Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)

1959-08-27 / 204. (205.) szám

fl patronázsmunka néhány tapasztalata Nyírbogdányban A Népbolt Vállalat kommunis­tái még tavasszal kaptak megbí­zást: segítsék a nyírbogdányi szövetkezeteket. Heteket töltenek községükben. Ismerkednek a kö­zösbeliek életével. Barátságot kö­töttek az egyénileg dolgozó pa­rasztokkal is. Valahányszor szót váltottak velük, mindig szóbake- rült a szövetkezetbeliek munkája, eredményé. Érveltek, vitatkoztak, oszlatták a kételyeket, erősítették a nagyüzemi gazdálkodásba ve­tett hitet. Jelentősen hozzájárul­tak a két szövetkezet területének és létszámának megkétszereződé­séhez. Deák elvtárs, a Népbólt Vállalat igazgatója és a többi dolgozók azonban nemcsak a ta­vaszi időszakban teljesítették hűen megbízásukat, hanem to­vábbra is együtt maradtak a szö­vetkezetiekkel Ha erős a pártszervezet... Miután felmérték, hogv elég gyenge a partéiét, a két termelő szüvétkezétben, egyik legfontosabb feladatuknak tartották ennek megjavítását. Ugyanis, hiányosan tartottak vezetőségi üléseket, a taggyűlést pedig összevonták a községi párt-alapszervezettel. Nem bontakozott ki megfelelően a közösben dolgozó párttagok ak­tivitása, kezdeményezőkészsége, önálló pártszervezet létesítését segítették elő, s a nyolc kommu­nistához legutóbbi taggyűlésükön újabb öt becsületes dolgozót ja­vasoltak felvételre. Egyhangúan szavaztak bizalmat Támba Mik­lós, a tsz elnökének felvétele mellett is. A pártmunkára vonat­kozóan tervet készítettek, rend­szeressé teszik a pártrendezvénye­ket.. A segítségadással megbízott kommunista csoport — melynek tagjai Deák, Bacsinszki, Kurucz és Raduciner elvtársak, valamint a vállalat pártszervezetének tit­kára, főkönyvelője — abban is jelentős segítséget nyújtott, hogy a tavaszi szám- és területbeli fel­lendülés után viszonylag gyorsan rendet teremtettek a munkaszer­vezésben. Az új belépők és a ré­gebbi tagok közül néhányan kü­lönböző vezető beosztásba vágy­tak. Ez önmagában nem hiba. Egyesek azonban azt hitték, mun­ka nélkül is lehet eredményeket elérni. Ez ellen a káros nézet el­len meggyőzéssel küzdöttek s el­érték, hogy a vezetői tisztségben dolgozó szövetkezeti tagok be­csülettel megálltak helyüket a termelő munkában is. Ennex eredményeként a tavalyi 12 má­zsa átlagos gabonaterméssel szem­ben az idén 15 mázsás átlagot értek el, jelentősen többet, mint a még egyénileg dolgozó parasz­tok. Figyelemmel kísérték az osz­tályellenség ténykedését, akik így ágáltak: „Lennétek még ti cselé­dek!” Szerették volna eltántorí­tani a szövetkezeti útra lépett dolgozókat. A kommunisták, a becsületes szövetkezeti tagok ébersége azonban megakadályoz­ta aknamunkájukat. S az ered­mények láttán a nyár folyamán újabb hat dolgozó paraszt kérte felvételét a közösbe Soltész Imre tekintélyes dolgozó paraszttal az élen. Mit hoz a málna és a szamóca? Hiábavaló a pártmunka, ha nincsenek megfelelő gazdasági éredmények. Az átlagtermések növekedése, a fegyelem javulása és egy. sor tényező igazolja a po­litikai munka hatását. Javasolták, fejlesszék az állatállományt, nö­veljék a takarmánybázist, hneg- felélő arányú beruházást eszkö­zöljenek. Szavuk meghallgatásra talált. A Rákóczi Tsz 40 darab sőremarhát értékesít 70 ezer fo­rint jövedelemmel. A Petőfi Tsz 30 darab előhasi üszővel gyara­pítja állatállományát. Ezek elhe­lyezéséről is időben gondoskod­nak:. 100 férőhelyes tehénistállót építenek. Növelik a juhállományt is. A dolgozók foglalkoztatása ér­dekében a patronálok javasolták: létesítsenek kertészetet. A málna és földieper termesztése igen jö­vedelmező. Holdanként 18 ezer fo­rintot hozna. Felajánlották segít­ségüket, hogy városunkban, eset- leg*.JS4iskolccn elárusító helyet lé­tesítenek a szövetkezetbelieknek, ha a helybeli piacon nem tudják értékesíteni termelvényeiket. Bog- dány híres almatermő tájon van. Százezreket, milliókat könyvel­nek el almából. Ez is hozzájárult, hogy ebben az évben már két­szer osztottak előleget. S hogy ez folyamatos legyen a Rákóczi­ban, újabb 30 holdat gyümölcsö- sítettek. Arra is kiterjedt a pat­ronálok figyelme, hogy a silöta- karmányt ne földdel, hanem mű­S%ép termés, jfó vezetés a 87amo§kéri ílj Elel Termelőszövetkezetben (Tudósítónktól) Keveset hallott eddig a megye a szamoskéri Űj Élet Termelő­szövetkezetről. Legfeljebb annyit, hogy az 1950 március 14-én ala­kult közös gazdaság kiállta az 56-os és az azelőtti vihart és meg­állóit a talpán. S most elérkezett áz Űj: Élet Tsz egy olyan lépcső­fokra, mikor szerény munkálko­dásukra felfigyelhetünk. Az Üj Élet Tsz jelenleg 300 holdon gaz­dálkodik, harminchét taggal. Kö­zöttük hat nyugdíjas. Istállójuk­ban 72 vegyes szarvasmarha, 143 sertés és 8 ló van. Rögös útról jutott a mai útra a gazdaság. Hosszú évekig a rendszertelen gazdálkodás, a gyenge vezetés miatt nem tudtak felülkerekedni a bajokon. Ez év tavaszán kez­dődött a megtisztulás. Először át­szerveztük a pártszervezetet, majd a szövetkezet vezetésben csináltunk rendet, a tagság le­váltotta a régi elnököt és helyeve Csernyi Lászlót, az ököritófülpös: tanácselnököt választotta meg. Ta­vasz óta a termelőszövetkezet és a vezetőség közötti viszony ör­vendetesen megjavult és ami szintén jó, naponta segít a párt- szerveze t a termelési gondok megoldásában. A közös erőfeszí­tésnek köszönhető, hogy ebben az évben jó jövedelemmel zár a tsz. Ez új munkakedvet csinál a tag­ságnak. A növénytermelésben összesen tizennyolcán dolgoznak, nekik kell gondoskodni a 300 hol­das tábla gondozásáról, ápolásá­ról, betakarításáról. S derekasan elvégzik a munkát. A gyakorlatban teljesíti a téesz a párt március 6-i határozatát, több mint 15 százalékkal maga­sabb terméshozamot érnek el mint a múlt évben A tervezett 38 forint 60 fillér helyett 40—42 forintot akarnak osztani egy-egy munkaegységre. Csak néhány adat az idei szép termésről: őszi búzá­ból (72 hold földön) 10,5 mázsa holdankénti átlagot terveztek, a tényleges: 12,60 mázsa, őszi ár­pa: 44 hold, tervezett átlag 12 mázsa, tényleges 14 mázsa, kuko­rica: 30 hold, tervezett átlag 15 mázsa, várható 18 mázsa, s'.b. Bú­zából 2,6 mázsával, őszi árpából 2 mázsával termeltek többet, mint az egyéniek. Sck sagítséget ad a munkához a gépállomás is. Komlóssy Béla a JB. munkatársa Mátészalka anyaggal fedjék le. A javaslatot megfontolják. Az idén vásároltax egy—egy Zetort, a Rakóczi-beliek egy törpe mindenesgépet. A Pe- tőfi-ben kutat létesítenek, 10Ó fé­rőhelyes tehénistállót építenek. Szélesítik a kulturális lehetősége­ket: legutóbb televíziót vásárol­tak. A kettős könyvvitel megho­nosításában r-r a Népbolt Válla­lat főkönyvelőjének dicséretére legyen mondva — is értek el eredményeket. A számvitel átte­kinthető, a nyilvántartás napra­kész, s most már szakmai to­vábbképzésben is részt vesznek a szövetkezeti könyvelők. További célkitűzések A község dolgozóinak döntő többsége a szövetkezeti utat vá­lasztotta. Fontos feladatuknax tartják a dolgozók öntudatának, jellemének formálását. A kom­munistákat helytállásra, a kitű­zött feladatokért való lelkesedés­re, egymás iránti tiszteletre, meg­becsülésre nevelik. Javítani kí­vánják a pártrendezvények szín­vonalát, a tömegszervezetex munkáját. Különösen az ifjúság nevelésére fordítanak nagy gon­dot. Pártonkívülieket is bevon­nak a pártoktatásba, állandóvá teszik a szövetkezeten belüli fel- világosító munkát. Van még ten­nivaló a közös vagyon védelmé­ben, gyarapításában is. Növelik a felelősségérzetet a közös va­gyon és a munkaegység iránt, öntudatra épülő fegyelmet terem­tenek. Segítséget kívánnak adni a munkaszervezés további töké­letesítéséhez, a nagyüzemi gazda­ság ‘ irányításához, különböző üzemágak kialakításához. A Népbólt Vállalat kommunis­tái sokat tettek a nyírbogdányi szövetkezetek gazdasági, politikai erősítéséért. Keresik azonban tovább a segítségadás különböző formáit. A munka során tapasz­talatokat szereztek, ezeket értéke­sítik. Feladataikat a felszínre ke­rülő kérdések alapján határozzáx meg. Ehhez viszont szükséges, hogy továbbra is rendszeresen lá­togassák és segítsék a bogdá- nyiakat Nagy Tibor lem elég csak jól leemelni Ennyi jó hírrel még soha nem találkozott az ember a ter­melőszövetkezetekben, mint napjainkban. Ha hivatalos má­zsakönyvek nem igazolnák, sokszor már túlzott dicsekvés­nek tűnne, ahogy az eredmé­nyekről beszélnek. A 14—15 mázsás átlagtermésekkel úgy dobálóznak a cséplőgépek mel­lett, mint évekkel ezelőtt a 8—10 mázsával. A minap ököritón jártunk, ahol a Szamosmenti Termelőszö­vetkezet raktárosa hasonló ered­ményeket jegyeztetett velünk a noteszba, őszi árpából 70 hol­don 16 mázsa 70 kilós átlagot értek el, zabból 17 holdról 14 mázsás átlagot takarítottak be. Őszi búzát 270 holdon termel­tek, a cséplésnek akkor a két­harmadánál tartottak és már 28 vagon terményt vett át a rak­táros. Körülbelül 40—42 vagon termésre számítanak, ez olyan 16 mázsa körüli átlagtermésnek felel meg. Néhány hold jó fek­vésű talajon ilyen eredményt elérni könnyebben lehetséges, de 270 holdon, ez már szót ér­demel. Dicséretes ez az eredmény, büszkék lehetnek rá! Azonban... Ezekben a napokban nemcsak azt jegyezheti fel az érdeklődő a szövetkezetekben, hogy mi­lyen termést értek el, hanem egyebet is. A nyíregyházi Dó­zsa TSZ korábban 1000 mázsa kenyérgabona eladását tervezte az államnak, most a jó termés láttán úgy döntöttek, hogy 2400 mázsát adnak el. A nyíregyházi Ságvári TSZ-ben 1100 mázsa helyett 1600 mázsát adnak el és így sorolhatnánk a többieket is, ez az általános. Az ököritói Szamosmenti TSZ azonban kivétel. Augusztus 25-én még egy mázsa kenyér- gabona eladásáról sem tudtak beszámolni. A télen készült ter­vük szerint 10 mázsás átlagter­méssel számoltak, ami 27 vagon össztermésnek felel meg. (Ebből is illet volna valamit eladni, mert akik a műtrágyát gyártják Pé­ten és a Vörös Csillag-traktor- gyáriak is kenyéren élnek.) — Mondjuk ez a 27 vagon termés kellett a tagságnak, (3.5. kiló munkaegységenként), vetőmag­nak és a különböző alapokra, de hogy még most sem jusson eladásra, amikor holdanként 6 mázsával — összesen 15 vagon­nal többet termeltek, mint a tervük volt, ez már egy kicsit visszás dolog. Semmiféle szíves­ségről nincs szó, hiszen tisztes­séges árat kapnak a gabonáért a parasztok, a szövetkezetiek pe­dig még külön nagyüzemi fel­árat is kapnak. Amikor a jó termés okairól beszélgettünk Csernyi László raktárossal, elsősorban a trak­torszántást és a műtrágyát di­csérte. Azt is elmondta, hogy az őszi vetéshez többszáz má­zsa műtrágyával rendelkeznek, az őszi árpa talaját pedig a traktor már elő is készítette. Beszélni lehetne arról is, hogy a munkásosztálynak mennyi köze van ahhoz, hogy ők a volt uradalmi földeken ilyen nyu­godtan, maguknak termelhet­nek, de ne menjünk ilyen messzire, csak napjaink árucse­réjét nézzük és akkor minden hosszasabb gondolkozás után rájönnek az ököritóiak is, hogy a 15 vagon feleslegükből illene valamit el is adni. Jól termel­ni még nem teljes dicsőség. — Több, olcsóbb iparcikket csak úgy vásárolhatnak, ha fölös terményeiket értékesítik az ál­lamnak. CSIKÓS BALÁZS. Télen-nyáron az utcán Szaporán hunyorgatok, igy igyekszem előre a vakító napsütésben. Kis enyhülés végett beme­nekülők a Tanácsháza árkádjai alá, mikor meg­csiklandozza az orromat a frissen sült sütemény Hala. Azonnal a pénztár­cám után kapok, mert ennek a csábításnak ne­héz ellenállni, s félszem­mel elégedetten állapí­tom meg, hogy minden­ki hasonlóképpen jár. Hosszas szemlébe kezdek a kiflik, zsem­lyék, pogácsák, bucik, kalácsok felett, és csa­lódottan fedezem fel, hogy sóskifli — nincs. — Nem kapunk — mondja Csáki néni saj­nálkozva, és én, kényte­len vagyok megeléged­ni egy vajaspogácsával. — Hű, de meleg van — kezdem a beszélge­tést, — elég lehet egész nap itt állni. — Megszoktuk már — mosolyog a néni, — az­tán még mindig jobb, mint télen. Védekezünk is ezzel-azzal — és a nagy szalmakalapra, meg a szódásüvegre mu­tat. — Egy fonott kalá­csot kérek' — Két kiflit! — Sóskifli nincs? — hangzik közbe-közbe, s én türelmesen álldogá­lok, pogácsámat tnaj- szolgatva. — Kint vagyunk mi lélen, nyáron — foly­tatja — most ebből él a család. Én hadiözvegy vagyok, öreg szüléimét, meg 3 gyereket tartok el a sütemény árulás bál. A kislányom már segí­teni is tud. — Oldalra ryjz, ahol Évike nagy ouzgalommal osztogatja a zsemlyéket. — Aztán mikor tudnak a legtöbbet áruim? — kíváncsiskodom. — Ősszel, tavasszal, ilyenkor napjában 2003 —2500 kifli is elmegy. Legnehezebbek a téli hónapok. A forgalom is kisebb, meg aztán egész nap kint állni a hideg­ben... Rendszerint vált­juk egymást. Ügy látom, itt szere­tik a tisztaságot, miköz­ben a fehér kötényt, a tiszta papírokat, a pa­tyolat kendőt nézem, amivel a kosarat lete­mették. — Tudja fejezi be az eszmecserét Csáki néni — mindig arra tö­rekszünk, hogy eleget tegyünk az emberek óhajának. Télen, nyá­ron igyekszünk, friss, sokféle süteményt árul­ni...-k — Népszabadság van? Ludas Matyi? — nagy a forgalom az újságárus bódé környékén. Bocskai Béláné meg- törli egy kicsit a hom­lokát — cudar meleg az a bódé — s máris mosolyogva fordul a ve­vő felé: Nők Lapfát? Tessék — Mit kérsz kisfiam? Pajtás? Jönnek-mennek az emberek. — Hát ez az én vi­lágom — néz rám az asszony — emberek, új­ságok, könyvek... — Már 4 éve minden reggel átolvasom a la­pokat, hogy mindenki­nek ízlése szerint ajánl­hassak. Nem is hinné, mennyire rá van írva az arcokra, mi érdekli őket. Ezzel szórakozom: meg­próbálom kitalálni: mi­vel foglalkoznak, s esze­rint ajánlok.., — Hogy mikor olvas­nak legtöbbet? — Télen. Ez az én tapasztalatom. Leginkább képes lapo­kat, a Ludas Matyit, a napilapokat keresik... és tudja, mi az érdekes? Az emberek a helybeli eseményekre, hírekre kí­váncsiak nagyon... — Ó, vannak itt jő könyvek is! — élénkü­lök meg, s nézegetni kezdem a polcokat. — Vannak bizony. A járókelők főleg Jókait szeretik, a Vidám köny­veket, a külföldi klasszi­kusokat. Látja, nem unatkozom én itt soha. Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon fnflag, de elterelem a figyel­memet erről kis olvasás­sal, nézegetéssel, beszél­getéssel. Időként kime­gyek egy kicsit a bódé elé, topogok, de kirá­zom magamból a hide­get, vagy levegőzöm, aztán vissza. Szeretem a munkámat... az em* bérekét... S ez így folyik télen, nyáron.., (bodnár) t

Next

/
Thumbnails
Contents