Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)
1959-08-09 / 191. szám
Munkásjog-, munkáskötelesség Nemcsak az írott hanem az íratlan törvények is hatnak. I Vajon hol van arra paragrafus, hogy a munkás fejlessze öntudatát, az erre épülő fegyelmet? (S mégis, mindennap formál ó- ,dik jelleme, viselkedése. S mégis: védi, gyarapítja a közöst, 'szót emel a sértő intézkedések, ívisszásságok ellen. Városunk sok- száz munkása reggelenként pontosan megjelenik munkahelyén. '.Megszokott dolog ez. Csak elvétve akadnak késlekedők, fegyelemsértők. Talpon van a la- jkatos, a dohánygyári munkásasz- (szony, a gépkocsivezető. Szerszámot ragadnak, munkához látnak. A Kemecsei Állami Gazdaságban Berta Péter, a dohá- 'nyos munkacsapat vezetője már kora reggel talpon van, számvetést tesz, munkával bízza meg 1 társait, s maga is szerszámot ifog. Mátészalkán a tejüzemben Szívós László rövid nadrágban, borköténylpen, kínzó melegben, átázott csizmában napokig marad felügyelet nélkül, s mégsem áll meg a munka. Szokol Sándor, dohánygyári segédmun- ,kás naponként ismétlődő szorgalommal végzi feladatát. Mindezt kötelességből teszik az emberek. íratlan törvény ez, amelyben érvényesülnek a legnemesebb emberi vonások: az öntudat, az önfegyelem, a közügyek és a család iránt érzett felelősség, a ! társadalmi érdek elsőrendűsége, •a becsület. Ahol a szakszervezet, a gazdasági vezetők törődnek a munkások jogainak érvényesítésével, ahol a társadalom és az egyéniek [érdekeit egyformán és azonosan képviselik, jó eredmények születnek. A Nyíregyházi Dohányfermentálóban korszerű fürdő, .bölcsőde, napköziotthon, orvosi ; rendelő szolgálják a dolgozók érdekeit. A szakszervezet kezdeményezésére dolgozók iskolája is létesült. Gyarapítják tudásukat ia segédmunkások, villanyszerének, az iskolákból kimaradt fia- . italok. Csak így képesek az egyre növekvő feladatokat megoldani. Pedig erre sem kötelezte senki a dohánygyáriakat. Per- Isze a legjobbakat könyvekkel, | dicséretekkel serkentik. Ez csak 'szocialista üzemben van így ÍS a dolgozókról való gondoskodás 'megtérül: nyolcmillió forintos kongresszusi felajánlásukból már ,több mint négymilliót teljesítetitek. Az Építőipari Vállalat üzemi bizottsága szorgalmazására vacsorát is fogyaszthatnak a dolgozók kedvezményesen. Vannak i is rá jelentkezők, mintegy száz- i húszán. Minden bizonnyal ez is könnyíti a dolgozók helyzetét, amit tanúsít, hogy második negyedévi tervüket két százalékkal túlteljesítették. A Nyomdaipari Vállalat szakszervezete a nők „második műszakjának” könnyítésére mosógépet vásárolt. A kötészetbe ventillátort szereltek. Rendszeres a beteglátogatás, és személyesen eljárnak a nyugdíjasok ügyében is. Mindezek eredménye: a vállalt egyszázalékos önköltségcsökkentéssel szemben az első félévben 2,6 százalékos eredményt értek el. mely 80 ezer forintnak felel meg. Sorolhatnánk tovább az eredményeket. Milliókra rúg az az összeg, amit a munkások öntudatára épült kezdeményezések, erőfeszítések szülnek. Mutatja a szakszervezetek helyi szervei iránti növekvő bizalmat az is, hogy a felsőbb szervekhez egyre kevesebben fordulnak panasszal. Védő- és munkaruha ügyében két éve nem érkezett panaszos levél a Szakszervezetek Megyei Tanácshoz. S ez bizonyltja: egyre jobban betöltik szerepüket a szakszervezeti bizottságok. Nem lehetünk azonban elégedettek. Mutatkoznak nyugtalanító jelenségek is. Előfordul, hogy egyes szűklátókörű vezetők semmibe sem veszik a munkások jogait, és csak a kötelességükről beszélnek. Időszerű kérdés lenne — többek között — ha illetékesek megvizsgálnák: kiket foglalkoztatnak az úgynevezett könnyebb munkahelyeken. Kétségtelen vannak, akiket jogosan állítottak kevesebb erőfeszítést igénylő munkára. Több helyen azonban illetéktelenül töltik be e munkaköröket. Persze gátolja néhány helyen az üzemi bizottságot munkájában, hogy függő viszonyban van a gazdasági vezetőkkel. Kirívó eset történt az Állatforgalmi Vállalat mátészalkai telepén. Erdei Elemér három évig nem kapott szabadságot!!! Amikor ezt kifogásolta, és kérte munkával eltöltött szabadnapjainak kifizetését, megfélemlítették. Első alkalommal a Mátészalkai Járásbíróság is a munkást marasztalta el, s csak a szakszervezet, majd a Megyei Bíróság döntésére volt hajlandó a vállalat megfizetni a 137 munkaszüneti napért járó több mint hétezer forintot. Az Autóközlekedési Vállalatnál Katona Dezsőné azért szenvedett hátrányt, mert nem volt hajlandó fizetés nélkül túlórázni. A Ruhaipari Vállalattól — baleset után — jogtalanul engedték el Békési Jolánt. A szakszervezet nem nyugodott bele az elbocsájtásba, és segítségére sietett. Egyes vezetők felületesen, csak a paragrafusokat nézve döntenek emberek sorsáról, s emiatt megtörténik, hogy szembe kerülnek a munkások érdekével, s az azokat képviselő szakszervezeti bizottságokkal. Nem egyszer elmarad a józan, megfontolt körültekintés, az emberiesség. Persze, könnyebb megszabadulni nevelésre szoruló dolgozóKiól, mint abból helyét megálló munkást formálni. A szakszervezeti és gazdasági vezetők a munkás jogok maradéktalan érvényesítésével kerüljenek közelebb a dolgozókhoz és a törvények alkalmazása közben ne tévesszék szem elől égy percre sem az embert, a munkást. Nagy Tibor • * Orom a dolgozóknak Ilyen egy- és kétszobás lakásokat építenek a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat dolgozóinak a gyártelephez vezető úton. Rövidesen a 'házakra teszik a tetőt. Karácsonyra négy család beköltözhet az új házakba. (Foto: Hammel J.) A gépi aratás legjobbjai A gépállomások megyei igazgatósága értékelte a gépi aratásban résztvevő traktorosok legjobbjainak teljesítményét. Az értékelés Zúgnak a motrok. Lágy, zsongó melódia tölti be a termet. Duruzsol a tejfölöző gép, s olyan jó ezt a zenét hallgatni. Még dúdolni is lehet a fölöző gép zenéjére. Jóni Sándor bácsi a karmestere ennek a masinának. Hat éve gondozza, ápolja az üzem gépeit. Most is fölé hajlik egynek, s vizsgálgatja. Kerek, barna arca gyöngyözik. Tiszta, kékoverált visel. Figyel, s úgy látszik hamis hangot észlel. S bizony ha nem venné észre, baj származna belőle. Délután két óra, de Sándor bácsi nem mozdul. Pedig a munkaidőnek vége. Félöt körül még az üzemben volt. Ott állt a fölözőgép mellett. Kezében szerszám. Hajlongott a masina előtt, mint a szép lányok előtt szokás. A kulcsot óvatosan érintette a géphez. Szinte alig lehetett a koppanását is ' hallani. Hiába kérdezték, mi baja a gépnek, nem válaszolt. Még csak fel sem nézett. Dolgozott tovább, mintha mi sem történt volna. JÓM MESTER Kis idő múlva azonban csak megszólalt. — Semmi — válaszolta megnyugtatás képpen. De hát ha nincs baja, miért szedte szét? Unatkozott talán? Nem. Valamit észlelt. De hogy mit, nem tudták, s megkérdezni sem akarták. így hát körülállták, s hallgatva figyelték mit csinál. Fontos kis jószág ez a masina. Ha leáll, az üzem szervezetének egyik fontos ütőere bénul meg. Tudta ezt minden munkás a mátészalkai tejüzemben. S mikor Sándor bácsi felegyenesedett, mosolyra derült arca, s végre megszólalt. — Rossz volt a kopogása — s újból a fölözőgép fölé hajolt. — Én is elmehettem volna két órakor — mondta váratlanul, de... a csavarhúzó ottmaradt a gép tengelye mellett. Ezért maradt volna? Nem! Felegyenesedett. Szerszámot tartó kezével megtörölte homlokát. Mosolygott. S ebben a mosolyban volt valami felelősség- érzet. Igen, hisz mindenki tudta, hogy egy fölöző gép főjavításon van Pesten. így csak három üzemel. Ha abból egy, csak órányira esik is ki a termelésből, az ötezer liter tejet jelent. Hát még ha több napra szűnne meg a muzsikája, melynek üteme egyenletes bugásától sok munkás fizetése függ! Nem, ezt nem engedte, meg az öreg, „karmester” Sándor bácsi, az üzem lakatosa. S még valamit: — Lemaradnánk, ha a gép bedöglene — mondta szerényen. S a kongresszusi verseny pár- tonkívüli hűséges támogatója, a nagyszerű lakatos mester, a gépek orvosa ismét „masinája” főié hajolt. Hallgatta egy ideig, mosolyra derült az arca, aztán mint aki jól végezte dolgát elköszönt. S a tejfölöző masina duruzso- lása, s a munkások dúdolása kísérte. (N. T.) alapján a kongresszusi versenyben a kombájnvezetők közül az első helyezést Losonczi Gábor, a Tiszavasvári Gépállomás traktorosa érte el, aki 171 holdról 2325 mázsát takarított be 13.60 mázsás holdankénti átlaggal. — Második Duka Miklós nyírbátori traktoros lett 165 holddal, 2Í23 mázsa ossz- és 13.47 mázsa átlagteljesítménnyel. A kombájno- sok közül Iván Miklós csahold traktoros a harmadik 192 holddal, 1928 mázsa összteljesítménynyel. Az aratógépvezetők versenyében a nyírbátori Fecskó Ferenc az első 203 holddal. Utána Vára- di István csahold és Gál György tyukodi traktoros következik 176, illetve 173 holdas teljesítménynyel. ★ Péntek délelőtt 10 órakor a Gyulatanyai Kísérleti Gazdaságban silókukorica termelési és si- lózási bemutatót tartottak a járási mezőgazdasági vezetők részére. A bemutatón a silózás gépesítését és a silókészítés legkülönfélébb módjait ismerték meg a szakemberek. MEGEDZÖDVE A z élet filmkockái pereg- nek szemünk előtt s mi abban a pillantban ébredünk, amikor a mosolygós szovjet katona ott áll a vöröscsillagos sapkájával a fején, géppisztolyával az oldalán és megfogja a lovak kantárát. Segítség érkezett, a proletárnemzetköziség segítsége. Orosz katonák, bolgár szövetkezeti gazdák, csehszlovák munkások, román bányászok, lengyel dokkmunkások, kípai kommunisták fogtak össze. Láncot kovácsoltak a bizalomból, a szocialista testvériség szálait szőtték kötéllé, hogy megmentsék a süllyedő magyar nép hajóját. Fátyolos volt még az ég, a horizontot is köd takarta, amikor megálljt kiáltottak a magyar kommunisták. Egy pillanatra igaz megbénult az ország, megszűnt lüktetni a hatalmas testben a vértszállító ér, zavarosak voltak a fejek, fájók, sajgók a sebek, amikor a kommunisták tizenöt év alatt immár másodszor ekkor is és a legnehezebb időben szóltak a néphez, fogták meg egyik kezükkel a fegyvert, a másikkal a kalapácsot. így bomlott ki újból az élet, kezdett meg keringeni a vér, tisztultak a fejek, hegedtek a sebek. S ha először kétkedve, némán, félve is, bizalmatlanságot érezve is, de reménykedve, figyelték az emberek: vajon képesek lesznek-e a kommunisták arra, hogy kivezessék az ország szekerét a hatalmas kátyúból? Felesleges lenne itt szószátyá- rcskodni. Nem szólam, hatalmasat léptünk előre mindenféle tekintetben. S, ha most örömmel nyugtázzuk, bizalommal nézzük, s jogosan reménykedünk a további előrehaladásunkat, annak sok minden tényező mellett leghatalmasabb záloga, biztosítéka volt: a párt, amely a viharban edződött, szerveződött, erősödött. IV ehéz, fáradtságos munka volt, de megérte. Volt bizalmatlanság, intrika, személyeskedés, küzdelem a pártegységért, az emberek bizalmáért? Igen! Ezt nem tagadja és nem is tagadhatja senki. A legnehezebb időben a legszilárdabbak álltak a pástra. Élt az egymással szembeni bizalmatlanság is. Megmérték, mérlegre állították a kommunisták egymást és az embereket is. Akit könnyűnek találtak, nem léphetett a meg- újhodott pártba. Nyílegyenesen, határozottan, biztosan az emberekbe lelket öntve kellett irányítani a hajót a tengeren. Sikerült, s ma a marxizmus- leninizmus élő tudományához híven előre, a célt látva vezeti pártunk az országot. Sók, nagyon sok bajunk, problémánk volt itt Szabolcs- Szatmárban is. A legdöntőbb erőt a párt újjáélesztésére kellett fordítani. Tudtuk, hogy enélkül nem léphetünk előre. — Emlékszem az egyik első kommunista tanácskozásra, ami Baktalórárjtházán volt. Nem volt még az új párttagsági könyv az emberek zsebében. Láncolatszerűen értesítették egymást a kommunisták. S akiknek jpnni kellett, ott voltak. Jöttek gyalog, kerékpáron, motoron. Ki hogy tudott. Hűségesen hazafiak, kommunisták járták a falvakat, öntöttek bizalmat az akkoriban megfélemlített kommunistákba, akikre néhány héttel azelőtt még az ellenség követ dobott, családját megfélemlítette, ablakát beverte. Idős szatmári, nagybaj szú szövetkezeti parasztok álltak a közös portán éjt, nappallá téve, kezükben kaszával, villával, fejszével. Érezte, hogy a Mindszenthy beszéd után megingott talpa alatt a föld. A kommunisák nyitották ki a szemüket, hogy világosan lássanak. <3k apostolkodtak az üzemekben, s leplezték le a nemzeti színekbe öltözött, és ékes szavakkal tetszelgős ellenforradalmárokat. V ilágos szóval, tettekkel, fegyverrel a kézben egyszerre harcoltunk. így erősítették a kommunisták a bizalmat, csaptak a fejére az ellenségnek, s világosították az elméket. Nincs talán megyénknek egyetlen üzeme, községe, ahol újból'és újból ne kellett volna tisztázni, mi is történt 1956. őszén. Nyírmadán hat taggyűlésen foglalkoztak ezzel, Nyírtéten -intrika, személyeskedés bénította az előrehaladást. Eperjeskén a pártegység szenvedett csorbát. Mátyusban hasonlóan. Ilken kiskirálykodás taszította a tömeget a pártszervezettől. Hosszú ideig ez bénította a kommunisták erejét Turistvándiban is. Máshol magas mércét szabtak a pártba lépők előtt. Nagy volt kezdetben a párton belül is a bizalmatlanság. így a kollektív vezetés lenini elve is csorbát szenvedett Aranyosapátiban, több üzemünkben. Bírálni is nehéz volt, hiszen nemcsak a felső vezetők, hanem az üzemiek, a falusiak is követtek el hibákat, Lassan, fokozatosam 2
