Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)

1959-08-28 / 205. szám

Iskolára mes-v az elnök

Nelistuy uap még és a

jókéi Szabad Föld Termelőszövetkezet elnöke iskolapadba ül. Két éve elnöke a termelőszövetkezetnek és vezetése alatt megerősödött, kikeveredett a gondokból, bajokból ez a kis közös gazdaság. Mert nem nagy a szövetkezet, mindössze 34 tag gazdálkodik összesen 171 holdon. Volt olyan esztendő, amikor ez a íermelöszövei kezei nemhogy előre lépett volna, hanem inkább visszafelé haladt. Tartoztak a vetőmag árával, tartoztak a gépimunka díjával és hát mi tagadás, a tagoknak szükecskén jutott jövedelem. A régi elnök. Balázs László kiosztott mindent, amit csak lehetett, így aztán bevételük nem volt egyáltalán. Amikor bíráltak, nem akarta elismerni hibáit. Két évvel ezelőtt azután úgy határozott a tagság, hogv Balázs Lászlót leváltják és, ifj. Csizmadia Jánost választják meg elnöknek, aki brigádvazeló volt a közösben.

— Jó brigádvezető volt és jól dolgoztak a keze alatt az emberek. Jó 'eez ő elnökiek is, — mondták a tagok.

ltj. Csizmadia János megmutatta, hogy méltó * bizalomra. Az elmúlt évi zárszámadáskor 130.000 forint adóssá- • got fizetett ki a termelőszövetkezet és jutott azért jövedelem a tagoknak is. Kern sok, az igaz, Huszonnégy forint munkaegységenként, de nem zúgolódott emiatt a tagság.

— A következő esztendő már jobb lesz, — bizakodtak, mert látták, hogy az elnök jól vezeti a gazdaságot. S nem csalódtak benne az idén sem. VeretéEz aztán

a gyermeknevelés!

Augusztus Zl-cn az esteli órákban motorkerékpárral mentőm a Kólaji úton. Amikor elhagytam a nyí rázol ősi állomást és elértem a második utat, amely Nyírszőlősre visz, az út menten néhány gyereket pillantottam meg. Lassítottam nehogy valamelyik a molor alá szaladjon. Elhaladva egy jókora kövei dobtak utánam a su- hancok, mely a napszemüvegem fülét crte. Meglepődtem. Hátra néztem, s az egyik piros dressze« épp akkor illetett kő- \ el kél kerékpárost.

Talán így tanították őkel köszönni? Arra gondoltam, hibás volnék, ha az esetről nem szólnék a gyermek szüleinek. Ilyen gyermekcsiny másképpen is végződhet, könnyen történhet | borulás, ami a sínek között nem valami kellemes. Megfor- \ tiltottam motoromat és a gyerekek felé indultam. Elfúlót-1 fák, A pirosdresszest azonban sikerült beérni, de az akkorra egy felnőtt férfi hata mögött keresett menedéket. A férfinek elmondtam, mit tett a gyerek és megkérdeztem, övé-e a fiú. A „védő” azt válaszolta, hogy \ egy szomszéd fiú. Később meg- j tudtam, hogy a gyermek az övé, | R. M. fia. Az apa megmutatta fiának, hogy kell hazudni, ahelyett, hogy megfeddte volna. Ez a- szülő, úgy látszik nem gondolt arra hogy az ilyen fölöttébb furcsa nevelés előbb-utóbb megbosszulja magát, s a védenc neki, is úgy fog hazudni mint ahogy ő hazudott nekem. Jó lenne, ha idejében helyrehozná a hibát, míg nem késő...

(T. .1.)

se alatt az idén már az eddigieknél sokkal jobb termést takarítottak be a .iékei Szabad Föld Termelőszövetkezet tagjai. Búzából például 14,5 mázsa termett holdanként és a rozs is megközelíti a 14 mázsát. Szaporodik a közös gazdaság állatállománya is és az idén már tekintélyes jövedelemre tesznek szert. Szeptemberben 32 darab hízott sertést adnaic át és ezért körülbelül 30.000 forintot kap a termelőszövetkezet. A jó vezetésről' tanúskodik az a körülmény is, hogy az idén már háromszor osztottak készpénzelőleget a közösben. A kis- létszárriú tagság között több, mint 45.000 forintot osztottak ki.

A tagság megelégedéssel fogadta a hírt, hogy ősszel iskolára megy az elnök. S hogy nyugodtan tanulhasson, megszavazták. hogy naponta egy munkaegységet írnak a javára. Nem sajnálják tőle. Azt mondják, „hadd okosodjék az elnök”.

— Nekünk lesz jobb, ha mego-kcsodva tér majd vissza az iskoláról. — mondja a hatvanöt esztendős Kijrucz István. Ö. csak tudja, mert maga is meggyőzödéit arról, hogy nem érdemtelenül küldi« iskolára a/ elnököt.

— Két esztendővel ezelőtt olyan rosszul mentek itt a dolgok. hogy már az élettől is elment a kedvem. Nem volt látszatja a munkánknak. Ez a Csizmadia meg, amikor keze- j be vette a vezetést, megmutatta, hogy élhetünk jobban is, — magyarázza az idős termelőszövetkezeti tag- Hasonlóképpen vélekednek a többiek is.

— Eddig is jól vezette a gazdaságot, még jobban vezeti majd. ha elvégzi az iskolát. Mi látjuk majd hasznát, — így beszélnek az emberek Jékén.

Csizmadia* Jánbsné, az elnök'

Qssi, téli ruhák divatbemutatója Nyíregyházán

Nem éppen kellemes érzés arra gondolni, hogy múlik a nyár, nemsokára itt az ősz s majd'fehér hóval a tél.. De a dolgozók igényeit szem előtt tartó kereskedelem mar jóclorc gondol az őszi napúkra is. Most jött a hír: szeptember 11-én Nyíregyházán, a

Móricz Zsigmond Művelődési Házban tartják meg az idén,elsőízben az őszi, téli ruhafeiesegek divatbemutatóját. Az említett napon délután. 6 es esté. iél 9 órai kezdettel vonulnak el a közönség előtt a fővárosi manekksr nek. Konferál: Murányi ■'Lilin

Interpelláció

tejivó-ügryban

i külseje miatt. Nagyon kérjük S3 illetékeseket, hogy vizsgáljak meg a való helyzetet és mielőbb intézkedjenek a tűrhetetlen állapot felszámolásáért.

Az édesanyák neveben: Péter Józsefné ★

i Eddig a panaszos levél. Nyomban felhívtuk az illetékest, a Nyíregyházi Kiskereskedelmi

Vállalatot és kértük a választ:

— Valóban igaz, hogy tűrhetetlen a helyzet a Zsdánov úti tejivóban — kaptuk a tájékoztatást. — Mégis megjegyezzük: a felelősség csak részben a mienk. Alig nyolc hónapja tataroztuk a | helységet, de az a tény, .hogy mindössze egy helyiség — alacsony helyiség — áll rendelkgze- .sünkre, itt keil lebonvolítani a főzést. gázon, a , kiszolgálást ésatöbbi. A pára felszáll, lecsapódik a mennyezetre és a bútorokra. Így természetesen nem lehet állandóan tisztán tartani azokat. Már kértük, hogy a varos területén biztosítsanak nagyobb. helyiséget, amolyan korszerű tejcsárda megnyitására, — sajnos erre , eddig nem nyílt lehetőség.

Ismeretes, hogy Nyíregyháza belterületén nehézségek vannak a bolthelyiségek tekintetében, mégis ezúton hívjuk fel a legillelé- kesebbek figyelmét: a dolgozókat ilyen közvetlenül érintő panaszokra még nagyobb tekintettel legyenek. Mert a megoldás duplázott elismerést eredményez.

Jelentjük

— kezdi eképpen néhány soros levelét az urai Hunyadi Tsz vezetősége. „Jelönijük, hogy termelőszövetkezetünk befejezte a cséplést. Termésátlagunk a következő:

őszi árpa 16.00 mázsa,

őszi búza 15.46 mázsa,

sörárpa 23.30 máz3a,

zab 14.00 mázsa

holdanként.

A tsz. vezetőségért

A számok beszéljenek magukért. Csupán annyit jegyzőnk meg. hogy az urai Hunyadi, TSZ az idei tavaszon alakult.

Még nagy a tíizTesíélr

A rendkívüli időjárás nagyon megnehezítette a kalászos termények behordását. Több tjjrmóny- tulajdorros az esős idő következtében a behordásnál nem tartotta be az előírt, tűztávolságot. Aa ilyen bepakolásokkal a tűzveszély növekedett. Ennek ellenére — mint a tűzrendészed osztályparancsnokság közli — több. helyes a cséplés befejezéséhez közeledve nem tartják be a tűzrendészed óvó-rendszabalyokat, Nera készítenek elegendő vizet az azz- tagokhoz. Kirívó eset történt Bal- kányban, ahol Bene András az 300 liter víz helyett csak 80 liter vizet biztosított, hasonlóan Bö- köny községben Barota Sándor.

A szabálysértőket a tűzrendészed hatóság felelősségre vonja, hasonlóan a cséplőgépkezelőket 's, akik olyan belsőségekre is beállnak csépelni, ahol az előirt 500 liter víz nincs biztosítva. A csep- lés bár befejezéshez közeledik — még nagy a tűzveszély, szükséges az elövigyázat, a megelőzés — hívja fel a figyelmet a tűzoltóság.

felesége úgy vásárolgatja férje részére, a tanszereket, füzeteket, mint ■ a gyerekeinek. Négy gyerekük van s azt mondja, hogy most férje lesz ,jz öiö.dik. H:,á; nyozni fog az ember, mért szeretik egymást.

— Tíz hónapig lesz oda- — sóhajtja az asszony, de elmosolyodik nyomban. — Azért kibírjuk majd. Nekem itt vannak a gyerekek. Négy kisleány. Nem leszek egyedül. Aztán meg.í. néha meg is látogathatjuk egymást, — vigasztalódik Csizmadiádé, majd hozzáteszi még, hogy majd levél útján beszélgetnek egymással.

Nyugodtál) tanulhat

tíz hónapon át Csizmadia János, a jékei Szabad Föld Termelőszövetkezet elnöke. Felesége, négy gyermeke és a termelőszövetkezet tagsága bizakodva várja őt vissza. Bíznak benne és Csizmadia János, úgy mint eddig is. most is megmutatja majd, hogy méltó a bizalomra. Még néhány nap. aztan elindul vele a vonat Zsámbék- ra, ahol beül majd az iskolapadba és megtanulja, hogyan kell még jobban vezetni egy termelőszövetkezetet, hogyan lehet jövedelmezővé tenni a közös gazdaságot. Vizsgázni meg itthon fog, amikor a gyakorlatban valósítja majd meg az iskolán tanultakat.

Fovyó János

A nyíregyházi Zsdánpv út elején van egy tejivó, ahová férfiak es nők, szülök és gyermekek sokasága látogat e! reggelente. Okos dolog, hogy jóformán fillérekért gyorsan megreggelizhet a dolgozó, síelhet munkahelyére. A kávé és a tej minősége kitűnő, nincs panasz a kiszolgálásra sem. Ellenben van egy komolyabb baj, amely megtépázza az említett érdemeket. Az egész helyiség — a plafon, az ajtók, a bútorzat — úgy néz ki, mintha, gz utóbbi évtizedben egy fillért sem fordítottak volna a tatarozásra.* Ez természetesen korántsem teremt „jobb étvágyat” a vendégeknek.

Mi, édesanyák figyelemmel kísérjük, hegy a város kocsmait és vendéglőit miként szépítik, korszerűsítik, és éppen ezért aggódunk a ' Zsdánov úti tejivó egészségügyi szempontból káros

A Beregsurány tarmelőszövet- kezti község Népakarat..... nevű téeszé’oen már az első esztendőben igyekeznek megalapozni az állattenyésztést. Ennek egyik bázisa a* silókukorica, amelyből az idén hatvan holdat vetettek. A napokban megkezdték a jó kóJ/iint a paízuLy a <fazÉkb(ut

Amióta híressé vált a Sóstó melegforrása, mindig bi- zsergett bennem a vágy, hogy egyszer már én is meglátogassam, és beteg ízületeimet meg- mártogassam a Bethcsda gyógyító nedvében.

Egy szerda reggel el is indultam.

Csak zárt kocsi állt elő, és az is telisteli volt utasokkal. El is indultunk volna hamarosan,, de az állomáson hirtelen megálltunk. Szemünk, szánk elállt, mert a fiatalság egy perc alatt leszállt, a szomszéd sínen unatkozó nyitott kocsit megindították és diadallal tolták a váltóig. Onnan vissza, és néhány perc múlva úgy nekilódították a kocsinak, hogy majd a nyelvünket haraptuk le. De azért mindenki örült az ötleten, legjobban a kocsivezető.

No, gondoltam.: most mátr mindenki a nyitott kocsiba megy, hát itt a zártban kényelmesen utazhatunk. De bizony nem így történt.’ Persze, elfelejtettem, hogy hetivásár napja vagyon. Egymásután nyomultak be nők, férfiak, öregek, fiatalok, kosaras, bátyus asszonyok.

Elég jó memóriám van. Megjegyeztem egyet mást. Elmondom hát.

Rézsűt szemben egy fiatal pár ült. Nekik nagyon megfelelt a zsúfoltság. Ügylátszik, szívesen ültek szorosan, nagyon szorosan egymás mellett. Hogy mit .beszéltek, nem hallottam. De restelltem is nagyon figyelni ókét.

Bejött egy nagy, kövér asz- szony sötétkék; fehérpettyes kartonban. A fejkendőse nyitva, és a kendő sarkával legyezte magát,

— Újjá! Hisz itt úgy vannak, mint a paszuly a fazékban.

Egy gombostű sem férne mar el. De azért, húgom, tágulj csak tovább a bácsi mellé! Hadd tegyem le én is magam! — Sántítva ment a szerzett helyt:?.

— Hát téged, Eszti, mi lelt, hogy santikalsz? A kocsi túlsó sarkából hangzott ez a kérdés, de valamennyien felfigyeltünk, hogy hallgassuk a történetei. Meg is hallottuk egész terjedelmében.

— Jaj, ne is hozd az eszembe, mert mindjárt megüt a guta! Tegnapelőtt megyek a .Korona előtt, — vagy nem is tudom, hogy hívják, most —, megbotlottam és olyat estem, mint egy zsák. Hogy mibe botlottam meg? Hát az isten akárhová tegye azt a pihenteszű újítót, aki egy kolbász, vagy tán inkább egy hurka vastagságú csövet az aszfalton kívülről vezetett keresztül. Hát abba botlottam meg. El is estem, a bokám is Icimar- jult. Mikor feltápászlcoátam. és szórtam az áldást a kigondolv-. ra, azt mondja mellettem egy ember: „Örüljön, hogy nagyobb baja nem történt, mert történhetett volna!” Nohát, hallottuk már ilyet?

Jött a jegyszedö, elhallgatott a pettyes néni. Egy nagyon öreg meg egy kevésbé öreg ember beszélgetését hallgattam.

— Hát. tudod öcsém, amiko•

én még gyerek voltam, az apám beszélte, hogy Losoncon mi volt egy vásáron. Altkor is, ott is olyan nagy hőség volt, mint itt mostanság. Azt mottója: egyik utcasarkon nagy hordó savanyított ugorkát árultak. Tótul kiabálta a gazdája: egy

krajcárért kiszophatod, két ktej- cárért elviheted! No, most próbálnánk ilyet! — Többet nem beszélgettek. De két nagymama

a másik oldalon annál élénkebben szórakozott. Különösen az egyik. i

— Tudod, drágám, nem azéti, mert az én unokám, de a tanárja is mondja, .hogy egy zseni. Valóságos zseni. Kérlek tudói mit zongorázik most? Megmondhatom. Beethovent. Pedig még csak .tizennégyéves. Für Elise a címe. A múltkor Fischer Anni is játszotta. De mondhatom egy cseppet sem jobban, mint az én unokám. A további beszélgetés már a befőzésekről szólott.

Távolabb egy asszony új- krumplit töltött a kosárba egy kis zsákból. Mikor már az utolját szórta, egy ijedt kis egér ugrott ki belőle, és a padok ala igyekezett. No. támadt erre olyan visítás, hogy a vezető is hátranézett: nem kell-e megállítani a kocsit.. Egy szempillantás alatt mindenki felkapta a lábát, vagy felugrott és vészesen kiabálták: Egér, agár, jaj, jaj! A kalauznő szigorúan vonta felelősségre a zsák tulajdonosát, de az mentegetőzött, hogy nemtudott róla, és ha megfogják az egeret, hát visszaviszi, hogy baj ne legyen.

— Jegyet váltson neki, mert megbüntetik — szellemeskedett egy munkaruhás öreg. De az egeret többé nem láttuk. A hangulat is lecsillapodott.

Minden megállónál fogyatkoztunk. Lassan szállingóztak kifelé az emberek, a kosarak, zsá- ■ kok és batyuk. Mire az Erdei kitérőhöz ériünk, már csak öten voltunk a kocsiban. A kalauznő a sarokban szundikált.

A két fiatal meg továbbra is olyan szorosan ült egymás mellett. mintha úgy lettünk volna, mint a paszuly a fazékban. i (palóc) 1

3- zepes termést adó silókukorica i gépi betakarítását.

A betakarítás kezdetén szö- • vetkezőiben megrendezték a járás termelőszövetkezeti vezetöi- ' nek tapasztalatcseréjét. A tsz- .vezetők jó tapasztalatokat sze- reztek az ároksilózás módjairól.

Hatvan Imid silókukoricát takarítanak be a kere&suránviak