Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)

1959-08-11 / 192. szám

Nemcsak 110 nyíregyházi diák j utazott két hetes a neve Szívós • . • munkára Hód rog keresztárra A sajt-műhelyben rövid nad­rágra vetkőzött, testét b őrkö­ténnyel védő munkás hajlong. Izmai feszülnek, bőre fénylik az izzadságtól. Arcán veríték gyön­gyözik. Csizmája — mert nyáron is gumicsizmát viselnek a . „te­jesek" — vizes, kellemetlen a csizma melege. Kedve mégsem lanyhul. Valahányszor továbbít egy-egy _ elkészült negyven kilós kerek sajtot, újabb erőre kap, lendülettel, lát munkához. Közelebb lépek hozzá. Érzem a zsíros gomolya termetbetöltő illatát, a készülő sajt csiklandoz­za étvágyam. Nézem Szívós Lász­ló erőtől duzzadó alakját, nyu- godságot súgárzó arcát. Néhány nappal korábban még a kétség- beesés jelei mutatkoztak arcán. Jó munkájuk révén ugyanis feles­legesnek bizonyult a két tejszál- lító gépkocsi. Töprengett: sza­badságolják?, őt is leveszik a kocsiról? Pedig — gondolta — megállta a helyét, mint kocsi­kísérő is. Csakhát... Csökkentet­ték az állás- és rakodási időt, a szállítási költségeket, s meg­takarították két gépkocsi üze­meltetési költségét. Azt hitték, munka nélkül maradnak. Nem olyan ember azonban Szívós László, hogy ne akadjon számá­ra munka Mátészalkán. Ha szor­galmával segített az ötvenezer forintos bér, és 121 ezer forint szállítási költség, megtakarításá­ban, bizonyára egyebütt is meg­állja helyét. S Így a kocsiról „le­került” kisérő a sajtüzembe került •— fizikai munkára. S ahogy né­iBUSZ-kiránilulás Lillafüredre Vasárnap, augusztus 16-án az IBU&Z kirándulást szervez Lilla­füredre. Indulás reggel 6 óra 44 perckor. Visszaérkezés este 31 éra SO-kor, Részvételi díj a vas­úti jegy árával együtt 27 forint. Jelentkezés csütörtökig az IBUSZ-nál, zem, nem is akárhogyan állja meg a helyét. — Mi volt ma a feladata? '— —ötezer liter tejből zsíros gomolyát készítettem. Hány háziasszonynak kell te­jes csuporba szúrni a tejet, egy két literes fazékba fülleszteni a túrót, amíg ötezer literből nyer­nek tejterméket?! S mindezt Szívós László egy nap alatt, egy­maga megcsinálja. — S mit csinál holnap? — Sajtot. Csak ennyit mondott. Nem a szavak, hanem a tettek embere. Igyekszik, nehogy elmaradjon a kongresszus tiszteletére indított versenyben. S nem öncélúan ve­télkedik. Teszi ezt ezért, hogy sokasodjon a vajjal telt hor­dók száma a miskolciak örömé­re, s szaporodjanak a nagy ke­rek sajtok a fővárosiak kívánsá­gára és friss, ízletes tejkészít­mények készüljenek minden nap szűkebb hazájuk, a beregi-szat­mári falvak lakóinak asztalára. Szívós elvtárs valóban szívós a munkában is. Kitartó, szorgal­mas kötelességtudó kommunista. N. T. Vasárnap délelőtt indultak út­nak a nyíregyházi Kossuth és Vasvári-gimnázium diákjai Bnd- rogkeresztúrra, hogy részt vegye­lek a két hetes KISZ nyári önkén­tes építő-táborban. A lelkes fia­talok, mintegy 119-en gyülekez­tek a pályaudvaron, s mivel el­utazásuk a vasutas napon tör­tént, a vasutas zenekar pattogó ritmusára szálltak vonatra, A két hét alatt komoly munka vár a nyíregyházi diákokra, vizes, gyökeres talajt hódítanak mct mezőgazdaságunknak. A fiatalok sátor-táborban laknak, étkezé­sükről, szórakoztatásukról a tá­bor vezetősége gondoskodik. Film fírno-ról J. Fuksa rendező a népszerű tudományos filmek brnoi stú­diójában rövid színesfilmet ké­szít Brno városáról. A film be­mutatja a Morva-medence legna­gyobb városának- fejlődését és távlatait. Még ebben az évben bemutatják Csehszlovákia film­színházaiban. A GALAT1-I „FIÚMON GYÁR NAPKÖZI OTTHONA r Es Flóra megint mosolyog .. . önkéntes rendőr hőstette Kekkeno nyári napon Si­mon Mihály, a tiszadadai fmsz dolgozója a napi munka után je­lentkezett a rendőrség körzeti megbízottjánál: — Mi a feladatom, törzsőrmes­ter elvtárs? — Nézzen körül Simon elvtárs fi tsz-nél. Learatták a búzát, kint vannak a kazlak. Meg nem árt, ha szétnéz a Tiszán. Fürdenek a gyerekek... És Simon Mihály önkéntes rendőr elindult, mint már annyi­szor a rendes napi munka után, hogy társadalmi munkáját végez­ze. Mert önkéntes társadalmi munkában vállalta, hogy segít a rendőrségnek vigyázni a rendre, a vagyonra, az életre. Volt rá eset, hogy saját életét is veszélyeztette. Többször is ve­rekedő, izgága emberek közé állt, lecsillapította őket, békét teremtett, így történt akkor is, mikor az italboltban néhány fiatal fejét megzavarta a bor. összeszólalkoz­tak, s a kés előkerült. Simon Mi­hály közéjük vetette magát, s a halálos szúrás félrecsúszott, és az ő kezét sebezte meg. De a vereke­dőket szétoszlatta. Máskor kerék­pártól vájt fogott, s átadta a rend­őrségnek... Elindult hát ezen a napon Is, hogy feladatát teljesítse. Elő­ször a Tiszapartra ment, ahol vi­dám zaj verte fel a csendet: a dadai gyerekek hancúroztak, lu­bickoltak a vízben. Simon Mihály hosszú ágakat vágott, fürdőruhá­ra vetkőzött és belegázolt a fo­lyóba. A galyakat a parthoz kö­zel, körben a mederbe szúrta. — Csak ezen belül fürödjeíek gyerekek, itt nem lep el a víz. Szeszélyes a Tisza... — mondta, felöltözött és sietett a kazlak fe­lé. Keresztül-kasul bejárta a szö­vetkezet földjét. A kazlak béké­sen pihentek, emberkéz nem boly­gatta egyiket sem. — Na, itt is rend van — gon­dolta Simon Mihály és nem győz­te törölni patakzó verejtékét. — Mehetek már haza a gyerekek­hez. .. S képzeletében már előre látta, hogy ugrálja körül, mint eddig minden nap a hat gyermek. S már indult jS hazafelé, amikor eszébe jutó.tan a fürdöző gyet ekek. Lesietett még egyszer a Tiszára szétnézni a hazaindulás előtt. Hemzsegtek a kis barnára sült testek a leszűrt gályák között, Simon Mihály mosolyogva nézte őket. Aztán egyszerre a partról jajgatásra, kiabálásra lett figyel­mes. A gyerekek a Tisza közepe felé mutogattak, ahol éppen egy szőke hajfonat merült víz alá, az­tán megint felbukott és kétségbe­esetten kapálózlak a kis karok. Egy rántással tépte le Simon magáról a ruhát és habozás nél­kül vetette magát a vízbe. A ful­dokló gyermek mintegy húsz mé­ternyire volt tőle. Simon Mihály nem volt jó úszó, életében még nem úszott át folyót, de a lelkiis­meret és a féltés megsokszorozta erejét, öles csapásokkal szelte a vizet, s még tízméternyire lehetett, amikor a fuldokló gyermek me­gint elmerült. Simon Mihály minden izmát megfeszítve lökte magát beljebo. S a kislány egy pillanatra megint előbukott, s mire a segítség oda­ért volna, megint — s mostmár végleg elmerült. Ql énadé ünnepélyről... Amikor az autókon megérkeztek a kismamák, és hófehér pólyákból kimosolyogtak a csöppségek, — a városi tanácsháza nyitott ablakán át a bölcsödül akkordjai áradtak a térre, a vasárnap délelőtti nap­sütésbe. Nyíregyháza járókelői nagy csoportba gyü­lekezve figyelték a nem mindennapi esetet: tizen­két gyereket hoztak a szülők a városi tanácshoz, név­adó ünnepélyre. A szönyeges lépcsőgrádicsot rózsával ékesítették emeletnyi magasan, egészen a nagyiermig. Ünneplő­ruhás úttörők sorfala fogadta a terembeérő menetet, s máris felcsendültek a bölcsődal ismert szavai, lá­gyan, melegen, selymesen. Az édesanyák emelvény- nyel, és a szimbolikus, faragott bölcsővel szembén helyezkedtek el, mögöttük pedig a hozzátartozók és a kiváncsiak népes csoportja szorongott. Nagyrészt új­ból rendörszülők gyermekeit érte ez a nemes esemény­ünnepélyes keretek között vették fel nevüket. Egy ilyen esemény pillantásait hűen megörökí­teni — hasztalan próbálkozás. Az ember csak áll a teremben, halk dallamokat hall, arcokat lát, s az ar­cokon az öröm. gömbölyű cseppjeit... Üj vonása ez megváltozott életünknek, s mégis úgy tűnik, hogy már nagyon rég óta így csináljuk... Vagy így szerettük volna. A tanácselnökhelyeltes, nemzeti színű szalaggal kabátján, ott állt az emelvényen és mondja a .szívből fakadó gondolatokat, a jókívánságot és az intelmet... Aztán a megyei rendőrkapitányság vezetője tolmá­csolta a munkatársak gratulációit, és adta át a. kis ajándékcsomagokat a névadó ünnepeltjeinek. .. Virág és emléklap.-Ezt kapott minden szülő., hogy gyermeke névadó ünnepélyére hosszú évek után is örömmel gondoljon vissza. A kis úttörők műsort rög­tönöztek, megint énekeltek, és a hivatalos aktus le­zárása után összecsengtek a poharak. Tizenkét életerős nyíregyházi gyermek egészségé­re! = gyal — Miért nem nyerek? Olvasom az újságban, hogy egy' nyíregyházi Lottózó-közösség ismét bevágódott Fortuna isten- asszonynál és több mint kilenc­venezer forintot nyert: Azonkívül, hogy e nyeremény­nek őszintén örülök, meg kell val­lani, hiszen emberék vagyunk, némi Irigységgel is szemlélem a szerencse inváziót. Mert ha csak ez a csoport nyert volna az utób­bi időben Nyíregyházán! De szinte hetenként olvashatunk hasonló hírt, viszont az a sajná­latos, hogy nem az én nevemmel kapcsolatban reklámozzák a lottózás örömeit. Pedig hadd valljam meg őszin­Az életmentő is a víz ala bukott, s az utolsó másodpercben, a víz alatt, sikerült elkapnia a kis testet. Felbukott vele a Tisza mé­lyéből. Egy teljesen elalélt kis­lány volt a karjaiban. És Simon Mihály kifulladva, fújtatva ért a parthoz drága terhével, s . a meg­mentett kislányt átadta a közben odasereglett asszonyoknak. A szőke, barnaszemű kislány kilenc éves. Neve: Vaszi Flóra. Kilenc testvére van, apja Vaszi György, falubeli teknőcsináló. A gyerek egy óvatlan pillanatban szaladt el testvérei mellől a nagy melegben fürdeni a Tiszához. Semmi különösebb baja nem történt — csak az eset óta fél és szomorú. Senki nem látja mosolyogni, nevetni, pedig azelőtt igen eleven kislány volt. Megmentőjével kerestük fel a kislányt a Vaszi-portán. Vasziné hálálkodó szavakkal rohant fe­lénk, amint meglátta az öles, ba­juszos férfit, és Simon Mihályt arconcsókolta: — Köszönöm, hogy megmentet­ted a lányomat... Simon Mihály pedig ölbeveszi a kislányt. És Flóra megint moso­lyog... Győri Illés Györffy tén és férfiasán, hogy egy gyobbfajta nyeremény naiam is­elkelne. Mert, ha mondjuk nyernék tíz­ezer forintot... nem is tizet, öt-; vénét.... illetve százat..: ebben, első lépésként megegyezhetünk, akkor én mar különösebb számí­tás nélkül tudnám a helyét. Ha nyernék százezer, maximum két­százezer forintot, hát- először is* Először is ruhatáramat bóvíte- nem ki. Lenne tizenhét es fel p*r, cipöm. (A felparhoz ragaszko­dom, mert az használhatatlan es az előkelőség jele.) Aztán hu­szonegy rend öltönyt is lehetne nyerni, És persze a terv legfőbiv pontja egy családi ház, gyümöl­csössel és szőlővel, melynek keni zepen, mint a paradicsomban, a boldogság tanyáját építeném íeLi Természetesen, hogy a későbbi- kiűzetést elkerüljem, Éva nél­kül! De ha utánaszámolok, a száz­ezer forint nem is lenne elegen-^ dö, úgyhogy kénytelen vagyok többet kívánni magamnak. Ezek szerint, végeredményben nem is. irigylem a környéken nyerőket* hiszen csupán négy ‘ találatuk! volt, ami ritkán haladja meg aa előbb említett összeget. Ahhoz* hogy igényeimet kielégítsem, saj­nos, nekem ötös találatra lenn®! szükségem ... Hogy mit lehetne: annyi pénzből csinálni! Képzeíjé'xj el, több mint egymillió forint ■ lenne a részesedés. Szóval, hogy az eredeti prob­lémára térjek vissza, pontosan, én nem nyerek, akinek kész ter­vei vannak, aki egy fillérig, be­osztva tudnám elkölteni az egy­milliót ... Hát. nem igazságtalan­ság ez a sorstól? Hát nem disz-1 nóság a szerencsétől? Végered­ményben én is vagyok olya» em­ber, mmt akárki máéi Persze, a nyeréshez ne*n csők álmodozás, hanem játszás i» szükséges. S én egyelőre tr*r8 idáig nem jutottam eL De »gyek-' széna eljutni* — —*] 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents