Kelet-Magyarország, 1959. augusztus (16. évfolyam, 184-207. szám)
1959-08-20 / 200. szám
47. §. „A Magyar Népköztársaság védi a dolgozók egészségét és segíti a dolgozókat munkaképtelenségük esetén.” Képünk: Üj röntgengép a nyíregyházi tüdőgondozóban. (Foto: Fényszöv.) 53. §. „A Magyar Népköztársaság hathatósan támogatja a dolgozó nép ügyét szolgáló tudományos munkát, valamint a nép élejt, harcait, a valóságot ábrázoló, a nép győzelmét hirdető művészetet .. Képünk: A Háziipari Szövetkezet lányainak tánca. (Foto: Fényszöv.) fi NYOMDÁSZOKHOZ KERÜLT a városi pártbizottság vándorzászlaja A kongresszusi munkaverseny sikerrevitele érdekében a nyíregyházi városi pártbizottság korábban vándorzászlót aláirtott. Ez a záskló mindenkor a verseny élenjáró nyíregyházi üzemét illeti meg. Téma- délután 6 órakor ünnepélyes keretek között vették át a Szabolcs-Szatmár megyei Nyomdaipari Vállalat dolgozói az elismerés vándorzászlaját. Figyelemre méltó munkával érdemelték ki ezt a megtiszteltetést a nyomdász dolgozók. Második negyea- évi előirányzatukat a termelés terén 115,7 százalékra teljesítették. Szépen alakulnak a részeredménye is: az egy munkásra jutó termelési érték tervezett meny« nyiségét 18,7, a száz forint munkabérre eső termelési értéket pedig 18 százalékkal múlták leiül. De a vándorzászló megszerzésében mégis annak volt a legnagyobo része, hogy a negyedévi tervezett termelési költségeket. 13,2 százalékkal tudták csökkenteni. Az elismerés szimbóluma a vándorzászló. Tegnap e mellett a vállalat megjutalmazta azokat a nyomdászokat, akik a kong-esz- szusi vállalások teljesítésében példamutatóan szorgoskodjak. Kedélyes hangulatban, szálonnasü- téssel ért véget a zászlóátvételi ünnepség. Szeptember 1-én ünnepélyes tanévnyitás, as első tanítási nap szeptember másodika E hét végén a pedagógusok be fejezik nyári szabadságukat, hamarosan ismét benépesülnek az .skolák. Augusztus 21-én tartják országszerte a tantestületi alakuló üléseket. Az általános iskolákban a javító- és pót (osztályozó) vizsgák, valamint a pótbeiraíások időpontja augusztus 27 és 28-a, a középiskolákban augusztus 26, 27. és 28,-a, Ugyanitt a pótbeira- tásokat 23-én és 30-án tartják. A tanévnyitó ünnepségeket a fővárosban és vidéken az általános és a középiskolákban szeptember 1-én rendezik, az első tanítási nap szeptember másodika. — Ixeggel háromkor ébresztő dudaszóval. Az ember még át se fordulhat a másik oldalra, amikor fülhasogatóan belerivall az ökörszarvból készült tülök az éjszakába. Ilyenkor akár tetszik, akár nem: ki az ágyból. A négyespitvarokból álmosan, egymást taszigálva bukkanak elő az emberek. Ki a lovakhoz, ki a marhához igyekszik. Etetni. — Hatkor már „elegánsabb” a jel. Ekkor csengővel toborozzák össze a tanya népét. Mindenki munkára indul. Egyikmásik zsebből újságpapírba göngyölve, vagy' anélkül kandikál ki a harapnivaló. Kenyer, ha van hozzá szalonna, vagy zsírosán, sokszor anélkül. Megy a munka, míg csak látni lehet. Van aki gondoskodjék a biztatásról... — Na, látom, azt hiszi, tréfálok — mondja mosolyogva az öreg Vinginder Gyuri bácsi, s közben fürgén lekászálódik a szsrdiafákról. — Tréfának nem tréfa, de a dátumra vigyázni kell. Mert amit mondtam, az valóság és itt történt tizenöthúsz évvel ezelőtt és mindig, míg a Semsey grófok voltak az urak Tiszavasvériban. Igv bizony. Téli hajnalokon sokszor húzta le a cseléd az alvó gyerekekre terített na^ujjast, hogy utána felvegye magára. Gvuri bácsival letelepszünk a pajta tövébe. S míg az augusztusi eső szemerkél, az öreg elsorjáza 53 évének megtett útját. Cseléd volt maga is gróf Semsey Lászlónénál. Dohányos. Ez a „megtiszteltetés” kevésnek jutott ki. Nekik nem szólt a hajnali duda. önállóan végezlek munkájukat. És felesek voltak! — Feleskedtünk, de mire a lényegig, az elszámolásig jutottunk, nem a fele, de még a negyede se jutott. Megtalálta a mi .-.áldott” vöröshajú „jótevőnk” a módját, hogy fel ne »uisen bennünket a mód... Szóval sokéves úri-cseléd életemben arra se tellett, hogy egy kis fedelet építsünk. A négyespitvar volt az otthonunk... Vinginder György kilenc hold földet kapott, amikor szétosztották a grófi birtokot. Felesége, négy gyermeke volt hozzá, meg a bizakodás... — Hozzákezdtünk a gyarapításhoz. A gazdálkodás lassan indult, de hamar felkaptunk. Nemsokára két tehén, két ló és két növendék állt az ólamban. Házat építettünk. A ház körül — mert mi tanyán Iákunk — sok disznó, még több aprójószág... A dohánv is jól fizetett, módos gazda lettem. A gyerekek közben szétröppentek. Egyik megnősült; másik férjhez ment. F.gy maradt otthon, a legkisebb fiú, de az is odajár dolgozni az állami gazdaságba. Az öregek egyedül maradtak. - ... És jött a tavaszi nagy mozgolódás Tiszavasváriban is. Az öreg Vinainder keményen állta az új. középparaszti sarat. — Hát megértheti, hogy nehezen ment itt belül — mutat a fejére. — Semmi cselédember voltam. Az életem erejét másnak herdáltam el pitykéért. Aztán megnyílt előttem a világ. Gazda lehettem, a magam gazdája. Ha végignéztem a földjeimen, már nem cseréltem volna senkivel. Ezt adjam oda? Másnak? T Es valóban, ugyancsak megizzadtak a táesz-szervezők a tavaszon a nagy győzködésben, míg az öregnek arra a bizonyos nehéz pontjára — a fejére — hatottak: okos szóval, meggyőzéssel. De még akkor is mondott ő szinte minden nap „igent” is, meg „német” is. Ha a beszélgetők győztek, akkor igent mondott. Ha otthon eszébe jutott, hogy „Már tíz szekér trágyát vittem a dohányföldre”, akkor újra visszatáncolt. — Végülis csak döntöttem — mondja, visszaemlékezve azokra a napokra és szerető szemmel simogatja végig a Rákóczi Tsz. hatalmas dohánypajtájának a falát. — Bejöttam. Itt van a kilenc hold is, a gyerekeknek nem kell... Nekik már más... „Más”, Mennyire furcsán hat ennek az idős: embernek a szájából a szó. ,;Nekik már más...” Ök már nem hajszolják magukat a földárt, megélnek a szakmájukban bárhol, emberségesen. Igen, ez így van. De végül is. Mi lehetett az igazi mozgató rugója annak, hogy Vinginder György, a „befutott középparaszt” felcserélte életének hajdani álmát egy újjal. egy nagyjából ismeretlennel? — Az én koromban az’ ember már nem tud egyedül . nyarga- lászni a pusztán. A kilenc hold gondja-bajával a valóságban az az igazság, hogy a magam cselédje voltam. Régen az ispán hajszolta a cselédet, most magamat nógattam, de kíméletlenül. Hát mire való ez? — oko- sítgattam a fejemet. A gépek mondják ma már. ki. a szót. Legyen úgy. Segítsenek. Rajtam is. Kenyeret ettem a földemről munkám után. Verejtékes, de jó kenyeret. Miért ne' ehetnék tovább is, amikor már-a gép i.s segít? — Az idén? Nem, az első évre se lehet panaszom. Háromszáz felé , közeleg tavasz óta a munkaegységem... Nem félek a holnaptól... Elnézem Gyuri bácsi bat rázdás arcát, amint azon töpreng, hogy ugyan miért is választotta ezt az újat. Látom az arcáról leolvasható eltökéltséget, érzem szavainak erejét, s magam elé képzelem, amint otthon karjaiba zárja a nagy, bar- nárasült héjú kenyeret. Megszegi és odanyújtja párjának. — Nézd, milyen szép fehér, milyen omlós ... SAMU ANDRÁS. Ajándékmüsor a nyíregyházi Úttörő termelőszövetkezetnek A Móricz Zsigmcnd Művelődési Ház . öntevékeny együt éséi ma délután vendégszereplésre indulnak. Az Alkotmány jubileumi ünnepe alkalmából a Nyíregyházi Üttorö Tsz tagságához látogatnak — ajánüekmusorral.' A közel két órás vendégszereplés strán fellépnék a szakszervezeti kultúrház legjobb táncosai, színjátszói, zenészei. Az énekkar a tánc és színjátszó szakkör, tagjai legsikeresebb számaikból' állítanak össze egyveleget a tiríiíélŐ- szövetktze* dolgozóinak. Nagy vendégfogadás Szamosbecsen Ma ünnepli alakulásának 10. évfordulóját a szamosbecsi Dózsa Termelőszövetkezet. Ebből ^ alkalomból meghívták a s^arnosta- tárfalvi Ady Tsz tagságát, hogy töltsék velük a jubileumi megemlékezést. Korábban a számos- becsiek jártak Tatárfalván ts most viszont-vendéglátásra Kerül sor. A vendégfogadó termelőszövetkezet tagjai már napokkal előbb rendbehozták portájukat, hogy na 'szomszéd faluból érkezők előtt ne valljanak szégyent. Megyénk busz... s'lge lett az új élüzem: az 53-as Autó- közlekedési Váll-lat. S 9. §. „A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka.” Képünk: Üj beruházásunk a nyíregyházi perliíd.uzzasztó- üzem, mely nagy segítséget jelent az építőiparnak. (Foto: Fényszöv.)
