egyszerre. — Nem pózból, nem álláshajszolásból let­tünk, illetve leszünk pedagógu­sok. Nem értjük azokat, akik rugdalóznak a tanyai kihelyezés ellen. Az ilyen emberek ne le­gyenek tanítók! Nagy felelősség ez, mi tudjuk. Mindnyájan? — Mondhatnám, igen — vá­laszol Alföldi Erzsébet. — Persze, nem egyforma mindenikünk gon­dolkozása, nem is lehet. De mind közel vagyunk, vagy közeledünk ahhoz a meggyőződéshez, amit a m'áfiízmus tanít. — Ez évben lesz kilencven marxizmus óránk — veti közbe Sándor Miklós. — Kell, hogy en­nek nyomán is erősödjék meggyő­ződésünk. Enélkül nem lehet_ jól tanítani, különösen nekünk.’ akik nehéz helyzetben vagyunk e korban, — amikor új világ szü­letik, de még mindenütt ott a régi is. Itt vagyunk mi, de csa­ládi környezetünkben ott a rég felfogás is, anyánk, apánk gon­dolkozása. Az, újnak kell győznie. ★ Hajdú József buji munkásem­ber fia. Sportol. Volt csapatává! a Vasvári-gimnázium labdarúgói val megnyerte az országos kö­zépiskolai bajnokságot. „Sok szenvedélyem van, — vallja ne hezen, de őszintén, — sport, iro­dalom, zene, . . . lányok, mozi, ée nagyon szeretek nevetni!” A legerősebb szenvedély, am benne él, mégis a nevelés. Hosz- szú évek óta tudta, hogy peda­gógus lesz Olyan biztos volt benne, mint semmi másban. Hív­ták ugyan Vencsellőre állásba, meg más helyre is, csak menjen és játsszon a labdarúgó csapat­ban. „Karriert futhatnék be a lábammal...” — mondja, de csak rázza a fejét. A hivatás: gyermekeket nevelni. Új életre. — És aztán, akárhová kerülök, van, vagy lesz labdarúgó csapat! —- nevet. Menniük kell. Ifjúsági iroda­lom óra következik, s ez pilla­natnyilag mindennél érdekesebb. ★ Hallgat az udvar, hallgat a kollégium. Feszült csendben pe­regnek a percek. Az idő várja az új tanítókat. S. B. kezett a tettek ideje. A terület jelentős része egy táblában van. Ezen a földön nem lehet mai régi, „másitek” módra, csak úgy, találomra gazdálkodni, keverni a növényeket évről-évre, mint a cigányasszony a kártyát. N . m kerülhet a rozs újra és újra ön­maga után a Puporosőn, mert felveri a tarack. Rendet keli te­remteni ezen a nyugvóra került 300 holdon. Itt hedd induljon meg a vetésforgó. Majd aztán később .... egy-két éven belül a többi..., az egész határ... A három vezető — is­merik ők a földjüket, mint a te­nyerüket — a friss tapasztala­tok kedvéért nekiindult határt nézni. Mindegyik kifundálta ma­gában, ő hogy képzeli," mi ke­rül az Ereszvényre, a Kati- tagba, a Büs-alíára, a Kender­áztatóba. Kifáradva a nagy helyszíni szemle után, telve ötletekkel kerültek be az irodába. „Megy majd ez könnyen” — gondolták. Térképet, ceruzát, tiszta papírt raktak az asztalra. Ä legfiata­labbak az agronómust, mint „írástudót” embert állították a térkép elé. — Na, Sanyi, rajzolj — bíz­tatták. — Mi majd hozzászó­lunk. Az agronómus ugyancsak át­cifrázta a terület térképét. Itt egy fasor, ott egy dűlőút s ezek között táblát alakított ki. Olyan 35—40 ho'dasokat. A vihar ak­kor tört ki, amikor bemutatta „művét” a másik ^kettőnek. — Nem, ez így nem lesz jó — berzenkedtek, — Ezt a táblát keresztbe kell csinálni, mert a krumpliföldbe gabonát (rozsot) teszünk. A Kende rázta tóban lesz a zöldséges. És hova kerül a ku­korica? A dohány? — Hát mit gondoltok? — tüzesedett bele a mezőgaz­dász. — Táblásítás nélkül nincs vetésforgó! Táblákat kell kiala­kítani. Behunyt szemmel. Érti­tek? Behunyt szemmel! — Akkor a falnak is szalads* hamar — csípett egyet szavá­val az elnök. — Úgy, behunyt szemmel; hogy nem nézhetjük — ha már egyszer vetésforgót akarunk, hegy ebben a táblában öt hold lucerna van, a másikban meg három hold krumpli. A vetés­forgó kötelez, azt nem lehet összevissza forgatni. Csak ahogy megszabtuk, a táb’ákon belül. — Akkor nézzük meg csak mégegyszer odakint —■ javasolta a brigádvezetö az agronómus szavai után. Újra felszedelözködtek. Űt. közben ugratták egymást, hogy a fene vetésforgója mennyire megizzasztja őket. Azt hitték, megy az majd, mint a karika- csapás. Az egyik dombon, ahon­nan belátták az egész területet, kiteregették a térképet. Rajzoltak újra, civakod­tak tovább. Jócskán eltelt az idő, mire egyenesbe jutottak. De elvileg mégis megszületett a szövetke­zet vetésforgója. Otthon, az iro­dában, már higgadt mederben tanácskoztak tovább. Legalábbis nekik így tűnt. De az egyik tag, aki közéjük vegyülve végighall­gatta őket, elmenőben megje­gyezte: — Ezt kéne televízióra venni, hadd lássa a tagság, hogy nem­csak a kapáláshoz kell tudo­mány, Bizony, a „vezérek” alaposan meggyötörték egymást, amíg a jövő szempontjából nagyjelentő­ségű dologban — mindannyiuk érdekében — határozták. A vetésforgó-térkép elkészült. Hét szakaszra. Büszkén szemlél­ték a különféle ceruzákkal ki­színezett térképet. — Ezzel meglennénk — mond­ta az elnök elégedetten. — Ezzel meg — válaszoltak amazok -—, de a neheze ezután következik: a gyakorlati meg­valósítás. S. A. A« első kínai nylon és plasztikgyár Pekingben megkezdte működé­sét az első kínai nylon és plasz­tik anyagokat készítő gyár. az új gyárban nylon zoknikat, ha­risnyákat, fehérneműt és textil- anyagokat készítenek. A gyár évi teljesítménye 380 tonna nylon. Egy tonna nylon szálból 48.000 pár harisnyát lehet készíteni. A Német Demokratikus Köztársaság közreműködésével épített új kí­nai gyár majdnem teljes egészé­ben automatizált. A pártélet forrása Nemrég vezetőségválasztó tag­gyűlésen a Naphoz hasonlította valaki a pártonbelüli demokrá­ciát és a centralizmust. Néhá- nyan mosolyogtak és talán köl- tllies megnyilatkozásnak vélték a kijelentést. Az egyszerű két- kézi munkás azonban sokkal in­kább benne él a puszta és küz­delmes napokban, mintsem szó­virágok, jó hangzású szavak va­rázsába esne. Mondata talá­lóan jellemezte az életet tápláló Napot, amelyhez hasonló mind­annyiunk vezérelve, a demok­ratikus centralizmus. Enélkül nincs világosság, nincs termé­keny élet a párton belül, en­nek hiányában elhervad min­den kezdeményezés, minden igyekezet. Maga a szó: demokratikus centralizmus — nagyon is is­merős. Lépten-nyomon használ­ják, hivatkoznak rá. Előfordul azenban, hogy egyes elvtársak csupán a szó csengését ismerik, de kevésbé a fogalmat, a tar­talmat, melyet kifejez. Hclmi elvont fogalomnak tartják, ami­ről jó tudni: nagyon fontos elv, minden pártszérvben, és pái t- szérvezetben minden kommu­nistának be keil tartania. De mit és hogyan? Miként értel­mezzük a gyakorlatban e vezér­elvet? — Erre már nem min­denki tud válaszolni. Még ke­vésbé Vált minden pártszerveze­tünk, s minden kommunista mindennapjának gondolatává. Egyes helyeken dióhéjban any- nyit tudnak róla: a demokrati­kus centralizmus annyit jelent, a párton belül szabadon mond­hatok véleményt egyes kérdé­sekről, ami pedig a centraliz­must, — a vezetést illeti, köte­les vagyok magam alávetni a határozatoknak, véleményem le­het, de ha a többség elfogadta a határozatot, köteles vagyok végrehajtani. Ez ilyenformán a fontos elv puritán módon való leegyszerűsítése és nem fedi teljesen a demokratikus centra­lizmus fogalmát. Sajnos, ezt a nézetet néhány pártszervezet­nél még tetőzik azzal is, hogy elválasztják a demokratizmust, mint afféle jogot, és a centra iz­must, mint afféle kutelességet, holott együvétartozók, egybe­kapcsolódó fogalmat takarnak — helyesen egyik sem érvényesül­het a másik nélkül. Másutt, — mint Kékesén — hcsszú ideig ferdén értelmezték. Arra hasz­nálták fel, hogy feltételezett igazságokat, személyeskedése­ket, . az egységet megbontó lé­péseket palástoljanak velük. Nem tudták, vagy nerr, akar­ták tudomásul venni, hogy a demokratizmus jellegénél fogva, a szabad és nyílt gondolatköz­léssel, az egységes nézet kiala­kításával a hibák elleni közös fellépést is szolgálja, elvi ala­pokon. Hasonlóan nem sütött be a pártélet Napja és nem buzogott jóidéig a pártélet for­rása a tiszakanyári pártszerve­zetben sem. Itt jóidéig parancsol­gatás, rosszul értelmezett cent­ralizmus bénította az akarat egységét. Nem melegíthet a Nap olyan helyen, ahol felhők takarják, mint i volt ez Nyírlugcson, ahol kiskirálykodás, vagy Hcdászon, ahol tétlenség honolt. Nem él­vezhetik a vezérelv hajtásait o.t, ahol nem ismerik kellően és nem teszik a pártélet nél­külözhetetlen fo. rúsavá..ti sz ké­zenfekvő: pontosan abban van a demokratikus centralizmus lé­nyege, hogy hatóereje erőssé te­szi a pártot, mozgékonnyá, ön­tevékennyé a kommunistákat. Nem az alapelvek egyike, ha­nem a legfontosabbika ez. A de­mokratizmus, a döntésekbe vald teljesjogú beleszólás, a közösen alkotott határozatok pontos és gyors végrehajtása kölcsönös viszonyban vannak egymással, a pártonbelüli demokrácia teste- sedik meg, amikor a kommu­nista javaslatot tesz az újjává­lasztó taggyűlésen, hogy ez, vagy az az elvtárs kerüljön a megválasztandók l'stájára. Részt vesz a párttaggyűlések vitájá­ban, hozzáadja a véleményét a határozati javaslathoz, kiegészíti, módosítja. Amint a vezetőség, avagy a felsőbb pártszerv tény­leges megválasztására kerül sor, személyesen elhondhatja véle­ményét. A szavazásnál — ameiy titkos — érvényesíti a párton­belüli demokráciából f-ksdó. lo­got, ha egyetért a jelöltekkel, megszavazza, vagy mást vá­laszt helyettük. Lehetne még so­rolni tovább. Az egyszerű párttagok vá­lasztják meg a felsőbb szerve­ket. A párt minden vezető szer­vét alulról felfelé választják meg. Ebben is a legmagasabb fokú demokratizmus nyilvánul meg. Ezzel azonban még nem merül ki minden lehetőség, A 4 űz a Jteraes nagyon foglalkoz­tatja a fémszerelvényáru gyár kisvárdai gyáregységének vezetőit és dolgozóit. Nemrég értékelték a munkaverseny eredményeit s az: állapították meg, hogy még csak 58 ezer forintot sikerült a vál­lalásból teljesíteniök. A gyár főmérnöke erre a kö­vetkező magyarázatot adta: — Vállalásunkból 4 millió 190 ezer forintot te6z ki az az összeg, amit a terven felül vállalt lo ezer négyzetméternyi radiátor le­gyártása jelent. Az igazság ked­véért megmondom, hogy ezt a vállalást vállalatunk volt igazga­tója nagy felbuzdulásában telte. A műszaki dolgozókat, mint a munkásokat is kész tény elé ál­lította, mikor már bejelentette a vállalást. Ekkor még a tervsze­Teijesítik-e az 5 millió 435 ezer forint vállalást I a kisvárdai radiátorgyártók?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents