Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)
1959-08-23 / 202. szám
Van még mit tenni Kékesén Még most is visszaleng, utadon kísér és nyugtalanít egy munkásember feleségének néhány szava. Az úton találkoztunk, ismerősként üdvözöltük egymást, s amikor érdeklődtem a ■ férjé, Zsiga felől, nem kis cinizmussal azt mondta: — A Zsiga...? Ne kérdje. Lelkesedik” a lelkem... És ennél a szónál, hogy lelkesedik, észrevehetően erősbö- dött a hangja. Persze, hogy feltűnt nekem, és nem bírtam a kíváncsiságommal. Akkor mondta nekem ez a munkásfeleség, hogy jó, jó, p megérti ezt az egész munkaversenyt, meg sztahanov-mifélét, csak éppen • haszontalanságnak tartja az egészet, merthát a Zsiga eddig még „semmi” jót nem vitt a „konyhára” belőle. Még azt is hozzátette: „Tele gyomorral könnyebb a lelkesedés...” — és itt rámnézett, hogy értsek a szóból, mivelhogy neki mindenekelőtt a forint, a jobb étel, meg a pazarabbul berendezett lakás jelenti a lelkesedést... Nem szóltam ott semmit az asszonynak, később .Zsigától is csak burkoltan éídektödtem a dolgok felől, mire a lakatosfiú tűzbejött. Elmondta, hogy már korábban is, de különösen néhány hónapja baj van közöttük. Lassan tíz éve, hogy összekerültek, és most jön rá, hogy egészen különböző természetűek. fgy mondta: természetűek, — aztán ahogy tovább szőtte a szót, kiderült, hogy esetükben korántsem természetről, hanem valami egészen másról van szó. risznyájában tartott. Hazament, a felét megőrölte, megsütötte, a felét meg elvetette. Ezért eszünk ma búzakenyeret fiam, és ma van a kenyér ünnepe, az alkotmány ünnepe. De erről majd jövőre mesélek, ha nagyobb leszel. Most pedig siess öltözz és megyünk az ünnepélyre... Az erdőhóHak ajándéka Ez Gacsályban történt, az erdőháti faluban. Nemsokára ott volt az apa a fiával a vidám ünneplők között. Sok családfő szegte a szokásosnál ünnepélyesebben a kenyeret ezen a napon. Omlós, fehér kenyeret nyújtottak át a községbeli parasztok a vendégeknek, a munkásoknak. Erre a napra városi munkások érkeztek Gacsályba Nyíregyházáról, a mélyépítő gépek, földgvaluk, ásók mellől. Reggel 9-kor toppantak be a vendégek Pápai Márton igazgató vezetésével. Keményre cserzett kezek szorították meg egymást. A város: a munkás, és a falu; a parasztok kézszorítása volt ez. Jó erdőháti szokás szerint ízletes szatmári szilvapálinka, sertéspörkölt, rántotthús került az asztalokra. A vendéglátó a fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő Dózsa termelőszövetkezet volt. Az omlós búzakenyeret az elnök adta át a munkásoknak, jelképezve a testvéri együvétartozást. A délelőtti műsor után egész nap tartó barátkozás, tere-fe- re költözött a faluba. Az erdőháti emberek elújságolták, milyen mostoha, makacs föld ez az övék, ezelőtt holdanként 5 mázsánál többet nem tudtak tőle kicsikarni, de mostmár beadja a derekát, a közös művelés alatti földön holdanként 10 mázsát arattak. Nem dicsekvésképp, de megemlítették, mit tesznek a város, az ország asztalára. Az ősszel 300 mázsa ke- nyérnekvalót, 300 hízott sertést, 130 hízott marhát és 150 ürüt küldtek a munkásoknak. És jövőre még többet. A nyíregyházi mélyépítő munkások szerényen, de annál bizakodóbban megemlítették, hogy. az első félMarx elmélete ma már közkincs az emberek között. Ez a mondás is szállóigévé lett, — csakúgy'" mint a" többi: „A lét határozza meg a tudatot”, Másszóval: a nagyobb dai-ab kenyér, a több és finomabb ruha, a tisztességesen berendezett lakás, az öröm a gyermekek arcán. Visszacsengnek a munkásasszony szavai, Zsiga baráti őszintesége és a marxizmus közismert tétele. Mi is hát _ a helyzet manapság nálunk, he! tartunk a ,'telehas” dolgában, van-e alap a panaszra, a cinikus hangnemre . ..? Ha egészen közönséges akarnék maradni az említett esetnél, annyit mondanék: egy as-- szeny véleményével állok szemben, aki a szépen kereső férje melett kászálódott ki a városszéli nyomornegyedből, ahol kislánykorában minden este epedve várta az özvegy anyját, aki a kötényében vilte haza a népi mosásért lökött néhány falatot — és most folyton szekálja a férjét amiatt, hegy szocialista munkabrigádot szervez, meg elsőként írja alá a takarékossági felhívást, esténként újításon töri a fejét... — de a porszívót még mindig nem tudták megvenni... Csak ez így nagyon egyszerű lenne. A világ sera sokat változott azalatt, míg a mosónő lánya felcseperedett, s a városperem rogyadozó társbérletéből évi tervüket 116 százalékra teljesítették. És hosszasan elbeszél, gettek arról, hol, mit építenek a termelőszövetkezeteknek, a falunak, hogy élnek, küzdenek, melyek a gondjaik... A megye legtisztább falujában Míg Gacsályban tetőfokára hágott a jókedv, a barátkozás, a szomszédos Tisztaberekén az új kultúrház előtt gyülekeztek a falu lakói. Tisztaberek nevén hordja a jelzőjét, talán a megye legtisztább községe. Ezen a naoon a ,szo’-Losnál is tisztább, ünnepélyesebb ruhába öltözött. Az emberek is ünneplő ruhájukat vették fel, meghallgatták az ünnepi beszédet, a rövid kultúrműsort és hazamenet munkával ünnepeltek. Az eső, az időjárás nagyon hátráltatta a cséplést és 20-án késő délután fejezték be a munkákat. így Nagy Mihály etető, ifjú Korpás József és Práda Ferenc, szalma- rakók és a többiek a Petőfi Termelőszövetkezet tagjai, Csányi Ilona, Csányi Júlia, Pólyák László, Pólyák Pál, Szabó Gyula az új kenyér elkészítésével voltak elfoglalva. Talán ők, a termelőszövetkezeti község lakói töltötték legmaradandóbb elfoglaltsággal idejüket, a kenyér ünnepén az új kenyérnek „áldoztak” .., Augusztus 20. Zajtán Ünnepelt, félig munkával, félig pihenve Zajta termelőszövetkezeti község is. Ide a nyíregyházi MÁV fűtőház munkásai jöttek el, a község meghívására. Kiket is hívjunk meg, kiket ismerünk a legjobban? — tűnődtek a zajtaiak. És rájöttek, minden nap találkoznak velük, a legtöbb ember, a legtöbb falu találkozik velük, a vasutasokkal, őket hívták meg hát. — Vonatindulásig jól szórakoztak, kellemesen érezték magukat a barátságos környezetben. A barátság tovább is tart, kölcsönösen felkeresik egymást, — mondták a búcsúnál a munkás-paraszt találkozó résztvevői. (P. G.) bekerült a központban lévő két- szoba, összkomfortba. Teremtett az emberi kéz kenyeret, meg hozzávalót, megnőttek az igények, mint ahsgy nagykorúvá lett az egész társadalom. Kicserélődtek, többen vannak az új mezivendégek, a színházlátogatók, másféle embereknek játszanak a presszók és étterm« zenészei, színesebb és más a korzó képe is, mint volt egykoron. Az egykori, kevésszámú pohártörő ficsúr duhaj helyett ma munkáskezek koccintják össze poharaikat az egészségre az életre, örömükre. A lét határozza meg a tudatot... Dehát mi van Zsigáéknál? Koplalnak, rengyoskednak talán? Tőle kérdeztem meg, hogy az ő szájából halljam ez igazságot. Ezernyclcszázat keres havonta. kevesebb nem volt már másfél éve. Prémium negyedévenként van. csak amikor betegeskedett, akkor nem kapott. Van már oklevele, meg újításért járó jelvénye is, amivel mindig felmarkolt egy kis „dohányt”. Kevés szóval: kétezren felül visz haza. Né;-yen élv k ebből, ők ketten, meg a két gyerek A lakáét ke tá. . a ig fizetnek érte többet a villany- számla összegénél, tejet herdat- nak, hóeiején veszik meg a fűszerfélét, a liszttel, zsírral eg: ült, a l_r t ...í, a szerzik be... Ez úgy havonta Az utóbbi hónapokban sokat javult a kékesei pártszervezet munkája. A feladatokat előre meghatározzák, tervszerűen dolgoznak. Gondosan készülnek a kéthetenkénti vezetőségi ülésekre. A központi feladatok mellett — mint a következő évi pártoktatás megszervezése — igyekeznek helyi jellegű kérdésekkel is foglalkozni. Alapos mérlegelés után tárnak taggyűlés elé egyes megoldásra váró feladatokat. A pártvezetőség szívesen foglalkozik az egész községre kiterjedő tennivalókkal. így volt ez az aratás idején is. Ugyanis már évek óta baj van községükben az állattenyésztéssel. A kommunisták viszont kötelességüknek tartják, hogy ebben is segítsenek. Taggyűlésen határozták el, az állatállomány növelése érdekében bővítik a takarmány területet, felvilágosító munkával segítik, hogy a learatott terület 30 százalékán másodnövényt termeljenek. Érveltek, bizonyítottak, vitatkoztak, példamutatással segítették a taggyűlés határozatának va’ó- raváltását. Tervük sikerült: 300 holdon 1 vetettek másodnövényt. Mo§t már csak az volt. hátra, hogy növekedjék az állatállomány is. Szaporodjak azonban a „kényszervágások”. Lehet ez ellen tenni valamit? Figyelmeztessenek minden gazdát? Ez nem lenne jó megoldás. Taggyűlés elé terjesztették ezt a kérdést is. Majd a kommunisták találnak megoldást. így is volt. Határozatba foglalták: a pártvezetőség beszéljen az állatorvossal, kérjék segítségét. S amióta az állatorvos is bekapcsolódott az állattenyésztés fellendítéséért végzett pármunkába, azóta megszűntek a gyakori „kényszervágások”,, igyekeznek minden növendékjószágot felnevelni. Ugyancsak szép eredményeket értek el a burgonyabogár elleni védekezésben, a gyümölcsönyolcszáz—-ezer forint. Ezer körül mindig megmarad... (Nevetett Zsiga, idegesen, ahogy még hozzátette: „A telehason felül...!”) De a feleseg nem hagy nyugtot. Még több kellene neki. Minél több van, annál többet akar... Zsiga mar egyszer majdnem odamondta neki, hogy megrögzött harácsoló, — de aztán mégis lehiggadt. Van-e értelme unásig bizonygatni, hogy manapság emberségesebb az élet, mint volt valaha is. Itt egy nép emelkedik feljebb és feljebb a munkáskezek teremtése nyomán. Együtt, az egész társadalom. Csakhogy, — mint a Zsigáék esete is igazolja — némelye» túlságosan is gyorsan felejtenek, s a tegnapi ételmaradé- ket egyenesen a tejfölös csirkével, az egykori szobalány seprűjét a porszívó géppel akarják felcserélni, máról holnapra. S ha ez irányú „lelkesedésük” még itt-ott nehézségekbe ütközik, hát ócsárolják az új világ építését, olykor összekülönböznek még élettársukkal is. Szép és nemes igyekezet vágyni a még többre, a még könnyebbre. De ér-e valamit is ez a törekvés, ha levegőből óhajtjuk leakasztani a szekrénysök, szőlőskertek ápolásában. Itt is a kommunisták jártak élen, beszélgettek ennek jelentőségéről. örvendetes, hogy a 1 népfront-bizottságot is bevonják a párthatározatok megvalósításáért végzett munkába. Mikor elhatározták a májusi taggyűlésen, hogy az idei terméseredményeket 6.2 százalékkal növelik, s ennek érdekében párosversenyre hívják a szomszédos Tiszakanyár község dolgozóit, ezt népfront-összejövetelen is megvitatták. Egyes kérdésekben azonban következetesebbeknek kell lenniük a kékesei kommunistáknak. Előfordul, hogy a taggyűlésen hozott határozatokat késve hajtják végre. A 6,2 százalékos termésemelésre vonatkozó feladatok kidolgozását is késve teljesítették a tanácson dolgozó kommunisták. Arról sem tájékoztatták a taggyűlést, hogy milyen célokat tűztek ki a tiszakanyáriakkal való párosversenyben. A pártcsoportvezető szerepével, feladatával is behatóbban kellene foglalkozni. Nem elegendő ugyanis, ha csalt a bélyeget juttatja el és taggyűlésekre mozgósít Szarvas elvtárs. Törődni kell a párttagok nevelésével, örömeikkel, gondjaikkal. Beszélgessenek a taggyűlésre kerülő napirendekről, kérjenek véleményt s hallgassák meg a párttagok javaslatait. Szilárdítsák főleg az ideológiai egységet. Arról is többet kell beszélni, hogy a párton belül a vallás nem magánügy. Szélesítsék, terebélyesig sék a jó, hasznos vonásokat, jelenségeket. Konkrét feladatokkal bízzanak meg minden kommunistát, hegy a vezetőség újjáválasztása tiszteletére ne maradjon pártmunka nélkül a pártszervezetnek egyetlen tagja sem. A megbízásokat pedig kérjék számon, beosztásra való tekintet nélkül. Ha így lesz, még nagyobb megbecsülést szereznek, Nagy Tibor be valót, vagy - érdemtelenül, jogtalanul akarjuk tányérjainkra rakni a bécsi szeletet? Marx tétele időálló, érvényes ma is. Csakhogy a LÉT örömtelibbé tétele nagyonis a LELKESEDÉS függvénye. Különösképp nálunk, ahol a cél az egész nép jólétének az elérése. Meglehet, hogy egyidőben frázissá vált a népjólét hangoztatása, de ma, amikor biztos alapra történik a falak felhúzása, amikor a javak elosztása már sem kesztyűs - kezek' cselekedete, hanem a tehetség és a teljesítés függvénye, — ma ez a szó létjogosult. Nem kétséges, hogy az egyes ember és' az egész társadalom erőt és verejtéket áldoz minálunk is, hogy a terveink valósággá testesedjenek, Ezért pedig — mint a tények !3 mutatják — érdemes lelkesedni. Józan dolog-e hát pillanatnyi telhítstlensággel, türelmetlen mindentakarással visszafogni a tegnapot még nem felejtő és a máért mindenre kész munkásemberek kezét? Zsiga bízik, csakúgy, mint sok-sok társa: ez a fáradozás a munkabrigádoknál mielőbb eredménnyel jár. Mostmár — ezt ő vallotta be — nem is a pénz izgatja, amit újításáért, meg a brigád terven felüli munkájáért kapnak, hanem az* hogy újra olyannak lássa fele-- ségét, mint amilyen az új lakás avatásakor volt. Az örömtől szótlannak. Mert — hiáPa, ő már csak ilyen marad... — sehogyse tudja megérteni a3 asszony cinizmusát...! Angyal S. ^gémjeink eíozüik % Erdőháti ünnepnap . Reggel. történt. Az erdőháti falucskában kenyeret kért a fehéren csurgó tejhez a család szemefénye. Az apa megszokott mozdulattal nyitotta fel a kisládát és derekához illesztette a jókora, piroshajú kenyeret. Leszelt egy karajt és nyújtotta a türelmetlenkedő apróságnak. S míg az majszolni kezdte, mohón, az apa fejében rég hallott mese képei elevenedtek meg. És mondani kezdte: Búzaszemek a tarisznyában Tudod, kisfiam, élt egyszer, régen, egy gazdag úr. Merre a szem ellátott, övé volt minden . fűszál, minden porszem. A nagy úrnak annyi volt a kenyere, hogy még az állatokkal is azt etette. Élt távolabb, a szikes, mocsaras világban egy szegény fiú, akinek annyi kenyere sem volt, hogy beteg, öreg anyját megetesse. A szegény fiú egyszer megunta a nyomor- gást, vállára akasztotta tarisznyáját és elindult, egy falat kenyér után. Élért a gazdag úr birtokára. — Itt már learatták a búzát, asztagban álltak a keresztek. A fiú lopva odaballagott a puszta tarlóra és elkezdte szemelni a kihullott búzaszemeket. Gyűltek, sokasodtak a szemek, s azt se bánta, hogy a tarló véresre karcolja a lábát. Mindig az éhező anyját látta maga előtt. Egyszerre azonban patkócsattogás verte fel a csendet, a gazdag úr hajcsárai érkeztek és megragadták a fiút. A szegény csak azt kérte a martalócoktól, mielőtt lenyakazzák, hadd furulyázza el a kedvenc nótáját. S a furulyaszó szomorú dallama eljutott a környék szegényeihez. Megmozdult a határ. Jöttek, siettek minden oldalról, kaszával, kapával. A hóhérok elfutottak. Mihamar égiháborű tört ki, szénné változott a gazdag úr termése, nem maradt, csak any- nvi szem, amennyit a fiú a ta-
