Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)
1959-08-22 / 201. szám
Kádár János elvíárs beszéde a győri nagygyűlésen {Folytatás a 2, oldalról). — Az emberekhez való viszonyunkban az elmondottakból fakad politikánk lényege. Mindez! részé umlt a törekvésünknek, hogy még jobban tömörítsük a nemzet minden alkotó erejét és aki képes becsületes mune nagy célok megvalósítására. Az eddigi helyes úton fogunk járni továbbra is. — Szépek tehát az eredmények, de mindjárt megkérdezhetné valaki: hát gend, nehézség nincs már ebben az országban? Van tond is, van nehézség is. Ezek azonban egy igaz ügyet jól képviselő párt és a hatalommal hegyesen élő saját szocialista életét Építő nép gondjai. Ezek már #lyán gondok, melyek a párt és ) nép számára a szocializmus építése rrr nctében jelentkeznek is amelyeket , ngpról-napra, hó- aapról-hónapra a fejlődés követelményeinek megfelelően oldunk meg. Az a szocialista lelkesedés és a társadalom vezetéséért érzett felelősség, ami a munkások nagy tömegeiben mar él, hassa át az egész munkásosztályt! — A parasztság egészét is hassa át a felelősség a nép jobb életéért. A parasztember ne csak egyéni érdekeit nézze, hanept gondolkozzék, mint közösségi lény is, mint a társadalom tagja, a nemzetnek, a hazának hű fia. A föld a nemzet kincse, a nemzet vagyona. Ki, hogyan gazdálkodik vele, ezért erkölcsi felelősséggel tartozik az egész nemzetnek. Most az ipar 350 százaléka annak, ami 1938-ban volt, a mezőgazdaság viszont csak 115 százaléka. Azt hiszem, mindenki érő, hogy a különbség elég nagy 6» ennek a különbségnek a hátrányát az egész nép érzi. A jó ipar mellett jó mezőgazdaság is kell ahhoz, hogy a nép jobban, még jobban éljen. Legyen a mezőgazdaság korszerű, s amikor a parasztember a saját számvetését készíti, gondoljon arra is, mivel kell hozzájárulnia a nemzet ügyének elöbbreviteléhez. — Az értelmiségnél is van még igazítani való. Dobi elvtársnak igaza van, amikor mondja, hogy elért eredményeinkben az értelmiség munkája is benne van. Különösen vonatkozik ez a műszakiakra, mérnökökre, kutatókra, tudósokra és részben a - művészekre is. Sok szép művészeti aloktás született a közelmúltban, jó drámák, filmek, szobrok, képek. Az írók is írnak. írnak jó regényeket és szép költeményeket. De azért van még igazítani- valója az értelmiségnek. Állítom, nincs az a magasrapgú pártfunkcionárius, állami tisztviselő és nincs az a még olyan nagy író sem, aki valami szívességet tett a népnek azzal, hogy melléje állt és a szocializmus ügyét segíti, A dolog fordítva van: a párt és az állami emberek, a tudósok, a művészek és az mert nélküle nem tudnánk felépíteni a szocializmust, megoldani a nép életszínvonalának további tartós emelését. — Most az a feladat — folytatta, — hogy a termelőszövetkezeteket erősítsük, de — mint a márciusi határozatban is benne '.Hit — a mostani erősíl-ssíl a fejlődés újabb feltételeit is megteremtjük, Az ellenkára, azt bevonjuk a szocializmus építésébe. Népfront-politikánk lényege: úgy | véljük és valljuk, hogy a szocialista társadalom felépítése, az ország felvirágoztatása nagy nemzeti cél és ennek megfelelően csak az egész dolgozó nép műveként jöhet létre. Helyes tehát és írók legyenek büszkék arra, hogy a nép ügyét segítik, hegy teljes meliszélességgel állnak oda a szocializmus ügye mellé. Ez a népi hatalom akkor is, amikor árnyék esett rá, ragyogóbb, dicsőbb és nagyszerűbb volt, mint a horthysta hatalom bármikor, bárhogyan is kisminkelte magát. (Helyeslés, nagy taps.) És ezt az értelmiségnek is tudnia kell. Az igazság az: nem a nép van azért, hogy egy írónak legyen valamiről írnivalója, hanem fordítva: az író legszebb feladata, hogy a nép ügyét segítse, a nép harcát támogassa. A közügyekkel foglalkozók, köztük az újságírók felelősségéről is beszélt Kádár János elvtárs. — A vezetésnél is lehetne se- gíterti — folytatta ezután. Általában rendesen megy a munka, dz igazgatók, tanácsemberek, vezető állami tisztviselők dolgoznak, de nem úgy, hogy a munkájukon ne lehetne javítani. Van egyes vezetőinkben bizonyosfajta tehetetlenség. Gyorsabban, jobban dolgozzunk, több felelősséggel, kevesebb tehetetlenséggel. A takarékosság is szükséges. Minden ember, aki közpénzt kezel — és sokan kezelnek közpénzt — bánjon oly takarékosan a közpénzzel, hogy minden fillérrel el tudjon számolni. Ha saját pénzéről van szó, akkor sem árt, ha egy kicsit takarékos — különösen mondjuk szombat délután, — de ha közpénzről van szó, mindig takarékosnak kell lennie, mert a nép munkájából alkotott érték szent dolog ebben az''országban! — A kommunistáknak, a párt- szervezeteknek — folytatta Kádár János elvtárs — többet kell foglalkoznak a termeléssel, az építőmunkával. Szokják meg, hogy a munkáról nem elég csak beszélgetni, a jó munka intézkedéseket, közbelépést, javaslatot is kíván, a hibák korrigálását. Bízunk abban, hogy pártszérveze- teink a kongresszusra készülve sokat foglalkoznak az építőmunka egyes kérdéseivel. A kommunisták, a pártszervezetek az iparban, a bányászatban, a közlekedésben, a mezőgazdaságban és a kereskedelemben éppúgy, mint a kultúra területein, emeljék magasabbra a kongresszusi verseny zászlaját. Támaszkodjanak még bátrabban és az eddiginél is nagyobb bizalommal a tömegekre; a tömegek pedig még nagyobb lelkeseássel kövessék a pártot és akkor minden célunkat elérjük, amit erre az évre magunk elé tűztünk, sőt túl is teljesítjük. Beszéde további részében a termelőszövetkezeti mozgalommal foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy séget meglepte az idei gyors fejlődés. Most tehát, miután utólag észhezkapett, hazudik, rágalmaz, támad. De számunkra — éppen mert az egész nép ügyéről van szó — a termelőszövetkezetek fejlődése szent dolog, a termelőszövetkezeteket mindenkivel szemben megvédjük. A termelőszövetkezet a nép, a parasztság boldogulásának döntő fegyvere, tehát mindenkinek. — Az ellenség azt is mondja hogy nem tudunk kellő anyagi feltételeket biztosítani és megijedtünk a gyors fejlődéstől. Komolyan mondom, ilyen ijedelmet minden negyedévben vállalnánk. Ami pedig az anyagi eszközöket illeti, az ellenség hazugságaival szemben az a valóság, hogy a párt. a kormány felhívására a mezőgazdasági gépgyárak, a vegyiüzemek, az építőanyagipar, terven felül a traktorok, a silókombájnok százait, a műtrágya ezer tonnáit és a téglák millióit adták a termelőszövetkezetek anyagi megerősítéséhez. A Központi Bizottság és a kormány pedig — a múlt évi gazdasági eredményekből — jelentős számú gépet, nagymennyiségű műtrágyát és sok más, fontos cikket vásárolt külföldről, elsősorban a Szovjetuniótól. Ismeretes, hogy több mint kétezer traktort és több mint háromszázezer tonna műtrágyát vásároltunk. A kormány ezen kívül igen jelentős pénzösszeget biztosított, hitelt nyújtott és sok más formában segítette a termelőszövetkezeteket. Ezzel párhuzamosan — mint az első félév eredményei is bizonyítják — tervszerűen fejlesztettük iparunkat, kulturális életünket és a dolgozók életszínvonalát. Ez is bizonyítja, hogy az ellenség ismét hazudott, amikor azt állította, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom támogatása együtt jár az életszínvonal romlásával. — Ami a jövőt jlleti: az ellenséggel egyszerű beszélni — lehet vele a bot vastagabb végével is — de a tétovázó, a jövőt még világosan nem látó parasztember nekünk testvérünk, vele nem lehetünk se gorombák, se erőszakosak, őt meg kell győznünk. Az ilyen, ma még bizonytalan ember tűnődik': jó az a szövetkezet, vagy nem jó? Kié lesz a szövetkezet? Ki fog ott dirigálni? Ad e a kormány támogatást? Hát persze, vannak olyan emberek ma ,is. akik elvárnák, hogy még a disznóól zárkáját is készen, teherautón vigyük az új termelőszövetkezetekbe. A bizonytalan, tétovázó embereket bátorítani kell, segíteni kell, mert ők alapjában rendes emberek. Bennük a múlt és a jövő küzd. Nem szabad őket szidnunk, mert abban a komisz, embertelen régi világban azt tanulták, hogy ha van a kezük- ügyében egy kis földecske, akkor van életük, ha nincs, akkor Beszéde befejező részében a nemzetközi helyzettel foglalkozott Kádár János elvárs. Kiemelte: a nemzetközi helyzetet az jellemzi, hogy napról-napra tért hódít és győzedelmeskedik a Szovjetunió, a szocialista tábor békepolitikája, amelyet az egész békeszerető emberiség támogat. Az imperialisták, a gyarmatosítók Algériában, Dél-Afrikában és másutt is folytatják könyörtelen harcukat a szabadságukért küzdő népekkel szemben. Legelva- kultab’o köreik folytatják a fegyverkezést, köztük az egész Európa legreakciósabb elemét képviselő Nyugatnémet revansisták felfegyverzését. Az ilyen jelenségek láttán ébernek kell lenni! A nemzetközi helyzetet mégis az íellemzi, hogy a hidegháború politikája csődbsjutolt és töredezik a jég: az egész nemzetközi életben előtérbe került a békés egymás mellett élés, a tárgyalások pol'tikája. Ennek jele volt a külügyminiszterek értekezlete is és az a nagy nemzetközi esemény, amelynek még előtte vagyunk: Hruscsov nincs. A tétovázókat fél kell világosítani, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése nem a Fárt. az állam valamiféle rögeszméje, hanem az emberi fel- szabadulás. a dolgozó parasztság boldogulásának, az egész nép előrehaladásának útja. Kié a terme1 őszövetkezet? És kié a haszon? Nézzék meg, kié itt Győr megyében, ahol már megteremtették a fejlett nagyüzemi gazdálkodást, megválasztották a jó vezetőket, saját embereiket és azok irányításával dolgoznak. Győr megyében például a szövetkezetekbe lépett parasztság az év első felében 43 m:Uió forintot megtakarított magá.-ak, mert más adózás alá esett, mint a múlt év első felében. Hát azért ez nem két kraj-úr, s ez nem Dobié, nem Münniché, nem Kádáré, hanem a Győr-Scpron megyei parasztoké! A ' kiskereskedelmi forgalom is figyelemreméltóan alakult: amíg az egész országban nyolc százalékkal nőtt egy év alatt, Győr-Sopron megyében 19 százalékkal. A szövetkezeti útra lépett Győr-Sopron megyei parasztság tehát már közvetlenül tapasztalhatja, hogy övé a szövetkezet és számtalan előny jár a nagyüzemi gazdálkodással. Ugyanígy lesz ez természetesén az egész országban. — Akik már beléptek a termelőszövetkezetbe és azon az úton járnak, amely az egész magyar parasztság jövőjét jelenti, élvezik a párt, az állam, az, egész társadalom fokozott támogatását, védelmét. Érezzék, hogy nincs többé akadály előttük, a gazdag szép élet építői ők. akikre; há’á- val gondolnak majd a jövendő nemzedékei. Nyilvánvaló, hogy az úttörőknek és az előlhaladóknak nyújtott kedvezményeket — és ezt is tudhi kell, — nem élvezhetik majd azok, akik utolsóknak ballagnak be »a termelőszövetkezetekbe. Az egész parasztság utolsó sorában ballagóknak már nem lehet azt a ■ segítséget nyújtani, mint az úttörőknek. — A szövetkezeti úton járók soraiban legyen megingathatatlan szilárdság és következetesség! Figyelem és türelmesség kell a még bizonytalankodókkal szemben. Ugyanakkor határozottság és erély az ellenséges támadókkal szemben. A párt, a kormány úgy véli, hogy mindhárom tényézóre szükség van. Mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy ezzel az elvi szilárdsággal halad előre népünk, pártunk vezetésével a szocializmus teljes felépítésé felé. elvtárs amerikai látogatása és Eisenhower szovjetunióbeli útja. — Mi teljes mértékben helyeseljük ezeket a találkozásokat és tárgyalásokat. Teljesen egyetértünk a szovjet békepolitika céljaival, az atomfegyver-kísérletek és az atomfegyver betiltására való törekvéssel, a leszereléssel, a német békeszerződés és Nyugat- Berlin kérdésének megoldásával, a békés egymás mellett élés, a két világrendszer békés versenyének békepolitikájával, mert ezek együttesen a tartós béke feltételeinek megteremtését jelentik. Tudatában vagyunk annak, hogy e célok elérése nem könnyű, sok állhatatos munkát és következetes harcot kíván, de bizonyosak vagyunk abban, hogy ez a politika győzelmet arat, mert mellette van az igazság és az erő is, mert ez a politika az egész emberiség, minden nemzet érdeke. Pártunk, kormányunk, népünk ezeknek a gondolatoknak jegyében kíván szerencsés utat és teljes sikert Hruscsov elvtársnak az Egyesült Államokban teendő | utazásához. (Nagy taps). — Pártunk és kormányunk külpolitikája a magyar—szovjet barátság ápolása, a szocialista tá- bor egységének erősítése és ettől a politikától soha nem fogunk eltántorodni! (Nagy tapsi Politikánk az, hogy minden ország népével — legyen abban az országban bármilyen társadalmi rendszer — békében éljünk egymás mellett. Ugyanakkor része külpolitikánknak az, hogy nem tűrünk beavatkozást belügyeink- be és a Magyar Népköztársaság függetlenségének mindenkor rendíthetetlen őrei leszünk. (Taps), Ennek megfelelően visszük mindennapi munkánkat,, ápoljuk* erősítjük és bővítjük a politikai, gazdasági és kulturális együttműködést, a kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági együttműködést a szocialista országokkal, a gyarmati sorsból felszabadult népekkel. Ügyanennek a politikának megfelelően a kapitalista országokkal is az együttműködés megkönnyítésének útját járjuk. Ennek része például, hogy országunkba úgyszólván teljesen szabaddá tettük a beutazást. Az ország idegenforgalma ebben az évben nagyobb volt, mint a fe- szabadulás tizenöt éve alatt bármikor. S ezt még növelni akarjuk. Teljesen nyilvánvaló, hogy a Magyar Népköztársaság és a kapitalista ■világ közötti közlekedésnél a vasfüggönyt nem mi engedtük le, hanem a kapitalisták. Az utóbbi időben megint nagyon sokat cikkeznek- egyes kapitalista országokban arról, hogy megerősítettük határzárunkat, ott drótsövények, aknák, meg hasonlók vannak. Ebben a következő a furcsa: ha az ember vendégségbe akar menni és látja, hogy a kapu nyitva van, miért akar minden áron a kerítésen keresztül mászni? (Taps). Mi azt mondjuk: határzárunkat az 1958-os tapasztalat alapján erősítettük meg. és egy ideig még erősen is tartjuk, d? ez csak a nem egyenes szándékú embereknek fáj, mert akinek egyenes szándéka van, ott a kapu, bejöhet rajta. — Kedves elvtársak, Kedves elvtársnők! Ilyen gondolatok jegyében ünnepeljük alkotmányunk ünnepét, az egész országban. Még egyezer megismétlem, nagy örömmel jöttünk önökhöz, örülünk, hogy találkoztunk önökkel, büszkék vagyunk ennek a megyének dolgozóira. Magam is köszöntőm azokat az elvtársakat, akik a szomszédos megyék dolgozóinak képviseletében jöttek erre a gyűlésre és szívből kívánom Győr—Sopron jyiegye, a szomszéd megyék, de az egész ország dolgozóinak, hogy az alkotmány legközelebbi ünnepét jól végzett munkával, jó eredményekkel, új és nagy sikerekkel ünnepelhessék. Ezt kívánom mindnyájuknak. Éljen és erősödjék tovább országunk, dolgozó népünk hatalma, a mi drága hazánk, a Magyar Népköztársaság! (Nagy taps). Éljen a Szovjetunió, a szocialista tábor egysége, az emberi haladás és a béke legfőbb t)» masza! (Hosszantartó, nagy tap» lelkes éljenzés). Kádár János elvtárs a sok ti'» ezres hallgatóság nagy tapsa közepette fejezte be beszédét. Ezt követően a megye munkásainál; és dolgozó parasztjainak képviselői ajándékokat adtak át Dobi Istvánnak és Kádár Jánosnak. Többek között a csornai Üj Élet Termelőszövetkezet az új termésből sütött kenyérrel, borra i, a szerszámgépgyáriak művészi ól- lólámpával ajándékozták meg Dobi Istvánt és Kádár Jánost, | :>k.k szívélyes köszönetét mondtak a figyelmességért. szükséges a nemzet minden alkotó erejét tömöríteni a termelőszövetkezeti mozgalom nagy társadalmi kérdés, az egész nép ügye, A nemzetközi helyzetről >5
