Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)

1959-08-01 / 184. szám

s „Most az amerikai vezetőkön a sor!“ Az Izvesztyija Nixon látogatásának pozitív jelentőségéről A nyugati hatalmak nem akarnak megegyezni Genfben — írja a TASZSZ különtudósító ja A TASZSZ különtudósítójá ki­fejti, hogy Herter . amerikai kül­ügyminiszter Gromikóval folyta­tott minapi megbeszélésén meg akarta szerezni Gromiko bele­egyezését, hogy augusztus 5-én az értekezlet fejezze be munká­ját, vagy a kérdések megoldása nélkül bízza a folytatást a kül- ügyminiszterhelyettesakre. A szovjet küldöttség azonban ra­gaszkodott ahhoz, hogy folytas­sák a kísérleteket a megegyezés elérésére. Vajon miért sietnek a nyugati hatalmak küldöttségei annyira elhagyni Genfét az értekezlet elé tűzött feladatok megoldása nélkül? Egyes lapok szerint Her- ternek rész kell vennie az au­gusztus 12-én Santiago de Chi­lében megnyíló amerikai kül­ügyminiszteri értekezleten. — Ezt a magyarázatot — foly­tatja a tudósító — természetesen nem lehet komolyan venni. A dolog lényege az, hogy az Egyesült Államok, Anglia cs Franciaország képviselői ré­szére nehézzé vált álláspont* a nyugat-berlini - elő­tér,jeszten dáse. Ez érthető is hiszen e javasla­tokból már felületes olvasásra is látszik,• hogy. a. nyugati hatalmak lem akarják megváltoztatni a íyugat-Berlinben jelenleg fenn- lló rendellenes helyzetet. A jú­nius 16-i javaslatok azt céloz­zák, hogy a végtelenségig fenn­tartsák a nyugat-berlini meg­szállási rendszert. Az „új” dokumentum megjele­nésekor a burzsoá lapok nagy hűhót csaptak, hogy a nyugati hatalmak közeledtek a Szovjet­unióhoz a Berlinre vonatkozó ideiglenes egyezmény határidejé­nek kérdésében. Most már — ál­lították ezek a lapok — a Szov­jetunió és a nyugati hatalmak között csak a számok kérdésé­ben van nézeteltérés: a Szovjetunió másfél évet, a nyugati hatalmak öt évet indítványoznak a Ber­linre vonatkozó ideiglenes megál­lapodás határidejeként. — De tulajdonképpen mit ja­vasolnak most a nyugati hatal­mak, azt, hogy az ideiglenes megállapodás aláírásától számított öt év múlva a genfi értekezlet résztvevői Ismét összeülhet­nek, ha valamelyikük ezt kí­vánja. És miért ülnének össze? Koránt­sem azért, hogy újabb, valóban reális intézkedéseket vegyenek fontolóra a nyugat-berlini helyzet rendezése céljából, hanem azért, hogy megvizsgálják az egyez­ményben foglalt régi intézkedése­ket, amelyek lényegében véve rnitsem változtatnak Nyugat-Ber- lin megszállási rendszerén. Rövi­den: a három nyugati hatalom nem a nyugat-berlini helyzet megváltoztatására indítvá­nyoz lépéseket, hanem arra, hogy öt év múlva ismét ülje­nek össze és kezdjék elölről a tárgyalásokat. Ezt a cirkuszi trükköt próbálják úgy feltüntetni, hogy a nyugati hatalmak közeledtek a Szovjet­unióhoz, az ideiglenes egyezmény határidejének kérdésében. Tizenkét helyen Sesznek ünnepi vásárok Nésvezázmillió forint értékű áru kerül eladásra tvenszázalékos vasúti kedvezmény Augusztusban, illetve szeptem­berben tizenkét helyen rendez­nek ünnepi vásárokat. Augusztus 19—20-án Miskolcon, Pécsett, Ta­tabányán, és Mezőtúron, augusz­tus 20-án és 21-én Balassagyar­Unnepélyes kapavágással megkezdték a 300 személyes SZOT gyógyüdülő építését Hajdúszoboszlón i SZOT Elnöksége határoza­tik megfelelően pénteken kezdték Hajdúszoboszlón a i 'yfürdő mögötti Bánom-kert- 1 a 300 ágyas SZOT üdülő épí­ts A több mint 70 millió fo­ri i beruházással épülő üdü­lő ipozásánál az első kapavó­gá ömogyi Miklós, az MSZMP Fo ai Bizottságának tagja, a SZi elnöke végezte el, majd utál i megye és a város veze­tői, amint a Hajdúszoboszlón üdülő dolgozók tettek néhány kapavágást. Az építkezés megkezdésekor tartott ünnepségen Somogyi Miklós mondott beszédet. — Első alkalom — mondta többek között — hogy a magyar szakszervezetek saját anyagi esz­közeikből új üdülőt építenek. Az új üdülő építésével párhuzamo­san tovább fejlesztik Hajdúszo­boszló fürdőváros-jellegét, lerak­ják kommunális ellátásának alapjait. maton, Debrecenben, Kiskunfél­egyházán és Nagykátán, augusz­tus 22—23-án Székesfehérvárott és szeptember 5—6-án Salgótar­jánban és Nagykanizsán. Az ünnepi vásárokat a megyei tanácsok készítik elő és a bel­kereskedelem mintegy négyszáz­millió forint értékben, többezer féle árut küld a vásárok szín­helyére. A hagyományos bá­nyásznapi vásárokra is felkészült a kereskedelem. Többek között 160 személygépkocsit, 60 száza­lékkal több bútorféleséget, nagy- mennyiségű építőanyagot, elek­tromos háztartási gépeket, kü­lönböző minőségű női és férfi­szövetet és konfekciót és egyéb lakásfelszerelési cikkeket árusít. Az ünnepi vásárokon a termelő- szövetkezetek zöldségben, gyü­mölcsben bemutatják eddigi eredményeiket. A MÁV az ün PROLÓGUS A budai vár romjai csodálkoz­va nézik az alattuk terjeszkedő, növekvő fővárost. Mennyi új szín, új látványosság, hogy szaporodik, gazdagszik Budapest! A nagyfor- galmú hidak büszkébben ívelnek át a Dunán, mint valaha. Estén­ként, mikor az éj kárpitján csil- lagtüzek gyúlnak ki, a tornyokon és a sötéten meredező kémények tövénél versenyt viliódznak velük a vörös fények. Átellenben, a Gellérthegyen fényárban úszik a Szabadságszobor. Augusztusi verőfényben fürdik a Hadtörténeti Múzeum ódon épülete. Az omladozó bástyák mögül régi idők félelmetes ször­nyei: gőgös bronzágyuk ásitoznak a városra. A múzeum főbejáratától futó­szőnyeg visz a termekig. A fala­kon kifakult képek, régi fegyve­rek, páncélöltözetek: dicső korok dicső maradványai. Féltő kezek őrizték, óvták számunkra, az utó­kor szántára, A középső teremben népes út­törőcsapat nézelődik. Csendben, áhítattal figyelik a drága erek­lyéket. Velük van a múzeum ve­zetője, egy komolynézésű hadtör- ténész-őrnagy, aki türelmesén vá­laszol a kiváncsi iskolások szűnni nem akaró kérdéseire. . Az egyik sarokban időrágott vörös lobogó függ. Barnahajú, ele­venszemű pajtás nézegeti. Nézi, nézi, alig tud betelni vele. Az őrnagy, amint meglátja az elmerülten szemlélődő kis úttörőt, elmosolyodik. — Tetszik ez a zászló? — Miféle zászló ez, őrnagy elv­társ? — Ez a szabadságszeretet, az igaz emberség és a hűség zászla­ja — felel komolyan az őrnagy. — Ha crdeNel titeket, elmondom a történetét... I. FEJEZET . . . Fodrosszélü felhőfoszlányok kóvályogtak a magasban. Az eny­he nyári szellő nem zavarta az évszázados faóriások nyugalmát: álltak meredten, egy-egy eltévedi fuvalat csak húsos leveleiket zör- rentette meg olykor-olykor. / Hernád fürgén csobogott, nógattf a maga víznyelvén a lompos, lus ta erdőt. Nyugodt béke honolt a környé ken. De ez a csendes nyugalon csak Iá szólagus volt. A széles tör zsek, sűrű, ágcs-bogas bekről mögött táborisapkás katonák re küdtek. Többszáz figyelmes szem pár kutatta a feszült csendbe ful­ladt túlparto\ ahol szintén kato­nák: intervenciós cseh zsoldosok lapultak. — Sokan vannak — súgta Te- mesi Gábor főhadnagy a dandár politikai biztosának. — Elég sokan — bólintott Pong­rácz Kálmán. Az árokban csajkák zörrer.tek. Megjö.tek ä dandár kedvencei: az ételhordók. — Mit hoztál Füligszáj? — kiáltott a mindig mcsolygósképű szakácsra az egyik vöröskatona. — Idei rántottcsirkét uberkasa- iátával. Parancsolsz valami eiő- á'elt is? — udvariaskodott, s ez­zel kirakta a gőzölgő - köleskását a katona csajkájába. A kása illa­ta bejárta a messzi környéket. Talán a cseheknek is jutott belőle. Pongrácz hozzájuk lépett, bele­nézett. az edénybe. Már megint kása és ráadásul dohos is! Bosz- szankedva redőzte homlokát: — valamit tenni kéne a Irénnel! — Mozgás a cseheknél! — ug­rott hozzá lángvörös arccal Teme­si. A biztos szeme élé emelte a itcsövet. — Igen... Mozgolódnak... A főhadnagy izga.ottan rán- tTa karját: — Rendeljük el a készültsé­gi.! Riadó!... — s már rohant is olna, de Pcngrácz visszatartotta: — Várjon!... Nyugalom!. .. hi­ten mindössze^hárman vannak... ;ézze.. nézze csak! Ezek a mi elderítőink!... De mi tör .ént vé­lik? A lencsében megjelent az erdő i kopár sávval. Három fegyvgrte- _en vöröskatona botorkált roska­tag léptekkel a folyo felé. A kö­zépső arcát kötés fedte, Moszkva, (TASZSZ): Az Iz­vesztyija „megfigyelő” aláírással kommentálja Nixon amerikai al- elnök szovjetunióbeli látogatását. Mint a cikkíró megállapítja, a szovjet közvélemény nemcsak az Egyesült Államok moszkvai kiál­lításának hivatalos megnyitásá­ban látja Nixon útjának értel­met. Az amerikai alelnöknek módja van találkozni a szovjet emberekkel, eszmecserét folytat­hat a szovjet állam vezetőivel. Ezek a találkozások elősegítik, hegy az amerikai politika irá­nyítói jobba-n megismerhessék a szovjet valóságot, jobban megérthessék a szovjet em­bereket, d.e egyúttal elősegítik a szocialista államról és poli­tikájáról alkotott bizonyos elfogult elképzelések eloszla­tását is. A szovjet közvélemény szerint — emeli ki az Izvesztyija — az ame­rikai alelnök látogatásának meg lesz az eredménye, és hozzájárul a szovjet-amerikai kapcsolatok­ban felgyülemlett bizalmatlanság és gyanakvás eltüntetéséhez. A szovjet emberek — folytatja a lap — örömmel fogadták az amerikai alelnöknek azt a kije­lentését, hegy a világbékét ok­vetlenül meg kell őrizni. Az emberek az amerikai ál­lamférfiaktól azonban nem­Sseles, hűvös idő Várható időjárás szombat estig: a nappali felmelegedés gyengül, felhőátvonulások, sok helyen, fő­képpen az ország nyugati felé­ben további esők, zivatarok. Mér­sékelt, időnként megélénkülő szél. Várható legmagasabb nappali hő­mérséklet szombaton keleten 24—27, nyugaton 20—23 fok kö­zött. Távolabbi kilátások: szeles, hű­vös idő, kisebb esőkkel. — Úgy lá'szik, megsebesültek. Temesi elvtárs, intézkedjen, hogy azonnal segítséget kapjanak. .. küldjön egy rajt elébük! Kínosan hosszúnak tetsző idő után — pedig mindössze néhány perc telt el, — a felderítők már ott voltak az állásban. Csató Lő­rinc és Molnár Gábor támogatták két oldalról a járőr sebesült pa­rancsnokát, a dandár bátorságá­gáról közismert tisztjét: Kovács Bálintot. Pcngrácz a csoporthoz sietett. — Mi történt veletek? A felderitök hallgattak. Ko­vács, febfeljajdult a fájdalomul és szaggatottan, zihálva lélegzett. Csató és Molnár lehajtották fejü­ket és mereven a földre bámul­tak. Pongrácz közelebb lépett hozzájuk és megdöbbenve látta: a két katona sír. . . Kiköszörülte torkát és ismét megkérdezte: — Mi történt veletek? Molnár felhördült: — Kelepcébe estünk... Egyene­sen a karjaikba kúsztunk!. .. Megrohantak, letepsrtek bennün­ket. . . — Mi történt azu'án? — fag­gatta a biztos. — Vallatni kezdtek... Egyi­künk sem Részéit. Akkor a Iához kötöztek, ütö*tek, vertek, rugdos­tak. .". Egy szót. sem szóltunk... Az egyik cseh tiszt tüzet rakatott, s hosszú kést dugott a lángok ko­zó. — Kiégetem a szemed, ha nem pofázol! — ordította magyarul és... és... Kovács elvtárs csak akkor jajdult fel, amikor az átízzott va­sat a szeméhez nyomták! —• És hogy kerültetek vissza? csak a béke fontosságának hangoztatását, hanem a ka­tonai támaszpontok megszün­tetésére irányuló felhívást is szeretnék hallani. / Olyan tetteket is várnának tő­lük, amelyek enyhítik a nemzet­közi feszültséget. Ezt várja az amerikai vezetőktől a világ köz­véleménye, de erről nem nyilat­kozik Nixen úr. Az Izvesztyija a továbbiakban" elítéli bizonyos köröknek és saj­tószerveknek azon próbálkozásait,' hogy az amerikai alelnök látoga­tását éppen ellenkező célokra! használják fel, vagyis a gyanak­vás és a bizalmatlanság szítására,! s a nemzetközi politikai légkör mérgezésére. Elegendő példának' felhozni erre a hirhedt „Rab nemzetek hetének” megszervezé­sét. De vajon mi célt szolgál az is, hogy az amerikai sajtó elhall­gatta Hruscsovnak az amerikai kiállítás megnyitása alkalmával mondott beszédét, vagy hogy a Hruscsov és Nixon beszélgetésé­ről készült televíziós adást célza­tosan használják fel!? A józan értelemnek felül kell kerekednie, — írja befejezésül az Izvesztyija — s előbb-utóbb diadalmaskodnia kell a Szovjet­unió és az Egyesült Államok vi­szonyában is. Hazánk népe és kormánya minden tőle telhetőt megtesz a két ország viszonyá­nak megjavításáért. Most az amerikai vezetőkön a sor. Megemlékezés Szamuely Ti ról. — A nap eseményeiből. Hírek. — Szív küldi. — Este 8- reggel 4-ig Nyíregyházán: zeni összeállítás. — — kérdezte döbbent hallgatás után Temesi főhadnagy. — Feloldoztak és a cseh tiszt ránkordított: — Vigyétek vissza ezt a dögöt! Mutassátok meg, hogyan jár az, aki a jogrend ellen támad... Kot- ródjatok!.'.. Ezzel kilöktek az ál­lásból. Pongrácz Kálmárf politikai biz­tos legkedvesebb tisztjéhez lépett, aki tántorogva, a levegőbe hado­nászva kapkodott támasz után. A biztos óvatosan nyúlt a véres kö­téshez és lassan, gondosan leol­dotta. Katonái minden mozdula­tát követték, s a megdöbbenés és az iszonyat szikrát vetett a ször­nyű látványokhoz szokott mun­kás- és parasztszemekben. Amint az üszkös, véres sebek újra vé­re zni kezdtek az erőltetéstől,! hogy ismét láthassák a szeretett harcostársakat, katonákat, pa­rancsnokokat — minden szem más-más kifejezést öltött. Az acé-. loskék, nagybogarú szemek kitá-j gultak, szinte lilára festette őket| a gyűlölet. A sötétbarna szemek feketén ízottak, a szürkék meg félelmetes zöld fényben égtek. Egyetlen gyűlölködő szemmé vált a dandár, s ezzel a szemmel a megvakított vöröskatona is jól lá­tott. Látta a szürkeruhás, lesben- álló cseh zsoldosokat, a kiéhezett ragadozókat, akik a fiatal hajtás­ba, Tanácsköztársaságba akarnak harapni. — Gyerünk a parancsnok elv­társhoz, jelentsük az esetet... Ott vannak a szanitészek is — ölelte át Pongrácz a vak katonát, ők majd gondjukba vesznek, (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents