Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)

1959-08-29 / 206. szám

NÉHÁNY BEJEGYZÉS « nyíregyházi vendéglátóipar panaxxkötirrébr Augusztáit Bapféuj Mondhatják egyesek; minden vendéglátóipari egységet „fel­szereltek” vaskos panaszkönyv­vel. miért nem fordulok azok­hoz? Erre csak azt válaszolha­tom, hogy nem szeretnék úgy járni, mint egyik közeli. ismerő­söm, akit először látott az a bi­zonyos csapos, így nem része­sülhetett abban a vendéglőben a sörivás gyönyöreiben — bár volt sör, s abból a csapos is­merősei ittak is... A „mostoha- gyerek” kérte a panaszkönyvet, be is jegyezte panaszát, majd értesítették, hogy az illető csa­post „figyelmeztették”, vigyáz­zon ezután jobban a nyíregy­házi vendéglátóipar hírére. Nekem ez nem lenne eléggé megnyugtató válasz. Az alant felsorolt ügyekben ugyanis intézkedni kell, mégpe­dig aránylag rövid idő alatt, ha ezt a néhány foltot — amely az utóbbi esetben a vendéglátás becsületén esett — el akarjuk tűntetni. ELSŐ FOLT Mindannyiunk kedvelt helye lett az utóbbi időben a Nép­büfé, legutóbbi néven „Kis Ét­terem’’. Csak dicsérni lehet a vendéglátót, , hogy ilven szépen rendbehozta ezt az egységet. Sokan étkeznek itt — eléggé olcsón — munka után betérnek egy-két pohár sörre. Csakhogy... este gyakran nincs már itt po­haras sör. Üveges viszont kor­látlanul. (Mert az sokkal drá­gább!) Arról már nem is érde­mes szólni, hogy milyen állapot­ban vannak az abroszok a ven­dégek előtt. MÁSODIK FOLT A Kcssuth-téri borkóstoló létrehozásának üdvösségéről e helyen nem szólunk. De arról igen, hogy az ott dolgozó kimé- r6-nö ott-tartózkodásunk három időpontjában is nagyon mélyen a hitelesítés alatt töltötte a po­harakat. S ahogy másoktól ér­tesültünk, ez nála eléggé min­dennapos, sőt minden perces dolog. •Semmiképpen sem ártana te­hát. ha többször megjelennének a társadalmi ellenőrök, az ÁKF . munka társai. És szigorú bünte­téssel sújtanák a fogyasztók ro­vására spekuláló kimérőt. (Az persze nem büntetés, hogy át­Nagykállóban is felkészültek az 6i iskolaévre A nyári szünidőt Nagy kallóban i$ jói használták ki. A községi tanács a nyár folyamán renovál- tatott valamennyi községi és ta­nyai iskolát. Ezekre a munkákra a községfejlesztési alapból mint­egy ötvenhétezer forintot költöt­tek. A tatarozási munkákon kí­vül a fiúiskolát egy tanteremmel bővítették. Erre a munkára nem volt elég pénzfedezet, s a szü­lők és tanárok közös összefogás­sal, társadalmi munkában dolgoz­tak, hogy a tanterem elkészüljön szeptember elsejére. Az augusz­tusi tanácsülésen külön napi­rendi pontként szerepelt az ok­tatás kérdése. Itt különösen a gimnázium helyzetéről esett sok szó. Elhatározták, hogy beveze­tik az öt plusz egyes munkana­pot. S egyelőre — mivel megfe­lelő helyiségek nincsenek a gya­korlati oktatáshoz — a gimná­zium hallgatói az egyes munka­napokon a község tereit fogjak ápolni, s így legalább a kertészet, és a parkrendezés tudományát sajátítják el. helyezik egy másik üzembe, ha­sonló munkakörbe!) HARMADIK FOLT Körülbelül egy hónapja kis­vendéglő lett a nagy költség­gel és reklámmal létrehozott Tisza-étterembe. Ez azt jelen­tette, hogy az addigi másod­osztályú árak helyett ezután harmadosztályú árakat számol­nak. Ez magában jó. De ha hoz­zászámítjuk: ez a tényleg szép és magyaros berendezéssel el­látott, ízléses és hangulatos ét­terem ezután olcsóbb, viszont vasárnap zárva tart — pedig ilyenkor is kellene a város köz­pontjában egy ilyen étterem — s ezután tulajdonképpen nem lesz egy olyan étterem Nyíregy­házán, amelyben együtt talál­hatja a vendég a magyaros be­rendezést és a magyar cigány­zenét, már gondolkodóba ejt az intézkedés. (Aztán mégiscsak luxus ,,ge- binbe” adni egy ilyen repre­zentatív éttermet.) INEGYEDIK FOLT Előléptették viszont a Töl­gyes csárdát. Most már gátlás­talanul szórakozhat itt a város lakossága — másodosztályú áron. Őszintén szólva furcsál- juk a Sóstói Fürdő és Üdülő Vállalat vezetőinek ezt az intéz­kedését. A csárda manapság is elég elhanyagolt — bár kevés beruházással sokkal szebb le­hetne. Ezzel az ..előléptetéssel” a vállalat jövedelme, de a Töl­gyes csárda forgalma sem nö­vekszik. (A jövő szezon hasonló újításaitól — ezúton is kérjük — kíméljék meg a vendégeket,. és saját magukat!) ÖTÖDIK FOLT Ez sajnos talán a legnagyobb. S éppen a megye legelegánsabb éttermén, a Kossuth (azóta már Szabolcs éttermén esett. Ö, itt nem említjük népszerű humo­ristánk, Tabi Iászló eseteit a feketével és a tortahiánnyal. Elég ha felsorolunk néhány tényt: Előszöris: a vendégék és al­kalmazottak egybehangzó állí­tása szerint az ott mért bor csak a színében különbözik az ecettől. (Állítólag nincs hozzá­értő pincemester) Másodszor: nem egy. esetben történt meg, hogy egy-egy pincér szolgálat­ban fogyaszt szeszesitalt (tisz­telet a kivételnek) és amellett hogy hamar elfeledkezik a ren­delésről, összekeveri azt, ittas embert is kiszolgál, nem beszél udvariasan a vendéggel. S még egyet: a zenekar maradjon csak a helyén, játssza végig ott a kötelező időt. HATODIK FOLT Fiatal pincér a Jerevánban. A vendég fagylaltot kér. — Ar­ra várni kell kérem — mondja ő este 7 órakor. (Hogy miért kell várni, amikor egyébként teljes üzemben dolgoznak a fagylaltkimérők?!) A vendég még nyolc órakor is vár a fagylaltra. Nem csoda, hogy el­veszti a türelmét. A pincér an­nál kevésbé. „Jövök kérem, azonnal jövök”, ismétli huszad­szor. de füle botját sem moz­gatja, A vendég elmegy, a pin­cér udvariasan köszön... HETEDIK FOLT Igen sokat romlott a közét­keztetés minősége. Sok esetben szinte ehetetlen a III. számú üzem, az utóbbi időben a Kos- suth-étterem konyhájának ter­méke is. Jó lenne,' ha többet adnának az előfizetéses menük elkészítésére. Lenne még néhány bejegyezni való. De ezek voltak a legfon­tosabbak. Válaszoljanak rájuK tettekkel, aztán majd dicsérő sorok kerülnek a vendéglátó- üzemek panaszkönyveibe. KopJca János Az új, tágas étteremben lép­ni is alig lehet. Fehérkabátos pincérek és helyre leányok vi­szik az ételt, a zenekar gyors- ütemű csárdást játszik, a han­gulat tetőfokára hágott, mikor azt mondja a szövekezet test­ben is tekintélyes, fiatal elnö­ke: „Éljen sokáig a mi szere­tett termelőszövetkezetünk, gya­rapodjék annak minden tagjai Legyünk a húszéves jubileumon sokkal többen, számoljunk be nagyobb sikerekről.” Pásztor Sándor a szomszédos asztalnál ül, kezében egy üveg borral. A beszűrődő napsugár arcának barázdáit simogatja, szeme a múltba réved, néhány pillanatra visszaforgatja az éve­ket. — Akkor még nem voltam tagja a pártnak — emlékezi«. Gáva járási székhely volt. Csak csodálkoztak az emberek, mi­kor megtudták, hogy tizennyol­cán, 18 hold gyümölcsösön meg­alakítottuk a termelőszövetkeze­tet. Az akkori járási titkár nem . is” tudta meg. csak később. Ügy jött hozzánk: „Maguk tulajdon­keppen kommunisták mind. El-* indultak a legszebb ütőn, a szo­cializmus fele..” Az első év jövedelme is örökké emlékezetes marad. IS forint jutott munkaegységen­ként. Nem volt, sok. De már több volt jóval, mint a napszám. Tizennyolcon a maguk gazdái lettek. Az évek olyan gyorsan jöt­tek egymás után. Pedig később már többen lettek, de akkor < még sok volt a zörej. Az igaz: baj, hiba csak ett nincs, ahol nem dolgoznak. Itt pedig sosem volt kevés a munka. — Jöttek a tagok, aztán so* kan el is mentek. 53-ban, 35- ban megijedt néhány ember, vagy húzta vissza a földje. Ké­sőbb meggondolta a legtöbb és visszajött... felvennén;k-e? Hiti ilyen az élet. Most. 700 holdunk1 van, tavg.lv 50 forint-jutott esy munkaegységre, áz idén 65-öt akarunk. Így mondja: akarunk... Pásztor elvtárs 57évei Éjjeliőr. A szívével és a lábával nincs rendben. Nem szereti mostani beosztásét. Dolgozni szeretne a mezőn, a többiekkel. Ezért határozott úgy, hogy el­megy Szoboszlóra, vagy a Sós­tóra „rendbehozni ’ az idős szer-* vezetet. Szeretné látni Pestet, Diós* győrt, Sztálinvárost. Ilyen vágya van Pásztor Sán-> dórnak. S még az, hogy á szövetke­zet húszéves jubileumi ünnep-» ségén csárdást táncoljon. W> Kompot kopott o Tiszateleki Vörös Október Termelőszövetkezet Megyénkben körülbelül tízezer kh. földet művelnek meg komp segítségével. A közelmúltban a megyei tanács közlekedési és épí­tési osztálya, vette kezelésbe me­gyénk kompparkját, összesen hu­szonkét darabot. Az eltelt, idő óta a megyei tanács az összes fa­kompokat felújította, s a meglé­vőkön kívül négy darab új vas- kerripot készíttetett. Ezen kívül hét körszerű új révházat is épít­tettek. Különösen nagy segítséget nyújtott a megyei tanács a tisza­teleki Vörös Október Termelőszö­vetkezetnek. A tsz-beliek komp nélkül úgyszólván létezni sem tudtak, És ezért a múlt évben egy kompot kértek a megyei ta­nácstól. Meg is kapták ideiglenes használatra. Éz év májusában az­tán teljes lett a tiszateleki tsz- tagok öröme. A kezelésükben lévő kompot Véglegesen meg­kapták, mely azóta a termelőszö­vetkezet tulajdona. c4z „öt'eq" óiwddiok között le eltökélten Irinyi Gyuri, — pedig én már számolni is tu­dok. de azért játszani jobban szeretek. Két pártra oszlanak. Vannak, akik jobb szeretnének még óvodások maradni, mások már erősen számolják a kapó­kat. — Már csak négyet al­szunk! — közli izgatottan Me­gyeri Sanyika és a szöszi Jut­kával tágyalni kezdi, mit jog­nak az iskolában csinálni. — Voltunk mi már ott látogatni! — büszkélkednek, — még cuk­rot is kaptunk! — Na, annyi jó tolt csak az egészben! — tiüti a kedélyeket Gyuri, őt nem le­het meggyőzni. — Én kitűnő tanuló leszek! — mondja gyorsan Jutka — es elhozom az ötösöket megmutat­ni az óvónéninek! — Én is, én is! — ujjongnak a gyerek- hangok. Oldalra nézek. A kisebbek te­görbült szájjal álldogálnak óit, irigylik a nagyokat. — Ügy sze­retnék én is iskolába menni — homályosodat el a szeme egy csöpp kis lánynak, s megfor­dulva mutatja.- úgy szerelte fel a kerek óvódás táskát a hálára, mint a „rangidősük". Kisvárdai lagzi A kisvárdai szövetkezet vers* dcglöje ritka esemény színhelye1 volt a közelmúltban. Egy fviiat! pár ott tartotta meg az esküvő­jét. A mintegy ötven. jó.s T.asz-‘ nép Jól éreze magát. Legalább' is emellett szólt a reggelig tar­tó jókedvük. A vendéglő törzs­vendégei és a • elérők sem poal naszkodhatiak, mert a függöny- nyel két részre osztott ■teremben\ zavartalanul szórakozhattak. Egy mezítlábas talpacska, az­tán egy szöszke fej > ukkan elő a bokrok közül, nyomában ül­döző gyereksereggel. — Meg­vagy! — kiáltja egy kisfiú a nagy zsivalyban s örömében megliemperedik a fűben. Vidáman élnek a Széchenyi utcai óvoda lakói. Amint P. Szabó Gyű Ián é óvónénivel né­zegetem őket, az. jut az eszem­be, hogy vajon nem sajnálják-e itt hagyni ezt a napfényes, gondtalan, játékkal teli életei az „öreg” óvodások? — Nagyok! — hallom az óvó­néni hangját, s márts sereple- 7iek körénk a gyerekek. — Mi vagyunk az iskolások! — mutat­koznak be büszkén. Aztán a szőke copfos Priznicz Ica egy- szuszra elmeséli, hogy van már tolltartója, táskája, ceruzája, három könyve... Nekünk is! — zúgnak a gyerekek, s mutatják, hogy kell a táskát felvenni, a tolltartót kinyitni. — Tudod, néni, sokat kell majd tanulni — súgja rejtélye­sen a kis Verdes Anni, s meg­löki a szomszédját: De ő nem akar! — Nem is! — szögezi Kitüntetések A nagyhalászi körzeti szövetke-* zet dolgozói közül hárman kap-! ták meg a „Kiváló dolgozo” ok­levelet és jelvényt. A kitüntetés sekkel Farkas Gábor és Együdj Gábor boltkezelők 4C0, illetve 450,1 és Weisz Ferenc tüzelöanyag-te-t lepvezétő 900.— forint jutalma* I kaptak. Gyógyszertárat adnak át Kátlósem jenben A kállásemjeniek régi vágya jufc beteljesedéshez a közel iuVő na­pokban. Átadják rendeitetesenek.; a község gyógyszertárát. A íalu-i ban eddig még soha nem volt» gyógyszertár, pedig nagy szükség! iett volna rá. Az építkezési, illet-, ve átalakítási munkákat mar tel­jesen befejezlek, s ez új gyógy­szertárat korszerűen berendezték] gyógyszerpoicckkal, neon világítás., sál, valamint az összes szükséges belső felszerelésekkel. Az új! gyógyszerész megérkezése után, a] jövő hét közepén már meg isj | kezdi műkedéést a gyógyszer-* i tár. A község lakossága szintén, nagy örömmel vette tudomásul,] hogy befejezték az egészségéé:^ felújítását, is. A rendelő és vá* róteremben már folynak a szak-1 rendelések, bár az ünnepélyes át­adásra szeptember első namaiban kerül, sor. 4 — Aztán melyik iskolába mentek? — fordulok vissza. — A kettesbe, hármasba, ötösbe, hatosba — hallom össze-vissza, csak egy kislány meg egy kis­fiú hallgat. Hát U? — kérdezem. — Az a baj — pereg a nyelve Jutkának, hogy ok külön isko­lába mennek. Pedig mindig együtt szoktak játszani! — Sze­relmesek! — kiabaija egy k-s okos, s élvezi a hatást. — Must már mi lesz? — nézek a gye­rekekre résztvevőén. — Mi is lesz? — S a két pár gyerekszem egybe kapcsolódik. Látnivalóan töprengenek. — Ta­lálkozni fognak, mint a felnőt­tek, — tanácsolja egy kisfiú és az érdekeltek szeme felragyog. — Most aztán még jól ki­játsszak magunkat — zsibong­jak körülöttem., s máris meg­rohanják a forgóhintát, meg a lipityókát. előveszik az elemó- zsids kosorakat. — Olyan jó lesz már az is­kolában! — bújik hozzám bú- csúzűuí Jutka, — tudod, akkor már mi is felnőttek leszünk... (— bodnár —)

Next

/
Thumbnails
Contents