Kelet-Magyarország, 1959. szeptember (16. évfolyam, 208-232. szám)

1959-09-25 / 228. szám

(r'ol’tata» s 3, oldalról.)

— Tud Ön egyáltalán valamit

a Német Demokratikus Köztársaságról? Járt már ott? — kérdezte Hruscsov. — Mert én már többször jártam ott és elmondhatom önnek, hogy a Német Demokratikus Köztársaság a i'legdémokratikusabb alapon jött létre. Minden kérdést demokratikusan megválasztott kormány dönt el. Az NDK-ban megszűnt a. termelőeszközök magántulajdona, a hatalom a dolgozóké. A munkásosztályt a munkásér- d ekekhez hű párt, a Német Szocialista Egységpárt vezeti, s más demokratikus pártok is vannak. Ami pedig a németországi Választásokat illeti, már többször rámutattam, hogy ez a németek belügye. Döntsék el maguk közt a németek. Senkinek nincs joga. hogy belügyeikbe avatkozzék.

Amikor Hruscsov határozottan visszautas!tóttá a „magyar kérdés" ícleirilegetésére irányuló kísérleteket, Reuther közbeszólt és megdöbbentő tudatlanságról tett tanúságot. Védelmébe vette Kádár Jánost, paint polgári . nacionalistát. Kollegái fergeteges kacajba törtek ki és rászóltak Reutherre, hogy Nagy Imréről kell beszélnie. Reuther csak ezután igazította helyre „nyelvbot-' lását”, mégpedig eléggé esetlenül;

A dolog lényegéről Hruscsov a következőket , mondotta:

— A Magyar Népköztársaságnak saját alkotmánya, saját törvényes rendszere, saját, demokratikusan választott kormánya van. Szabadon fejlődik és nagy eredményeket ért el a szocializmus építésében.

Mi is történt Magyarországon 3P56-ban? A dolgozók hatalmával elégedetlen, népellenes ciemek fellázadtak. A nemzetközi reakció bújtogatta magyar ellenforradalom meg akarta dönteni a szocialista rendszert. Az összeesküvők Nyugatról kapott fegyvereket is használtak. Nyugatról jövő utasításoknak engedelmeskedtek. Az ellenforradalmáról?, miután néhány napra kezükbe kerítették Budapesten a hatalmat, garázdálkodni kezdtek, irtották és gyilkolták a becsületes embereket. E nehéz percekben a Kádár János-vezette magyar forradalmi munkás-páraszt kor-, mány hozzánk fordult segítségért.

Mf teljesítettük a kérést és büszkék vagyunk erre. Ha nem siettünk volna a Kádár János-vezette népi kormány segítségére, a fasiszták megkaparintották volna a hatalmat. Amikor testvéri segítséget nyújtottunk a magyar nepnek a fasiszta lázadók elleni harcához, mi internacionalista kötelességünket teljesítettük.

E szavaknál Philipps újabb témát javasolt és megismételte azokat az amerikai burzsoá igényeket, hogy a jövőben szabadon terjesszék a reakciós lapokat és a szovjet ellenes irodalmat.

Hruscsov erre megkérdezte Bhiiipps-et: mi a kedvenc étele?

— A roastbeef (sült marhahús) — felelte Philipps.

— Nekem pedig a borscs nevű leves — mondotta Hruscsov.

Ön ezt a levest bizonyára nem szívesen enné. De én na gyón szeretem. Maga kapitaliz- ' must akar, én meg szocializmust. Hogy miért nem válaszolok részletesebben az ön kérdéseire? Azért, mert itt Amerikában már többször feltették nekem, s jó- egynéhányszor válaszoltam is rá. Lehet, hogy Önnek nem tetszik eddigi válaszom és most valami újat vár. De valóban nem segíthetek magán! Ugyanis különböző fogalmaink vannak a szabadságról Amikor Hollywoodban voltunk, megmutatták nekünk a kán-kán nevű tárfcot. Ez a tánc abból áll, hogy a gerlék felhúzzak a szoknyájukat és a hátsójukat mutogatják. S ezt a táncot rendes, tisztességes színésznők kénytelenek bemutatni. Arra kényszerítik őket, hogy romlott emberek ízléséhez alkalmazkodjanak. Amerikában akad erre néző, de a szovjet emberek elfordulnak az ilyenfajta látványosságtól. Ez pornográfia. Ez a megcsömörlött es zülött emberek kultúrája. — Az ilyen filmek bemutatását Amerikában szabadságnak hívják. Nekünk nem kell ez a fajta „szabadság’. Anrnt látom, Önöknek tetszik az, hogy „szabadon” bámulhatják a mások hátsóját. Mi pedig jobban szeretjük a gondolkodás és a kutatás, a tudományos fejlődés szabadságát.

—■ Azt ajánlja talán, hogy törvényesen betiltsuk az efajta filmeket? — kérdezte Philipps.

— Igen, szükség van ilyen törvényre, mégpedig erkölcsi tör^ vényre — felelte Hruscsov.

— Ha akarom, megnézem, ha akarom nem nézem meg — jegyezte meg Carey.

—De a maga gyermekei ilyen filmeket látnak!

— Nincsenek gyermekeim.

— De másoknak vannak! A világon sok szép gyermek él, meg kell óvnunk őket a „szabad kulturális csere” leple mögött terjesztett erkölcstelen hatásoktól.

Ezután néhány szakszervezeti vezető azt állította, hogy a Szovjetunió nem nagyon igyekszik fejleszteni a szovjet—amerikai kulturális kapcsolatokat. Hruscsov visszautasította ezeket a hazúg állításokat. Hangoztatta, hogy valójában az amerikai félen múlik a dolog, s ajánlotta, hallgassák meg a jelenlevő Geor. gij Zsukovot, a külföldi kulturális kapcsolatok szovjet bizottságának elnökét, aki tájékoztathatja őket a kérdésről. Az amerikai szakszervezetek vezetői azonban kitértek ez elől. Egyikük így szólt: „Majd az újságban elolvassuk”.

A tájékoztatás cseréjéről szól- .va, Hruscsov rámutatott, hogy a szovjet emberek helyeslik az igazságnak megfelelő hírek cseréjét Mert ez elősegítené a békét és a népek közeledését.' A jelenlévő Szatyukov, a Pravda főszerkesztője emlékeztetett rá, hogy a Pravda teljes szövégben közölte a munkanélküliségről tárgyaló washingtoni amerikai szakszervezeti értekezleten elhangzott beszédeket egyetlen szó változás nélkül. Az amerikai lapok viszont nem közölték ezeket a beszédeket, sőt „vörös propagandának” minősítették.

— Az értesülések kicserélésének kérdésében, miként sok más kérdésben is, véleményünk különbözik — mondotta Hruscsov. Ez azonban nem jelenti, hogy nem találhatjuk meg a közös nyelvet az országaink népeit érdeklő problémákat illetően.

Mi azt mondjak Önöknek: próbálják tágat)b körben nézni az eseményeket. Nézzenek túl a falujuk határán. Jöjjenek el hozzánk, nézzék meg, hogyan élnek és dolgoznak a szovjet munkások, hogyan végzik munkájukat- a mi szakszervezeteink, hogyan védelmezik a munkások érdekeit.

Mi másként fogjuk fel a jelenségeket, mint önök. Mi haladunk a magunk útján a kommunizmushoz. Önök pedik megakarják szilárdítani a kapitalizmust.

| Ilyenformán álláspontunk különbözik. Ismerjük el ezt a vitathatatlan tényt. Ámde nem próbálhatnánk. meg, hogy alapot találjunk a hathatós együttműködésre? Mi azt hisszük, megpróbálhatnánk. Ilyen együttműködésre szüksége van az egész munkás- osztálynak abban a harcban, amelyet alapvető érdekeiért, a békéért vív.

— Nem azért jöttünk ide Önökkel beszélgetni, hogy tovább élezzük a viszonyt, ez amúgyis rossz — jelentette ki Hruscsov. Ha vádakat emelünk egymás cfjobr.an meg kell ismernünk egy* más tevékenységét. Vitatkozha. tunk, lehet, hogy r.em :s értünk egyet. Ámde,

ha meg akarjuk szilárdítani a békét, javítani akarjuk a munkások, a dolgozó nép életet miért élezzük ki kapcsolatainkat? Hiszen ez csak közös ellenségeink malmára hajtaná a vizet,

— Önök a mi szocialista rendszerünk megvaitoz.atását akarják? Remélem, hogy, nem! Mi szintén nem akarunk és nem is fogunk beavatkozni az Önök belső ügyeibe, nem törekszünk az Önöknél fennálló rendszer megváltoztatására. Mi azt mondtuk és mondjuk ma is: legyünk türelemmel egymás iránt. Sok kérdésben ugyan különbözik a véleményünk, de van egy közös ügy, amelynek érdekében egyesítenünk kellene erőfeszítéseinket. Ez a békéért folyó harc. A népek békét akarnak, a békéért harcolnak.

— Ami a szakszervezeti mozgalom konkrét kérdéseit illeti, be kell vallanom, hogy még sohasem .dolgoztam e téren és nem vagyok a kérdés szakembere. Vannak azonban tapasztalt szak- szervezeti kádereink. Miért ne lépnének érintkezésbe- velük? ök nem próbálnák önöket kommunistává tenni és azt hiszem, Önök sem tennék őket a kapitalizmus hívévé. Az eszmecsere mégis kétségkívül ■ hasznos lenne.

Carey, az AFI—CIO alelnöke a beszélgetés végén köszönetét mondott Hruscsovnak á tálálko- zóért.

„Köszönöm, hogy idejét ránk pazarolta — mondotta,------szerencsés útat kívánunk. Működjünk együtt a világ, az emberiség javára.”

A találkozó baráti légkörben fejeződött be. Búcsúzáskor a szak, szervezeti vezetők újra meg újra köszönetét mondtak . a szovjet kormányfőnek a találkozóért.

E*ek utóm meglepetést keltett az a tény, hogy nyomban a tatóifcozó után sajtáértekezle«*'*. tét tartottak, ^melyén IteutHeé ” durván elferdítette a beszél- ,

t *

getes lényégét r* tamadtá azt az embert, akit kollégáival együtt az imént megbecsült vendégként fogadott.

Reuther odáig ment, hogy kijelentette: Hruscsov a beszélgetés alatt öklével az asztalra csapott és ezt kiáltotta: „Én a munkásosztály diktátora vagyok".

Az ilyenfajta, rágalmazó koholmányokkal nyilván olyanokra akarnak hatni, akiknek fogalmuk sincs a Szovjetunióról és vezetőiről. Nem véletlen, hogy sok burzsoá laptudósító megkérdezte Hruscsovot, mi a véleménye Reuthernek erről a hihetetlen állításáról.

„Nem tudóul mondotta-e ezt Reuther, vagy csak lelkiismeretien újságírók adták a szájába — válaszolta Hruscsov. — Valóban ezt mondta volna?”

A sajtóértekezleten részt vett újságírók megerősítették, hogy Reuther megtette az említett kijelenést. Ekkor Hruscsov ezt mondta:

„Ha Reuther ilyet mondott, akkor nem járt cl becsületes ember módjára. Amit mondott, az valótlan. Nem becsülhetek olyan embert, aki ilyen módszerekhez folyamodik.

Beszélgetésünkön szó esett a munkásosztály diktatúrájáról. De nem a személyi diktatúráról. A marxizmus—leninizmus azt tanítja, hogy amikor a hatalom a munkásosztályé lesz, a munkásosztálynak meg kell teremtenie diktatúráját, hogy elfojtsa a megdöntött kizsákmányoló osztályok ellenállását. A munkás-! osztály diktatúrájának formája különböző országokban más és más lehet. Ha a megdöntött osztály nem tanúsít ellenállást azzal az újjal szemben, amely a társadalom történelmi fejlődé- j se során forradalom eredményei ként született, akkor a munkás-; osztály számára nem szükséges, hogv alkalmazza az erőszakos el-' nyomás eszközeit. De amikor a, kizsákmányolok vissza próbálják fordítani a történetem kerekét, nem akarják megengedni, hogy a nép kezébe vegye- a hatalmat, el akarják nyomni . a forradalmat. akkor a munkások a dolgozók életbevágó érdekeikért kötelesek felhasználni az elnyomó eszközöket és megvédeni szocialista vívmányaikat, az egész nép életbevágó érdekeit”.

Hruscsov hangsúlyozta, hogT. minél jobban halad a Szovjet-' unió a kommunizmus felé. artnálí nagyobb mértékben Valósulnak) meg a Szovjetunióban az állami elhalása felé vezető intézkedések,!

Nálunk a Szovjetunióban —* mondotta — már egész sereg messzemenő intézkedés történt, e- téren: csökkentjük á fegyveres erőket, a karhatalmat, csökkentjük az állambiztonsági .szervek" dolgozóinak létszámát: •- A rend-J fenntartás és az államigazgatási • egyre több funkcióját adjuk át al társadalmi szervezeteknek.

★

k - A- TAS2S2 megjegyze&eket fűzi

a beszélgetés szövegéhez, A töb-l -bi között megállapítja:

Az amerikai szakszervezeti vezetők és a szovjet kormányfő találkozójának puszta ténye azt mutatja, hogy az Egyesült Államok politikai légköre javulóban van, bármilyen erős is egyes amerikai szak- szervezeti vezetők szovjetellenes hangulata, az ameri- kai nép béketorckvése, * szovjet-amerikai kapcsolatok megjavításának óhaja felülkerekedik.

* Feltételezhető, hogy ez a talál-» kezó jó kezdet lehet, egyenget-’ heti a szovjet-amerikai szakszervezeti kapcsolatok kialakítójának útját. Ezekre a kapcsolatokra' szükség van, igen gyümölcsözővel válhatnak a világbeke megszilárdításáért vívott közös harcban.

Aki pedig makacsul a hidegháború táborában kíván maradniy ezzel csak leleplezi magát a világ dolgozóinak szemében.

Selwyn Lloyd cáfolja, hogy az angol kormány hűvösen fogadta a Szovjetunió új Beszerelési javaslatait

Heswall. (REUTER): Selwyn

Lloyd, angol külügyminiszter az észak-angliai Heswallban cáfolta, hegy a kormány hűvösen fogadta volna a Hruscsov által előterjesztett új szovjet leszerelési javaslatokat. Kijelentette, örömmel üdvözölte azt a tényt, hogy Hruscsov a javaslatokat megtette. Hangoztatta még, hogy azokat gondosan és építő módon kell megvizsgálni. „Gaitskell azt

mondja, hogy Hruscsov. javaslatait elvben el kell fogadnunk» Feltételezem, hogy az'átfogó leszerelés elvének elfogadására gondol. Ezt az elvet mindig ív elfogadtuk” —- tette hozzá.

A miniszter végül kijelentette: „Ellenz*, hogy a katonai hatalmat a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak engedjék át, mert ez azt jelentené, hogy An%~ lia kivonná magét a reá háruló felelőssegek alól.”

4

len, ez semmi jót nem hoz a

munkásosztálynak.

Hallgassunk a józan ós :rc.

Ne érintsük azokat a kérdéseket, amelyek elválasztanak bennünket. Egyesítsük en feszítéseinket a világ békéjíért folyó harcban.

K. Feller azonban még eg y további kérdést lett íei a hidegháború szellemében. Egy papírlapról olvasva megismételte a burzsoá propagandának azt a kshol- mányát, hogy a szocialista országokban a munkásokat elnyomják és ennek folytán kénytelenek külföldre menekülni.

Adzsubej, az Izvesztyija fő- szerkesztője, ski szintén ielen volt a beszélgetésen, rámutatott arra, hogy Feller szó szerint megismételte azt, amit New York Times aznapi száma írt.

— „Fontolják meg mit tesznek

— mondotta Hruscsov. — Önök itt a burzsoá sajtó cikkeit ismétlik. OiVassák a proletár s íjtót, akkor majd tisztábban Linas ezekben a kérdésekben”.

Hruscsov megjegyezte, hogy a néger Weavernek, aki sz ntén jelen van a beszélgetésnél, 1 öbb- ször is már szinte száján v in a kérdés, amelyet fel akar t:nni, de Reuther sehogysem akarja ezt észrevenni és megadni n< ki a szót.

—- ön nem vezeti demokra ikus módon a beszélgetést — mondotta Hruscsov. — Engedje szóhoz jutni Weavert is. Szégyen, amit ön csinál. Igaz, önöknél ma is vannak olyan helyek, a íová néger nem teheti be a lábát ” Weaver kijelentette, hogy az Egyesült Államokban a szakizer- vezetek harcolnak a faji megkülönböztetés ellen és őt az a megtiszteltetés érte, hogy egyes nemzetközi értekezleteken képvi >elje az amerikai munkásmozgal mat. Két héttel ezelőtt részvett az ENSZ-baráíok világszöveti égének genfi értekezletén.

— Ezen az értekezleten — állapította meg elégedetten Werver

— az amerikai és a szovjet küldöttség barátilag egyúttmüköíött. A két. küldöttség közö6 határozati javaslatot dolgozott ki a hidegháború megszüntetésére. A javaslatot el is fogadták. We »ver azonban megjegyezte azt is, hogy sok kérdésben az amerikai küldöttség és a szocialista országok küldöttségei megmaradtak eltérő álláspontjukon és éles összecsapásokra került sor közöttük.

Megkérdezte Hruscsovtól, hol kell elkezdeni, hogyan kell megtalálni az alapot az együttműködéshez. „Népünk számára fol tos, hogy választ kapjon a beszélgetésünk során feltett kérdései:re”

— mondotta Weaver.

— Tudom, hogy az Önök szakszervezetei sokat tesznek, ho; y a négerek az Egyesült Államok egyenjogú polgáraivá váljanac — válaszolta Hruscsov. — Ami pedig azokat a kérdéseket il éti, amelyekben az Önök szakszeive- zeteinek nézetei nem egyezne! t a szocialista országok szakszer ve- zeteinek nézeteivel, ez a vula- szem: Önök tudják, hogy mi

másképp közelítjük meg a táisa- dalmi élet jelenségeit, mint örök, ás másképpen értékeljük e jelenségeket.

Véleményünk sveri ni a szakszervezeteknek gyakoribb kapcsolatokat kell teremteniük egymással. Egycsapásri i természetesen nem lehrt mindent megoldani. De ha kibontakozik és megszilárdul i szakszervezetek cgyüttmükö- ! dcsc egyes, eleinte akárcsa t kisebb Jelentőségű kérdésekben. akkor végeredményben a két ország eljut a közöl

erőfeszítésekhez.

Egycsapásra Önök nem tud. ák megérteni a mi szakszervezeteink álláspontját, miként a mi szakszervezeti dolgozóink sem tud. ák egycsapásra megérteni Önölet. Ezért közelebbről meg kell ismernünk cgjmáot, jobban be 1 el! tekintenünk' egymás munkája ja,