Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)

1959-08-04 / 186. szám

A szabolcsi fain ma már nem az, ami volt évtizedekkel ezelőtt.’ Lakói villanyfény . mellett olvas­nak, reggel rádióból tájékozód­nak a nagyvilág hírei felől. Mó­dosak az emberek anyagiakban, gazdagak szellemiekben. Ehhez eljutni? Minden falunak meg kel­lett vívni harcát a sötétséggel, le kellett csapni a múlt rendszer sárkányának valamennyi fejét. S ami legfontosabb, kiváló emberek kellettek, akik képesek voltak elő­re látni a célt, tudtak vezetni. Zavaros vizek •Nagyvarsány kis falu a Tisza mentén. A felszabadulás után olyan volt az emberek lelke, mint egy felkorbácsolt folyam, áavaros és rettegéssel teli. A múlt ma­radványai nem tűntek el egy­könnyen. Egy sereg olyan .ember volt a községben, akiknek egyál­talán nem szolgált örömükre, hogy tegnapelőtti cselédeik, saját ke­zükbe vették sorsuk irányítását. Ezek különböző rémmesékkel, fe­nyegetésekkel próbálták megköt­ni az idő kerekét. Ehhez járult még az a nagyfokú vallási téboly is, amely gúzsba kötötte az embe­rek gondolkodását. A különféle szekták a „megtisztult” emberek rettenetes sötétséget terjesz­tettek. A falu asszonyai például csők olyankor mu­tatkozhattak az utcán, ha a templomba mentek, vagy onnan jöttek. Kegyetlenül hírde'ték a világ végét, életerős emberek nap­hosszat a templomban kuporog­tak. Ha hazamentek, akkor meg . sokszor húztak a „jancsiborokból”. A község határában egyre szapo­rodott a direkttermő szőlő, s aki belekóstolt, akár bódító nadragu­lyát ivott volna. A mezítlábas ember De volt egy ember, aki hazake­rülve a fogságból felvette a har­cot a butasággal, hadat üzent a meghúzódó reakciós finánc-tisz­teknek. Kommunista volt. A front­ra is azért juttatták ki, mert ab­szolút nem volt megbízható. Egy­szerű vászonnadrágban, ing'ujason és legtöbbször mezítláb járt. Ma­ga köré gyűjtötte a nagy varsá­nyi kommunistákat, s ügy har­coltak a jobbért. Szó szerint har­coltak. Mándokon — az akkori ti­szai járás székhelyén — egy alka­lommal szétverték az ott ragadt reakciós urak gyülekezetét. Az sem riasztotta vissza őket, hogy rájuk lőttek. A „mezítlábas em­bertől” az egész tiszai járásban rettegett, akinek volt miért.. A vá­lasztások idején egy alkalommal Lövőpetrjben tartott nagygyűlést. Hazafelé jövet Gyürében látja, hogy nagy gyülekezet tolong egy emelvény körül. Az emelvényen J V Partot mos a víz Lipcsei kisgazdapárti képviselő ágált fennhangon, hogy: „a kom­munisták és a munkáspártok ba­tyuval jöttek be az országba, s nincs létjogosultságuk. Nem szólt semmit, leszállt a szekérről, megkerülte az emelvényt, fellé­pett, s minden szó nélkül tarkón vágta Lipcsei urat, majd pillana­tok ala't elpáholta az egész dísz- elnökséget. Társaival együtt per­ceken belül szétugrasztotta az egész választói gyűlést. A tanácselnök Vincze Géza, a „mezítlábas em­ber” nem engedett elveiből, tö­retlenül haladt a megkezdett úton. 1943-ben pártelnök volt a község­ben 1948 ban községi párttitkár­ként harcolt Nagyvarsány fel- emelkedéséért az elmaradottság­ból. Egy évvel később termelőszö­vetkezetet alakított, s újabb év múlva a község lakói öt jelölték tanácselnöknek, s azóta is ezt a pozíciót tölti be. S a rögös út után elképzelése kezdett beteljesedni. KuT úrházat, tanácsházat építettek a varsá­nyiak, meg postahivatalt, orvosi rendelőt. S mindezt túlnyomórészt társadalmi munkával. Ki világo­sodtak a sötét árnyak Nagyvar­sány ban. Megszűnt a bigott vallá­sosság, megszűnt a középkor az asszonyok számára. Kultúrát szomjazik ma már a község, s je­lenleg igen nagy problémát ckoz. hegy kiási a mozi nélő' ere. A tá-' nácselnok hiba nélkül, hozzáér­téssel vezeti a község életét. Min- | den embernek tud a nyelvén te szelni. Nem véletlenül kapoh né­hány évvel ezelőtt kormánykitün- te'.ést. Az éve!< nyomai Évtizedek harca! — Vincze Gé­za felett sem múlt el nyomtala­nul. A cselédkor nélkülözései, a közösségért, az űi életért vívott küzdelem megviselte. Napbarní­tott mosolygós arca nem árulja el. hogy baj van a szivével, hogj' minden reggel kínnal ébred, mért gyötri az isiász. Az orvos már számtalanszor ki akarta írni, de nem megy. Nem tudja otthagyni munkáját. Ki kell, hogy menjen a téesz-be megnézni a cséplést. Rövidesen kövezik a község főut­cáját s mint jó gazdának, úgy érzi, neki is lesz dolga ekkor. Nem tud elszakadni! Nagyon erős természetű ember. Nyugodt napok Mester Anitái Az elmúlt évtized megváltoztat­ta Nagyvarsányban az élet rend­jét, Az emberek meg anultak él­ni. A zavaros folyam megtisztult, s egyenletes, biztos sodrással mos­sa a jövő partjait, egyre nagyobb szakaszokat hódítva meg abból. A község lakói tisz‘án látnak ma már. Dolgoznak, építenek, szóra­koznak, irtják a gyilkos hatású szőlőt. S hogy Nagyvarsány ide érkezett, ebben nagy része van a tanácselnöknek, Vincze Gézának, aki a kezdet-kezdetén erről álmo­dozott, S számára legnagyobb elégtétel — mint maga is mondta — látja, hogy helyes útat kezdett meg* hogy céljai valóra váltak, s egy­re jobban beteljesednék. Bézi László KEI SZONETT MESE Előbb még lénylett fönn a nyárfa csúcsa, De ködben úsznak már a dombsarok, Lobban a tűz, ■pattogó dalba fog, Elomló fémje sárgán hull az útra. Hárman voltunk, két ..benszülött", meg ér., S hogy lelne már az alkony kedvesebben, Egyik mesél, táncol a fény szemén, S a nyárszagú, sok gubbasztó kereszten. Úgy mondja, mintha minden hőse élne, Lessük csodálva, és egy kicsit félve. S míg hallgatom, a frissen hántott réten Gyémánt kalászok csengve bonganak, — S szilaj legények fönn a tágas égen. Csillagos körmü ménest hajtanak. EGY ÁLLOMÁSON Átutazóban voltam itt a nyáron Csekély félórát állt itt a vonat. Helyünkre raktuk a csomagokat, Es szétnéztünk a csöpp kis állomáson. Két ifjú ember szállt le megrakodva Azt hittem volna tán nászutasok, Ahogy beszéltek folyton mosolyogva, (Utánuk néztem milyen boldogok. S aztán beszálltunk a zsuffolt kupéba. S én számoltam, ami még hátra van: Az állomások, mit megjárok még ma, S amit megjártam — örök társtalan — ■— Rájuk gondoltam, ok már haza értek Oh életem, te nyughatatlan élet. Az IBUSZ a nagy érdeklődésre való tekintettel kedvez a kirán­dulni akaróknak azzal, hogy va­sárnap külön vona'ot indít Haj­dúszoboszlóra. A vonat reggel 6 óra 8 perckor indul a nytregyhá-! zi vasútállomásról és vissza este1 19,50 orakor érkezik. Részvételi díj 22 forint, mely­ben a fürdő jegy és kabin is ben-; ne van. A konyhaasztal csúnya zsír­foltját eltávolíthatjuk, ha vízzel kissé felpuhított agyagot ke­nünk rá. , j Kakaófoltok eltávolithatók, ha mosás előtt egy kevés nyers tej­jel dörzsöljük meg őket A folt­nak nem szabad azonnal vízhez érnie, mosás előtt mindig tejjel tisztítsuk meg előbb a kakaós te­rületet. ■ Japán statisztikai adatok sze­rint a japánok napjainkban min­den korcsoportban magasabbak, mint háború előtti honfitársaik. A japán népjóléti minisz'érium azonban figyelmezteti a japáno­kat, ne számítsanak arra, hogy ugyanolyan magasak lehetnek, mict az európaiak és amerikaiak, ha nem változtatnak táplálkozási szokásaikon. Megállapítást nyert, hogy a japán városi lakosság egészségesebben táplálkozik a pa­rasztoknál, vagy a halászoknál. A legmegfelelőbb étrendet az ipari munkások követik. A legalacsonyabb keresettel rendelkező napszámosok és textil­munkások viszont főleg keményí­tő tartalmú élelmiszerekkel táp­lálkoznak, rizzsel és gabonane- műekkel és nem jutnak elegendő növényi fehérjéhez, olajhoz és vitaminhoz. Tény azonban, hogy a 13—15 éves fiatalok, akik a leginkább megszenvedték a háború utáni élelmiszerhiányt, ma mégis fejlet­tebbek a háború előtti nemzedék­nél. A 14—20 éves fiúk átlag 1 kilogrammal, a lányok 2 kilógram­mal nehezebbek, mint a háború előtt­Sokba került ... Az ausztráliai Adeladeiben' Henry Hamilton közlekedési - ki-l hágást követett el. Csak hagy pénz volt nála, a közlekédisi' rendőr nem tudott váltani ’ és ezért elfogadta a Hamilton 'által felajánlott sorsjegyet. Néhány héttel később, megtar-; tották a húzást és a rendőr meg­nyerte a négyszázezer svájci franknak megfelelő főnyere­ményt. f Wéimap Melyik ruha tetszik? ki alami mindig elkezdődik. ’ Ez a dolog már nem is tudom, hogy mikor kezdődött. Akkor határoztam el, amikor fejlődött a kollektív szellem, ak­kor határoztam, hogy ápolni fogok egy régi néphagyományt. E hagyomány lényege az, hogy az emberek megünneplik fele­barátaik névnapját. S tekintve, hogy nekem igen sok fele-ba­rátom van, akinek neve, s eszerint névnapja is van, azóta minden nap ünnepelek. Van egy kisokos naptárom, s onnan tudom, hogy ma Gergő, Töhö­töm, vagy Kunigunda nap van, s iszom az egészségükre. Mert én kollektív ember vagyok, úgy bizony! Milyen nap is van ma? özséb, Jácint, Kleofás, Athanáz... Re­mek! Éljenek az Athanázok! Erre iszunk. Hohó: ki is van fele-barátaim népes táborában, akit ezzel a névvel szomorított az Anya­könyvi Hivatal? Athanáz... Athanáz... Megvan! Hu, de még-íze voltk Még egyet. Éljenek a tanganyikaiak és a porba... pirvacsesznekiek megbonthatatlan barátsága! Csak egy deci esket abból a szilvából... Ne. ne abból, nincs valami tonga-tanga — tengelyi­I kei italuk? Alma — pálinka? i Alma? Hoci! No még! Három­szoros hurrá a bakterekre! Él­jenek a nádtermelők! Nem vagyok részeg, drága* aranyos, jóságos esapcs bacs:..*! Nem vagyok én részeg... hukk...' csa-csak egy f...f...a fene egye; meg... f...ffel lityit Atha Batha... Matha néni egészségére! M-mert fő a kellek!ivitas. Honfitársak, kazánkovácsok* igyatok Atha... Batha néni eseS-'-' ségére! Csa-csapos tolja ide ai hordót! Ügy, most be-beletöltöm a po­harat a pá-pálinkába... hukk...1 aztán kiiszom a dugót az üveg­ből... Hé bibas! Hu-hu-húzz egy no no-nótát Barafranc néni fülé-, be! Ne-ne oda húzd,, ide húzd mégis a számba! Hát te be vagy piálva! Mi-mi? Ho-hogy záróra van? Micsoda, már elmúlt éjfél? Hl-; szén akkor már nincs Aiha- Máz nap! Már mágnap van!i Ho-hol a naptáram? Drága fe-íelebarátaim hu-húz-, zátok ki a zsebemet a naptár-’ ból! Te-tessék csak elolvasni* mi-milyen nap van ma? Lu-lu-ludmilla? Ho-hogy is mondta? Erre iszunk. Éljenek a lu-lud-millák! Hukk.j Gu—Gyi Gyuri é ■h-L Megnőttek a japánok Háztartási tanácsok Különvonat indul Haidű*sobo»%lóra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents