Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)
1959-08-29 / 206. szám
NÉHÁNY BEJEGYZÉS « nyíregyházi vendéglátóipar panaxxkötirrébr Augusztáit Bapféuj Mondhatják egyesek; minden vendéglátóipari egységet „felszereltek” vaskos panaszkönyvvel. miért nem fordulok azokhoz? Erre csak azt válaszolhatom, hogy nem szeretnék úgy járni, mint egyik közeli. ismerősöm, akit először látott az a bizonyos csapos, így nem részesülhetett abban a vendéglőben a sörivás gyönyöreiben — bár volt sör, s abból a csapos ismerősei ittak is... A „mostoha- gyerek” kérte a panaszkönyvet, be is jegyezte panaszát, majd értesítették, hogy az illető csapost „figyelmeztették”, vigyázzon ezután jobban a nyíregyházi vendéglátóipar hírére. Nekem ez nem lenne eléggé megnyugtató válasz. Az alant felsorolt ügyekben ugyanis intézkedni kell, mégpedig aránylag rövid idő alatt, ha ezt a néhány foltot — amely az utóbbi esetben a vendéglátás becsületén esett — el akarjuk tűntetni. ELSŐ FOLT Mindannyiunk kedvelt helye lett az utóbbi időben a Népbüfé, legutóbbi néven „Kis Étterem’’. Csak dicsérni lehet a vendéglátót, , hogy ilven szépen rendbehozta ezt az egységet. Sokan étkeznek itt — eléggé olcsón — munka után betérnek egy-két pohár sörre. Csakhogy... este gyakran nincs már itt poharas sör. Üveges viszont korlátlanul. (Mert az sokkal drágább!) Arról már nem is érdemes szólni, hogy milyen állapotban vannak az abroszok a vendégek előtt. MÁSODIK FOLT A Kcssuth-téri borkóstoló létrehozásának üdvösségéről e helyen nem szólunk. De arról igen, hogy az ott dolgozó kimé- r6-nö ott-tartózkodásunk három időpontjában is nagyon mélyen a hitelesítés alatt töltötte a poharakat. S ahogy másoktól értesültünk, ez nála eléggé mindennapos, sőt minden perces dolog. •Semmiképpen sem ártana tehát. ha többször megjelennének a társadalmi ellenőrök, az ÁKF . munka társai. És szigorú büntetéssel sújtanák a fogyasztók rovására spekuláló kimérőt. (Az persze nem büntetés, hogy átNagykállóban is felkészültek az 6i iskolaévre A nyári szünidőt Nagy kallóban i$ jói használták ki. A községi tanács a nyár folyamán renovál- tatott valamennyi községi és tanyai iskolát. Ezekre a munkákra a községfejlesztési alapból mintegy ötvenhétezer forintot költöttek. A tatarozási munkákon kívül a fiúiskolát egy tanteremmel bővítették. Erre a munkára nem volt elég pénzfedezet, s a szülők és tanárok közös összefogással, társadalmi munkában dolgoztak, hogy a tanterem elkészüljön szeptember elsejére. Az augusztusi tanácsülésen külön napirendi pontként szerepelt az oktatás kérdése. Itt különösen a gimnázium helyzetéről esett sok szó. Elhatározták, hogy bevezetik az öt plusz egyes munkanapot. S egyelőre — mivel megfelelő helyiségek nincsenek a gyakorlati oktatáshoz — a gimnázium hallgatói az egyes munkanapokon a község tereit fogjak ápolni, s így legalább a kertészet, és a parkrendezés tudományát sajátítják el. helyezik egy másik üzembe, hasonló munkakörbe!) HARMADIK FOLT Körülbelül egy hónapja kisvendéglő lett a nagy költséggel és reklámmal létrehozott Tisza-étterembe. Ez azt jelentette, hogy az addigi másodosztályú árak helyett ezután harmadosztályú árakat számolnak. Ez magában jó. De ha hozzászámítjuk: ez a tényleg szép és magyaros berendezéssel ellátott, ízléses és hangulatos étterem ezután olcsóbb, viszont vasárnap zárva tart — pedig ilyenkor is kellene a város központjában egy ilyen étterem — s ezután tulajdonképpen nem lesz egy olyan étterem Nyíregyházán, amelyben együtt találhatja a vendég a magyaros berendezést és a magyar cigányzenét, már gondolkodóba ejt az intézkedés. (Aztán mégiscsak luxus ,,ge- binbe” adni egy ilyen reprezentatív éttermet.) INEGYEDIK FOLT Előléptették viszont a Tölgyes csárdát. Most már gátlástalanul szórakozhat itt a város lakossága — másodosztályú áron. Őszintén szólva furcsál- juk a Sóstói Fürdő és Üdülő Vállalat vezetőinek ezt az intézkedését. A csárda manapság is elég elhanyagolt — bár kevés beruházással sokkal szebb lehetne. Ezzel az ..előléptetéssel” a vállalat jövedelme, de a Tölgyes csárda forgalma sem növekszik. (A jövő szezon hasonló újításaitól — ezúton is kérjük — kíméljék meg a vendégeket,. és saját magukat!) ÖTÖDIK FOLT Ez sajnos talán a legnagyobb. S éppen a megye legelegánsabb éttermén, a Kossuth (azóta már Szabolcs éttermén esett. Ö, itt nem említjük népszerű humoristánk, Tabi Iászló eseteit a feketével és a tortahiánnyal. Elég ha felsorolunk néhány tényt: Előszöris: a vendégék és alkalmazottak egybehangzó állítása szerint az ott mért bor csak a színében különbözik az ecettől. (Állítólag nincs hozzáértő pincemester) Másodszor: nem egy. esetben történt meg, hogy egy-egy pincér szolgálatban fogyaszt szeszesitalt (tisztelet a kivételnek) és amellett hogy hamar elfeledkezik a rendelésről, összekeveri azt, ittas embert is kiszolgál, nem beszél udvariasan a vendéggel. S még egyet: a zenekar maradjon csak a helyén, játssza végig ott a kötelező időt. HATODIK FOLT Fiatal pincér a Jerevánban. A vendég fagylaltot kér. — Arra várni kell kérem — mondja ő este 7 órakor. (Hogy miért kell várni, amikor egyébként teljes üzemben dolgoznak a fagylaltkimérők?!) A vendég még nyolc órakor is vár a fagylaltra. Nem csoda, hogy elveszti a türelmét. A pincér annál kevésbé. „Jövök kérem, azonnal jövök”, ismétli huszadszor. de füle botját sem mozgatja, A vendég elmegy, a pincér udvariasan köszön... HETEDIK FOLT Igen sokat romlott a közétkeztetés minősége. Sok esetben szinte ehetetlen a III. számú üzem, az utóbbi időben a Kos- suth-étterem konyhájának terméke is. Jó lenne,' ha többet adnának az előfizetéses menük elkészítésére. Lenne még néhány bejegyezni való. De ezek voltak a legfontosabbak. Válaszoljanak rájuK tettekkel, aztán majd dicsérő sorok kerülnek a vendéglátó- üzemek panaszkönyveibe. KopJca János Az új, tágas étteremben lépni is alig lehet. Fehérkabátos pincérek és helyre leányok viszik az ételt, a zenekar gyors- ütemű csárdást játszik, a hangulat tetőfokára hágott, mikor azt mondja a szövekezet testben is tekintélyes, fiatal elnöke: „Éljen sokáig a mi szeretett termelőszövetkezetünk, gyarapodjék annak minden tagjai Legyünk a húszéves jubileumon sokkal többen, számoljunk be nagyobb sikerekről.” Pásztor Sándor a szomszédos asztalnál ül, kezében egy üveg borral. A beszűrődő napsugár arcának barázdáit simogatja, szeme a múltba réved, néhány pillanatra visszaforgatja az éveket. — Akkor még nem voltam tagja a pártnak — emlékezi«. Gáva járási székhely volt. Csak csodálkoztak az emberek, mikor megtudták, hogy tizennyolcán, 18 hold gyümölcsösön megalakítottuk a termelőszövetkezetet. Az akkori járási titkár nem . is” tudta meg. csak később. Ügy jött hozzánk: „Maguk tulajdonkeppen kommunisták mind. El-* indultak a legszebb ütőn, a szocializmus fele..” Az első év jövedelme is örökké emlékezetes marad. IS forint jutott munkaegységenként. Nem volt, sok. De már több volt jóval, mint a napszám. Tizennyolcon a maguk gazdái lettek. Az évek olyan gyorsan jöttek egymás után. Pedig később már többen lettek, de akkor < még sok volt a zörej. Az igaz: baj, hiba csak ett nincs, ahol nem dolgoznak. Itt pedig sosem volt kevés a munka. — Jöttek a tagok, aztán so* kan el is mentek. 53-ban, 35- ban megijedt néhány ember, vagy húzta vissza a földje. Később meggondolta a legtöbb és visszajött... felvennén;k-e? Hiti ilyen az élet. Most. 700 holdunk1 van, tavg.lv 50 forint-jutott esy munkaegységre, áz idén 65-öt akarunk. Így mondja: akarunk... Pásztor elvtárs 57évei Éjjeliőr. A szívével és a lábával nincs rendben. Nem szereti mostani beosztásét. Dolgozni szeretne a mezőn, a többiekkel. Ezért határozott úgy, hogy elmegy Szoboszlóra, vagy a Sóstóra „rendbehozni ’ az idős szer-* vezetet. Szeretné látni Pestet, Diós* győrt, Sztálinvárost. Ilyen vágya van Pásztor Sán-> dórnak. S még az, hogy á szövetkezet húszéves jubileumi ünnep-» ségén csárdást táncoljon. W> Kompot kopott o Tiszateleki Vörös Október Termelőszövetkezet Megyénkben körülbelül tízezer kh. földet művelnek meg komp segítségével. A közelmúltban a megyei tanács közlekedési és építési osztálya, vette kezelésbe megyénk kompparkját, összesen huszonkét darabot. Az eltelt, idő óta a megyei tanács az összes fakompokat felújította, s a meglévőkön kívül négy darab új vas- kerripot készíttetett. Ezen kívül hét körszerű új révházat is építtettek. Különösen nagy segítséget nyújtott a megyei tanács a tiszateleki Vörös Október Termelőszövetkezetnek. A tsz-beliek komp nélkül úgyszólván létezni sem tudtak, És ezért a múlt évben egy kompot kértek a megyei tanácstól. Meg is kapták ideiglenes használatra. Éz év májusában aztán teljes lett a tiszateleki tsz- tagok öröme. A kezelésükben lévő kompot Véglegesen megkapták, mely azóta a termelőszövetkezet tulajdona. c4z „öt'eq" óiwddiok között le eltökélten Irinyi Gyuri, — pedig én már számolni is tudok. de azért játszani jobban szeretek. Két pártra oszlanak. Vannak, akik jobb szeretnének még óvodások maradni, mások már erősen számolják a kapókat. — Már csak négyet alszunk! — közli izgatottan Megyeri Sanyika és a szöszi Jutkával tágyalni kezdi, mit jognak az iskolában csinálni. — Voltunk mi már ott látogatni! — büszkélkednek, — még cukrot is kaptunk! — Na, annyi jó tolt csak az egészben! — tiüti a kedélyeket Gyuri, őt nem lehet meggyőzni. — Én kitűnő tanuló leszek! — mondja gyorsan Jutka — es elhozom az ötösöket megmutatni az óvónéninek! — Én is, én is! — ujjongnak a gyerek- hangok. Oldalra nézek. A kisebbek tegörbült szájjal álldogálnak óit, irigylik a nagyokat. — Ügy szeretnék én is iskolába menni — homályosodat el a szeme egy csöpp kis lánynak, s megfordulva mutatja.- úgy szerelte fel a kerek óvódás táskát a hálára, mint a „rangidősük". Kisvárdai lagzi A kisvárdai szövetkezet vers* dcglöje ritka esemény színhelye1 volt a közelmúltban. Egy fviiat! pár ott tartotta meg az esküvőjét. A mintegy ötven. jó.s T.asz-‘ nép Jól éreze magát. Legalább' is emellett szólt a reggelig tartó jókedvük. A vendéglő törzsvendégei és a • elérők sem poal naszkodhatiak, mert a függöny- nyel két részre osztott ■teremben\ zavartalanul szórakozhattak. Egy mezítlábas talpacska, aztán egy szöszke fej > ukkan elő a bokrok közül, nyomában üldöző gyereksereggel. — Megvagy! — kiáltja egy kisfiú a nagy zsivalyban s örömében megliemperedik a fűben. Vidáman élnek a Széchenyi utcai óvoda lakói. Amint P. Szabó Gyű Ián é óvónénivel nézegetem őket, az. jut az eszembe, hogy vajon nem sajnálják-e itt hagyni ezt a napfényes, gondtalan, játékkal teli életei az „öreg” óvodások? — Nagyok! — hallom az óvónéni hangját, s márts sereple- 7iek körénk a gyerekek. — Mi vagyunk az iskolások! — mutatkoznak be büszkén. Aztán a szőke copfos Priznicz Ica egy- szuszra elmeséli, hogy van már tolltartója, táskája, ceruzája, három könyve... Nekünk is! — zúgnak a gyerekek, s mutatják, hogy kell a táskát felvenni, a tolltartót kinyitni. — Tudod, néni, sokat kell majd tanulni — súgja rejtélyesen a kis Verdes Anni, s meglöki a szomszédját: De ő nem akar! — Nem is! — szögezi Kitüntetések A nagyhalászi körzeti szövetke-* zet dolgozói közül hárman kap-! ták meg a „Kiváló dolgozo” oklevelet és jelvényt. A kitüntetés sekkel Farkas Gábor és Együdj Gábor boltkezelők 4C0, illetve 450,1 és Weisz Ferenc tüzelöanyag-te-t lepvezétő 900.— forint jutalma* I kaptak. Gyógyszertárat adnak át Kátlósem jenben A kállásemjeniek régi vágya jufc beteljesedéshez a közel iuVő napokban. Átadják rendeitetesenek.; a község gyógyszertárát. A íalu-i ban eddig még soha nem volt» gyógyszertár, pedig nagy szükség! iett volna rá. Az építkezési, illet-, ve átalakítási munkákat mar teljesen befejezlek, s ez új gyógyszertárat korszerűen berendezték] gyógyszerpoicckkal, neon világítás., sál, valamint az összes szükséges belső felszerelésekkel. Az új! gyógyszerész megérkezése után, a] jövő hét közepén már meg isj | kezdi műkedéést a gyógyszer-* i tár. A község lakossága szintén, nagy örömmel vette tudomásul,] hogy befejezték az egészségéé:^ felújítását, is. A rendelő és vá* róteremben már folynak a szak-1 rendelések, bár az ünnepélyes átadásra szeptember első namaiban kerül, sor. 4 — Aztán melyik iskolába mentek? — fordulok vissza. — A kettesbe, hármasba, ötösbe, hatosba — hallom össze-vissza, csak egy kislány meg egy kisfiú hallgat. Hát U? — kérdezem. — Az a baj — pereg a nyelve Jutkának, hogy ok külön iskolába mennek. Pedig mindig együtt szoktak játszani! — Szerelmesek! — kiabaija egy k-s okos, s élvezi a hatást. — Must már mi lesz? — nézek a gyerekekre résztvevőén. — Mi is lesz? — S a két pár gyerekszem egybe kapcsolódik. Látnivalóan töprengenek. — Találkozni fognak, mint a felnőttek, — tanácsolja egy kisfiú és az érdekeltek szeme felragyog. — Most aztán még jól kijátsszak magunkat — zsibongjak körülöttem., s máris megrohanják a forgóhintát, meg a lipityókát. előveszik az elemó- zsids kosorakat. — Olyan jó lesz már az iskolában! — bújik hozzám bú- csúzűuí Jutka, — tudod, akkor már mi is felnőttek leszünk... (— bodnár —)
